Egészségügyi Dolgozó, 1985 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
1985. JANUÁR EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓ Elkötelezettséggel, felelősségvállalással Pályaválasztási kiállítás és bemutató az egészségügyről Az egészségügyi oktatási intézmények presztízse az elmúlt esztendőkben tagadhatatlanul emelkedett. Az általános iskolák nyolcadikosai szívesen adják be felvételi kérelmüket a hároméves szakiskolákba — a túljelentkezés több mint kétszeres. Az érettségi bizonyítvány mellé ápolói asszisztensi képesítést nyújtó szakközépiskolákba még ennél is többen jelentkeznek. Ugyanakkor ellentmondásosnak tűnik a jelenség: tanulmányaikat sokan abbahagyják; a pályán sok a képesítés nélküli; az iskolákból oklevéllel kikerülők jelentős része csak időlegesen vállal az egészségügy területén állást, vagy a betegellátáshoz csak távolról kapcsolódó munkaköröket keres, legrosszabb esetben eleve idegenben helyezkedik el. Mindezek arra engednek következtetni, hogy más a pálya ígérete és megint mást kínál a valóság. A pályaválasztási és közművelődési szakemberek egyaránt állítják: a döntés legfontosabb eleme a tájékozottság. A szakmákról, foglalkozásokról alkotott reális kép kialakításához nyújtott segítséget a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum. A Budavári Palotában rendezett állandó pályaválasztási kiállításokon a különböző munkaköröket, foglalkozási ágakat élőbemutatókkal igyekeztek gyerek- és szülőkörelbe hozni. December 7—10. között három napon át az egészségügyi pálya követelményeivel ismerkedhettek a látogatók. Kórházi, gyógyszertári és gyógyszergyártó szakemberek szánták rá hétvégi szabadidejüket, hogy a pályaválasztás előtt álló fiatalok segítségükkel a kulisszák mögé pillanthassanak. Dr. Szendei György, a SOTE I. számú Nőgyógyászati Klinikájának orvosa, az intézmény KISZ- titkára egész kis teammel érkezett a bemutatóra: — Alapszervezetünk KISZ- tagsága már hagyományosan részt vesz a pályaválasztást segítő programokban. E tevékenységünket folyamatos felvilágosító munkánk részének tekintjük. Klinikánk jellegéből következik, hogy az egészségügy teljes keresztmetszetét nem adhatjuk a fiataloknak, de úgy vélem, a szülészeti, a műtős, az általános ápolói, a csecsemőgondozói feladatok modellszerű bemutatása jól reprezentálta munkánkat. Demonstrációs műszereket, laboratóriumi felszereléseket, egyszer használatos gyógyászati eszközöket tettünk a szó szoros értelemben hozzáférhetővé. Nem pusztán kiállítási tárgyként, sokkal inkább a próbafeladatok elvégzésére, az önismeret fejlesztésére szolgáló eszközként bocsátottuk a kiállításra érkező gyerekek rendelkezésére. Ki-ki próbára tehette önnön kézügyességét, a sebészöltésekhez szükséges alapfogásokkal ismerkedhetett, vérnyomást mérhetett. Arra törekedtünk, hogy a munkafolyamatokat a lehetőségekhez képest komplexen lássák a pályaválasztók. Nem titkolt szándékunk volt az egészségügy iránt vonzalmat érzőkre emocionálisan hatni, a bizonytalankodókat informálni, s uram bocsá’, az irreális vágyakat táplálókat, a pályára nem valókat továbbgondolkodásra ösztönözni.. . A Budavári Palotában ez idáig aligha működött patika. Németh Zotánné, a Fővárosi Tanács Gyógyszertári Központjának munkaverseny-felelőse mondja: — A háromnapos pályaválasztási akcióra való felkészüléshez mindössze 8 —10 napunk volt. Kispesten, a Vörös Hadsereg útján lévő gyógyszertárunk Than Károly szocialista brigádja kitűnő bemutatót rögtönzött. Igaz, a várt leendő munkatársaink nem közvetlenül az általános iskolások közül kerülnek ki, mégis fontos, hogy közismert legyen a gyógyszertári munka. Megmutattuk, hogyan történik a laboratóriumi munka, a