Egészségügyi Dolgozó, 1979 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-02 / 1. szám

Eredmények és tervek Kiskunhalason 1974-ben átadott új kór­házunk ma is az ország egyik legkorszerűbb egész­ségügyi létesítménye. Azóta nagyot fejlődött nálunk az ellátás.­­ 1977-ben a kórházunkban­­ ápolt betegeik száma 20 418­­ volt, vagyis 58,9 százalékkal­­ emelkedett. Az összes ápolá­­­­si napok száma 212 593 volt,­­ 69,6 százalékkal több. A mű­tétek száma 6 070 (81,5 szá­zalékos emelkedés). A rende­lőintézet 416 148 beteget lá­tott el (34,5 százalékos növe­kedés). A korábbinál jóval több orvosi szakágazatban tudunk ellátást biztosítani. Gondo­lok elsősorban az intenzív betegellátó osztályra, a kora­szülöttek ellátására, az uro­lógiára, a szemészetire, a fül­­orr-gége osztályra, melyek­­ korábban csak szakrendelés­­t­ként működtek, a kiterjesz­­­­tett traumatológiai ellátásra­­ stb. A meglevő hagyományos­­gondozás mellett megindult­­ a szív- és cukorbeteggondo-­­ zás, a gyermekkardiológiai, a vese-, a hematológiai gon­dozás. Megnőtt a lakosság bizalma kórházunk iránt, sokkal kevesebb beteget kell más intézetbe szállítani szakmai okokból, mint ko­rábban. 1975. óta jelentősen csök­kent a különbség a kórházi és az alapellátás között Az összes általános körzeti or­vosi állást betöltöttük, há­rom új gyermekkörzeti állást szerveztünk. Kórházunk számára véget ért a látványos fejlődés kor­szaka. Most a hangsúlyt a tartalmi munka további javítására kell helyeznünk. Előtérbe kell állítanunk a megelőzést, a felvilágosítást, a védőoltásokat a rehabili­tációs műtéteket, a szűrő­­vizsgálatok kiterjesztését Rendszeressé kell tennünk a fogászati szűréseket E feladatok megvalósulása több tényezőtől függ. Bizto­sítanunk kell a személyi fel­tételeket: az orvosokat pá­lyázattal, a szakdolgozókat nevelés útján kell megsze­rezni. Ebben nagy segítsé­günkre van a Szilády Áron Gimnázium, amely feladatát magas szinten látja el. Re­m­éljük, hogy a most kiala­kuló szakiskola is hasonló segítséget fog nyújtani. A gép- és műszerellátást nem­csak szinten kell tartanunk, hanem tovább kell fejlesz­tenünk. Sürgős az orvos- és nővér­szállás végleges megoldása, mivel fiatal orvosaink egy része ideiglenesen rendbeho­zott, de lebontásra ítélt épü­letben lakik. A másik súlyos gond a tüdőgondozó helyze­te. A megépülő új gondozó­nak más les­z a funkciója: a mellkasi betegségeket együt­tesen gondozó és diagnoszti­kai központ lesz. Új pavilon építését tervezzük, mely az idült betegek ápolását és a vízgyógyászatot lesz hivatva megoldani. Végezetül azon­ban az ideg- és elmeosztály nehézségei a rekonstrukció után továbbra is­ nyitott kér­dések maradnak. Dr. Makai László igazgató főorvos Hírek Nógrádból Nógrádgárdonyban a Megyei TBC- és Tüdőbeteg-gyógyin­tézet fennállásának huszadik évfordulóját ünnepelte. Ide lá­togatott d­r. Hutás Imre professzor, egészségügyi miniszter­helyettes, aki a tbc és a tüdőgyógyászat helyzetéről és jö­vőjéről tartott előadást. Ezt követően dr. Ferenczi György igazgató ismertette múltját és jelenét annak a létesítmény­nek, amelyben ma 160 beteget tudnak ellátni. Az ünnepség kitüntetésekkel és jutalmazással ért véget. A korszerű táplálkozásról, a néptáplálkozás helyzetéről, a rossz szokásokról, a gyermekintézmények élelmezéséről, a diabéteszes betegek diétájáról esett szó azon a tudományos ülésen, amelyet Salgótarjánban tartottak. Kapcsolódott hoz­zá két kiállítás is. Az egyik a vitaminokban, fehérjékben gazdag táplálékokat mutattak be, a Centrum Áruház kiraka­tában pedig konyhatechnikai eszközöket lehetett megcso­dálni. Az egészségnevelés