Egészségügyi Dolgozó, 1983 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1983-01-01 / 1. szám

Folytatás az 1. oldalról feladatok határozzák meg, ezek továbbra is érvényesek, de jobban át kell gondolnunk a végrehajtás ütemét és sorrendjét, így nem in­dokolt a helyenként megnyilvánuló pesszi­mizmus. A továbbiakban szólt a miniszter arról is, hogy az eltelt időszakban a szakmai irányí­tás megszervezésében ugyan már jelentős eredményeket értünk el, de különösen fon­tos az integráció tartalmi kérdéseinek megva­lósítása. Egészségpolitikai célkitűzéseinket változat­lanul a morbiditási és a demográfiai ténye­zők határozzák meg. Jelentősen javult a perinatális mortalitás aránya: itt történelmi léptekkel mentünk előre; a koraszülések szá­ma ugyanakkor­­nem csökkent. A felnőtt la­kosság halálozási arányának emelkedése, amely korábban igen kedvezőtlen tendenciát mutatott, az 1980—81-es években megállt. Nem számolhatunk azonban a jövőben a po­puláció­­növekedésével. A megbetegedési okok között változatlanul első helyen állnak a szív- és érrendszeri, va­lamint a daganatos megbetegedések: az előb­bieknek az aránya ugyan valamelyest javult, az utóbbiaknak a száma azonban emelkedett. Továbbiakban a miniszter kiemelte, hogy nagyon sok múlik a vezetői szemléleten, ezért sokkal nagyobb felelősséget, önállóságot és kezdeményezőkészséget vár az intézmények vezetőitől. Az egészségügyi költségvetés ter­vezése és annak felhasználása 70 százalékban az orvosok kezében van. Hogy ezzel miképp élünk, csak részben a központi irányítás kér­dése, nagyobb részt az intézményvezetők, fő­orvosok felelőssége. Ezzel a felelősséggel a jövőben jóval nagyobb mértékben kell élni. Takarékoskodnunk kell, de­­nem a gyógyí­tás, a beteg rovására. „Áltakarékosság” az egészségügyben nem megengedhető. Sokkal több gondot kell fordítani magára a betegre, mert a műszerek, a leletek nem pótolhatják a betegekkel való törődést, az emberi szót. 1983-ban a kórházi ágyak száma várha­tóan meghaladja a százezret. Emögött saj­nos hiányzik a szociális gondozási háttér. Ezért arra kell törekednünk, hogy fejlődjék a szociális gondozás rendszere, hogy aktív ágya­kat ne a gondozásra szorulók foglalják el. A gyógyítás önmagában, megfelelő szociális hát­tér nélkül nem létezhet. Hiányzik a „króni­kus ágy". Ezeket sajnos, az orvosok indok nélkül „aktív ágyakká” igyekeznek fejleszte­ni. Ha ebben a szellemben többet teszünk, és sokkal többet kezdeményezünk, az intézmé­nyekben jobban élünk a lehetőségekkel, ak­kor a mostani­­nehezebb helyzetben az egész­ségügyi és szociális ellátás jelenlegi színvo­nalát megőrizhetjük, egyes területeken né­mi javulást is elérhetünk. Ehhez kérem a szakszervezet és valamennyi egészségügyi dol­gozó segítségét és közreműködését — mondta befejezésül dr. Schultheisz Emil. ★ DR. FÜZI ISTVÁN főtitkár korreferátumá­ban kiemelte: „­ Valamennyie­n tudjuk, hogy a megváltozott gazdasági körülmények között egyre több és összetettebb feladat áll előt­tünk. Alapvető a feltételekhez való gyors és rugalmas alkalmazkodás, a gazdálkodás szín­vonalának emelése. Ennek pedig csak céltu­datos munkával lehet eleget tenni. Mindezek alól nem kivétel a szakszervezet sem, amelynek szerepe — különösen munka­stílusa és módszerei — szükségszerűen