Egészségügyi Dolgozó, 1983 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
Folytatás az 1. oldalról feladatok határozzák meg, ezek továbbra is érvényesek, de jobban át kell gondolnunk a végrehajtás ütemét és sorrendjét, így nem indokolt a helyenként megnyilvánuló pesszimizmus. A továbbiakban szólt a miniszter arról is, hogy az eltelt időszakban a szakmai irányítás megszervezésében ugyan már jelentős eredményeket értünk el, de különösen fontos az integráció tartalmi kérdéseinek megvalósítása. Egészségpolitikai célkitűzéseinket változatlanul a morbiditási és a demográfiai tényezők határozzák meg. Jelentősen javult a perinatális mortalitás aránya: itt történelmi léptekkel mentünk előre; a koraszülések száma ugyanakkornem csökkent. A felnőtt lakosság halálozási arányának emelkedése, amely korábban igen kedvezőtlen tendenciát mutatott, az 1980—81-es években megállt. Nem számolhatunk azonban a jövőben a populációnövekedésével. A megbetegedési okok között változatlanul első helyen állnak a szív- és érrendszeri, valamint a daganatos megbetegedések: az előbbieknek az aránya ugyan valamelyest javult, az utóbbiaknak a száma azonban emelkedett. Továbbiakban a miniszter kiemelte, hogy nagyon sok múlik a vezetői szemléleten, ezért sokkal nagyobb felelősséget, önállóságot és kezdeményezőkészséget vár az intézmények vezetőitől. Az egészségügyi költségvetés tervezése és annak felhasználása 70 százalékban az orvosok kezében van. Hogy ezzel miképp élünk, csak részben a központi irányítás kérdése, nagyobb részt az intézményvezetők, főorvosok felelőssége. Ezzel a felelősséggel a jövőben jóval nagyobb mértékben kell élni. Takarékoskodnunk kell, denem a gyógyítás, a beteg rovására. „Áltakarékosság” az egészségügyben nem megengedhető. Sokkal több gondot kell fordítani magára a betegre, mert a műszerek, a leletek nem pótolhatják a betegekkel való törődést, az emberi szót. 1983-ban a kórházi ágyak száma várhatóan meghaladja a százezret. Emögött sajnos hiányzik a szociális gondozási háttér. Ezért arra kell törekednünk, hogy fejlődjék a szociális gondozás rendszere, hogy aktív ágyakat ne a gondozásra szorulók foglalják el. A gyógyítás önmagában, megfelelő szociális háttér nélkül nem létezhet. Hiányzik a „krónikus ágy". Ezeket sajnos, az orvosok indok nélkül „aktív ágyakká” igyekeznek fejleszteni. Ha ebben a szellemben többet teszünk, és sokkal többet kezdeményezünk, az intézményekben jobban élünk a lehetőségekkel, akkor a mostaninehezebb helyzetben az egészségügyi és szociális ellátás jelenlegi színvonalát megőrizhetjük, egyes területeken némi javulást is elérhetünk. Ehhez kérem a szakszervezet és valamennyi egészségügyi dolgozó segítségét és közreműködését — mondta befejezésül dr. Schultheisz Emil. ★ DR. FÜZI ISTVÁN főtitkár korreferátumában kiemelte: „ Valamennyien tudjuk, hogy a megváltozott gazdasági körülmények között egyre több és összetettebb feladat áll előttünk. Alapvető a feltételekhez való gyors és rugalmas alkalmazkodás, a gazdálkodás színvonalának emelése. Ennek pedig csak céltudatos munkával lehet eleget tenni. Mindezek alól nem kivétel a szakszervezet sem, amelynek szerepe — különösen munkastílusa és módszerei — szükségszerűen átalakulnak az új körülmények között. A minisztériumnak és szakszervezetünknek közti felelőssége az egészségügyi ellátás javítását elősegítő együttműködés fokozása. Az elmúlt időszak nagy szakmai programja, a szervezeti és gazdasági integráció jórészt befejeződött, de van még lehetőség előrelépésre. Vonatkozik ez a szakmai együttműködés minden szintjére, a rugalmasabb munkaerő- és bérgazdálkodásra, a központi diagnosztikai egységek létrehozására. Ebben az ötéves tervben a kiemelt szakmai programok közül az alapellátásban a lassú mennyiségi fejlesztés mellett a minőségi fejlesztés a cél. Sok területen nem megfelelő még az alapellátás szakmai