elvi-módszertani tudományos ülését tartották meg Salgótarjánban a TIT székházában. A meg­jelent orvosok, védőnők, asszisztensek érdeklődéssel hall­gattak a terhesgondozás egészségnevelési módszereiről, a kórházi egészségnevelést befolyásoló objektív és szubjek­tív tényezőkről, az üzemorvosi feladatokról, a reklámpszicho­­lógiáról, a mozgás jelentőségéről és az anti „D” gamma­globulin védőoltásról szóló fejtegetéseket. Kiállítás a kórházban. Hat amatőr alkotó — valameny­­nyien egészségügyi dolgozók — festményeit, kisplasztikáit, szobrait, domborműveit lehetett megcsodálni néhány napig a balassagyarmati városi kórház klubjában. Kiállították a kór­ház díszítőművészeti szakkörének kézimunkáit is. A palóc, kalocsai, rábaközi, furtai motívumokat a szakkör hatvan tagja, orvosok, takarítónők, ápolónők, mosodai dolgozók, fő­orvosok álmodták, anyagba. Szakvizsga előtt álló orvosok látogattak Salgótarján bőr­és nemibeteggondozó intézetébe, ahol a gyógyító-megelőző alapellátást tanulmányozták. Új húszágyas rehabilitációs osztály kezdte meg műkö­dését október elsején a salgótarjáni Madzsar József Megyei Kórházban. Minden betegágy létrehozása 32 000 forintba ke­rült. Az osztály szoros kapcsolatban áll a reumatológiával, a fizikoterápiával és a balneoterápiával. Nógrád megye cigánylakosságának problémáival foglal­koztak azon a tudományos ülésen, amit az MSZMP szécsé­­nyi bizottságának tanácstermében tartottak meg. Elekes At­tila adjunktus a cigánylakosság egészségnevelésének mód­szereiről szólt. Kárpáthy Gyuláné, a Magyar Vöröskereszt munkatársa a cigányok beilleszkedésének lehetőségeit, vala­mint a Vöröskereszt feladatait ismertette. Telek Ervin, a Nógrád megyei Tanács főelőadója a cigánylakosság művelő­désével és a népművelők e feladataival foglalkozott. Fogorvosok tanácskoztak a salgótarjáni megyei rendelő­­intézetben a terhes nők fogápolásáról és kezeléséről. Az egészségnevelés és a közművelődés kapcsolatáról, a könyvtárnak és a szakirodalomnak ebbéli szerepéről esett szó azon a tanácskozáson, amelyet a salgótarjáni kórházban tartottak meg. Sebészek találkoztak Pásztón a kórház könyvtárában, előadásokat hallgattak érdekes műtétekről, új műszerekről, terápiás és műtéti eljárásokról. A karancslejtősi ellenállók emléktábláját koszorúzták meg a salgótarjáni kórház dolgozói december 6-án. A volt laktanya udvarán — a mostani modern kórház helyén —, 1944. december 6-án végezték ki az ellenállók csoportját. Töcsér Julianna­ udósítóink írják . Jelentik: NÁDI DVARON egészségnevelési napok voltak december 4—8. között. Program: helyes életmóddal a magas vérnyomás ellen, élősködők a bőrben s a hajban, lelki élet, egészséges személyi­ség címmel hangzottak el előadások, vérad­ón,apót és fogászati vetélkedőt rendeztek. Egészségügyi totóval nyerni is lehetett. 3200 résztvevőjük volt. ★ Házi rádió. Az acsádi szociális betegotthonban helyi stú­diót hoztak lé­tre. Sokat segített ebben a patronáló REMIX Vállalat KISZ- szervezete. Az acsádi rádió miniden héten egyszer sugározza műsorát. Megszólalnak benne a lakók, hangszer- és ének­­szólóikkal, történeteikkel, s a stúdió vendégei között szere­pelni fognak a község vezetői is. A mottó: „önmagunkról val­lunk önmagunknak, s nekünk ez szép, ez jó!” Fehér Csaba „...NEKÜNK GYŐZNI — KÖTELESSÉG!” A KMP megalakulásának 60. évfordulóját párttörténeti kiállítás meg­nyitásával, ünnepi megemlékezésekkel és politikai vetélke­dővel ünnepeltük Ajkán. „A KMP harcai 1918—1919” című kiállítást a városi művelődési központban Szabó Ferenc, a pártbizottság első titkára nyitotta meg. Az ünnepi megemlékezést követően a színházteremben mintegy 