át­alakulnak az új körülmények között. A mi­nisztériumnak és szakszervezetünknek közti felelőssége az egészségügyi ellátás javítását elősegítő együttműködés fokozása. Az elmúlt időszak nagy szakmai program­ja, a szervezeti és gazdasági integráció jórészt befejeződött, de va­n még lehetőség előrelé­pésre. Vonatkozik ez a szakmai együttműkö­dés minden szintjére, a rugalmasabb mun­kaerő- és bérgazdálkodásra, a központi diag­nosztikai egységek létrehozására. Ebben az ötéves tervben a kiemelt szakmai programok közül az alapellátásban a lassú mennyiségi fejlesztés mellett a minőségi fej­lesztés a cél. Sok területe­n nem megfelelő még az alapellátás szakmai vezetése és az irányító intézménnyel való együttműködés. Jelentős lehetőségek vannak a továbbkép­zésben, és ez nemcsak anyagi kérdés. Hiány­zik még az alapellátás korszerű működési szabályzata. A lakosság egészségvédelme ér­dekében szükséges, hogy a szűrővizsgálatok kiterjesztése, a megelőzés még eredményeseb­bé tétele, a végzett m­unka elismerése még jobb legyen. A központi ügyeleti rendszer kiépítése a tervezettnél mérsékeltebb ütemben halad. A gépkocsiellátási gondok mellett az ügyeletes egészségügyi dolgozók szociális ellátottsága sem megfelelő. Az URH-rádióval való fel­szerelés is lassabban halad. Nem megfelelő még sok esetben a körzeti orvosok tájékozta­tása sem. Az intézményekben a folyamatos és sür­gősségi betegellátás hatékonyságát segítené, ha a mutrikát sajátos ösztönzéssel támogat­nák, ha ezért a folyamatos és intenzív mun­káért nagyobb erkölcsi és anyagi elismerést tudnánk nyújtani az ott dolgozóknak. A szakmai programban szerepel a regioná­lis központok tevékenysége. Ezeknek tervsze­rű fejlesztése, a feladatarányos célok megje­lölése, a reális szakmai program kidolgozása, a megvalósítás segítése közös feladatunk. Az intézmények gép- és műszerellátottsá­gának javítása (különösen a kézi műszereké) ma is okoz gondokat. Az írásos előterjesztés erről kissé mértéktartóan tesz említést, pedig itt a feltételek figyelembevételével előrelé­pésre lesz szükség. Véleményünk szerint is az együttes felada­tok közül kiemelkedik a munka szervezettsé­gének javítása. A párhuzamosságok felszá­molása folyamatos, időszerű feladat. A nép­gazdaság jelenlegi helyzete nem teszi lehe­tővé a látványosabb mennyiségi változásokat, de az egészségügyi munka gazdaságosabb végzése, a munkaerő hatékonyabb felhaszná­lása, az ésszerűbb gazdálkodás nem lebecsü­lendő fejlődést tesz lehetővé még a legtöbb intézményben. Elsőrendű kérdés a beruházás, de a re­konstrukciók megvalósítása közös felelőssé­günk, hogy a beruházások szervezettebben, hatékonyabban, adott időben és a tervezett költséggel valósuljanak meg. Ennek azon­ban feltétele a még átgondoltabb előkészítés. A mi feladatunk is a végrehajtás segítése, fi­gyelemmel kísérése és ellenőrzése. Még nehezebb a helyzet, több a gond a fel­újítások terén. Mind az új pénzügyi rendel­kezések fokozott követelményei, mind a fel­újítási eszközök mérséklése nagymértékben megnehezíti a felújítási program végrehajtá­sát. Egyetértünk azzal, hogy a felújítási és állagmegóvási munkákat gyorsítva és az anyagi eszközöket jobban összpontosítva kell elvégezni. Kiemelt feladatunknak tartjuk továbbra is a munkaerő- és