Egészségügyi Dolgozó, 1985 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

1985. JANUÁR EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓ Elkötelezettséggel, felelősségvállalással Pályaválasztási kiállítás és bemutató az egészségügyről Az egészségügyi oktatási intéz­mények presztízse az elmúlt esz­tendőkben tagadhatatlanul emel­kedett. Az általános iskolák nyolcadikosai szívesen adják be felvételi kérelmüket a hároméves szakiskolákba — a túljelentkezés több mint kétszeres. Az érettségi bizonyítvány mellé ápolói asszisz­tensi képesítést nyújtó szakkö­zépiskolákba még ennél is többen jelentkeznek. Ugyanakkor ellent­mondásosnak tűnik a jelenség: tanulmányaikat sokan abba­hagyják; a pályán sok a képesí­tés nélküli; az iskolákból oklevél­lel kikerülők jelentős része csak időlegesen vállal az egészségügy területén állást, vagy a betegellá­­tá­shoz csak távolról kapcsolódó munkaköröket keres, legrosszabb esetben eleve idegenben helyez­kedik el. Mindezek arra enged­nek következtetni, hogy más a pálya ígérete és megint mást kí­nál a valóság. A pályaválasztási és közműve­lődési szakemberek egyaránt ál­lítják: a döntés legfontosabb ele­me a tájékozottság. A szakmák­ról, foglalkozásokról alkotott reá­lis kép kialakításához nyújtott se­gítséget a Magyar Munkásmoz­galmi Múzeum. A Budavári Palo­tában rendezett állandó pályavá­lasztási kiállításokon a különböző munkaköröket, foglalkozási ága­kat élőbemutatókkal igyekeztek gyerek- és szülőkörelbe hozni. December 7—10. között három napon át az egészségügyi pálya követelményeivel ismerkedhettek a látogatók. Kórházi, gyógyszer­tári és gyógyszergyártó szakem­berek szánták rá hétvégi szabad­idejüket, hogy a pályaválasztás előtt álló fiatalok segítségükkel a kulisszák mögé pillanthassanak. Dr. Szendei György, a SOTE I. számú Nőgyógyászati Klinikájá­nak orvosa, az intézmény KISZ- titkára egész kis teammel érke­zett a bemutatóra: — Alapszervezetünk KISZ- tagsága már hagyományosan részt vesz a pályaválasztást segítő programokban. E tevékenysé­günket folyamatos felvilágosító munkánk részének tekintjük. Kli­nikánk jellegéből következik, hogy az egészségügy teljes ke­resztmetszetét nem adhatjuk a fiataloknak, de úgy vélem, a szü­lészeti, a műtős, az általános ápo­lói, a csecsemőgondozói feladatok modellszerű bemutatása jól rep­rezentálta munkánkat. Demonst­rációs műszereket, laboratóriumi felszereléseket, egyszer használa­tos gyógyászati eszközöket tet­tünk a szó szoros értelemben hoz­záférhetővé.­­ Nem pusztán kiállítási tárgyként, sokkal inkább a próba­feladatok elvégzésére, az önisme­ret fejlesztésére szolgáló eszköz­ként bocsátottuk a kiállításra ér­kező gyerekek rendelkezésére. Ki-ki próbára tehette önnön kéz­ügyességét, a sebészöltésekhez szükséges alapfogásokkal ismer­kedhetett, vérnyomást mérhetett. Arra törekedtünk, hogy a mun­kafolyamatokat a lehetőségekhez képest komplexen lássák a pá­lyaválasztók. Nem titkolt szándé­kunk volt az egészségügy iránt vonzalmat érzőkre emocionálisan hatni, a bizonytalankodókat infor­málni, s uram bocsá’, az irreális vágyakat táplálókat, a pályára nem valókat továbbgondolkodás­ra ösztönözni.. . A Budavári Palotában ez idáig aligha működött patika. Németh Zotánné, a Fővárosi Tanács Gyógyszertári Központjának munkaverseny-felelőse mondja: — A háromnapos pályaválasz­tási akcióra való felkészüléshez mindössze 8 —10 napunk volt. Kispesten, a Vörös Hadsereg út­ján lévő gyógyszertárunk Than Károly szocialista brigádja kitűnő bemutatót rögtönzött. Igaz, a várt leendő munkatársaink nem köz­vetlenül az általános iskolások közül kerülnek ki, mégis fontos, hogy közismert legyen a gyógy­szertári munka. Megmutattuk, hogyan történik a laboratóriumi munka, a folyadékadagolás, a kúp- és tablettakészítés, tubuso­lás.