folyadékadagolás, a kúp- és tablettakészítés, tubusolás. A gyógyszertári asszisztensképzés érettségi után kezdődik, de szívesen kötünk már a középiskolai évek alatt is tanulmányi szerződést a hozzánk készülőkkel, gimnazistákkal, vegyipari szakközépiskolásokkal. Számítunk a családi okok vagy tanulmányi eredményük miatt nappali tagozaton továbbtanulni nem tudó fiatalokra is, akik csomagolói vagy más betanított munkakört láthatnak el. Ez esetben vállaljuk a munka melletti továbbképzésüket. Szocialista brigádtagjaink és a KISZ-tagok is szívükön viselik az utánpótlás ügyét, kifogyhatatlanok az ötletekből. Amatőrfilmezéssel is foglalkozó egyik közgazdász és gyógyszerész munkatársunk videofilmet forgatott a gyógyszertári munkáról. A kifejezetten pályaválasztást elősegítő műsort figyelemmel, nagy érdeklődéssel nézték meg a kiállításra érkező fiatalok. Az ötletet készséggel továbbfejlesztenénk, és a gyógyszertári munkáról szóló tájékoztató propagandaműsort szívesen közreadjuk általános és középiskoláknak. Felhasználható a szülői értekezleteken, pályaismertető programokon és mindenütt, ahol videóvetítő van. A Kőbányai Gyógyszergyár létszámgondja miatt sem csupán a házon belüliek feje fáj. A lakosságra és az egészségügy egész területére jótékonyan hatna a kedvező változás. Somsits Andorné, a Kőbányai Gyógyszergyár oktatási osztályvezetője a munkára nevelés hasznos formájaként értékeli a pályaválasztási bemutató előadássorozatot. — Nálunk nagy múltja van a pályaválasztási propagandának — mondja az osztályvezetőnő. Hosszú évek óta szoros az együttműködés a fővárosi és megyei pályaválasztási tanácsadó intézetekkel, iskolákkal. Gyakran rendezünk üzemlátogatást, filmbemutatókat. A várbeli programot rendhagyó módon szerveztük. Amire a gyáron belül nincs lehetőség: a „munkapadhoz, gyártó sorhoz” engedtük a diákokat. Elsősorban az általános iskolában tanultakhoz adaptáltuk az elvégzendő feladatokat, titrálást, pipettázást. Kémia- és fizikaórákról már ismerős a mikroszkóp, a lombik, de talán érdekesebb, színesebb, ha használatuk nem osztályzatra „jegyre” megy. A laborversenyen sok érdeklődő indult, és így játszva ismerkedett a gyógyszergyári feladatkörök elemeivel. Talán életre szóló, meghatározó emléket jelent egy-egy ilyen alkalom. * A továbbtanuláshoz szükséges jelentkezési lapok kitöltésére van még egy kis idő. A nyolcadikosok és szüleik március első napjaiban döntenek. Minden bizonnyal tartós a tendencia, az egészségügyi szakközép- és szakiskolák padjai benépesülnek. Ám, hogy kik, s milyen vágyakkal, célokkal, elgondolásokkal kezdik meg szeptemberben a tanévet, az nagymértékben függ attól is, hogyan készítik fel őket a sok-sok hitet, jelentős szellemi-fizikai energiát, egy sajátos életforma vállalását, s — ne restelljük kimondani — elkötelezettséget feltételező egészségügyi pályára. Gy. Kárpáti György Az I. sz. Női Klinika tanársegéde dr. Rigó János „varrni” tanítja a gyerekeket Varga Andrea, a Kőbányai Gyógyszerárugyár laboránsa desztilláló készüléket mutat be EGÉSZSÉGRE NEVELNI Változó és növekvő kockázatok Az emberi egészséget veszélyeztető tényezők jellege és jelentősége döntően megváltozott az utóbbi évtizedekben. A változás oka közismert: megváltozott az életmódunk. A változás jellege azonban — szigorú önkritikával kimondhatjuk — gyakran még a szakemberek előtt sem eléggé ismert. A környezet hatása mindig, minden időben befolyással volt az ember pszichés és szomatikus egészségére. A legkorábban a fertőzés szerepét és következményeit ismertük fel. Az orvostudomány óriási fejlődése a diagnosztikai és terápiás eszközök tökéletesedése, a gyógyszertudomány és gyógyszergyártás eredményei — úgy tűnt — megoldják