bérgazdálkodás javítását, tervszerűbbé tételét, országos, megyei és in­tézményi szinten egyaránt. Ez magában fog­lalja a dolgozók szervezettebb, hatékonyabb foglalkoztatását, s az új munkaerő megszer­zése és megtartása érdekében teendő intéz­kedéseket. Mindennek, úgy véljük, feltétele a teljesítményeket jobban tükröző és ösztön­ző, korszerűbb, rugalmasabb bérgazdálkodás. Ezen a területen nem új, de az utóbbi időben még inkább felerősödő gondjaink vannak. Az ügyeletet végző orvosok fizikai és idegi meg­terhelése és az ezzel járó díjazás az esetek többségében nem áll arányban. Sok a probléma a belső helyettesítés körül is. Az erre vonatkozó rendelet értelmében a szakdolgozóknak és a fizikai dolgozóknak 7, egyéb dolgozóknak pedig egyfolytában 30 na­pot meghaladó helyettesítés után lehet he­lyettesítési díjat fizetni. A helyettesítés leg­több helyen nem kevés többletmunkát is je­lent, és ennek a dolgozók bérében is ki kell fejeződnie, ahol viszont ez a többletmunka hiányzik, ott­­­e történjék díjazás. Az intéz­mények nagy részében a tervszerű gazdálko­dás helyett év elején még mindig a bérmeg­takarítás érdekében úgynevezett óvatos »ma­rad­vány takarékos« gazdálkodást folytatnak. Sok helyen ehhez járul még a tanácsok bér­tömegmódosítása (csökkentése) az intézmé­nyek felé. Mind­ez évente több száz millióval csökkenti az egészségügyi intézmények fel­használható (felhasznált) béralapját. Nem ke­vés helyen ezzel növelik a jutalomalapot. Vé­leményünk az, hogy a felsőbb irá­nyító szer­veknek az intézményi önálló gazdálkodás le­hetőségeit úgy kell biztosítani, hogy a szak­mai feladataik végzésével arányosan bizto­sítsák a teljes költségvetés lehetőségét. Az alapellátás egyes­­területein sem megfe­lelő a helyettesítés, illetve az érte járó dí­jazás. Az üzemegészségügy is hátrányban ér­zi magát, az egyéb egyetemi végzettségűek, valamint a gazdasági-műszaki dolgozók sé­relmezik, hogy 30 .napnál rövidebb helyette­sítésért nem részesülhetnek díjazásban. 1983- ban a fentiek miatt közösen foglalkoznunk kell ezzel a problémával. 1983-ban hangsúlyozottan kívánunk foglal­kozni a jutalmazás kérdésével is. Ez azért is szükséges, mert a mérsékeltebb bérfejlesztést nehezebb lesz differenciáltan felosztani, mint eddig, tehát még jelentősebb lesz a jutalmak teljesítményarányos elosztása. Időszerűnek tartjuk az Egészségügyi Mi­nisztériumnak azt a szándékát — úgy is mondhatom: közös szemléletükkel —, hogy munkaerő- és bérgazdálkodási irányelvek ki­adásával igyekszik segíteni a munkát. Fontosnak tartjuk, hogy a jövőben fel­adatarányos ösztönzési rendszer kerüljön ki­dolgozásra, amelyben a munka minősége is kifejeződik. Ezt kívánjuk elősegíteni az új, intézmények közötti munkaverseny-mozga­­lom további kibontakoztatásával is, melynek közös értékelését már 1983-ban tervezzük. Fontos ágazati feladat a gyógyszerellátás biztosítása. Törekedni kell a folyamatosabb, zökkenőmentesebb, de takarékos ellátásra. Az elkövetkező időszakban különös gondot kell fordítanunk dolgozóink egészségvédelmé­re. Folyamatosan elemezni kell az üzemi bal­esetek és foglalkozási megbetegedések ala­kulását, kezdeményezőbben kell igényelnünk a megelőző intézkedéseket. Sajnálatos tény, hogy a foglalkozási megbetegedések gyakori­sága az egészségügyben emelkedő tendenciát mutat. E betegségcsoportoknál tapasztalható még helytelen szemlélet, s ez egyben ágaza­tunk üzemegészségügyi ellátásának hiányá­ra mutat: elmarad vagy késik a bejelentés, vitás esetben vagy idült károsodás megítélé­sekor nem ritkán a dolgozó kárára döntenek. 