vezetése és az irányító intézménnyel való együttműködés. Jelentős lehetőségek vannak a továbbképzésben, és ez nemcsak anyagi kérdés. Hiányzik még az alapellátás korszerű működési szabályzata. A lakosság egészségvédelme érdekében szükséges, hogy a szűrővizsgálatok kiterjesztése, a megelőzés még eredményesebbé tétele, a végzett munka elismerése még jobb legyen. A központi ügyeleti rendszer kiépítése a tervezettnél mérsékeltebb ütemben halad. A gépkocsiellátási gondok mellett az ügyeletes egészségügyi dolgozók szociális ellátottsága sem megfelelő. Az URH-rádióval való felszerelés is lassabban halad. Nem megfelelő még sok esetben a körzeti orvosok tájékoztatása sem. Az intézményekben a folyamatos és sürgősségi betegellátás hatékonyságát segítené, ha a mutrikát sajátos ösztönzéssel támogatnák, ha ezért a folyamatos és intenzív munkáért nagyobb erkölcsi és anyagi elismerést tudnánk nyújtani az ott dolgozóknak. A szakmai programban szerepel a regionális központok tevékenysége. Ezeknek tervszerű fejlesztése, a feladatarányos célok megjelölése, a reális szakmai program kidolgozása, a megvalósítás segítése közös feladatunk. Az intézmények gép- és műszerellátottságának javítása (különösen a kézi műszereké) ma is okoz gondokat. Az írásos előterjesztés erről kissé mértéktartóan tesz említést, pedig itt a feltételek figyelembevételével előrelépésre lesz szükség. Véleményünk szerint is az együttes feladatok közül kiemelkedik a munka szervezettségének javítása. A párhuzamosságok felszámolása folyamatos, időszerű feladat. A népgazdaság jelenlegi helyzete nem teszi lehetővé a látványosabb mennyiségi változásokat, de az egészségügyi munka gazdaságosabb végzése, a munkaerő hatékonyabb felhasználása, az ésszerűbb gazdálkodás nem lebecsülendő fejlődést tesz lehetővé még a legtöbb intézményben. Elsőrendű kérdés a beruházás, de a rekonstrukciók megvalósítása közös felelősségünk, hogy a beruházások szervezettebben, hatékonyabban, adott időben és a tervezett költséggel valósuljanak meg. Ennek azonban feltétele a még átgondoltabb előkészítés. A mi feladatunk is a végrehajtás segítése, figyelemmel kísérése és ellenőrzése. Még nehezebb a helyzet, több a gond a felújítások terén. Mind az új pénzügyi rendelkezések fokozott követelményei, mind a felújítási eszközök mérséklése nagymértékben megnehezíti a felújítási program végrehajtását. Egyetértünk azzal, hogy a felújítási és állagmegóvási munkákat gyorsítva és az anyagi eszközöket jobban összpontosítva kell elvégezni. Kiemelt feladatunknak tartjuk továbbra is a munkaerő- és bérgazdálkodás javítását, tervszerűbbé tételét, országos, megyei és intézményi szinten egyaránt. Ez magában foglalja a dolgozók szervezettebb, hatékonyabb foglalkoztatását, s az új munkaerő megszerzése és megtartása érdekében teendő intézkedéseket. Mindennek, úgy véljük, feltétele a teljesítményeket jobban tükröző és ösztönző, korszerűbb, rugalmasabb bérgazdálkodás. Ezen a területen nem új, de az utóbbi időben még inkább felerősödő gondjaink vannak. Az ügyeletet végző orvosok fizikai és idegi megterhelése és az ezzel járó díjazás az esetek többségében nem áll arányban. Sok a probléma a belső helyettesítés körül is. Az erre vonatkozó rendelet értelmében a szakdolgozóknak és a fizikai dolgozóknak 7, egyéb dolgozóknak pedig egyfolytában 30 napot meghaladó helyettesítés után lehet helyettesítési díjat fizetni. A helyettesítés legtöbb helyen nem kevés többletmunkát is jelent, és ennek a dolgozók bérében is ki kell fejeződnie, ahol viszont ez a többletmunka hiányzik, otte történjék díjazás. Az intézmények nagy részében a tervszerű gazdálkodás helyett év elején még mindig a bérmegtakarítás érdekében úgynevezett óvatos »maradvány takarékos« gazdálkodást folytatnak. Sok helyen ehhez járul még a tanácsok bértömegmódosítása (csökkentése) az intézmények felé. Mindez évente több