Egészségügyi Dolgozó, 1984 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1984-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!! XXVIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1984 JANUÁR ÁRA: 3 FT AZ EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉKEK LAPJAI Füzi István Számvetés az új esztendő küszöbén Ismét magunk mögött tudunk egy esztendőt. Egy feladatokkal, eredményekkel és gondokkal megtűzdelt évet. Magánemberként ki-ki megvonta már a múlt év mérlegét, ha máskor nem, az elköszönő esztendő utolsó perceiben, amikor valamennyien kissé meghatottan éljük át a tizenkét hónap kellemes és kellemetlen perceit, óráit, napjait, amikor megfogadjuk, hogy min igyekszünk változtatni, mit akarunk tovább folytatni, szövögetjük terveinket az új évre. Talán nincs a Földön olyan gondolkodni tudó ember, aki 1983. utolsó perceiben pezsgőspohárral a kezében a „boldog új évet” megszokott kívánsága mellé ne gondolt volna a boldogságunkat, a békés építő munkánkat fenyegető veszélyre. Hiszen valamennyien tudjuk, ha nem sikerül megállítani a fegyverkezésijajszát, ha nem sikerül ismét tárgyalóasztal mellé ülni a nagyhatalmak képviselőinek, úgy a második világháború óta még nem tapasztalt veszély fenyegeti az emberiséget. Biztonság, leszerelés A NATO rakétatelepítési programja új helyzetet teremtett a vitágban, Európában. Megdöbbenten vettük tudomásul, hogy bezárultak a genfi leszerelési tárgyalások, hogy megérkeztek az első rakéták és robotrepülőgépek Nyugat- Európába. És ez annak ellenére következett be, hogy százezrek és százezrek emelték fel tiltakozó szavukat a NATO határozata ellen. A rakétatelepítéseket a szocialista világ sem hagyhatja figyelmen kívül. Jurij Andropov az elmúlt év november 24-i nyilatkozatában bejelentette a Szovjetunió válaszlépéseit, amelyeket hazánk és a többi szocialista ország a katonai erőegyensúly fenntartásához szükségesnek ítél meg. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1983. december 7-i ülésén hangzott el: a békét az szolgálja, ha a globális erőegyensúly az egyenlő biztonság elve alapján a fegyverzetek alacsonyabb szintjén valósul meg. Örömmel üdvözölte a Központi Bizottság azt a szovjet kezdeményezést is, hogy amennyiben a NATO-államok készséget mutatnak a rakétatelepítés előtti állapot visszaállítására, a Szovjetunió kész ugyanezt megtenni és ismét tárgyalóasztalhoz ülni. Emlékszünk még az elmúlt évben befejeződött madridi találkozó záródokumentumára. Az egyik megállapodás szerint a közeli napokban január 17-én Stockholmban megnyílik az „Európai bizalom- és biztonságerősítő leszerelési konferencia”. E konferencia fontos feladata lesz olyan intézkedések kidolgozása, amelyek csökkentik az országok közötti bizalmatlanságot, segítik a leszerelési tárgyalások folytatását, a fegyverkezés korlátozását. Az egészségügyi dolgozók százezrei is szerte a viágon felemelték szavukat a NATO nyugat-európai rakétatelepítése ellen. Képviselőik az elmúlt év májusában Ho-Si-Minh városban tartott konferenciájukon felhívták a világ figyelmét az atom, a bakteriológiai és vegyi fegyverek veszélyességére. A jelenlegi feszült helyzetben a szakszervezeti mozgalom számára is a legfontosabb feladat a fegyverkezés elleni harc. Az egészségügyi szakszervezetek aktivistái igyekeznek tudatosítani az emberekben a vegyi- és bakteriológiai fegyverek esetleges alkalmazásának következményeit, mert ezek használata olyan károsodást okozhat az emberi szervezetben, amelyet az egészségügy képtelen lenne leküzdeni, amelynek végzetes kimenetele lehet a Föld, az emberiség jövőjére. Munkahelyi demokrácia Szakszervezetünk abban a helyzetben van, hogy néhány hónappal ezelőtt megvonta már az Egészségügyi Szakszervezet munkájának mérlegét. Tette ezt akkor, amikor a VIII. kongresszus óta eltelt félidő értékelésére került sor. Közel három év munkáját tárgyalta meg a Központi Vezetőség. Olyan három esztendőét, amikor a társadalmi élet változásaival és a gazdaság fejlődésével együtt a politikai, gazdasági szervezetek döntési rendszerében is változás következett be. Ezzel együtt nőtt az ágazati szakszervezetek önállósága és felelőssége, amely összefügg a gazdálkodási egységek és a helyi szervek hatáskörének növekedésével. Az említett változások új feladatokat adtak az állami és társadalmi szervezeteknek, köztük a szakszervezeti mozgalomnak. Szakszervezetünk tevékenysége két alapvető, egymással összefüggő feladatra irányul. Az egyik az alapszervezeti munka továbbfejlesztése, a másik, hogy