Egészségügyi Dolgozó, 1979 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-02 / 1. szám

M­lyen lesz az egészségügy 1079. évi költségvetése ? Folytatás az 1. oldalról tűsével. Kiskunfélegyházán 95 ágy létesül, Kiskunhalason a rekonstrukció részeként 92 ágyas elmerészleg. Befejeződik Deszken egy 140 ágyas, a körmendi kórházban egy 133 ágyas pavilon építése. Szombathelyen a me­gyei kórházban a műtőblokkal együtt 16 in­tenzív ágy is létesül. Szekszárdon a szülé­szet 59 ággyal bővül, Zalaegerszegen 80 ágyas fertőzőosztály és a proszektúra létesítése fe­jeződik be. Az év elejétől megkezdi működé­sét a mohácsi kórház 125 ágyas belgyógyá­szati pavilonja. A központi intézményekben 93 ágy létesül. Az új évben tehát mindössze 1413 új ágy létesítésével számolunk. Ez természetesen nem elegendő, de az idejében végzett kar­bantartás, felújítás sokat segíthet a helyze­ten. KÉRDÉS: — Milyen lehetőségek vannak a bölcsődei és a szociális otthoni hálózat fejlesztésében? VÁLASZ: — A bölcsődék 4200 hellyel gya­rapodnak, viszont a megszüntetésre várók száma eléri a 400-at. A száz 0—2 éves korú gyermekre jutó férőhely — amelyet azonban az ilyen korú népesség csökkenése is befo­lyásol — 12,7-re növekszik az 1978-as év vé­gi 11,4-gyel szemben. Viszont továbbra sem várható jelentős ja­vulás a szociális otthonok területén. Az épí­tés vontatott, több otthoné, amely a tervben szerettett, el sem kezdődött. Az ötéves terv a hálózatot 4000—4500 új férőhellyel kíván­ta bővíteni a rekonstrukciókon és felújításo­kon kívül. A tanácsoktól kapott tájékoztatás szerint mindössze 3580 hellyel bővül a háló­zat a tervidőszakban, 550 férőhelyet viszont meg kell szüntetni a teljesen elavult épüle­tek miatt. Komoly erőfeszítést kíván, hogy a tanácsok teljesítsék a tervükben 1980-ig sze­replő 1630 férőhelybővítést. KÉRDÉS: — Milyen előrelépés lesz a járóbeteg-ellátásban? VÁLASZ: — A szakorvosi órák száma 650-nel növekszik. Meg kell jegyezni, hogy továbbra is sok a betöltetlen óra — 1977-ben 6,8 százalék volt — ezért arra törekszünk, hogy akár a mennyiségi fejlesztés visszafo­gásával is­­ csökkenjen az üres állások és órák száma. A 10 ezer lakosra jutó szakor­vosi óraszám csak kismértékben emelkedik: az 1978. év végi 42,5 óráról 1979 végére 42,8 órára. Az általános orvosi körzetek 26-tal, a gyermekorvosi körzetek 24-gyel gyarapod­nak. Jelentős haladásnak tarthatjuk, hogy a já­róbeteg-ellátás területére az egyszer haszná­latos tűk mellett fokozatosan be akarjuk ve­zetni az egyszer használatos fecskendők al­kalmazását is. Ebből a magyar ipar 1979-ben 9 millió fecskendőt gyárt. Összességében megállapíthatjuk, hogy az 1979. évi fejlesztési-beruházási terv általában összhangban van az V. ötéves terv célkitű­zéseivel, lemaradás — mint említettem — a szociális otthonok építésében van. A hálózat­­bővítés 1979-ben anyagilag megalapozott, megfelelően előkészített, teljesítéséhez adot­tak a reális feltételek. KÉRDÉS: — Az intézmények működte­tésére, új feladatokra mennyit irányoz elő a költségvetés? VÁLASZ: — 17 321 millió forintot, a tár­sadalombiztosítás