450 főnyi közönség előtt folyt le az egészségügyi dolgozók „KMP 60.” címmel május óta fo­lyó politikai vetélkedőjének nyilvános döntője. A benevezett 21, egyenként háromfős csapat közül nyolc került a döntőbe. A változatos, olykor látványos fel­adatok megoldását a nézők nagy érdeklődéssel kísérték végig. Az egészségügyi dolgozók politikai felkészültségéről, az ismeretek gyakorlati alkalmazásáról a zsűrin kívül a város nagyüzemeinek képviselőiből álló társadalmi zsűri is meg­győződhetett. Az I. helyezést elért Onkológiai Gondozó és a II. helyezett intézeti KISZ-bizottság csapata külföldi, a III. helyezett csapat (gazdálkodási 6.) belföldi jutalomuta­zást nyert. Nemrég tartotta taggyűlését az ajkai kórház Vöröske­reszt szervezete. Elmondták: az orvosi előadógárdát 12 fős­ől 27-re bővítették, s az üzemeknek, iskoláknak folyamatosan biztosítják az előadókat. Jelentős eredményt ért el a szer­vezet a véradásban: az intézménynek 92 véradója van. Ja­vasolták: a kórházban szervezzenek felvilágosítást a dohány­zás és az alkoholizmus veszélyeiről. Vass Pál CEGLÉDEN ünnepi tudományos ülésen emlékeztek meg a ceglédi szakorvosi rendelőintézet 30 éves fennállásáról. Pest megyében 1948 májusában elsőként nyitotta meg kapuit. Ma már az egymillió lakosú megye minden városá­ban és járási székhelyén van szakorvosi rendelőintézet. Ezek működéséről, eredményeiről, nehézségeiről számolt be elő­adásában dr. Tengelyi Vilmos megyei főorvos. Dr. Mohos György, aki nemrég vette át Cegléden a járóbeteg-ellátás irányítását, a ceglédi rendelőintézet 30 éves történetét is­mertette. Dr. Szabadfalvi András igazgató főorvos „Inter­diszciplináris szemlélet az integrált egészségügyi intézmé­nyek tevékenységében” címmel tartott előadást. Ezeken kí­vül még öt szakmai előadás hangzott el. Az ünnepség alkalmából nyolc munkatárs kiváló mun­káért elismerést kapott, 15 régi dolgozót pedig virággal és pénzjutalommal köszöntöttek, köztük néhány már nyugdí­jas munkatársról sem feledkezve meg. Dr. Korompay Tihamérné 50 ÉVES INTÉZET. 1928. augusztus 21-én kezdődött a bőr- és nemibeteg-rendelés Kecskeméten, amelynek első vezetője dr. Nagy György volt. Az évforduló alkalmából no­vember 15-én házi ünnepséget rendeztek, amelyre meghívták az intézet korábbi dolgozóit is. A megjelenteket a kórház bőrgyógyászatának vezetője köszöntötte, majd kitüntetése­ket és jutalmakat adtak át. Soós Antalné betanított mun­kás „A kórház-rendelőintézetért” emlékérmet, Nagy Jenőné, László Antalné és Hajagos Györgyné asszisztensnők főigaz­gatói dicséretet kaptak. A rendezvénysorozat jubileumi tudományos üléssel foly­tatódott, öt szakmai előadás hangzott el, majd, dr. Major Imre, a megyei tanács elnökhelyettese miniszteri kitünteté­seket adott át. Kiváló munkáért kitüntetést kaptak: dr. Raf­­fai Sarolta főorvos, dr. Sándor Lászlóné laboratóriumi asz­­szisztens, dr. Knclmár Istvánné vezető asszisztens, Pólyák Menyhértné bőrgyógyászati asszisztens. Miniszteri dicséret­ben részesültek: Kovács Gáspárné, Tokai Lászlóné, Szántó Irén asszisztensnők és Rózsavölgyi Jánosné gazdasági nő­vér. A jubileumi ülésen részt vett a hazai bőrgyógyászat doyenje, a 83 éves Földvári professzor is, aki meleg szavak­kal gratulált a gondozóintézet munkájához. A rendezvénye­ket az intézet múltját bemutató kiállítás egészítette ki. Dr. T. L. A Gyógyszerészeti Társaság ülése A Magyar Gyógyszerészeti Társaság és a Magyar Orvos­történelmi Társaság gyógy­­szerésztörténeti szakosztálya együttes előadóülést tartott november 30-án a Semmel­weis Orvostörténeti Könyv­tárban. Az első előadó Lá­­rencz László gyógyszerész volt. „Than Károly