Egészségügyi Dolgozó, 1986 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1986-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 1986. január XXX. évfolyam 1. számára: 4 Ft AZ EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA Dr. Babies Antal elnök megnyitójából A IX. kongresszus plénumát dr. Kedvessy György, az EDSZ alelnöke üdvözölte, majd dr. Babies Antal, szakszervezeti mozgalmunk elnöke emelkedett szólásra. Megnyitójában emlékeztetett arra, hogy az elmúlt évben ágazatunk kiemelt lehetőséget kapott elmaradásai pótlására, az indokolatlan területi aránytalanságok mérséklésére. Éltünk is e lehetőségekkel, annak ellenére, hogy a problémák zömmel még mindig nem kerülhettek le végleg a napirendről. A siker, mondotta, mert hiszen jócskán akad belőle, nem utolsósorban annak köszönhető, hogy ágazatunk is megfelelő hatékonysággal tudta mozgósítani az emberekben rejlő tartalékokat, felszínre hozva az egyéni kezdeményezőkészséget. Ez jó előjel a jövőre nézve — állapította meg dr. Babics Antal akadémikus, majd arról szólt, hogy a magyar orvosok, a magyar egészségügyi dolgozók mindig is elkötelezett hívei és részesei voltak a társadalmi megújulásnak, ott voltak a haladás zászlaját vivők táborában. Ennek kapcsán megemlítette, hogy korántsem a véletlen számlájára írandó, hogy a hazai orvostársadalom csatlakozott az orvosi békemozgalomhoz, amely az idén méltán érdemelte ki a nemzetközi Nobel-békedíjat. Az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete is sokat tett annak érdekében, hogy az orvosok és az egészségügyi dolgozók tevékenységében, érdeklődési körében mind nagyobb szerepet kapott a társadalmi haladás előmozdításának ügye. Hagyományai is erre ösztönzik szakszervezetünket. Felidézte a negyven éve létrejött Magyar Orvosok Szabad Szakszervezetének, valamint az Egészségügyi Alkalmazottak Szabad Szakszervezetének negyven évvel ezelőtti megalakulási körülményeit. Végezetül annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az EDSZ — mostani kongresszusa alkalmával is — megszilárdítja eddigi irányvonalát, s tevékenységével hozzájárul — a szakmai feladatok ellátásán túlmenően — a béke megőrzéséhez, az emberi élet esélyeinek dinamikusabb javításához. A IX. kongresszus plénuma ezután tisztelettel adózott a VIII. kongresszus óta elhunyt tagjai emlékének, egyperces néma felállással emlékezett meg dr. Darabos Pálról, az EDSZ volt főtitkáráról, dr. Aczél Györgyről, volt egészségügyi miniszterről, a SOTE Egészségügyi Szervezési Intézetének igazgatójáról, dr. Magyar Jánosról, a Szabolcs-Szatmár megyei Tanács nyugalmazott egészségügyi osztályvezetőjéről, Tóth Tihamérnéról, a Zalaegerszegi megyei kórház személyzeti osztályának vezetőjéről, valamint Weil Emilnéről, a Fővárosi István Kórház-Rendelő Intézet nyugalmazott osztályvezető főorvosáról, szakszervezetünk egyik alapító tagjáról. Dr. Babics Antal akadémikus ünnepi köszöntője Minden kedves olvasónknak eredményekben gazdag, boldog új esztendőt kívánunk! AZ EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK IX. KONGRESSZUSA A számvetés és az előretekintés jegyében tartotta meg november 30-án és december 1-én IX. kongresszusát az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete. A tanácskozás munkájában, amelynek a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kerületi bizottságának székháza adott otthont, részt vett dr. Csehák Judit, a Minisztertanács elnökhelyettese, dr. Nagy Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsa titkára, dr. Medve László egészségügyi miniszter és dr. Papp Lajos, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke. Az elnökségben foglalt helyet dr. Pesta László, az Országgyűlés Szociális és Egészségügyi Bizottságának elnöke, Rácz Albert, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke, Craveró Róbert, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, Szandtner Iván, a KISZ Központi Bizottságának titkára, dr. Szentágothai János, a Magyar Tudományos Akadémia elnökhelyettese, dr. Tóth János, az MTESZ főtitkára, valamint dr. Hantos János, a Magyar Vöröskereszt főtitkára. Jelen volt továbbá Deák Gábor, az MSZMP XIII. Kerületi Bizottságának első titkára, dr. Szécsény Andor, a MOTESZ elnöke. A széksorokban a 270 ezer egészségügyi szakszervezeti tag képviseletében 332 küldött és több mint 100 meghívott vendég foglalt helyet. Dr. Kedvessy György megnyitja a kongresszust Közös a felelősségünk a szakmai és mozgalmi célkitűzések megvalósításában Ezután dr. Füzi István, az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének főtitkára emelkedett szólásra, hogy megvonja az elmúlt ötéves munka mérlegét. Bevezetőjében megállapította: szervezeti életünk jelentős állomásához érkeztünk most, amikor az egészségügyi dolgozók