Egészségügyi Dolgozó, 1984 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!! XXVIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1984 JANUÁR ÁRA: 3 FT AZ EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZER­VEZETÉKEK LAPJAI Füzi István Számvetés az új esztendő küszöbén Ismét magunk mögött tudunk egy esztendőt. Egy feladatokkal, eredmé­nyekkel és gondokkal megtűzdelt évet. Magánemberként ki-ki megvonta már a múlt év mérlegét, ha máskor nem, az el­köszönő esztendő utolsó perceiben, ami­kor valamennyien kissé meghatottan él­jük át a tizenkét hónap kellemes és kel­lemetlen perceit, óráit, napjait, amikor megfogadjuk, hogy min igyekszünk vál­toztatni, mit akarunk tovább folytatni, szövögetjük terveinket az új évre. Talán nincs a Földön olyan gondol­kodni tudó ember, aki 1983. utolsó per­ceiben pezsgőspohárral a kezében a „boldog új évet” megszokott kívánsága mellé ne gondolt volna a boldogságun­kat, a békés építő munkánkat fenyegető veszélyre. Hiszen valamennyien tudjuk, ha nem sikerül megállítani a fegyverke­zési­­jajszát, ha nem sikerül ismét tár­gyalóasztal mellé ülni a nagyhatalmak képviselőinek, úgy a második világhábo­rú óta még nem tapasztalt veszély fenye­geti az emberiséget. Biztonság, leszerelés A NATO rakétatelepítési programja új helyzetet teremtett a vitágban, Euró­pában. Megdöbbenten vettük tudomá­sul, hogy bezárultak a genfi leszerelési tárgyalások, hogy megérkeztek az első rakéták és robotrepülőgépek Nyugat- Európába. És ez annak ellenére követke­zett be, hogy százezrek és százezrek emelték fel tiltakozó szavukat a NATO határozata ellen. A rakétatelepítéseket a szocialista világ sem hagyhatja figyel­men kívül. Jurij Andropov az elmúlt év november 24-i nyilatkozatában bejelen­tette a Szovjetunió válaszlépéseit, ame­lyeket hazánk és a többi szocialista or­szág a katonai erőegyensúly fenntartá­sához szükségesnek ítél meg. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1983. december 7-i ülésén hangzott el: a békét az szolgálja, ha a globális erőegyensúly az egyenlő biztonság elve alapján a fegyverzetek alacsonyabb szintjén valósul meg. Örömmel üdvözölte a Központi Bizott­ság azt a szovjet kezdeményezést is, hogy amennyiben a NATO-államok készséget mutatnak a rakétatelepítés előtti állapot visszaállítására, a Szovjet­unió kész ugyanezt megtenni és ismét tárgyalóasztalhoz ülni. Emlékszünk még az elmúlt évben be­fejeződött madridi találkozó záródoku­mentumára. Az egyik megállapodás sze­rint a közeli napokban január 17-én Stockholmban megnyílik az „Európai bizalom- és biztonságerősítő leszerelési konferencia”. E konferencia fontos fel­adata lesz olyan intézkedések kidolgozá­sa, amelyek csökkentik az országok kö­zötti bizalmatlanságot, segítik a lesze­relési tárgyalások folytatását, a fegy­verkezés korlátozását. Az egészségügyi dolgozók százezrei is szerte a viágon felemelték szavukat a NATO nyugat-európai rakétatelepítése ellen. Képviselőik az elmúlt év májusá­ban Ho-Si-Minh városban tartott konfe­renciájukon felhívták a világ figyelmét az atom, a bakteriológiai és vegyi fegy­verek veszélyességére. A jelenlegi fe­szült helyzetben a szakszervezeti mozga­lom számára is a legfontosabb feladat a fegyverkezés elleni harc. Az egészség­­ügyi szakszervezetek aktivistái igyekez­nek tudatosítani az emberekben a vegyi- és bakteriológiai fegyverek esetleges al­kalmazásának következményeit, mert ezek használata