1983-ban megtörténik szakszervezetünk üzemi főorvosának beállítása. Fő feladata az egészségügyi dolgozók üzemegészségügyi el­látása irányításának, ellenőrzéseinek segítése lesz. A munkaügyi szabályzatok, kollektív szer­ződések az éves szociális tervek alapján rög­zítik a munkahelyi béren kívüli juttatásokat. Az 1982. év tapasztalatai alapján szükséges­nek tartjuk, hogy az állami és felügyeleti szervek nagyobb gondot fordítsanak a sza­bályzatok elkészítésére, módosítására, a be­számoltatásra, az ellenőrzésre. Az egészségpolitikai célok megvalósításá­­ba­n meghatározó az átgondolt foglalkoztatás­politika, a tervszerű területi és munkahelyi szociálpolitikai tevékenység. Ágazatunkban a megelőző évhez képest ked­vezőbben változott a munkavédelmi szemlé­let és magatartás. Elősegítették ezt a munka­­védelemről szóló kormányrendeletet követő ágazati jogszabályok. Az új munkavédelmi szabályozási rendszer biztosítéka a munkakö­rülmények tervszerű, folyamatos javításá­nak. A munkahelyi szociálpolitika tervszerűsé­gében, a pénzeszközök célszerűbb felhaszná­lásában, az egészségügyi dolgozók munkakö­rülményeinek alakításában jelentős előrelé­pést hozott a szociális tervezés bevezetése. 1985-ig el kell érni, hogy ágazatunkban a VII. ötéves terv idején általánossá váljék. Az egyéni érdekvédelem fejlesztése igen fontos. A panaszok gyors intézése és lehető­ség szerint kedvező megoldása jellemző mu­tatója ennek. A jelen id­őszak egyik legfontosabb kérdé­se a tagsággal való­­kapcsolat, a szakszerve­zeti munka demokratizmusának erősítése. Munkánkat az minősíti ,leginkább, milyen a hatása a tagság körében. Kérdés, hogyan tudjuk tennivalóinkat a tagság érdekeivel összehangolni, kérdés, milyen a tagság köré­ben folytatott eleven, érvelő, meggyőző po­litikai munkánk. Ennek tudatában fejleszt­jük tovább területi tevékenységünket, amely elsődlegesen az alapszervezeti munka erősí­tését kell, hogy szolgálja. Kiemelt feladatunknak tekintjük a közép- és alapszervezeti tisztségviselők hatékonyabb helyszíni és gyakorlati segítését, az alapszer­vezetektől érkezett információk, a területi munkában szerzett tapasztalatok fokozott hasznosítását és így a tagságtól jövő vélemé­nyeket, kezdeményezéseket, a dolgozókat fog­lalkoztató kérdések hasznosítását. Különösen fontos a munkahelyi demokrá­cia továbbfejlesztése. Az új körülmények in­dokolttá teszik a dolgozóknak a vezetésben va­ló fokozottabb részvételét, a különböző szintű vezetők kiválasztásának, munkájuk ér­tékelésének demokratikusabbá tételét. Ennek feltételeit megteremtette a Minisztertanács és a SZOT 1982. november 25-i határozata. A benne foglaltak végrehajtása is — az ágazati tennivalók kialakítása az Egészségügyi Mi­nisztériummal együtt — 1983 egyik kiemelt feladata. Mai szakszervezeti életünkben a vezető­irányító munka, a testületi tevékenység kor­szerűsítése, a végrehajtás szervezettebbé té­tele, az ellenőrzés erősítése nélkülözhetetlen. Ezt a célt szolgálja területi