száz millióval csökkenti az egészségügyi intézmények felhasználható (felhasznált) béralapját. Nem kevés helyen ezzel növelik a jutalomalapot. Véleményünk az, hogy a felsőbb irányító szerveknek az intézményi önálló gazdálkodás lehetőségeit úgy kell biztosítani, hogy a szakmai feladataik végzésével arányosan biztosítsák a teljes költségvetés lehetőségét. Az alapellátás egyesterületein sem megfelelő a helyettesítés, illetve az érte járó díjazás. Az üzemegészségügy is hátrányban érzi magát, az egyéb egyetemi végzettségűek, valamint a gazdasági-műszaki dolgozók sérelmezik, hogy 30 .napnál rövidebb helyettesítésért nem részesülhetnek díjazásban. 1983- ban a fentiek miatt közösen foglalkoznunk kell ezzel a problémával. 1983-ban hangsúlyozottan kívánunk foglalkozni a jutalmazás kérdésével is. Ez azért is szükséges, mert a mérsékeltebb bérfejlesztést nehezebb lesz differenciáltan felosztani, mint eddig, tehát még jelentősebb lesz a jutalmak teljesítményarányos elosztása. Időszerűnek tartjuk az Egészségügyi Minisztériumnak azt a szándékát — úgy is mondhatom: közös szemléletükkel —, hogy munkaerő- és bérgazdálkodási irányelvek kiadásával igyekszik segíteni a munkát. Fontosnak tartjuk, hogy a jövőben feladatarányos ösztönzési rendszer kerüljön kidolgozásra, amelyben a munka minősége is kifejeződik. Ezt kívánjuk elősegíteni az új, intézmények közötti munkaverseny-mozgalom további kibontakoztatásával is, melynek közös értékelését már 1983-ban tervezzük. Fontos ágazati feladat a gyógyszerellátás biztosítása. Törekedni kell a folyamatosabb, zökkenőmentesebb, de takarékos ellátásra. Az elkövetkező időszakban különös gondot kell fordítanunk dolgozóink egészségvédelmére. Folyamatosan elemezni kell az üzemi balesetek és foglalkozási megbetegedések alakulását, kezdeményezőbben kell igényelnünk a megelőző intézkedéseket. Sajnálatos tény, hogy a foglalkozási megbetegedések gyakorisága az egészségügyben emelkedő tendenciát mutat. E betegségcsoportoknál tapasztalható még helytelen szemlélet, s ez egyben ágazatunk üzemegészségügyi ellátásának hiányára mutat: elmarad vagy késik a bejelentés, vitás esetben vagy idült károsodás megítélésekor nem ritkán a dolgozó kárára döntenek. 1983-ban megtörténik szakszervezetünk üzemi főorvosának beállítása. Fő feladata az egészségügyi dolgozók üzemegészségügyi ellátása irányításának, ellenőrzéseinek segítése lesz. A munkaügyi szabályzatok, kollektív szerződések az éves szociális tervek alapján rögzítik a munkahelyi béren kívüli juttatásokat. Az 1982. év tapasztalatai alapján szükségesnek tartjuk, hogy az állami és felügyeleti szervek nagyobb gondot fordítsanak a szabályzatok elkészítésére, módosítására, a beszámoltatásra, az ellenőrzésre. Az egészségpolitikai célok megvalósításában meghatározó az átgondolt foglalkoztatáspolitika, a tervszerű területi és munkahelyi szociálpolitikai tevékenység. Ágazatunkban a megelőző évhez képest kedvezőbben változott a munkavédelmi szemlélet és magatartás. Elősegítették ezt a munkavédelemről szóló kormányrendeletet követő ágazati jogszabályok. Az új munkavédelmi szabályozási rendszer biztosítéka a munkakörülmények tervszerű, folyamatos javításának. A munkahelyi szociálpolitika tervszerűségében, a pénzeszközök célszerűbb felhasználásában, az egészségügyi dolgozók munkakörülményeinek alakításában jelentős előrelépést hozott a szociális tervezés bevezetése. 