ismeret­len levelei a harkányi kénes hévíz vegyi elemzésével kap­csolatban” címmel tartott előadást. A gyógyszerkészítés Melius Herbáriumában volt a kö­vetkező előadás címe, melyet Varga Zsuzsa gyógyszerész tartott. Elemezte a Melius Juhász Péter könyvében elő­forduló gyógyszer-­­ói­ra­tokat (hegedűs) A KECSKEMÉTI MEGYEI KÓRHÁZ igazgató főorvosá­vá dr. Losoncz Mihályt ne­vezték ki, aki 25 esztendeig a 2. sz. Honvédkórház parancs­noka volt. ★ DR. LOSONCZY GYÖRGY Iatrogén infekciók című monográfiáját, amelynek már a harmadik kiadása is elfo­gyott Magyarországon, né­met nyelvre történt lefordí­tása után, ez év őszén a moszkvai Medicina kiadó orosz nyelven jelentette meg tízezer példányban. Újítási ankét December 13-áin az újító­mozgalom időszerű kérdései­vel foglalkozott a mérnök­­technikus szakcsoport. Susánszky Miklós, a minisz­térium főmérnöke és Beke Julianna, szakszervezetünk munkatársa tartott beveze­tőt. Kiderült, hogy évi ezer­re tehető az egészségügyi újítások száma, s ez — ha az eszmeileg díjazott javas­latokat is forintokra szá­mítjuk át — ötmillió forint eredményt hoz. Az összeg el­ső hallásra tekintélyes, de mert szakmánkban közel száznyolcvanezer olyan dol­gozó tevékenykedik, akinek módja lenne saját és társa­ik munkáját újításokkal könnyíteni, az ezer újítás aligha nevezhető mozgalom­nak. Az állami szervek biztosít­ják az újító tevékenység anyagi kereteit és az erköl­csi megbecsülést Társadalmi szerveink — köztük a szak­­szervezet — keresik az ösz­tönzés és a propaganda leg­jobb módszereit, képviselik újítóink érdekeit. A szükség pedig egyenesen rákénysze­ríti a szakmát az új megol­dások keresésére; ez az in­tenzív fejlesztés leghatéko­nyabb módja. A munkaerő­­hiány, a fizikai munka meg­könnyítése, az emberi mun­ka helyettesítése erre kész­tet bennünket. Az egészség­ügyi újítómoz­galom ennek ellenére sem fejlődik. Az ankéten elhangzott, hogy vannak gazdasági veze­tők, akik nem ismerik az újítási jogszabályokat. És mit várhatunk, ha az újítá­si előadó személye fél éven­ként változik. Gyakran van rá példa, hogy a betegellátás színvo­nalát emelő, de gazdasági­lag nem értékelhető újítá­sokért olyan csekély díjat utalnak ki az egyszemélyi elbírálók, ami a díjazásit a szó szoros értelmében „esz­meivé” teszi. Ez kedvét sze­gi az újítónak és munkatár­sainak. Növeli a rossz hatást, ha ezt a díjat jóval a hat­vannapos döntési időn túl folyósítják. Egy budapesti nagy kórház főmérnöke el­mondta, hogy hónapokig vá­laszt sem kapott milliós megtakarítást célzó javasla­tára. Különböző szintű sür­getésére elutasították őt, anélkül, hogy ezt elfogad­hatóan indokolták volna. Hallottunk az ankéten há­rom és fél éves döntési in­tervallumról is. Nem ritka még az újításokat kísérő gyanakvás, irigység, meg nem értés. Sokan azt hiszik — hangzott el­­—, hogy a „példamutató” cím odaítélé­sénél figyelembe vett újítá­sok nem díjazhatók. Ez té­vedés ! Számos intézetünkben vi­szont az újításokkal intézeti szabályzat, rendszeres fel­adattervek alapján foglal­koznak. Elsősorban szemléleti vál­tozás szükséges ahhoz, hogy az újítómozgalmat gátló, nagyrészt szubjektív akadá­lyok eltűnjenek. Állami és társadalmi szerveink foko­zott figyelemmel kísérték a kérdést, hiszen e mozgalom fejlődése az egész magyar egészségügyi ellátás érdeke. Molnár Sándor Gyógyszerészeti előadói ülés A Gyógyszerészeti Társaság Heves megyei szervezete és a megyei asszisztensi szakcsoport a Hatvani Cukor- és Konzervgyár művelődési házában tartotta az 1978. évi utol­só tudományos ülését. A gyógyszerész szekcióban Dobi Ist­ván „A köhög­éscsilllapítás modern terápiája”, Porcob­nyi