­­ A gyógyszertári asszisztens­képzés érettségi után kezdődik, de szívesen kötünk már a közép­iskolai évek alatt is tanulmányi szerződést a hozzánk készülők­kel, gimnazistákkal, vegyipari szakközépiskolásokkal. Számí­tunk a családi okok vagy tanul­mányi eredményük miatt nappali tagozaton továbbtanulni nem tu­dó fiatalokra is, akik csomagolói vagy más betanított munkakört láthatnak el. Ez esetben vállaljuk a munka melletti továbbképzésü­ket.­­ Szocialista brigádtagjaink és a KISZ-tagok is szívükön vise­lik az utánpótlás ügyét, kifogyha­tatlanok az ötletekből. Amatőrfil­mezéssel is foglalkozó egyik köz­gazdász és gyógyszerész munka­társunk videofilmet forgatott a gyógyszertári munkáról. A kifeje­zetten pályaválasztást elősegítő műsort figyelemmel, nagy érdek­lődéssel nézték meg a kiállításra érkező fiatalok. Az ötletet kész­séggel továbbfejlesztenénk, és a gyógyszertári munkáról szóló tá­jékoztató propagandaműsort szívesen közreadjuk általános és középiskoláknak. Felhasználha­tó a szülői értekezleteken, pálya­ismertető programokon és min­denütt, ahol videóvetítő van. A Kőbányai Gyógyszergyár lét­számgondja miatt­ sem csupán a házon belüliek feje fáj. A lakos­ságra és az egészségügy egész te­rületére jótékonyan hatna a ked­vező változás. Somsits Andorné, a Kőbányai Gyógyszergyár okta­tási osztályvezetője a munkára nevelés hasznos formájaként ér­tékeli a pályaválasztási bemutató előadássorozatot. — Nálunk nagy múltja van a pályaválasztási propagandának — mondja az osztályvezetőnő. Hosszú évek óta szoros az együtt­működés a fővárosi és megyei pá­lyaválasztási tanácsadó intézetek­kel, iskolákkal. Gyakran rende­zünk üzemlátogatást, filmbemu­tatókat. A várbeli programot rendhagyó módon szerveztük. Amire a gyáron belül nincs lehe­tőség: a „munkapadhoz, gyártó sorhoz” engedtük a diákokat. El­sősorban az általános iskolában tanultakhoz adaptáltuk az elvég­zendő feladatokat, titrálást, pi­­pettázást. Kémia- és fizikaórákról már ismerős a mikroszkóp, a lom­bik, de talán érdekesebb, színe­sebb, ha használatuk nem osz­tályzatra „jegyre” megy. A labor­versenyen sok érdeklődő indult, és így játszva ismerkedett a gyógyszergyári feladatkörök ele­meivel. Talán életre szóló, megha­tározó emléket jelent egy-egy ilyen alkalom. * A továbbtanuláshoz szükséges jelentkezési lapok kitöltésére van még egy kis idő. A nyolcadikosok és szüleik március első napjaiban döntenek. Minden bizonnyal tar­tós a tendencia, az egészségügyi szakközép- és szakiskolák padjai benépesülnek. Ám, hogy kik, s milyen vágyakkal, célokkal, el­gondolásokkal kezdik meg szep­temberben a tanévet, az nagy­mértékben függ attól is, hogyan készítik fel őket a sok-sok hitet, jelentős szellemi-fizikai energiát, egy sajátos életforma vállalását, s — ne restelljük kimondani — el­kötelezettséget feltételező egész­ségügyi pályára. Gy. Kárpáti György Az I. sz. Női Klinika tanársegéde dr. Rigó János „varrni” tanítja a gyerekeket Varga Andrea, a Kőbányai Gyógyszeráru­gyár laboránsa desztilláló készüléket mutat be EGÉSZSÉGRE NEVELNI Változó é­s növekvő kockázatok Az emberi egészséget veszé­lyeztető tényezők jellege és jelen­tősége döntően megváltozott az utóbbi évtizedekben. A változás oka közismert: meg­változott az életmódunk. A válto­zás jellege azonban — szigorú önkritikával kimondhatjuk — gyakran még a szakemberek előtt sem eléggé ismert. A környezet hatása mindig, minden időben befolyással volt az ember pszichés és szomatikus egészségére. A legkorábban a fer­tőzés szerepét és következmé­nyeit ismertük fel. Az orvostudo­mány óriási fejlődése a diagnosz­tikai és terápiás eszközök tökéle­tesedése, a gyógyszertudomány és gyógyszergyártás eredményei — úgy tűnt — megoldják az em­beri