Egészségügyi Dolgozó, 1986 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1986-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 1986. január XXX. évfolyam 1. szám­ára: 4 Ft AZ EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA Dr. Babies Antal elnök megnyitójából A IX. kongresszus plénumát dr. Ked­vessy György, az EDSZ alelnöke üdvö­zölte, majd dr. Babies Antal, szakszerve­zeti mozgalmunk elnöke emelkedett szó­lásra. Megnyitójában emlékeztetett arra, hogy az elmúlt évben ágazatunk ki­emelt lehetőséget kapott elmaradásai pótlására, az indokolatlan területi aránytalanságok mérséklésére. Éltünk is e lehetőségekkel, annak ellenére, hogy a problémák zömmel még mindig nem kerülhettek le végleg a napirend­ről. A siker, mondotta, mert hiszen jócs­kán akad belőle, nem utolsósorban an­nak köszönhető, hogy ágazatunk is meg­felelő hatékonysággal tudta mozgósítani az emberekben rejlő tartalékokat, fel­színre hozva az egyéni kezdeményező­készséget. Ez jó előjel a jövőre nézve — állapította meg dr. Babics Antal akadé­mikus, majd arról szólt, hogy a magyar orvosok, a magyar egészségügyi dolgo­zók mindig is elkötelezett hívei és része­sei voltak a társadalmi megújulásnak, ott voltak a haladás zászlaját vivők tábo­rában. Ennek kapcsán megemlítette, hogy korántsem a véletlen számlájára írandó, hogy a hazai orvostársadalom csatlakozott az orvosi békemozgalom­hoz, amely az idén méltán érdemelte ki a nemzetközi Nobel-békedíjat. Az Egészségügyi Dolgozók Szakszer­vezete is sokat tett annak érdekében, hogy az orvosok és az egészségügyi dol­gozók tevékenységében, érdeklődési kö­rében mind nagyobb szerepet kapott a társadalmi haladás előmozdításának ügye. Hagyományai is erre ösztönzik szakszervezetünket. Felidézte a negyven éve létrejött Magyar Orvosok Szabad Szakszervezetének, valamint az Egész­ségügyi Alkalmazottak Szabad Szak­­szervezetének negyven évvel ezelőtti megalakulási körülményeit. Végezetül annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az EDSZ — mostani kongresszusa alkalmával is — megszilárdítja eddigi irányvonalát, s tevékenységével hozzájá­rul — a szakmai feladatok ellátásán túl­menően — a béke megőrzéséhez, az em­beri élet esélyeinek dinamikusabb javí­tásához. A IX. kongresszus plénuma ezután tisztelettel adózott a VIII. kongresszus óta elhunyt tagjai emlékének, egyperces néma felállással emlékezett meg dr. Da­rabos Pálról, az EDSZ volt főtitkáráról, dr. Aczél Györgyről, volt egészségügyi miniszterről, a SOTE Egészségügyi Szervezési Intézetének igazgatójáról, dr. Magyar Jánosról, a Szabolcs-Szatmár megyei Tanács nyugalmazott egészség­­ügyi osztályvezetőjéről, Tóth Tihamér­­néról, a Zalaegerszegi megyei kórház személyzeti osztályának vezetőjéről, va­lamint Weil Emilnéről, a Fővárosi Ist­ván Kórház-Rendelő Intézet nyugalma­zott osztályvezető főorvosáról, szakszer­vezetünk egyik alapító tagjáról. Dr. Babics Antal akadémikus ünnepi köszöntője Minden kedves olvasónknak eredményekben gazdag, boldog új esztendő­t kívánunk! AZ EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK IX. KONGRESSZUSA A számvetés és az előretekintés jegyében tartotta meg november 30-án és december 1-én IX. kongresszusát az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete. A tanácskozás munkájában, amelynek a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kerületi bizottságának székháza adott otthont, részt vett dr. Csehák Judit, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, dr. Nagy Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsa titkára, dr. Medve László egészségügyi miniszter és dr. Papp Lajos, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke. Az elnökségben foglalt helyet dr. Pesta László, az Országgyűlés Szociális és Egészségügyi Bizottságának elnöke, Rácz Albert, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke, Craveró Róbert, az Or­szágos Tervhivatal elnökhelyettese, Szandtner Iván, a KISZ Központi Bizottsá­gának titkára, dr. Szentágothai János, a Magyar Tudományos Akadémia elnök­­helyettese, dr. Tóth János, az MTESZ főtitkára, valamint dr. Hantos János, a Magyar Vöröskereszt főtitkára. Jelen volt továbbá Deák Gábor, az MSZMP XIII. Kerületi Bizottságának első titkára, dr. Szécsény Andor, a MOTESZ elnöke. A széksorokban a 270 ezer egészségügyi szakszervezeti tag képviseletében 332 küldött és több mint 100 meghívott vendég foglalt helyet. Dr. Kedvessy György megnyitja a kong­resszust