és üdültetési kiadások nél­kül. Ez az összeg 1492 millióval, azaz 9,4 százalékkal haladja meg az 1978. évi kiadá­sokat. Felülvizsgáltuk az egészségügyi kiadá­sokat és ennek során néhány, az előző évben megkezdett, az ellátás szempontjából elsőd­leges feladatot helyeztünk előtérbe. KÉRDÉS: — Melyek azok a fontosabb szakmai programok, amelyeket a költség­­vetésben előnyben részesítenek? VÁLASZ: — Ezeknek egyike a kardiológiai ellátás. A gondozóhálózat erősítése mellett lényeges feladat a szívsebészeti hálózat erő­sítése. A műtétek száma növekedett az új Országos Kardiológiai Intézet működésének eredményeként, s bizonyos technikai akadá­lyok ellenére a tervezett műtétek számát a regionális központok is teljesítik. Jelentős a fejlődés a hemodinamikai vizsgálatokban is. A kardiológiai ellátás további fejlesztése érdekében a megyékben rehabilitációs rész­legek létesülnek, elsősorban a műtét utáni, illetve az infarktus utáni betegek számára. Egyes megyékben már hozzá is láttak ehhez. KÉRDÉS: — A műveseprogram és a ve­setranszplantáció szintén a kiemelt fel­adatok közé tartozik. Kérem, beszéljen erről részletesebben. VÁLASZ: — 1978-ban az öt műveseállo­­máson 20 ezer hemodialízist végeztek. Jelen­leg a krónikus programba vett betegek szá­ma közel 160, ezek egyharmadát hetenként három alkalommal kezelik. Fokozatosan emelkedik a peritoneális dialízis kezelések száma; a múlt évben ilyen közel 500 volt. Ezeket elsősorban a II. számú Belklinikán, az új művesevészliegen végzik. 1978 áprilisától október végéig 17 veseát­ültetés történt: egy Miskolcon, a többi Bu­dapesten. Az Országos Sebészeti Intézet ál­landó ügyeletet tart a szervnyerés biztosítá­sára. Néhány esetben ez sikeres is volt. KÉRDÉS: A központi célprogramban szerepel a traumatológiai ellátás és a su­gárterápia fejlesztése is. Melyek az ezek­kel kapcsolatos főbb tervek? VÁLASZ: — A traumatológiai ellátást igen érzékenyen érintette az Országos Traumato­lógiai Intézet kényszerű kiürítése. Szervezési intézkedésekkel azonban elértük, hogy a bal­eseti sebészeti ágyak száma kisebb bővíté­sekkel, korszerűsítésekkel növekedjék. A Já­nos Kórházban más osztályok terhére 120 ágyas osztály létesült, 30—30 ággyal bővült a Péterfy és az Újpesti kórház baleseti osz­tálya. Folyamatban van a Weil Emil Kór­ház ortopéd-traumatológiai osztályának bő­vítése 20 ággyal. A Mátraházán létesített 46 ágyas szeptikus osztály eredményei kiváló­ak, ezért tovább kívánjuk ezt működtetni. A sugárterápia szerepe a gyógyításban egyre bővül. Biztosítani kell a nagy energiájú su­gárforrások veszélytelen működését és keze­lését. A Magyar Tudományos Akadémia Izo­tópintézetével megállapodtunk a készülékek javításában, karbantartásában és szerviz­munkálataiban. Ezzel a készülékek élettarta­ma megnőtt, üzembiztonságuk fokozódott. A sugárforrások számát új kobaltágyúkkal növeljük: egy-egy készüléket kap a szegedi és a pécsi egyetem, valamint a Weil Emil Kórház. KÉRDÉS: — Mit tartalmaz a költség­­vetés a munkaerő- és bérgazdálkodás megjavítása érdekében? VÁLASZ: — Az 1979. évre tervezett 203 337 átlaglétszám 3748 fővel haladja meg az 1978. évit. Az orvosi állások száma 460- nal lesz több, ami elsősorban az új létesít­mények működését biztosítja. 