1985-ig el kell érni, hogy ágazatunkban a VII. ötéves terv idején általánossá váljék. Az egyéni érdekvédelem fejlesztése igen fontos. A panaszok gyors intézése és lehetőség szerint kedvező megoldása jellemző mutatója ennek. A jelen időszak egyik legfontosabb kérdése a tagsággal valókapcsolat, a szakszervezeti munka demokratizmusának erősítése. Munkánkat az minősíti ,leginkább, milyen a hatása a tagság körében. Kérdés, hogyan tudjuk tennivalóinkat a tagság érdekeivel összehangolni, kérdés, milyen a tagság körében folytatott eleven, érvelő, meggyőző politikai munkánk. Ennek tudatában fejlesztjük tovább területi tevékenységünket, amely elsődlegesen az alapszervezeti munka erősítését kell, hogy szolgálja. Kiemelt feladatunknak tekintjük a közép- és alapszervezeti tisztségviselők hatékonyabb helyszíni és gyakorlati segítését, az alapszervezetektől érkezett információk, a területi munkában szerzett tapasztalatok fokozott hasznosítását és így a tagságtól jövő véleményeket, kezdeményezéseket, a dolgozókat foglalkoztató kérdések hasznosítását. Különösen fontos a munkahelyi demokrácia továbbfejlesztése. Az új körülmények indokolttá teszik a dolgozóknak a vezetésben való fokozottabb részvételét, a különböző szintű vezetők kiválasztásának, munkájuk értékelésének demokratikusabbá tételét. Ennek feltételeit megteremtette a Minisztertanács és a SZOT 1982. november 25-i határozata. A benne foglaltak végrehajtása is — az ágazati tennivalók kialakítása az Egészségügyi Minisztériummal együtt — 1983 egyik kiemelt feladata. Mai szakszervezeti életünkben a vezetőirányító munka, a testületi tevékenység korszerűsítése, a végrehajtás szervezettebbé tétele, az ellenőrzés erősítése nélkülözhetetlen. Ezt a célt szolgálja területi munkánk, munkamódszereink továbbfejlesztése és korszerűsítése, hogy választott testületeink minden szinten még hathatósabban be tudják tölteni funkciójukat az adott területen az itt megfogalmazott feladatok és elvárások alapján. Meggyőződésem, hogy az új esztendőben így kívánják szolgálni egészségpolitikai célkitűzéseink megvalósításának segítését, lakosságunk egészségi állapotának javítását, dolgozóink érdekeinek védelmét.” ★ DR. CZEIZEL ENDRE az ésszerű takarékosságra hivatkozva elmondta, hogy a külföldi folyóiratokra való előfizetések számának csökkentése befolyásolhatja a tudományos munka eredményességét. Takarékossági intézkedés megtétele előtt indokoltnak tartja, hogy kérjék ki az érintettek szakmai véleményét is. A korszerű orális fogamzásgátlókkalkapcsolatban a páciensek érdekében a hozzászóló rámutatott a vényt felíró orvosok felelősségére, annak gazdasági hatására és az ezzel kapcsolatos felvilágosító munkára. DR. RIBÁRI OTTÓ egyetemi tanár a takarékossághoz kapcsolódóan elmondta, hogy sok, nagy értékű műszer használhatatlan jelentéktelen alkatrész hiánya miatt. Fejleszteni kell a műszergyártó és -javító kapacitást. GÁSPÁR LÁSZLÓNÉ, a Zala megyei Gyógyszertári Központ igazgatója leszögezte: a gyógyszerellátás az alapellátás szerves része, s a takarékosság itt nem mehet a beteg rovására. A korszerű gyógyszerellátás továbbra is csak megfelelő állami támogatással biztosítható. Kérte, hogy a minisztérium nyújtson anyagi segítséget fejlesztési céljaik megvalósításához. A gyógyszertári vállalatoknál a bérszínvonal 2,7 százalékos növelése tervezhető. A hozzászóló javasolta, hogy ez egészüljön ki az ágazatban tervezhető 3,5 százalékra. DR. SIMKOVICS MÁTYÁS, a János Kórház főigazgató főorvosa azt javasolta, hogy a szálloda- és vendéglátóiparhoz hasonlóan a külföldi beteg a kórházi kezeltetésének költségeit valutában is kiegyenlíthesse, s ennek a valutának egy része maradjon a kórházaknál. Ebből az intézmény valutaigényes műszereket, alkatrészeket vásárolhatna. Rámutatott arra is, hogy túlzsúfoltak a belgyógyászati osztályok, az aktív ágyak 25-30 százalékát szociális gondozásra szorulók foglalják el. Végezetül rugalmas profilváltást sürgetett a ki nem használt szakmák irányában. DR. HAVASI SÁNDOR, a szakszervezet Szabolcs-Szatmár megyei bizottságának elnöke javasolta, hogy az alapellátásban dolgozó orvosok részére is állapítsanak meg gyógyszerkötszer normatívákat. Indokolt, hogy szűkítsék a vény nélkül kiadható gyógyszerek körét, mert ez szintén megtakarítást eredményezne, valamint az is, ha több magisztrális