Egészségügyi Dolgozó, 1983 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY Tüdőgyulladásomról Fenn lengő Hold! nézd, mint kínlódom, Mondd, meg nekem, hol fekszem én? Agy é, amellyben hánykolódom, Vagy a koporsó az szintén? — Nem! Csónak ez, melly, jaj, a kétes Remény és biztos félelem S az élet és halál sötétes Hullámjain lebeg velem. Fojtó szirokkóknak hevétől Asznak tüdőhólyagjaim, S a kriptáknak fagyos szelétől Borsódznak minden tagjaim. Szívem megett egy láthatatlan kéznek nyila bélőve áll, S mellyem csontbóltján irgalmatlan Sarkával rúgdos két halál. Hová ütödöm az habokba? Haj! melly szörnyű hányattatás! Most a kupresszusos partokba, Hol rémjét ül s jéghallgatás; Majd a túlsó part lejtőjébe, Honnan barátság szózatit Hallok a platánok berkébe, S örömszerszámok hangzatit. Innen savanyú ázotjokkal Pusztás barlangok fojtanak; Amonnan kerti balzsamokkal Hígabb szellők újjítanak. Fúlok, lehellek, fázom, gyúlok, Vagy egy kivégez már, vagy más, Ájúlok, érzek és ocsúlok: Haj! metty szörnyű hányattatás!... Ki vagy te, ki hószín leplekbe Felém mosollyogva közelítsz S a partról e szagos berekbe Áldott jobbodon felsegítsz? Te, földi biztossá az égnek, Arany gyógyulás! Te a nagy És bölcs teremtő tehetségnek Halandó leánya! te vagy. Te illeted rózsás újjoddal Mellyemnek rokkant boltjait, S elindítád pillantásoddal Az élet dobbanásait. Már lelkem új főnix módjára A lángok közzűl éledez; S gyengült ujjom pattanására Kis lantom újra zengedez. De te repülsz? mind tűnnek, — mennek — Minő derűlés ez, nagy ég? Sándorffym ül ágyamnál... s ennek köszönhetem, hogy élek még? Zendülj, ekhózz, esti csendesség! A háta engem dalra ránt. Telj bé, kettős szent kötelesség, Az orvos és barát eránt így tévedtem a tort ülő házhoz, mint a mesék vándorlegénye. A járási székhely vasútállomásán a reménybeli csatlakozásra várva vettem észre az öregaszszonyt: spárgával átkötött, zsíros koffert vonszolt a havas peronon, sarkában sárkány szuszogott, amint egy magányos gőzös elindult mögötte. Átsegítettem a peronok-vágányok hegyvölgyein. Tartózkodó örömmel vettem: szeme sarkában ott ült az ősi parasztfélelem: ez a bundás városi egyszer csak elrepül a fekete bőrönddel. Csak kétsaroknyit megyek, mondta, de a rossz derekamnak, reumás kezemnek sok ez a csomag. ■. Ballagtunk a hóban, a főtér mögötti utcán már falu volt az a város, az udvarokban ólak, nyárikonyhák húzódtak a házak falához, mesebeli vénasszonyom csak saját portáján békélt meg velem. Hívott a házba, az udvaron disznóölésről árulkodott a széttaposott hó. — Most főtt meg az orjaleves — mutatta a járást. — Mindig akkorra fő meg, mire megérkezem. Ha kések, nem tálalják fel. A nagykonyhában tízen ültek az asztal körül, kövéren, állig gombolt ingben, véres kötényeik már a szögön lógtak. Öreganyám hosszadalmas magyarázatba kezdett, szinte a Föld teremtésétől, de félbeszakították: — Csinos fiatalembert fogott magának! Kabátom a ládára dobva, székkel kínáltak, feltálalták a levest, az asszonyok karba font kézzel álltak mögöttünk, a téli torok, szüreti gulyások, karácsonyi tészták pogány istenasszonyai, tüzek, fazekak fehér foglyai. Magyar ember evés közben nem beszél, így csak a leves szertartása után kérdezték tőlem, ki vagyok. No, orvosjelölt egyetemista uram, mesélek én magának valamit! A beszélő hátradőlt a széken, félretolta tányérját: várjatok még a húsokkal! Nagyra vannak az orvos urak a