plénuma, tagságunk képviselői előtt összegezzük ágazati szakszervezetünk elmúlt öt évben végzett munkájának tapasztalatait, amikor értékeljük az egészségpolitikai célok megvalósításában vállalt közreműködésünket, tagságunk élet- és munkakörülményeinek alakításában, szociális ellátottságának javításában elért eredményeinket. Kongresszusunk arra is hivatott, hogy értékelje és minősítse szakszervezeti szerveink tevékenységét és meghatározza a további tennivalókat. Számba kell vennünk azokat a problémákat, gondokat, amelyek megoldása az egészségügy területén sürgető igényként jelentkezett — mondotta, majd a VIII. kongresszus óta bekövetkezett társadalmi és gazdasági változásokat elemezte, rámutatva, hogy azok természetszerűen a szakszervezeti mozgalmat is érintették. hangot, hogy a napokban lezajlott Gorbacsov—Reagan csúcstalálkozó javította a béke esélyeit, s ezt a tényt az egészségügyi dolgozók is örömmel üdvözölték, s várják a megkezdett párbeszéd folytatását. A 80-as években feszültebbé vált a nemzetközi helyzet, ennek következtében romlottak népgazdaságunk gazdálkodási feltételei — folytatta a szónok. Nyitott, külkereskedelemre épülő gazdaságunkat ugyanis érzékenyen érintették a világgazdasági feltételekben bekövetkezett változások, s ezekre a változásokra — belső okokból — nem tudtunk kellő hatékonysággal reagálni. Olyan gazdasági intézkedések megtételére volt szükség, amelyek kedvezőtlenül befolyásolták az egyes társadalmi rétegek, köztük az egészségügyi dolgozók életszínvonalát is. A megtett intézkedések hatására azonban a legfontosabb célokat, gazdaságunk külkereskedelmi egyensúlyát, fizetőképességünket sikerült megőrizni, nem kellett pénzügyi átütemezést kérnünk, s ez nem kis dolog — húzta alá az EDSZ főtitkára, majd méltatta az MSZMP KB 1983. október 12-i ülését, amelyen összefoglalták a párt szakszervezeti politikájának több mint negyedszázados tapasztalatait, megerősítve a szakszervezeti munka bevált elveit, meghatározva a szakszervezet helyét, szerepét a szocialista építésben, társadalmunkban, megjelölve a további fejlődés irányát. Ennek kapcsán az előadó kifejtette: a társadalmi fejlődésben végbement változások szükségszerűen növelték a szakszervezetek társadalmi szerepét és felelősségét. Újfajta feladatok, teendők jelentkeztek, s a döntési rendszerek korszerűsödésével egyidejűleg tovább nőtt az ágazati szakszervezetek, így az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének önállósága és felelőssége, ezen belül is megkülönböztetetten az alapszervezetek súlya, szerepe. A párt XIII. kongresszusának határozata is megerősítette a szakszervezetek érdekvédelmi szerepét, hangsúlyozva az érdekképviseleti és érdekvédelmi tevékenység fejlesztésének szükségességét. (Folytatás a 2. oldalon) Dr. Füzi István főtitkár szóbeli kiegészítője Munkánk értékrendje Munkánk nemzetközi feltételeit számba véve, dr. Fűzi István leszögezte: az utóbbi években fokozódott a nemzetközi feszültség, emiatt munkánkban előtérbe került a béke és a leszerelés ügyének kérdése, a legalapvetőbb emberi jog: az élethez való jog védelme. — Szakszervezetünk több alkalommal kifejezte ezzel kapcsolatos álláspontját — emlékeztetett rá a főtitkár, s példaként említette meg az 1983-ban Vietnamban megrendezett nemzetközi szakszervezeti konferenciát, az 1984- ben Helsinkiben ülésezett Orvosok a Nukleáris Háború Megelőzéséért Mozgalom IV. kongresszusát, majd az 1985- ös budapesti V. kongresszust, hozzátéve: örülünk, hogy a mozgalom 1985-ben elnyerte a Nobel-békedíjat. A továbbiakban arról szólt, hogy hazánk, pontosabban az EDSZ volt a házigazdája 1984-ben a Közalkalmazottak és Rokonszakmabeli Dolgozók Szakszervezete Nemzetközi Szövetsége konferenciájának, amelyen 17 ország képviseltette magát. Ezen a tanácskozáson összegezték a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 63. ülésén a betegápoló személyzet élet- és munkakörülményeinek fejlesztésére hozott határozatok végrehajtásának tapasztalatait. A résztvevők felhívással fordultak a világ egészségügyi dolgozóihoz, szakszervezeteihez, kérve, hogy a lehető legnagyobb egységben lépjenek fel az egészségügyi dolgozók élet- és munkakörülményeinek javításáért, az egészségügyi dolgozók szakszervezeti jogainak érvényesüléséért. — Meggyőződésünk, hogy az egészségügyi dolgozók és szervezetei — éljenek, működjenek bárhol is a világon — szót értenek három alapvető dologban. Abban, hogy a gyógyító-megelőző munka megvalósításának elsődleges feltétele a béke, abban, hogy munkánkat egyre magasabb szakmai szinten kell végeznünk, s nem utolsósorban abban, hogy mindeme célok, feladatok megfelelően felkészült, anyagilag és erkölcsileg megbecsült egészségügyi dolgozókat követelnek meg — hangsúlyozta a főtitkár, majd annak a meggyőződésének adott