olyan károsodást okoz­hat az emberi szervezetben, amelyet az egészségügy képtelen lenne leküzdeni, amelynek végzetes kimenetele lehet a Föld, az emberiség jövőjére. Munkahelyi demokrácia Szakszervezetünk abban a helyzetben van, hogy néhány hónappal ezelőtt meg­vonta már az Egészségügyi Szakszerve­zet munkájának mérlegét. Tette ezt ak­kor, amikor a VIII. kongresszus óta el­telt félidő értékelésére került sor. Közel három év munkáját tárgyalta meg a Központi Vezetőség. Olyan három esz­tendőét, amikor a társadalmi élet válto­zásaival és a gazdaság fejlődésével együtt a politikai, gazdasági szerveze­tek döntési rendszerében is változás kö­vetkezett be. Ezzel együtt nőtt az ágazati szakszervezetek önállósága és felelőssé­ge, amely összefügg a gazdálkodási egy­ségek és a helyi szervek hatáskörének növekedésével. Az említett változások új feladatokat adtak az állami és társadal­mi szervezeteknek, köztük a szakszerve­zeti mozgalomnak. Szakszervezetünk tevékenysége két alapvető, egymással összefüggő feladat­ra irányul. Az egyik az alapszervezeti munka továbbfejlesztése, a másik, hogy aktívan vegyünk részt hazánk egészség­­politikájának alakításában, végrehajtá­sában, segítésében. A Szakszervezetek Országos Tanácsá­nak Titkársága korábban értékelte az egészségügy területén dolgozó szakszer­vezeti szervezetek munkáját. Elismerte és megállapította „az Egészségügyi Dol­gozók Szakszervezete időben ismerte fel az alapszervezeti munka erősítésének szükségességét, és tette meg a lépéseket annak érdekében, s ez a munka egy­­erő­södő, céltudatos folyamatként jelentke­zik azóta is.” A szakszervezeti mozgalomban bekö­vetkezett szervezeti változások, a meg­újulási törekvések, a munkahelyi önál­lóság növekedése kedvező lehetőségeket biztosítottak a munkahelyi demokrácia számára. A tapasztlatok a­zt bizonyítják, hogy a munkahelyi demokrácia megva­lósítására hozott minisztertanácsi és SZOT- együttes határozat végrehajtása ágazatunkban egyes területeken a szük­ségesnél lassabban halad. Az új határo­zatnak megfelelő fórumrendszer kialakí­tása elsősorban szakszervezeti szerveink aktivitása következtében a kívánt irány­ban fejlődik, azonban ezeknek a fóru­moknak a működése, tartalmas munká­ja még nem mindenütt zavartalan. Egyes állami vezetők nem mindenütt se­gítik még a demokratikus fórumok mun­káját, nem látják el megfelelő informá­ciókkal a társadalmi szervezetek tiszt­ségviselőit. Vannak területek, ahol nem történt még meg a megfelelő állami jog­körök biztosítása, vagy azok decentrali­zálása sem. Gondot jelent sok helyen az egyetértési jogkörök gyakorlása, elsősor­ban a bérezés, a bérgazdálkodás, a mun­kaerő-gazdálkodás kérdéseiben. Kiemelt feladatunknak tartottuk és tartjuk a munkaügyi szabályzatok elem­zését. A Munka Törvénykönyve 9. § (1) bekezdése kimondja, hogy a kollektív szerződés vagy a munkaügyi szabály­zat állapítja meg a munkáltató és a dolgozók jogaira és kötelességeire vo­natkozó szabályokat. Ez a szabályzat mind a munkáltatóra, mind pedig a dol­gozóra kötelező érvényű. Az intézmé­nyek munkaügyi szabályzatait évről-év­­re felül kell vizsgálni, megvalósításáról be kell számolni a szakszervezeti bizal­miak testülete vagy az összevont szak­­szervezeti taggyűlés előtt. Szakszerveze­ti szerveink felelőssége, hogy megvaló­suljanak a dolgozók munkaügyi szabály­zatokban rögzített jogai, hogy bevonják őket a döntésekbe, kikérjék véleményü­ket