aktívan vegyünk részt hazánk egészségpolitikájának alakításában, végrehajtásában, segítésében. A Szakszervezetek Országos Tanácsának Titkársága korábban értékelte az egészségügy területén dolgozó szakszervezeti szervezetek munkáját. Elismerte és megállapította „az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete időben ismerte fel az alapszervezeti munka erősítésének szükségességét, és tette meg a lépéseket annak érdekében, s ez a munka egyerősödő, céltudatos folyamatként jelentkezik azóta is.” A szakszervezeti mozgalomban bekövetkezett szervezeti változások, a megújulási törekvések, a munkahelyi önállóság növekedése kedvező lehetőségeket biztosítottak a munkahelyi demokrácia számára. A tapasztlatok azt bizonyítják, hogy a munkahelyi demokrácia megvalósítására hozott minisztertanácsi és SZOT- együttes határozat végrehajtása ágazatunkban egyes területeken a szükségesnél lassabban halad. Az új határozatnak megfelelő fórumrendszer kialakítása elsősorban szakszervezeti szerveink aktivitása következtében a kívánt irányban fejlődik, azonban ezeknek a fórumoknak a működése, tartalmas munkája még nem mindenütt zavartalan. Egyes állami vezetők nem mindenütt segítik még a demokratikus fórumok munkáját, nem látják el megfelelő információkkal a társadalmi szervezetek tisztségviselőit. Vannak területek, ahol nem történt még meg a megfelelő állami jogkörök biztosítása, vagy azok decentralizálása sem. Gondot jelent sok helyen az egyetértési jogkörök gyakorlása, elsősorban a bérezés, a bérgazdálkodás, a munkaerő-gazdálkodás kérdéseiben. Kiemelt feladatunknak tartottuk és tartjuk a munkaügyi szabályzatok elemzését. A Munka Törvénykönyve 9. § (1) bekezdése kimondja, hogy a kollektív szerződés vagy a munkaügyi szabályzat állapítja meg a munkáltató és a dolgozók jogaira és kötelességeire vonatkozó szabályokat. Ez a szabályzat mind a munkáltatóra, mind pedig a dolgozóra kötelező érvényű. Az intézmények munkaügyi szabályzatait évről-évre felül kell vizsgálni, megvalósításáról be kell számolni a szakszervezeti bizalmiak testülete vagy az összevont szakszervezeti taggyűlés előtt. Szakszervezeti szerveink felelőssége, hogy megvalósuljanak a dolgozók munkaügyi szabályzatokban rögzített jogai, hogy bevonják őket a döntésekbe, kikérjék véleményüket a feladatok meghatározása előtt. A demokratikus légkör biztosításának egyik fontos területe a véleményezési jogkör gyakorlása. Ma még nem általános, hogy a szakszervezet vezetői az állami és gazdasági vezetők munkáját véleményezzék, ami felveti a szakszervezeti tisztségviselők, de az állami vezetők felelősségét is. Az egészségügyi ágazat össztársadalmi jelentőségét igazolja, hogy a VT. ötéves tervben az egészségügy kiemelt fejlesztését irányozták elő. Az ország gazdasági nehézségei ellenére a fejlesztés ez ideig biztosítva volt, ami valamenyiünktől, az egészségügyben tevékenykedő immár több mint 220 ezer dolgozótól nagy felelősséget igényel. Felelősséget az iránt, hogy a rendelkezésünkre bocsátott anyagi eszközökkel jól sáfárkodjunk, hogy az egészségügyi ellátás szakmai színvonalát emeljük. Megelőzés, rehabilitáció A társadalmi és gazdasági fejlődés eredményeként hazánk állampolgárai ma már többet várnak az egészségügytől, mint akár 5-10 évvel ezelőtt. Átrendeződött népességünk korösszetétele, egyre több közöttünk az idős korú ember, aminek az is következménye, hogy embertársaink évente több mint 40 millió esetben veszik igénybe például a körzeti egészségügyi szolgálatot, s több mint 140 millió esetben az egészségügy összes szolgáltatását. Ez megkívánja az alapellátás fejlesztését, körzeti orvosaink, az ott dolgozó szakalkalmazottak színvonalasabb munkáját. A gyógyítómunkán kívül az alapellátás fontos része kell, hogy legyen a megelőzés, a szűrés, a rehabilitáció, egyre inkább fő munkamódszerré kell, hogy váljon a gondozás. Mindezeket segíteni szép, nemes feladata szakszervezeti szerveinknek is. A fekvőbetegellátás területén fontos feladat a megfelelő kórháziágy-struktúra további alakítása, amire az egészségügy területi szerveinek lényegesen nagyobb gondot kell fordítani a jövőben, mint azt eddig tették. Szükséges megfelelő területpolitika kialakítása, amiben megyebizottságunk munkájára igen nagy szükség van. Gondként jelentkezik ágazatunkban, hogy a mennyiségi, de elsősorban a minőségi fejlődést jelentő beruházások, felújítások kevés kivételtől eltekintve országosan a tervezett határidőn jóval túlhaladva, nagyobb költségráfordítással készülnek el. További