az emberi élet egyik legnagyobb problémáját, s az egészség természetes velejárója lesz napjainknak. Környezeti hatások Ez azonban nem következett be. A környezeti hatások és az egyén életmódjában jelentkező hibák lemérhető kockázati tényezőkké léptek elő. A következményt ismerjük: a civilizált országokban világszerte megnövekedett az aktív életkorú felnőtt lakosság morbiditási és mortalitási aránya. Hazánk szintén kedvezőtlen helyzetben van ezen a téren. A várható élettartamot tekintve a hazai mutatók az európai országok többségénél rosszabbak. A kardiovaszkuláris megbetegedések és halálozások társadalmi méretű gonddá léptek elő. Ezek a betegségek (nevezzük néven őket: szívinfarktus, agyvérzés, érszűkület, cukorbaj, májcirrózis, gyomorfekély, neurózis, alkohol okozta elmebaj, magzatkárosodás, bizonyos rosszindulatú daganatok) több szempontból is egészen más jellemzőjűek, mint a korábbi évszázadokban előforduló fertőző betegségek. Igen lassan és alattomosan, esetleg teljesen jó közérzet mellett, hosszú évek, évtizedek alatt alakulnak ki. A kiváltó ágens és a megbetegedés közötti összefüggés az egyén számára nem, vagy csak nehezen ismerhető fel. A 13 éves korában dohányozni kezdő fiatalnak csak 35—40 éves korában várható az érszűkületes megbetegedése, esetleg 60 éves korában a tüdőrákja. A lelki élet egyensúlyzavarai ugyancsak később ismerhetők fel. Az emberi kapcsolatok „mérgeződése” az egymás iránti türelmetlenség, a rossz munkahelyi légkör, s az ezek miatti alvászavar, a szerelmi élet kudarcai nem terítik le rögtön az embert. Védekező mechanizmusunk kezdetben jól működik. Az egészség értékfogalma ezért nehezen illeszthető hagyományos értékelméleteink sorába, hiszen egész fiziológiánk, pszichés és mentálhigiénés fogalomrendszerünk arra „rendezkedett be”, hogy minden szervünk, szervrendszerünk jól funkcionál, szellemi életünk (gondolataink, tanulási képességünk, érzelmi világunk) kiegyensúlyozott, életösztönünk jó, egészségesek vagyunk. Ez a normális, ez az alapállás. Az egészség — érték Az egészség értékmegítélése — a lelki és a testi "egészségé is — tehát igen sajátos: amíg megvan, nem veszünk róla tudomást. Ez nemcsak az orvos dolgát nehezíti, de az egyénét is, sőt az egész társadalomét is. Ez utóbbit különösen fontos szem előtt tartani, ugyanis az egészségvédelem és megelőzés kérdésében semmilyen fórumon, semmilyen társadalmi szférában, semmilyen szakmai vagy gazdasági ágazatban nem lehet úgy tenni, mintha ez egy másik fórum, egy másik szféra vagy egy másik ágazat feladata lenne. A lakosság jó egészségi állapotának biztosítása messze túlnő az orvos, illetve az egészségügyi szolgálat hatókörén és lehetőségein is. Az egészségügy fejlesztése — sok más ágazathoz hasonlóan — igen dinamikus volt Magyarországon. Azt persze senki sem állítja, hogy elegendő volt. Mindenki tud példákat felhozni hiányos ellátási formákról, düledező kórházépületekről, itt-ott még elmaradott műszerezettségről, hiánycikként szereplő gyógyszerekről, s az orvosi etikában előforduló problémákról. De mit vállaljanak föl ■— mit vállalhatnak föl — az egészségügyben dolgozók?! A tények, amelyekkel szembe kell nézniük a következők. Lassan, de folyamatosan nő — elsősorban a dohányzás, a különféle táplálkozási hibák és a fizikai inaktivitás miatt — a szív- és érrendszeri megbetegedések száma (ezzel együtt a táppénzes napok, a rokkant nyugdíjba kerülők és az elhalálozottak száma). Ma minden második ember valamilyen szív- vagy érbetegségben, ezen belül minden tizedik heveny szívizom infarktusban hal meg Magyarországon. A növekvő alkoholfogyasztással együtt emelkedik a májcirrózisban megbetegedettek és elhaltak aránya. De a