1979-ben a bér­alap 8612 millió forint, ez 13,7 százalékkal 1074 millió forinttal haladja meg az 1978. évit. A tervezésnél figyelembe vettük a köz­ponti bérintézkedés hatását, amely 1978-ban 85 ezer egészségügyi dolgozót érintett­­, az 5 százalékos bérfejlesztést, valamint a lét­számnövekedést. Az Egészségügyi Minisztérium a jobb mun­kaerő-gazdálkodás érdekében intézkedési ter­vet dolgozott ki. Ennek eredményes végre­hajtása elősegíti a megfelelő számú és szak­­képzettségű munkaerő biztosítását, a betöl­tetlen állások számának és arányának csök­kentését. Előrelépést jelent, hogy az egész­ségügyben is műszakpótlékban részesülnek a fizikai dolgozók. Végül megállapíthatjuk, hogy az 1979. évi terv, amely széles körű elemzés és értékelés alapján készült, a pénzügyi lehetőségek fi­gyelembevételével , mértéktartó, s mind szakmai, mind gazdasági szempontból meg­alapozott, reális célokat tartalmaz. Végre­hajtása nagy figyelmet, felelősségérzetet, ta­karékos, hozzáértő gazdálkodást kíván. — fejezte be nyilatkozatát dr. Juszt Lajos mi­niszterhelyettes. Székely Sándorné GRÁNITDIPLOMÁT ad­tak át — először a Semmel­weis Orvostudományi Egye­tem történetében — a 90 esz­tendős­­ Gergely Bélának, aki 1908-ban szerzett gyógysze­részdiplomát. Életművét, ko­runk gyógyszerészetére kifej­tett hatását 79 — nagyrészt írásban is megjelent — mű dokumentálja. Kitüntetései között ott a Kiváló Gyógy­szerész elismerés. 80 évesen vonult nyugállományba; ma is megkeresik tanítványai, s a Kőbányai Gyógyszeráru­­gyár munkatársainak kész­séggel segít a problémáik megoldásában. A háborús években az üldözötteket segítette, és ma is hálá­val és szeretettel gon­dolnak rá és veszik körül azok, akiknek az életét megmentette. Gratulálunk Spergely Bálának, és még sok egészségben eltöltött, öröm­teli esztendőt kívánunk. Kitüntetések a jó munkáért A szakszervezet és az Egészségügyi Minisztérium szer­vezésében november 16-án együttesen tanácskoztak a me­­gyebizottságok mellett működő bérbizottságok vezetői és az egészségügyi osztályok gazdasági főelőadói. Értékelték az 1978. évi rendkívüli bérintézkedés végrehajtását A bérintéz­kedés során kiemelkedő munkát végzők — összesen tizen­egyen — Szakszervezeti Munkáért oklevelet, illetve minisz­teri dicséretet kaptak. Dr. Szendrényi János, a központi vezetőség titkára a Szakszervezeti Munkáért oklevelet adta át az alábbi tiszt­ségviselőknek: Bátyi Attila (Pest megyei bérbizottság); dr. Kerekes János (az ózdi járás SZB-titkára); dr. Sipos László (budapesti bérbizottság); dr. Veress Mária (Zala megyei bérbizottság); dr. Zelnik József (Nógrád megyei bérbizott­ság). Miniszteri dicséretben részesültek a következők: dr. Csizmadia Tibor (a KV bérbizottságának tagja); Fülöp Ru­dolf (a Pest megyei Tanács egészségügyi osztály gazdasági főelőadója); Hajdú Ágnes (az Országos Onkológiai Intézet munkaügyi előadója); Horváth Lajos (a Vas megyei Kór­ház gazdasági