nehézséget jelent az is, hogy a kivitelezés alatt jelentkező tervmódosítások eredményeképpen kedvezőtlenül alakulnak a munkahelyek szociális körülményei, mint ahogyan azt a fejlesztéssel, a beruházással együtt elhatározták. Pedig az egészségügyben dolgozók egészségvédelméről, munkavédelméről is közös feladatunk gondoskodni. A szakszervezeti szervek fontos feladata figyelemmel kísérni az új beruházásokat, a rekonstrukciókat, hogy azok megvalósítása során javuljanak az egészségügyben dolgozók munkakörülményei is. Az egészségügyi dolgozók munkakörülményei egyes területeken az intézkedések hatására kedvezően alakultak. Ugyanakkor a fejlődéssel új veszélyforrások is felléptek. Ezért a következő időszakban kiemelten kell foglalkoznunk az egészséges és biztonságos munkakörülmények kialakításával. Konzerűbb bérrendszer Kiemelt munkánk volt az elmúlt esztendőben az egészségügy bér-, munkaerő-gazdálkodási helyzetének az elemzése. Tapasztalataink azt bizonyítják, hogy e területen van még bőven teendő mind a megyebizottságokban, de méginkább az alapszervezetekben. A legtöbb helyen nem készültek el az intézményi munkaerő- és bérgazdálkodási szabályozók. Nincsenek összhangban a különböző szakmai, bér-, munkaerő-gazdálkodási, szociális, közművelődési és munkavédelmi tervek. Nem a kívánt módon történik meg a dolgozók bérezésére rendelkezésre álló pénzeszközök racionális, differenciált felhasználása, annak folyamatos ellenőrzése a szakszervezet részéről. Az egészségügyben a kétlépcsős bérrendezés óta jelentős előrelépés egyszeri nagyösszegű bérfejlesztés nem történt. Ugyanakkor nem szabad alábecsülni azt sem, amikor az ötnapos munkahét bevezetésekor egyedül a mi ágazatunk csaknem 130 millió forintot kapott az állami költségvetésből. Az egészségügyben dolgozók egyes rétegeinek bére ugyan megközelíti a népgazdasági átlagot, de vannak olyan állománycsoportok, ahol az elmaradás az egészségügy kárára igen számottevő. Intézményeinkben 1983-ig évi 5 százalékos bérfejlesztést tudtunk megvalósítani. Népgazdaságunk nehézségei miatt erre az elmúlt esztendőben nem kerülhetett sor, amit megértünk, de reméljük, mihelyt lehetőség lesz rá az egészségügy bérfejlesztése sem marad el a többi népgazdasági ágétól. Az elmúlt évben is gondot jelentett az ösztönzőbb bérszabályozás hiánya. Ezért vált időszerűvé az ágazat bérrendezésének korszerűsítése. Az új bérszabályozás kialakításában az Egészségügyi Minisztérium és az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének testületei közösen tevékenykedtek. Az új bértarifarendszer bevezetése remélhetőleg kedvezőbb feltételeket teremt majd a munka szerinti díjazásban. Ugyancsak az elmúlt esztendőben látott napvilágot az egészségügyi miniszter utasítása, amely lehetőséget ad a magasabb ügyeleti díjak fizetésére. Hisszük, hogy az újonnan megállapított ügyeleti díjak, az új bértarifák lehetőségeinek valóra váltásával az adott munkahelyeken jobban kifejezik majd a végzett munka nehézségét, a felelősséget, a dolgozók leterheltségét. Megvonva eddigi munkánk mérlegét, meghatározhatjuk belőle a jövő terveit is. Feladatunk továbbra is segíteni az egészségügyi ellátás hatékonyságának, színvonalának emelését, ezzel együtt az egészségügyi dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítását. Ennek szellemében kívánunk tevékenykedni a jövőben is. Valamennyi dolgozónknak és családjuknak sikeres munkát, eredményekben gazdag, békés új esztendőt kívánok. A TARTALOMRÓL Beszéljünk az etikáról 3. oldal Újítók az egészségügyben 4. oldal Egészségügyi fotókiállítás 9. oldal Évente sok ezer hazai és külföldi turista keresi fel a megyeszékhely közelében, Szennában a falumúzeumot. Somogy megye bemutatkozik a 6—7. oldalon. A János Kórház sebészetén A Főv. Tanács János Kh. és Rendelő Intézet sebészeti osztálya 100 ággyal szolgálja az egészségügyi ellátást. Az osztály sebészetileg ellátja az I. és II. és XII. kerület betegei mellett 9 budai község lakosságát. Gastroenterológiai, érsebészeti szakrendelése, illetve speciális ágyai folytán országos feladatokat is ellát. Részt vesz a traumatológiai betegellátásban is. A régi épület adta lehetőségeket igyekszik az osztály kihasználni, közelmúltban zajlott le a nagy kórtermek „boxosítása”, illetve az alagsori helyiségek rekonstrukciója. Az osztály műszerparkja (intenzív részlegének felszerelése) meghaladja az átlagot. Intraoperatív diagnosztikai módszerei részben úttörő jellegűek, új műszerek bevezetésében-kipróbálásában is részt vesz. FOTÓ: KERTÉSZ GÉZA