hibás életmód megtalálható bizonyos rosszindulatú daganatok, a légúti szervek idült megbetegedései, a balesetek, a szaporodó neurózisok, s megkockáztatom, az öngylkosság magas előfordulási arányának hátterében is. Az öngyilkosságoknak mintegy 20 százaléka valamilyen betegség vagy neurózis miatt következik be. Az alkoholizmus, mint ők, 5 százalékban szerepel. A családi viszály és a szerelmi bánat együttesen majdnem 50 százalékot tesz ki ebben a statisztikában. Itt ismét felvetődik a hibás nevelés, a sérült személyiséget „kitermelő” környezet felelőssége. Itt is, mint a krónikus betegségek kialakulásánál, sokkal nagyobb a társadalmi felelősség annál, minthogy a megoldást egyedül az egészségügytől várjuk. Az öngyilkosság fogalma alatt azt értjük, ha valaki önkezűleg kioltja a saját életét. De az is önpusztítás, amikor valaki elissza a veséjét, a máját, a cigarettával apránként elégeti a tüdejét, a szívét, az érrendszerét. Az 1982-ben születettek várható élettartama nálunk — férfiak és nők átlagában — 70 év körül van, ami csaknem minden fejlett országénál alacsonyabb (még Szingapúrban is 72 év), a csecsemőhalandóság habár 20 ezrelék alá csökkent, még mindig a legnagyobbak közé tartozik Európában, s a százezer lakosra jutó halálozások száma (14), nemcsak egyszerűen magasabb a franciák, az angolok, az olaszok számainál, de kétszer annyi, mint Mexikóban vagy Spanyolországban. Ugyanakkor az egy főre jutó cigarettafogyasztásban a második helyen vagyunk a világon, s a tíz legtöbb alkoholt fogyasztó ország között tartanak számon bennünket, a növekedés mértékét tekintve pedig az első helyen. Az egészségügyiek feladatai Az orvos feladata és felelőssége nem vitatható. Mindent meg kell tennie az infarktussal kórházba szállított beteg megmentéséért, az agyvérzés után megbénult ember egészségének visszaállításáért, az alkoholista máj és vesebeteg talpraállításáért. És mindent meg kell tennie az összeomlás határán állók megmentéséért is. Ma már azonban senki sem gondolja azt, hogy az egyénben, és a környezetében rejlő, a betegségeket előidéző okok feltárása és megszüntetése nélkül a kórházi ágyak vagy akár az orvosi munkahelyek számának növelésével és felszereltségük tökéletesítésével meg lehet oldani a lakosság egészségügyi gondjait. Felbecsülhetetlen jelentőségűvé vált a megelőzés és az egészségügyi felvilágosító munka. Ezt veszik figyelembe az Országos Egészségnevelési Intézetben, amikor az ezredfordulóig terjedő egészségnevelési programterveket készítik. Dr. Bágyoni Attila Kórháztechnikai újdonságok *Átadták az Országos Baleseti Intézetet Több mint egy hónapja fogad betegeket az újjászületett Országos Baleseti Intézet. A sajtó részletesen beszámolt már a korszerű műtőkről, a jól felszerelt intenzív osztályokról, a tágas kórtermekről, a nővérhívóval és rádióval kombinált ágylámpákról, amelyekben a kezeléshez vagy vizsgálathoz szükséges csatlakozások megtalálhatók a gördülő ágyakról, amelyeken a beteget mozdítás, nélkül szállíthatják. Ebben a kórházban nem üti meg a belépő orrát a jellegzetes „kórházszag”, mert itt az előcsarnok is gépi szellőztetést kapott. Cikkünkben azokat az orvosi és kórháztechnikai újdonságokat ismertetjük, amelyek az intézet „európai” színvonalát biztosítják. A beszállított beteg már az átadóhelyiségben műtőasztallapra kerül, amely helyére illesztve, tetszés szerinti helyzetbe állítható. Tizenegy helyiségben egy időben tizenhárom műtét végezhető, de szükség esetén a sokktalanító is alkalmas sürgős beavatkozásra. Az azonos felszereltségű műtőkben minden szerelvény süllyesztett, az ajtókat háromféle szélességben programozható automatika nyitja-zárja. A steril műtőkben a klímaberendezések 