a feladatok meghatározása előtt. A demokratikus légkör biztosításának egyik fontos területe a véleményezési jogkör gyakorlása. Ma még nem általá­nos, hogy a szakszervezet vezetői az álla­mi és gazdasági vezetők munkáját véle­ményezzék, ami felveti a szakszervezeti tisztségviselők, de az állami vezetők fele­lősségét is. Az egészségügyi ágazat össztársadal­mi jelentőségét igazolja, hogy a VT. öt­éves tervben az egészségügy kiemelt fej­lesztését irányozták elő. Az ország gaz­dasági nehézségei ellenére a fejlesztés ez ideig biztosítva volt, ami valamenyiünk­­től, az egészségügyben tevékenykedő immár több mint 220 ezer dolgozótól nagy felelősséget igényel. Felelősséget az iránt, hogy a rendelkezésünkre bocsá­tott anyagi eszközökkel jól sáfárkod­junk, hogy az egészségügyi ellátás szak­mai színvonalát emeljük. Megelőzés, rehabilitáció A társadalmi és gazdasági fejlődés eredményeként hazánk állampolgárai ma már többet várnak az egészségügy­től, mint akár 5-10 évvel ezelőtt. Átren­deződött népességünk korösszetétele, egyre több közöttünk az idős korú em­ber, aminek az is következménye, hogy embertársaink évente több mint 40 mil­lió esetben veszik igénybe például a kör­zeti egészségügyi szolgálatot, s több mint 140 millió esetben az egészségügy összes szolgáltatását. Ez megkívánja az alapellátás fejlesztését, körzeti orvosa­ink, az ott dolgozó szakalkalmazottak színvonalasabb munkáját. A gyógyító­munkán kívül az alapellátás fontos része kell, hogy legyen a megelőzés, a szűrés, a rehabilitáció, egyre inkább fő munka­­módszerré kell, hogy váljon a gondozás. Mindezeket segíteni szép, nemes felada­ta szakszervezeti szerveinknek is. A fekvőbetegellátás területén fontos feladat a megfelelő kórháziágy-struktú­­ra további alakítása, amire az egészség­ügy területi szerveinek lényegesen na­gyobb gondot kell fordítani a jövőben, mint azt eddig tették. Szükséges megfe­lelő területpolitika kialakítása, amiben megyebizottságunk munkájára igen nagy szükség van. Gondként jelentkezik ágazatunkban, hogy a mennyiségi, de elsősorban a mi­nőségi fejlődést jelentő beruházások, felújítások kevés kivételtől eltekintve or­szágosan a tervezett határidőn jóval túl­haladva, nagyobb költségráfordítással készülnek el. További nehézséget jelent az is, hogy a kivitelezés alatt jelentkező tervmódosítások eredményeképpen ked­vezőtlenül alakulnak a munkahelyek szociális körülményei, mint ahogyan azt a fejlesztéssel, a beruházással együtt elhatározták. Ped­ig az egészségügyben dolgozók egészségvédelméről, munka­­védelméről is közös feladatunk gondos­kodni. A szakszervezeti szervek fontos feladata figyelemmel kísérni az új beru­házásokat, a rekonstrukciókat, hogy azok megvalósítása során javuljanak az egészségügyben dolgozók munkakörül­ményei is. Az egészségügyi dolgozók munkakörülményei egyes területeken az intézkedések hatására kedvezően ala­kultak. Ugyanakkor a fejlődéssel új ve­szélyforrások is felléptek. Ezért a követ­kező időszakban kiemelten kell foglal­koznunk az egészséges és biztonságos munkakörülmények kialakításával. Konzerűbb bérrendszer Kiemelt munkánk volt az elmúlt esz­tendőben az egészségügy bér-, munka­erő-gazdálkodási helyzetének az elemzé­se. Tapasztalataink azt bizonyítják, hogy e területen van még bőven teendő mind a megyebizottságokban, de méginkább az alapszervezetekben. A legtöbb he­lyen nem készültek el az intézményi munkaerő- és