élet egyik legnagyobb prob­lémáját, s az egészség természe­tes velejárója lesz napjainknak. Környezeti hatások Ez azonban nem következett be. A környezeti hatások és az egyén életmódjában jelentkező hibák lemérhető kockázati ténye­zőkké léptek elő. A következ­ményt ismerjük: a civilizált or­szágokban világszerte megnöve­kedett az aktív életkorú felnőtt lakosság morbiditási és mortali­tási aránya. Hazánk szintén ked­vezőtlen helyzetben van ezen a téren. A várható élettartamot te­kintve a hazai mutatók az európai országok többségénél rosszab­bak. A kardiovaszkuláris megbe­tegedések és halálozások társa­dalmi méretű gonddá léptek elő. Ezek a betegségek (nevezzük né­ven őket: szívinfarktus, agyvér­zés, érszűkület, cukorbaj, májcir­­rózis, gyomorfekély, neurózis, al­kohol okozta elmebaj, magzatká­rosodás, bizonyos rosszindulatú daganatok) több szempontból is egészen más jellemzőjűek, mint a korábbi évszázadokban előfordu­ló fertőző betegségek. Igen lassan és alattomosan, esetleg teljesen jó közérzet mellett, hosszú évek, év­tizedek alatt alakulnak ki. A ki­váltó ágens és a megbetegedés közötti összefüggés az egyén szá­mára nem, vagy csak nehezen is­merhető fel. A 13 éves korában dohányozni kezdő fiatalnak csak 35—40 éves korában várható az érszűkületes megbetegedése, esetleg 60 éves korában a tüdő­rákja. A lelki élet egyensúlyzavarai ugyancsak később ismerhetők fel. Az emberi kapcsolatok „mér­­geződése” az egymás iránti türel­metlenség, a rossz munkahelyi légkör, s az ezek miatti alvásza­var, a szerelmi élet kudarcai nem terítik le rögtön az embert. Véde­kező mechanizmusunk kezdetben jól működik. Az egészség értékfogalma ezért nehezen illeszthető hagyományos értékelméleteink sorába, hiszen egész fiziológiánk, pszichés és mentálhigiénés fogalomrendsze­rünk arra „rendezkedett be”, hogy minden szervünk, szerv­­rendszerünk jól funkcionál, szel­lemi életünk (gondolataink, tanu­lási képességünk, érzelmi vilá­gunk) kiegyensúlyozott, életösztö­nünk jó, egészségesek vagyunk. Ez a normális, ez az alapállás. Az egészség — érték Az egészség értékmegítélése — a lelki és a testi "egészségé is — tehát igen sajátos: amíg megvan, nem veszünk róla tudomást. Ez nemcsak az orvos dolgát ne­hezíti, de az egyénét is, sőt az egész társadalomét is. Ez utóbbit különösen fontos szem előtt tarta­ni, ugyanis az egészségvédelem és megelőzés kérdésében semmi­lyen fórumon, semmilyen társa­dalmi szférában, semmilyen szak­mai vagy gazdasági ágazatban nem lehet úgy tenni, mintha ez egy másik fórum, egy másik szfé­ra vagy egy másik ágazat feladata lenne. A lakosság jó egészségi állapo­tának biztosítása messze túlnő az orvos, illetve az egészségügyi szolgálat hatókörén és lehetősé­gein is. Az egészségügy fejlesztése — sok más ágazathoz hasonlóan — igen dinamikus volt Magyaror­szágon. Azt persze senki sem ál­lítja, hogy elegendő volt. Minden­ki tud példákat felhozni hiányos ellátási formákról, düledező kór­házépületekről, itt-ott még elma­radott műszerezettségről, hiány­cikként szereplő gyógyszerekről, s az orvosi etikában előforduló problémákról. De mit vállaljanak föl ■— mit vállalhatnak föl — az egészség­ügyben dolgozók?! A tények, amelyekkel szembe kell nézniük a következők. Las­san, de folyamatosan nő — első­sorban a dohányzás, a különféle táplálkozási hibák és a fizikai in­aktivitás miatt — a szív- és ér­rendszeri megbetegedések száma (ezzel együtt a táppénzes napok, a rokkant nyugdíjba kerülők és az elhalálozottak száma). Ma min­den második ember valamilyen szív- vagy érbetegségben, ezen belül minden tizedik heveny szív­izom infarktusban hal meg Ma­gyarországon. A növekvő alkoholfogyasztás­sal együtt emelkedik a májcirró­­zisban megbetegedettek és elhal­tak aránya. De a hibás