igazgatója); Jaskó András (a Szabolcs- Szatmár megyei Tanács egészségügyi osztályának gazdasági főelőadója); Vajmi Lajosné (a Heves megyei Tanács egész­ségügyi osztályának főelőadója). ___­______ EGÉSZSÉGÜ­G­YI DOLGOZÓ 1979. I. 2.3 KÓR ÉS KÓR Jönnek a betegek. Ki au­tón, ki mentővel, gyalog vagy busszal, csúcsforgalom van a kórházban? Más idő­szakhoz képest most több lenne a beteg? Vagy talán mindig így van? őszi betegek — Nem téved, ősszel a szokottnál is nagyobb a for­galom — mondja dr. Fekete Imre, a kisvárdai kórház igazgatója. Még a nagyon beteg ember is végigdolgoz­za falun a tavaszt és a nya­rat. Aztán amikor már biz­tonságban tudja a termést, akkor jut idő gyógykezelés­re. Jönnek elhanyagolt be­tegséggel, évtizede húzódó kórral. De jönnek, s ez már jó. A kórtermeken végigkísér az igazgató, aztán dr. Ke­mény Viktor főorvos és dr. András István osztályos or­vos. Sok az idős férfi beteg. Magyarázzák ezt a megnöve­kedett átlagéletkorral, de ez nem kizárólagos ok. Azok, akik korábban joggal voltak bizalmatlanok az ispotályból kialakított régi kórház iránt, az új forma mögött meg­érezték az új tartalmat is. Gyökeres változás A kisvárdai kórház büszke jó hírére. Az épület korsze­rű, jól felszerelt, az orvosok fiatalok és törekvők. A gyó­gyításon kívül gondot fordí­tanak a megelőzésre, a kör­nyék orvosainak képzésére, az egészségnevelésre és a tu­dományos tevékenységre is. A kórházi integráció során a vásárosnaményi intézetet is ide kapcsolták. A körzeté­hez tartozó 120 ezer ember ellátása a két kórház szoros együttmunkálkodása révén hosszú távon sok jót ígér.­­ A beteg természetesen nem gondolja végig mind­ezt — mondja az igazgató. Nem is kell. Számára az a fő, hogy bizalma legyen. S itt kezdődik egy kórház jó híre, s ez rója ránk a leg­nagyobb kötelességet. A beteg a legegyszerűbb képletben gondolkodik: meg akar gyógyulni. Az orvosnak azonban tovább kell látnia. Az intézmény feladata az is, hogy kialakítsa az egészsé­ges élet iránti igényt, meg­tanítsa a korszerű élet alap­ismereteit. Fürdő vagy zuhany — A személyi higiénével hosszú ideig gondjaink vol­tak. Ma ott tartunk, hogy a betegek úgy jönnek be a kórházba, mint a lakoda­lomba, kimosakodva, tisztán felöltözve. Ez frontáttörés volt, évekig tartott. A trá­­gyás csizma ma már isme­retlen. Pedig 12—15 ezer ember fordul meg évente a kórházban, s több mint 80 ezer a rendelőben. Persze ez csak a kezdet. A betegek tisztálkodásának kérdése bonyolultabb. A leg­többen itt látnak először fürdőszobát. A zuhanyozó még „mumus” — mondja egy nővér. Mindenki el akar merülni a kádban. Tanítani kell a beteget arra, hogyan bánjon a csappal, a zuhany­nyal. Nem egyszer gondot ad a vécé is. Sokan itt találkoz­nak először a vízöblítéssel. Meg kell magyarázni, mi mi­re való. Ez is időbe telik, de szívesen csináljuk. Volt, aki itt döbbent rá, milyen nagy dolog a fürdő és a víz. Ez az ember nemcsak meggyó­gyult, de rászokott a tisztál­kodó is. Igény. Mindig valami nagy dolgot képzelünk a szó mö­gé. Dr. Kemény Viktor fő­orvos azonban a realitásokat így fordítja le: a