bérgazdálkodási szabályo­zók. Nincsenek összhangban a különbö­ző szakmai, bér-, munkaerő-gazdálkodá­si, szociális, közművelődési és munkavé­delmi tervek. Nem a kívánt módon törté­nik meg a dolgozók bérezésére rendel­kezésre álló pénzeszközök racionális, dif­ferenciált felhasználása, annak folyama­tos ellenőrzése a szakszervezet részéről. Az egészségügyben a kétlépcsős bér­rendezés óta jelentős előrelépés egyszeri nagyösszegű bérfejlesztés nem történt. Ugyanakkor nem szabad alábecsülni azt sem, amikor az ötnapos munkahét beve­zetésekor egyedül a mi ágazatunk csak­nem 130 millió forintot kapott az állami költségvetésből. Az egészségügyben dol­gozók egyes rétegeinek bére ugyan megközelíti a népgazdasági átlagot, de vannak olyan állománycsoportok, ahol az elmaradás az egészségügy kárára igen számottevő. Intézményeinkben 1983-ig évi 5 százalékos bérfejlesztést tudtunk megvalósítani. Népgazdasá­gunk nehézségei miatt erre az elmúlt esztendőben nem kerülhetett sor, amit megértünk, de reméljük, mihelyt lehető­ség lesz rá az egészségügy bérfejlesztése sem marad el a többi népgazdasági ágétól. Az elmúlt évben is gondot jelentett az ösztönzőbb bérszabályozás hiánya. Ezért vált időszerűvé az ágazat bérren­dezésének korszerűsítése. Az új bérsza­bályozás kialakításában az Egészség­­ügyi Minisztérium és az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének testületei közösen tevékenykedtek. Az új bértari­farendszer bevezetése remélhetőleg ked­vezőbb feltételeket teremt majd a mun­ka szerinti díjazásban. Ugyancsak az elmúlt esztendőben lá­tott napvilágot az egészségügyi minisz­ter utasítása, amely lehetőséget ad a magasabb ügyeleti díjak fizetésére. His­szük, hogy az újonnan megállapított ügyeleti díjak, az új bértarifák lehetősé­geinek valóra váltásával az adott munka­helyeken jobban kifejezik majd a vég­zett munka nehézségét, a felelősséget, a dolgozók leterheltségét. Megvonva eddigi munkánk mérlegét, meghatározhatjuk belőle a jövő terveit is. Feladatunk továbbra is segíteni az egészségügyi ellátás hatékonyságának, színvonalának emelését, ezzel együtt az egészségügyi dolgozók élet- és munka­­körülményeinek javítását. Ennek szelle­mében kívánunk tevékenykedni a jövő­ben is. Valamennyi dolgozónknak és család­juknak sikeres munkát, eredményekben gazdag, békés új esztendőt kívánok.­ ­ A TARTALOMRÓL Beszéljünk az etikáról 3. oldal Újítók az egészség­ügyben 4. oldal Egészségügyi fotókiállítás 9. oldal Évente sok ezer hazai és külföldi turista keresi fel a megyeszékhely közelében, Szennában a falumú­zeumot. Somogy megye bemutatkozik a 6—7. ol­dalon. A János Kórház sebészetén A Főv. Tanács János Kh. és Rendelő Intézet sebészeti osz­tálya 100 ággyal szolgálja az egészségügyi ellátást. Az osztály sebészetileg ellátja az I. és II. és XII. kerület betegei mellett 9 bu­dai község lakosságát. Gastroen­­terológiai, érsebészeti szakrende­lése, illetve speciális ágyai foly­tán országos feladatokat is ellát. Részt vesz a traumatológiai be­teg­ellátásban is. A régi épület adta lehetőségeket igyekszik az osztály kihasználni, közelmúlt­ban zajlott le a nagy kórtermek „boxosítása”, illetve az alagsori helyiségek rekonstrukciója. Az osztály műszerparkja (intenzív részlegének felszerelése) megha­ladja az átlagot. Intraoperatív diagnosztikai módszerei részben úttörő jellegűek, új műszerek be­­vezetésében-kipróbálásában is részt vesz. FOTÓ: KERTÉSZ GÉZA

Next