tudománnyal, de nem ér az semmit! Megírta az esetemet a megyei újság is, hogy így meg úgy, micsoda küzdelemben mentettek meg az orvosok, de én azt mondtam: tönkretettek egy életre! Leszázalékoltattak, mert azokat csak a pénz érdekli, amikor az anyósomat epével operálták, adtunk a tanárnak egy ezrest, meg is csinálta szépen, azóta se beteg a vénasszony. De én nem készültem kórházba, nem vittem pénzt magammal, hát mi lett! A bajom se volt komoly, a kocsmáros is mondta, csak nagyot csináltak belőle. Az asszonyok forró sütőbe tették a húst, azt hiszem, az esetet már mindenki kívülről tudta, de áhítattal hallgatták újra. ő pedig a szónokok szokása szerint rövid szünetet tartott: kitérőkkel, cifrázással csigázza-e tovább kíváncsiságomat, vagy a dolog lényegére térve, egy rövid mondattal lehengereljen ? Az utóbbinál maradt: három éve megszúrt a komám. Ittunk, veszekedtünk, arcába öntöttem a bort, ő meg a kocsmalépcsőn megszúrt. Volt a mellemen egy csipetnyi seb, nem is vérzett nagyon, mindig én szúrom szíven a disznót, láthatta a hóban, milyen az. A körzeti megbízott hívta ki a mentőt, azok aztán szépen viselkedtek velem! Durván beszéltek a részegségem miatt. Szerintem ettől is lettem rosszul, meg a rázkódástól, mire a kórházba értünk. Mikor az orvos előkerült, el is ájultam. Amikor észre tértem, azt mondta a nővér, hogy megoperáltak, mert a komám megszúrta a szívemet, kész csoda, hogy élve beszállítottak. El sem akartam hinni, de a mellemen véres, fekete kötés volt. Később megkérdeztem, hogy mit is csináltak, mert szerintem rossz helyen volt az operáció, messzire a szúrástól. Azt mondta a főorvos, hogy megsérült valami kamrafal, és össze kellett varrni két öltéssel. Hát ezt sem értem, ha ilyen komoly bajom volt, hogyan lehet azt két öltéssel meggyógyítani? De nem is gyógyítottak meg rendesen, mert aztán küldözgettek a megyei kórházba, meg Pestre, kiderült, hogy megsérült valami szemölcsizom is a szívemben. Fel is akartam őket jelenteni, hogy milyen hanyagul operáltak meg, csináltak két öltést és kést. De azt mondta a keresztanyám, hogy fölösleges pörösködni, az orvosok mind egy követ fújnak, a pesti tanár is azt magyarázta, hogy megmentették az életemet, és a szemölcsös izmot nem lehetett akkor és ott megoperálni. Persze később rátért, hogy újabb műtéttel meggyógyítanának, de nem hagyom magam: írjanak fel gyógyszert, külföldit, a borbélyunk is így fulladt, és neki elmúlt a gyógyszertől. Újabb szünetet tartott, kövér teste elernyedt egy pillanatra, aztán megjelent arcán a végső tanulság, a bölcselet előtti tanító tekintet: — Hát így tettek tönkre engem az orvosok! A hallgatóság megelevenedett: asszonyaik tálakkal csörömpöltek, asztalukon felhalmozódott a hús, a kolbász, a tányérok gőzéből felemelkedett egy-egy fényes-izzadt arc: — Persze, mert a részegeket félvállról veszik az orvosok, pedig a magyar ember... — Mi is szoktuk nézni a Deltát, abban aztán mutatnak igazi operálást... — Amikor cukorral kezeltek, az alorvos nem fogadott el semmit, meg is van róla a véleményem! Jólesett az utcára lépni a nehéz szagok, goromba fűszerek, kénes borok után. Nem kérték a véleményem : tapintatból, vagy inkább konok igazuk biztos tudatában? Megebédeltem velük, s csak a vonaton vettem észre, hogy ingemre fröcscsent a zsír. Csilléry István Két öltés Hajdinyík Gyula fotója ÚJ NÉPSZAVA KÖNYVEK ÉS KIADVÁNYOK A több mint egy évszázados