életmód megtalál­ható bizonyos rosszindulatú daga­natok, a légúti szervek idült meg­betegedései, a balesetek, a szapo­rodó neurózisok, s megkockázta­tom, az öngylkosság magas elő­fordulási arányának hátterében is. Az öngyilkosságoknak mint­egy 20 százaléka valamilyen be­tegség vagy neurózis miatt kö­vetkezik be. Az alkoholizmus, mint ők, 5 százalékban szerepel. A családi viszály és a szerelmi bánat együttesen majdnem 50 százalékot tesz ki ebben a statisz­tikában. Itt ismét felvetődik a hi­bás nevelés, a sérült személyisé­get „kitermelő” környezet felelős­sége. Itt is, mint a krónikus beteg­ségek kialakulásánál, sokkal na­gyobb a társadalmi felelősség an­nál, minthogy a megoldást egye­dül az egészségügytől várjuk. Az öngyilkosság fogalma alatt azt értjük, ha valaki önkezűleg ki­oltja a saját életét. De az is ön­pusztítás, amikor valaki elissza a veséjét, a máját, a cigarettával ap­ránként elégeti a tüdejét, a szívét, az érrendszerét. Az 1982-ben születettek várha­tó élettartama nálunk — férfiak és nők átlagában — 70 év körül van, ami csaknem minden fejlett országénál alacsonyabb (még Szingapúrban is 72 év), a csecse­mőhalandóság habár 20 ezrelék alá csökkent, még mindig a leg­nagyobbak közé tartozik Európá­ban, s a százezer lakosra jutó ha­lálozások száma (14), nemcsak egyszerűen magasabb a franciák, az angolok, az olaszok számainál, de kétszer annyi, mint Mexikó­ban vagy Spanyolországban. Ugyanakkor az egy főre jutó ciga­rettafogyasztásban a második he­lyen vagyunk a világon, s a tíz legtöbb alkoholt fogyasztó ország között tartanak számon bennün­ket, a növekedés mértékét tekint­ve pedig az első helyen. Az egészségügyiek feladatai Az orvos feladata és felelőssége nem vitatható. Mindent meg kell tennie az infarktussal kórházba szállított beteg megmentéséért, az agyvérzés után megbénult em­ber egészségének visszaállításá­ért, az alkoholista máj­ és vesebe­teg talpraállításáért. És mindent meg kell tennie az összeomlás ha­tárán állók megmentéséért is. Ma már azonban senki sem gondolja azt, hogy az egyénben, és a környezetében rejlő, a beteg­ségeket előidéző okok feltárása és megszüntetése nélkül a kórházi ágyak vagy akár az orvosi mun­kahelyek számának növelésével és felszereltségük tökéletesítésé­vel meg lehet oldani a lakosság egészségügyi gondjait. Felbecsülhetetlen jelentőségű­vé vált a megelőzés és az egész­ségügyi felvilágosító munka. Ezt veszik figyelembe az Országos Egészségnevelési Intézetben, amikor az ezredfordulóig terjedő egészségnevelési programterve­ket készítik. Dr. Bágyoni Attila Kórháztechnikai újdonságok *Átadták az Országos Baleseti Intézetet Több mint egy hónapja fogad betegeket az újjászületett Orszá­gos Baleseti Intézet. A sajtó rész­letesen beszámolt már a korszerű műtőkről, a jól felszerelt intenzív osztályokról, a tágas kórtermek­ről, a nővérhívóval és rádióval kombinált ágylámpákról, ame­lyekben a kezeléshez vagy vizs­gálathoz szükséges csatlakozások megtalálhatók­ a gördülő ágyak­ról, amelyeken a beteget mozdí­tás, nélkül szállíthatják. Ebben a kórházban nem üti meg a belépő orrát a jellegzetes „kórházszag”, mert itt az előcsarnok is gépi szel­lőztetést kapott. Cikkünkben azokat az orvosi és kórháztechnikai újdonságokat is­mertetjük, amelyek az intézet „európai” színvonalát biztosítják. A beszállított beteg már az át­adóhelyiségben műtőasztallapra kerül, amely helyére illesztve, tet­szés szerinti helyzetbe állítható. Tizenegy helyiségben egy idő­ben tizenhárom műtét végezhető, de szükség esetén a sokktalanító is alkalmas sürgős beavatkozás­ra. Az azonos felszereltségű mű­tőkben minden szerelvény sül­lyesztett, az ajtókat háromféle szélességben programozható automatika nyitja-zárja. A steril műtőkben a klímaberendezések 