21—25 °C-os hőmérsékletet biztosítanak, 50-60 százalék relatív páratartalom mellett. Az egyik műtőben „laminarfole” rendszerű légkondicionálást alkalmaznak, amely a műtéti terület közvetlen környezetét folyamatosan „szupersteril” levegővel öblíti. Az itt dolgozó személyzet szkafanderben végzi a műtétet, így érhető el — amit a szállító angol cég garantál —, hogy a fertőzés veszélye a valószínű 23-26 százalékról 3 százalék alá csökken. Az öt első emeleti műtőhöz egy ötágyas ébredőszoba csatlakozik. Innen kerülnek a betegek a posztoperatív ellátásra. Az intézet hőenergia-szükséglete közel 5000 kW, aminek körülbelül a fele a légkondicionálás hőigénye. A klímaberendezések hőszivattyúkkal vonják ki a távozó levegő hőtartalmát és ezzel melegítik elő a beszívott friss levegőt ( — 15 °C külső hőmérséklet mellett + 15 °C-ra). A műtők kívánt hőfokát ráfűtéssel érik el. Ez az eljárás 25 százalékos hőenergiamegtakarítást eredményez. A beszívott levegőt elektrofilter szűri. Hatásfoka 99,99 százalék. A műtő légterébe gyakorlatilag por nem kerülhet. A légtechnikai berendezések óránként 152 000 köbméter levegőt szállítanak. A klímaberendezéseken kívül három szellőzőmű dolgozik az épülettömbben. Külön légelszívást alkalmaznak ott, ahol a természetes szellőzés nem kielégítő. Az épület fűtését — égtáj szerint megosztott — három fűtőkörben, automatika szabályozza. A melegvíz-termelés — 10 százalék tartalék biztosítása mellett — mindig a felhasználás ütemében történik. Napi vízigényük: 262 köbméter. A magas épület nyomásfokozója táptartályból működik, hogy a környék vízellátását ne zavarja. A beépített elektromos teljesítmény 2,5 MW (ágyanként kb. 2,5 kW). Hálózati áramkimaradás esetén automatikusan üzembe lép egy 340 kW-os áramfejlesztő aggregát. A zavartalan átállást invertek biztosítják. Hazánkban itt alkalmaznak először Philips gyártmányú URH orvoshívórendszert, amely közvetlen beszélő kapcsolatot létesít a hívottakkal, a kórházon belül. A rekonstrukció devizaigénye 149 millió forint volt. Ebben az orvostechnikai eszközök mellett az egyéb kórháztechnikai berendezések (konyhafelszerelés, szállítás, energiaellátás stb.) devizaigénye is benne van. Az ezeradagos konyha, egyedi tálcás tálalással és központi mosogatóautomatával, a legkorszerűbb dietetikai igényeket is ki tudja elégíteni. Az élelmezési munkát korszerű konyhagépek, gyorsfagyasztó és fóliázóberendezések segítik. Az intézet ötvenöt gépészeti rendszerét egy elektronikus hibafigyelő és -jelző berendezés ellenőrzi. A gépet a Röntgen és Kórháztechnikai Vállalat fejlesztette ki, COORDICENT néven. A bárhol előforduló üzemzavarokat hang- és fényjelzéssel jelenti, a hiba súlyossági fokát is érzékeli, a meghibásodás és a hibaelhárítás idejét írásban is rögzíti. Jelzéseit, amíg a zavar fennáll, memóriaegységében tárolja. Üzeme — áramkimaradástól függetlenül — folyamatos. Az üzemelésen kívül az előre beállított (pl. hőfok, páratartalom stb.) értékeket is figyeli, változásukat jelzi. A tervezők (KÖZTI és MEDICOR) és a kivitelezők (Középületépítő Vállalat, KERIPAR, Híradástechnikai Szövetkezet és 40 alvállalkozó) az Egészségügyi Beruházó Vállalat lebonyolításával, jó munkát végeztek. Az intézet külső megjelenésével és felszereltségével egyaránt az egészségügyi szolgálat egyik büszkesége. * Az intézet ünnepélyes átadásakor eredményes közreműködésükért az Elnöki Tanács dr. Szepesi András főorvosnak a Munka Érdemrend ezüst, Bajusz István főigazgató-helyettesnek és Lőrinczi Ferenc főmérnöknek a bronz fokozatát adományozta. Öten Kiváló Munkáért kitüntetést, négyen miniszteri dicséretet kaptak. Molnár Sándor Az Országos Traumatológiai Intézet angiográfiai műtője .