Népszava Lap- és Könyvkiadó sajátos eszközeivel a szakszervezeti mozgalmat szolgálja. A lapokon kívül évente közel kétszáz kiadványt, könyvet, füzetet jelentet meg, ezekből most csak néhány különösen fontosat ismertetünk. A kiadó egyik legnépszerűbb sorozata a Fórum, amely azt tárja föl, mi foglalkoztatja a szakszervezeti élet aktivistáit, tisztségviselőit. A szerzőik olyan személyiségek, mint Jakab Sándor, a SZOT főtitkár-helyettese, Marosán György, dr. Sáli Ferenc, a SZOT szervezési és káderosztályának vezetője, Simó Tibor, a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének főtitkára — hogy csak néhány nevet említsünk. A nyolcvan oldal terjedelmű kiadványok olyan problémákat vetnek föl, amelyek továbbgondolásra alkalmasak. A mindennapi szakszervezeti munka segítője Az aktivisták feladatai sorozat. Ennek megjelentetni szándékozott kötetei a reszortfeladatokat veszik sorra: a szakszervezeti titkár helyét-szerepét, a bizalmi, a bér-, a sport-, a kulturális, a munkásellátási, a nő- és ifjúsági felelős stb. tevékenységét. A kiadó bemutatja a szakszervezetek nemzetközi tevékenységét is. E sorozatban jelent meg a Kézfogások című kötet, valamint a Szovjetunió szakszervezeteinek története című monográfia is. Gáspár Sándornak, a SZOT főtitkárának beszédeit, írásait, a vele készített interjúkat tartalmazó kötet szintén elősegíti a nemzetközi szakszervezeti mozgalom összetett kérdéseiben való eligazodást. A közgazdasági gondolkodás formálásában növekvő szerepet vállal a szakszervezet. A Vállalatunk sorozat a szakszervezeti aktivisták és a gazdasági vezetők számára taglalja a mindennapi életet befolyásoló közgazdasági és életszínvonal-politikai problémákat. A kiadó e törekvéseit leginkább két ilyen munka tükrözi : A vállalati vezető és a szakszervezeti demokrácia, valamint A vállalati bérpolitika szakszervezeti részvétellel. A műszaki-gazdasági haladás szolgálatában a Népszava másfél éve indította el Újítási Magazin című kiadványát. Szerkesztői szeretnék elérni, hogy a szellemi termékek minél szélesebb körben ismertté váljanak, hasznuk az egész ország haszna legyen, az újítómozgalom tovább szélesedjen. Ezért jelent meg, többek között, a 100 kérdés, 100 felelet az újításokról című kiadvány is, valamint Az újítók és feltalálók V. országos tanácskozásának jegyzőkönyve is. Életviszonyaink fejlődése, életszínvonalunk megtartása a következő időszakban attól is függ, hogy a dolgozók jogai miként érvényesülnek. A Népszava Kiadó jogpropagandakiadványai elsősorban azokat a jogokat és kötelességeket rögzítik, amelyeknek ismerete a dolgozók alapvető érdekeinek érvényesülését szolgálja. Nem véletlen, hogy A Munka Törvénykönyve és fontosabb végrehajtási szabályai, valamint az alapkötethez csatlakozó első és második pótkötet igen népszerű volt. A Jogsegély című havi kiadvány naprakészen hozza a legújabb rendeleteket, határozatokat, legfelsőbb bírósági állásfoglalásokat, amelyek segítik munkájukban a szakszervezeti tisztségviselőket. A Népszava több évtizede a munkavédelmi kiadványok szakkiadója, s évente átlag félmillió példányban jelentette meg a különböző munkavédelmi jogszabályok jegyzékét. A könyvek sorával segítette, hogy a munkavédelem tudománya a gyakorlat jó segítőjévé váljék. Nemcsak a munkavédelemről szóló 47-es rendelet és azt feldolgozó négy füzet jelent meg, hanem a Munkavédelmi jogszabályok gyűjteményének kötetei is. Az