vényt írnának az orvosok. Ezzel a betegellátást és a takarékosság elvét is segíthetnénk. DR. KEDVESSY GYÖRGY egyetemi tanár, szakszervezetünk alelnöke — kapcsolódva az előtte szólókhoz — szintén az ésszerű gyógyszer-takarékosság mellett és a pazarlás ellen emelt szót. Ugyanakkor felhívta az illetékesek figyelmét az egyszer használatos eszközök minőségének és ellátásának folyamatos ellenőrzésére. DR. PESTA LÁSZLÓ, az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának elnöke elmondta, hogy a parlament illetékes bizottsága 1983-ban tárgyalni fogja országunk szociális ellátásának helyzetét. A szociális gondozásról szólva kiemelte: bővíteni kell az öregek napközi otthonainak rendszerét. Az új esztendőben az országgyűlési bizottság az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete elnökségével közösen megvizsgálja az ágazati munkaerő- és szociális ellátás helyzetét. A Vöröskereszt központi vezetősége változatlanul kész az egészségügyi szakszervezettel való együttműködésre, s 1983-bannapirendre tűzik a két szervezet együttműködési megállapodásából adódó időszerű feladatok megvitatását. DR. TRENCSÉNI TIBOR, az Orvosi Hetilap felelős szerkesztője leszögezte: takarékoskodni kell és lehet az orvosi vizsgálatokkal is, melyek ma nagyon drágák. Javasolta, hogy az intézmény az általa megtakarított gyógyszerek ellenértékével önállóan gazdálkodhasson. Az egész világon, sajnos hazánkban is, indokolatlan gyógyszer-túlfogyasztás tapasztalható. DR. BENCE BÉLA, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója hangsúlyozta: változatlanul gond a műszerek hosszadalmas javítása s a profilváltás is; életmentő defibrillátorokat és a törések ideiglenes ellátásához szükséges Kramer-síneket, sőt szirénákat is kénytelenek emiatt nélkülözni. GONDA JÁNOS, a szakszervezet Nógrád megyei bizottságának titkára a vezetés felelősségét, és indokolt esetben a mulasztók felelősségrevonását szorgalmazta. Nagy szükség van a közvélemény előtt erre, mert a beruházásoknál, a rekonstrukcióknál nem ritkán súlyos mulasztások tapasztalhatók. MAGYARI ISTVÁNNÉ, a szakszervezet Szolnok megyei bizottságának titkára rámutatott: a tanácsi munka korszerűsítése megkezdődött, és Szolnok megyében több olyan átszervezést hajtottak végre már eddig is, amelynél mellőzték a szakszervezet véleménnyét. Megyéjükben ez az átszervezés sok egészségügyi dolgozót érint. Úgy érezzük — mondta a hozzászóló: nincs biztosítva ezeknek a dolgozóknak a jogvédelme, jogképviselete. DR. CSERE TIBOR, a Pécsi Orvostudományi Egyetem szb-titkára választ kért arra, hogy az ágazat tervezi-e a különféle pótlékok megszüntetését. Egyetértett a szakdolgozói és asszisztensi díjak emelésével. Javasolta, hogy onkológiai centrumok ott alakuljanak, ahol a hatékony gyógykezelés feltételei is biztosítottak. DR. HORVÁTH ÉVA, Békés megye főorvosa elmondta: 1981-ben a megyében magas volt, és nem csökken a járóbeteg-ellátásban megjelenő betegek száma. Szakrendelésen sokan munkaidő alatt jelennek meg. Akadozik a betegbeutalási rendszer is. Fontos lenne a lakosság magatartásának megváltoztatása, s a hatékonyabb nevelés és felvilágosítás. ★ DR. SCHULTHEISZ EMIL miniszter válaszában kifejezte köszönetét a hozzászólóknak és örömét az egészséges vitaszellemért. A felvetésekre részletesen válaszolt, és egyes kérdésekben érdemi intézkedést ígért. Végezetül kiemelte, hogy a lakosság kedvezőbb magatartásának kialakítását az egészségnevelésnek és az egészségügyi dolgozóknak együttesen kell vállalni. ★ A napirendi pont vitáját követően a testület Bodnár Árpádné kv-titkár előterjesztésében jóváhagyta a szakszervezet 1983. évi költségvetését, dr. Kormos Miklós kv-titkár előterjesztésében pedig a központi vezetőség, az elnökség és a titkárság 1983. évi munkaprogramját, első féléves ülésrendjét. Számvetés, előretekintés... A központi vezetőség elnökségéből