betegek 70 százalékának saját pizsa­­mája van. A legtöbbnek, főleg a nőknek pongyolájuk is. Ha nincs, a legközelebbi látogatáskor hoznak. Így il­lik. Cserélik is, örülünk en­nek. Mutatja, hogy a bete­geknek telik erre is. Kórház és művelődés — Nézze meg alaposan az éjjeliszekrényeket és a mos­dókat — figyelmeztet valaki. — Valóban érdemes figyelni, mert az emberek mondhat­nak akármit — sokan azt is tudják mit kell mondaniok —, de a váratlan vizitkor a tárgyak is beszélnek, még­pedig őszintén. Az első, ami szembetűnik, fogkefe és fogpaszta alig lát­ható. Egy-egy fiatalabb be­teget kivéve ismeretlen ez a „szerszám”. Van szappan, mégpedig illatos, kölni, pú­der. Fabulon a borotválko­záshoz, a nőknél tucatnyi kozmetikum. — Próbáljuk e téren is nevelni a betegeket. Ez min­den orvosnak, ápolónőnek a feladata, erről szól helente a hangosbeszélő is. Az éjjeliszekrényeken ren­geteg az újság, a folyóirat, sokan olvasnak. Könyv is akad. A portál szerint na­ponta harmincféle hírlap ér­kezik. Gyorsan elkapkod­ják. A könyvtárban könyvet is lehet venni. Sokan itt szoknak rá az olvasásra. Mindez része a gyógyulás­nak. Így van! Aki itt meg­szereti a betűt, az egészsé­gesen vagy a lábadozás ide­jén is szívesen forgat majd újságot, könyvet. Nem egyszerű Mindez túl szép, mondhat­.­ na valaki: íme egy kórház, amely mennyire megváltoz­tatja az emberek szokásait, magatartását. A lelkesedét helyre teszi az igazgató né­hány szava. — Amit látunk, az sok­éves munka eredménye. Nemcsak a kórházé, a kör­zeti orvosoké is. Hány elő­adás, beszélgetés kellett eh­hez? Ki tudja? A körzeti orvosok többsé­ge ma már rangos partner. A tiszta rendelő, a borotvált orvos, a sok jó és hasznos tanács jó irányba befolyá­solja a betegeket. De, saj­nos, az ellenpélda is hat . Talán furcsa egy kicsit, de ismeretterjesztő előadá­sokon arról is kellett beszél­ni, mit jelent a tiszta fehér­­nemű. Igaz, pár nap ír­ólva azzal vádoltak, hogy az ÁFÉSZ-nek csinálunk propa­gandát, mert mindenki alsó­neműt vásárolt. — Vagy vegyük az étke­zést — folytatja dr. András István. — Nézze ezt a hű­tőszekrényt, a betegekét. Rántott hús, rántott csirke, szalonna, töltöttkáposzta: mindez egy látogatás után. Itt van még elég teendő. Ilyen „rosszul” táplálkoznak otthon: a zsír és a nehéz étel az uralkodó. Előre látni Az orvos gyógyít, nevel, oktat, szoktat, igényeket éb­reszt és hozzásegít a kielé­gítésükhöz. Rászól a szemte­len fiatalra, őszinteségre biztatja a gátlásos öreget. Felvilágosítja a szexuális neurózisos betegeket. Kilép a kórházból, hogy neveljen, s megelőzze a betegséget. Berendeli a körzeti orvost, hogy továbbképezze, hogy megismerje az új gépek ke­zelését. — Meddőnek látszik néha a küzdelem — teszi hozzá dr. Kondrai Győző se­bész — főleg hétfőnként, amikor a sérültek ittasan, a sérültjelöltek táppénzt ku­­nyerálva jönnek. Feladni azonban nem szabad. Ha egy orvos hite meginog az emberben, a hivatásban, ak­kor vesztett. Egy nemzedék kell és el­érjük, hogy a betegek — leg­alább gondolkozásukban — egészségesek lesznek, jósolja az igazgató ... Bürger Lajos

Next