utóbb megjelent munkavédelmi kiadványok sorából kiemelkedik a Kazánbiztonsági szabályzat, a Nyomástartó edények biztonságtechnikája, valamint a Munkavédelmi Kislexikon, a Munkavédelmi oktatási napló, a Munkavédelmi őrnapló, az Üzemi baleseti napló stb. A Munkavédelmi füzetek című, negyedévenként megjelenő összeállítás a SZOT munkavédelmi osztályának kiadványa, időről időre tájékoztatja a munkavédelmi szakembereket a tennivalókról. A szakszervezeti nevelés szolgálatában számos művet sorakoztat fel a Népszava Lap- és Könyvkiadó. Az ismeretterjesztés kedvelt sorozata A mi világunk. Az évek során hetvenöt füzetben a világegyetem keletkezéséről, a biológia forradalmáról, az életmódváltásról és sok egyébről olvashatott a közönség. A szépirodalom, amelyet a Népszava Kiadó megjelentet, nemcsak a munkásműveltséget kívánja gazdagítani, hanem azokhoz az alkotókhoz fordul, akik a Horthy-fasizmus idején a munkásosztály lapjában, a Népszavában publikáltak, valamint azokhoz, akik az új társadalom építésének elkötelezett hívei. A közelmúltban jelent meg Sántha Ferenc Kicsik és nagyok című elbeszélésgyűjteménye, a közeljövőben lát napvilágot Nagy Lajosnak A hűséges szegényember című kötete is. Sikernek számított a Tegnapi szegények kötet. A szórakoztató olvasmányok sorában közkedveltek a Hód-könyvek, valamint a Kék fényből ismert Szabó László kötetei. Bajnok József „Egy töltényt se Hitlernek!”, Karsai Elek Számjeltávirat valamennyi magyar királyi követségnek, Végh Oszkár „Szétáradunk űzhetetlenül” című kötete is népszerűségre számíthat. Az Asszonyok, lányok könyve, a Népszava évkönyve 1983., valamint a Hobbiparádé — reméljük — a következő időszak kedvelt olvasmánya lesz. a smömink A Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségsorozat egyik érdekes színfoltja a szovjet amatőr képzőművészek ki-állítása volt a Budapesti Történeti Múzeumban. Létrejötte a szovjet és a magyar szakszervezetek közötti egyre mélyülő jó kapcsolat eredménye. A szovjet szakszervezetek XVII. kongresszusa alkalmából rendezett össz-szövetségi amatőr képző- és iparművészeti kiállítás anyagából mintegy másfél száz képzőművészeti alkotás került a Szakszervezetek Országos Tanácsa közreműködésével , a magyar közönség elé „Vallomások a szülőföldről” , címmel. A kiállítás 1982. december 9-én nyílt. A megnyitó ünnepség résztvevőit Földvári Aladár, a SZOT elnöke köszöntötte. A résztvevők között jelen volt dr. Kormosy Miklós, az EDSZ KV titkára is. Az ünnepi beszédet Jurij Lvovics Aszatujev, a budapesti szovjet nagykö- ■vétség tanácsosa tartotta. Beszédében elmondta: jóleső érzés számára, hogy a szocialista Magyarország dolgozói is együtt ünnepel ,nek a szovjet néppel ezen az emlékezetes évfordulón. A festmények alkotói munkások, kolhozparasztok, ír értelmiségiek, diákok, ama- s tőr alkotók, akik szabadt idejüket szentelik a művészetnek, ecsetet vesznek kezükbe, hogy megörökítsék a érzéseiket, a haza iránti szeretetüket, az őket kör ,nyező természet szépségeit, a közös munka, az egyéni élet örömeit. A festmények témái a munkásélet különböző mozzanatait, a szovjet történe- lem eseményeit mutatták be. Tájképek, csendéletek, önarcképek gazdagították az anyagot. Bensőséges átélés, világos megfogalmazás, a szovjet élet sokszínű ábrá ■ zolása jellemezte az alkotásokat. A kiállítás képet nyújtott a mai szovjet emberek éle-téről, az amatőr képzőművészet színvonaláról.