Endre „Az ionszelektív elektród alkalmazása infúziók és szemészeti oldatok klorid-ion koncentrációjának meghatáro­zására”, Sipos Jenő „A környezetben ható vegyi kombináci­ók jelentősége és egészségügyi vonatkozásai”, Máté Gáspár, dr. Czipczer Ottó „Adatok amylum solani mint szétesést elősegítő anyag alkalmazásához” címmel tartottak referá­tumot. Az asszisztens szekcióban Ködmönné Tuzsin Judit szakgyógyszerész, Balogh Mária és Bornemissza Emma as­szisztensek az egészségnevelés, a csecsemőápolás szereiről és a szoptatós anyák gyógyszerfogyasztásával kapcsolatban végzett munkáikról adtak számot. Pokornyi Endréné „A diagnosztikai tesztek alkalmazása gyógyszerkészítmények ellenőrzésére”, Révész Jánosné „A gyógyszer-interakciók ke­letkezésének lehetőségei a mindennapi életben” címmel tar­tottak előadást. A plenáris ülésen közel százan vettek részt. Dr. Keserű Gizella „A mikrobiológiai gyógyszerellenőrzés problémái és módszerei” címmel tartott vitaindítót. Ezután kulturális műsor következett. Kiss Sándor, a hatvani kórház gyógy­szerésze színes diavetítéssel kísért előadás­t tartott Cso­ntvár­y Kosztka Tivadar életéről és munkásságáról. A gazdag program után ülésezett a szervezet elnöksége. (K. F.-né) Az elnökség ülése A szakszervezet elnöksége december 20-i ülésén meg­vitatta a központi bérintéz­kedések hatásáról szóló je­lentést; a műszakpótlék be­vezetésének tervezetét; a Fogtechnikai Vállalat mun­kavédelmi intézkedési tervé­nek végrehajtását; az alap­szervezetek szervezeti életé­nek vizsgálatáról készített felmérést; a szakszervezet 1979. évi költségvetésit tervét Egyúttal elfogadta az elnök­ség az 1979 első félév mun­kaprogramját és üléstervét Korszerű-e a magyar egészségügy? A Valóság 1978. novemberi száma Csákány György „Korszerű medicina” — magyar egészségügy” című orvosi szociológiai tanulmányát közli. A szerző rámutat, hogy a tudományos-technikai forradalom egyre jobban széttépi a beteg és orvosa közti személyes kapcsolatot, s előtérbe ke­rül a kollektíva, a team szerepe. Mindenkinek el kell fogad­nia az egészségügyben is azt, amit a légi közlekedésben: aki repül, az a légi szolgálatban bízik, s nem az egyes piló­tákban. A magyar egészségügy egységes, mégis szétforgácsolt Csákány György — Levendel László korábbi Valóság­tanulmányával kimondatlanul is vitázva — hangsúlyozza: a korszerű gyógyítás alapja a kórház; persze nem zárt, elszi­getelt intézményként, hanem egy-egy nagy közigazgatási egység egész gyógyító-megelőző hálózatának irányító köz­pontjaként. Az ötvenes-hatvanas években még az volt a jelszó: „közel kell vinni az ellátást a lakossághoz”. Elsza­porodtak a kis rendelőintézetek, üzemi szakrendelők, kis és törpekórházak. Ezek azonban nem képesek a kor színvona­lán gyógyítani. Nem az ellátást kell közel vinni a beteghez, hanem a beteget kell jól szervezett szállítási rendszerrel a korszerű központokba vinni. A magyar egészségügyi fejlesztés túlságosan ágyközpon­tú. A kórházépítési normák a korszerű medicina műszerigé­nyei, a fogadóképesség szempontjából katasztrofálisak — hangsúlyozza Csákány György. Minden pénzt elvisz a tégla és az ágy. A korszerű orvoslás megvalósításával összeegyez­tethetetlen a jelenlegi magyar orvosi bér- és jövedelempoli­tika is. Az osztályvezető főorvos fizetése sem haladja meg a jól fizetett szakmunkások keresetét. Az orvosok olyan bére­zése, amely mellett van erkölcsi-politikai alap a paraszol­vencia szigorú eltiltására — ez lehet a megoldás. A bor­ravaló-rendszer akadályozza a progresszív betegellátást, az integrációt, a team-munkát — vonja le a végkövetkeztetést Csákány György. H.

Next