21—25 °C-os hőmérsékletet biz­tosítanak, 50-60 százalék relatív páratartalom­ mellett. Az egyik műtőben „laminarfole” rendsze­rű légkondicionálást alkalmaz­nak, amely a műtéti terület köz­vetlen környezetét folyamatosan „szupersteril” levegővel öblíti. Az itt dolgozó személyzet szkafan­derben végzi a műtétet, így érhe­tő el — amit a szállító angol cég garantál —, hogy a fertőzés ve­szélye a valószínű 23-26 százalék­ról 3 százalék alá csökken. Az öt első emeleti műtőhöz egy ötágyas ébredőszoba csatlakozik. Innen kerülnek a betegek a posztoperatív ellátásra. Az intézet hőenergia-szükségle­te közel 5000 kW, aminek körül­belül a fele a légkondicionálás hő­igénye. A klímaberendezések hő­szivattyúkkal vonják ki a távozó levegő hőtartalmát és ezzel mele­gítik elő a beszívott friss levegőt ( — 15 °C külső hőmérséklet mel­lett + 15 °C-ra). A műtők kívánt hőfokát ráfűtéssel érik el. Ez az eljárás 25 százalékos hőenergia­megtakarítást eredményez. A beszívott levegőt elektrofilter szűri. Hatásfoka 99,99 százalék. A műtő légterébe gyakorlatilag por nem kerülhet. A légtechnikai berendezések óránként 152 000 köbméter levegőt szállítanak. A klímaberendezéseken kívül három szellőzőmű dolgozik az épülettömbben. Külön légelszí­vást alkalmaznak ott, ahol a ter­mészetes szellőzés nem kielégítő. Az épület fűtését — égtáj sze­rint megosztott — három fűtőkör­ben, automatika szabályozza. A melegvíz-termelés — 10 száza­lék tartalék biztosítása mellett — mindig a felhasználás ütemében történik. Napi vízigényük: 262 köbméter. A magas épület nyo­másfokozója táptartályból műkö­dik, hogy a környék vízellátását ne zavarja. A beépített elektromos teljesít­mény 2,5 MW (ágyanként kb. 2,5 kW). Hálózati áramkimaradás esetén automatikusan üzembe lép egy 340 kW-os áramfejlesztő aggregát. A zavartalan átállást in­vertek biztosítják. Hazánkban itt alkalmaznak először Philips gyártmányú URH orvoshívórendszert, amely köz­vetlen beszélő kapcsolatot létesít a hívottakkal, a kórházon belül. A rekonstrukció devizaigénye 149 millió forint volt. Ebben az or­vostechnikai eszközök mellett az egyéb kórháztechnikai berende­zések (konyhafelszerelés, szállí­tás, energiaellátás stb.) devizaigé­nye is benne van. Az ezeradagos konyha, egyedi tálcás tálalással és központi mo­sogatóautomatával, a legkorsze­rűbb dietetikai igényeket is ki tudja elégíteni. Az élelmezési munkát korszerű konyhagépek, gyorsfagyasztó és fóliázóberende­zések segítik. Az intézet ötvenöt gépészeti rendszerét egy elektronikus hiba­figyelő és -jelző berendezés ellen­őrzi. A gépet a Röntgen és Kór­háztechnikai Vállalat fejlesztette ki, COORDICENT néven. A bár­hol előforduló üzemzavarokat hang- és fényjelzéssel jelenti, a hi­ba súlyossági fokát is érzékeli, a meghibásodás és a hibaelhárítás idejét írásban is rögzíti. Jelzéseit, amíg a zavar fennáll, memória­­egységében tárolja. Üzeme — áramkimaradástól függetlenül — folyamatos. Az üzemelésen kívül az előre beállított (pl. hőfok, pára­­tartalom stb.) értékeket is figyeli, változásukat jelzi. A tervezők (KÖZTI és MEDI­COR) és a kivitelezők (Középület­építő Vállalat, KERIPAR, Hír­adástechnikai Szövetkezet és 40 alvállalkozó) az Egészségügyi Be­ruházó Vállalat lebonyolításával, jó munkát végeztek. Az intézet külső megjelenésével és felsze­reltségével egyaránt az egészség­­ügyi szolgálat egyik büszkesége. * Az intézet ünnepélyes átadása­kor eredményes közreműködésü­kért az Elnöki Tanács dr. Szepesi András főorvosnak a Munka Ér­demrend ezüst, Bajusz István fő­igazgató-helyettesnek és Lőrinczi Ferenc főmérnöknek a bronz fo­kozatát adományozta. Öten Kivá­ló Munkáért kitüntetést, négyen miniszteri dicséretet kaptak. Molnár Sándor Az Országos Traumatológiai Intézet angiográfiai műtője .

Next