munkánk, mun­kamódszereink továbbfejlesztése és korszerű­sítése, hogy választott testületeink minden szinten még hathatósabban be tudják tölteni funkciójukat az adott területen az itt megfo­galmazott feladatok és elvárások alapján. Meggyőződésem, hogy az új esztendőben így kívánják szolgálni egészségpolitikai cél­kitűzéseink megvalósításának segítését, la­kosságunk­­ egészségi állapotának javítását, dolgozóink érdekeinek védelmét.” ★ DR. CZEIZEL ENDRE az ésszerű takaré­kosságra hivatkozva elmondta, hogy a külföl­di folyóiratokra való előfizetések számának csökkentése befolyásolhatja a tudományos munka eredményességét. Takarékossági in­tézkedés megtétele előtt indokoltnak tartja, hogy kérjék ki az érintettek szakmai véle­ményét is. A korszerű orális fogamzásgátlók­kal­­kapcsolatban a páciensek érdekében a hozzászóló rámutatott a vényt felíró orvosok felelősségére, annak gazdasági hatására és az ezzel kapcsolatos felvilágosító munkára. DR. RIBÁRI OTTÓ egyetemi tanár a taka­rékossághoz kapcsolódóan elmondta, hogy sok, nagy értékű műszer használhatatlan je­lentéktelen alkatrész hiánya miatt. Fejleszte­ni kell a műszergyártó és -javító kapacitást. GÁSPÁR LÁSZLÓNÉ, a Zala megyei Gyógyszertári Központ igazgatója leszögezte: a gyógyszerellátás az alapellátás szerves ré­sze, s a takarékosság itt nem mehet a beteg rovására. A korszerű gyógyszerellátás to­vábbra is csak megfelelő állami támogatással biztosítható. Kérte, hogy a minisztérium nyújtson anyagi segítséget fejlesztési céljaik megvalósításához. A gyógyszertári vállalatok­nál a bérszínvonal 2,7 százalékos növelése tervezhető. A hozzászóló javasolta, hogy ez egészüljön ki az ágazatban tervezhető 3,5 százalékra. DR. SIM­KOVICS MÁTYÁS, a János Kórház főigazgató főorvosa azt javasolta, hogy a szál­loda- és vendéglátóiparhoz hasonlóan a kül­földi beteg a kórházi kezeltetésének költsé­geit valutában is kiegyenlíthesse, s ennek a valutának egy része maradjon a kórházak­nál. Ebből az intézmény valutaigényes mű­szereket, alkatrészeket vásárolhatna. Rámu­tatott arra is, hogy túlzsúfoltak a belgyógyá­szati osztályok, az aktív ágyak 25-30 százalé­kát szociális gondozásra szorulók foglalják el. Végezetül rugalmas profilváltást sürgetett a ki nem használt szakmák irányában. DR. HAVASI SÁNDOR, a szakszervezet Sza­­bolcs-Szatmár megyei bizottságának elnöke javasolta, hogy az alapellátásban dolgozó or­vosok részére is állapítsanak meg gyógyszer­kötszer normatívákat. Indokolt, hogy szűkít­sék a vény nélkül kiadható gyógyszerek kö­rét, mert ez szintén megtakarítást eredmé­nyezne, valamint az is, ha több magisztrális vényt írnának az orvosok. Ezzel a betegellá­tást és a takarékosság elvét is segíthetnénk. DR. KEDVESSY GYÖRGY egyetemi tanár, szakszervezetünk alelnöke — kapcsolódva az előtte szólókhoz — szintén az ésszerű gyógy­szer-takarékosság mellett és a pazarlás el­len emelt szót. Ugyanakkor felhívta az illetéke­sek figyelmét az egyszer használatos eszkö­zök minőségének és ellátásának folyamatos ellenőrzésére. DR. PESTA LÁSZLÓ, az országgyűlés szo­ciális és egészségügyi bizottságának elnöke elmondta, hogy a parlament illetékes bizott­sága 1983-ban tárgyalni fogja országunk szo­ciális ellátásának helyzetét. A szociális gon­dozásról szólva kiemelte: bővíteni kell az öregek napközi otthonainak rendszerét. Az új esztendőben az országgyűlési bizottság az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete elnök­ségével közösen megvizsgálja az ágazati munkaerő- és szociális ellátás helyzetét. A Vöröskereszt központi vezetősége változatla­nul kész az egészségügyi szakszervezettel va­ló együttműködésre, s 1983-ban­­napirendre tűzik a két szervezet együttműködési megál­lapodásából adódó időszerű feladatok megvi­tatását. DR. TRENCSÉNI TIBOR, az Orvosi Heti­lap felelős szerkesztője leszögezte: takarékos­kodni kell és lehet az orvosi vizsgálatokkal is, melyek ma nagyon drágák. Javasolta, hogy az intézmény az általa megtakarított gyógy­szerek ellenértékével önállóan gazdálkodhas­son. Az egész világon, sajnos hazánkba­n is, indokolatlan gyógyszer-túlfogyasztás tapasz­talható. DR. BENCE BÉLA, az Országos Mentőszol­gálat főigazgatója hangsúlyozta: változatlanul gond a műszerek hosszadalmas javítása s a profilváltás is; életmentő defibrillá­torokat és a törések ideiglenes ellátásához szükséges Kramer-síneket, sőt szirénákat is kénytele­nek emiatt nélkülözni. GONDA JÁNOS, a szakszervezet Nógrád megyei bizottságának titkára a vezetés fele­lősségét, és indokolt esetben a mulasztók fe­­lelősségrevonását szorgalmazta. Nagy szük­ség van a közvélemény előtt erre, mert a be­ruházásoknál, a rekonstrukcióknál nem rit­kán súlyos mulasztások tapasztalhatók. M­AGY­ARI ISTVÁNN­É, a szakszervezet Szolnok megyei bizottságának titkára rámu­tatott: a tanácsi munka korszerűsítése meg­kezdődött, és Szolnok megyében több olyan átszervezést hajtottak végre már eddig is, amelynél mellőzték a szakszervezet vélemén­­nyét. Megyéjükben ez az átszervezés sok egészségügyi dolgozót érint. Úgy érezzük — mondta a hozzászóló: nincs biztosítva ezek­nek a dolgozóknak a jogvédelme, jogképvise­lete. DR. CSERE TIBOR, a Pécsi Orvostudomá­nyi Egyetem szb-titkára választ kért arra, hogy az ágazat tervezi-e a különféle pótlé­kok megszüntetését. Egyetértett a szakdol­gozói és asszisztensi díjak emelésével. Java­solta, hogy onkológiai centrumok ott alakul­janak, ahol a hatéko­ny gyógykezelés feltéte­lei is biztosítottak. DR. HORVÁTH ÉVA, Békés megye főor­vosa elmondta: 1981-ben a megyében magas volt, és nem csökken a járóbeteg-ellátásban megjelenő betegek száma. Szakrendelésen sokan munkaidő alatt jelen­nek meg. Akado­zik a betegbeutalási rendszer is. Fontos len­ne a lakosság magatartásának megváltozta­tása, s a hatékonyabb nevelés és felvilágosí­tás. ★ DR. SCHULTHEISZ EMIL miniszter vála­szában kifejezte köszönetét a hozzászólóknak és örömét az egészséges vitaszellemért. A felvetésekre részletesen válaszolt, és egyes kérdés­ekben érdemi intézkedést ígért. Vége­zetül kiemelte, hogy a lakosság kedvezőbb magatartásának kialakítását az egészségneve­lésnek és az egészségügyi dolgozóknak együt­tesen kell vállalni. ★ A napirendi pont vitáját követően a testü­let Bodnár Árpádné kv-titkár előterjesztésé­ben jóváhagyta a szakszervezet 1983. évi költ­ségvetését, dr. Kormos Miklós kv-titkár elő­terjesztésében pedig a központi vezetőség, az elnökség és a titkárság 1983. évi munkaprog­ramját, első féléves ülésrendjét. Számvetés, előretekintés... A központi vezetőség elnökségéből

Next