Közös a felelősségünk a szakmai és mozgalmi célkitűzések megvalósításában Ezután dr. Füzi István, az Egészség­­ügyi Dolgozók Szakszervezetének főtit­kára emelkedett szólásra, hogy megvon­ja az elmúlt ötéves munka mérlegét. Bevezetőjében megállapította: szerve­zeti életünk jelentős állomásához érkez­tünk most, amikor az egészségügyi dol­gozók plénuma, tagságunk képviselői előtt összegezzük ágazati szakszerveze­tünk elmúlt öt évben végzett munkájá­nak tapasztalatait, amikor értékeljük az egészségpolitikai célok megvalósításá­ban vállalt közreműködésünket, tagsá­gunk élet- és munkakörülményeinek alakításában, szociális ellátottságának javításában elért eredményeinket. Kongresszusunk arra is hivatott, hogy értékelje és minősítse szakszervezeti szerveink tevékenységét és meghatároz­za a további tennivalókat. Számba kell vennünk azokat a problémákat, gondo­kat, amelyek megoldása az egészségügy területén sürgető igényként jelentkezett — mondotta, majd a VIII. kongresszus óta bekövetkezett társadalmi és gazda­sági változásokat elemezte, rámutatva, hogy azok természetszerűen a szakszer­vezeti mozgalmat is érintették. hangot, hogy a napokban lezajlott Gor­bacsov—Reagan csúcstalálkozó javította a béke esélyeit, s ezt a tényt az egészség­­ügyi dolgozók is örömmel üdvözölték, s várják a megkezdett párbeszéd folytatá­sát. A 80-as években feszültebbé vált a nemzetközi helyzet, ennek következté­ben romlottak népgazdaságunk gazdál­kodási feltételei — folytatta a szónok. Nyitott, külkereskedelemre épülő gazda­ságunkat ugyanis érzékenyen érintették a világgazdasági feltételekben bekövet­kezett változások, s ezekre a változások­ra — belső okokból — nem tudtunk kel­lő hatékonysággal reagálni. Olyan gaz­dasági intézkedések megtételére volt szükség, amelyek kedvezőtlenül befo­lyásolták az egyes társadalmi rétegek, köztük az egészségügyi dolgozók élet­­színvonalát is. A megtett intézkedések hatására azonban a legfontosabb célo­kat, gazdaságunk külkereskedelmi egyensúlyát, fizetőképességünket sike­rült megőrizni, nem kellett pénzügyi át­ütemezést kérnünk, s ez nem kis dolog — húzta alá az EDSZ főtitkára, majd méltatta az MSZMP KB 1983. október 12-i ülését, amelyen összefoglalták a párt szakszervezeti politikájának több mint negyedszázados tapasztalatait, megerősítve a szakszervezeti munka be­vált elveit, meghatározva a szakszerve­zet helyét, szerepét a szocialista építés­ben, társadalmunkban, megjelölve a to­vábbi fejlődés irányát. Ennek kapcsán az előadó kifejtette: a társadalmi fejlő­désben végbement változások szükség­szerűen növelték a szakszervezetek tár­sadalmi szerepét és felelősségét. Újfajta feladatok, teendők jelentkeztek, s a dön­tési rendszerek korszerűsödésével egy­idejűleg tovább nőtt az ágazati szak­­szervezetek, így az Egészségügyi Dolgo­zók Szakszervezetének önállósága és fe­lelőssége, ezen belül is megkülönbözte­tetten az alapszervezetek súlya, szere­pe. A párt XIII. kongresszusának határo­zata is megerősítette a szakszervezetek érdekvédelmi szerepét, hangsúlyozva az érdekképviseleti és érdekvédelmi tevé­kenység fejlesztésének szükségességét. (Folytatás a 2. oldalon) Dr. Füzi István főtitkár szóbeli kiegészí­tője Munkánk értékrendje Munkánk nemzetközi feltételeit szám­ba véve, dr. Fűzi István leszögezte: az utóbbi években fokozódott a nemzetközi feszültség, emiatt munkánkban előtérbe került a béke és a leszerelés ügyének kérdése, a legalapvetőbb emberi jog: az élethez való jog védelme. — Szakszervezetünk több alkalom­mal kifejezte ezzel kapcsolatos állás­pontját — emlékeztetett rá a főtitkár, s példaként említette meg az 1983-ban Vietnamban megrendezett nemzetközi szakszervezeti konferenciát, az 1984- ben Helsinkiben ülésezett Orvosok a Nukleáris Háború Megelőzéséért Mozgalom IV. kongresszusát, majd az 1985- ös budapesti V. kongresszust, hoz­zátéve: örülünk, hogy a mozgalom 1985-ben elnyerte a Nobel-békedíjat. A továbbiakban arról szólt, hogy hazánk, pontosabban az EDSZ volt a házigazdá­ja 1984-ben a Közalkalmazottak és Ro­konszakmabeli Dolgozók Szakszerveze­te Nemzetközi Szövetsége konferenciá­jának, amelyen 17 ország képviseltette magát. Ezen a tanácskozáson összegez­ték a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 63. ülésén a betegápoló személyzet élet- és munkakörülményeinek fejlesztésére hozott határozatok végrehajtásának ta­pasztalatait. A résztvevők felhívással fordultak a világ egészségügyi dolgo­zóihoz, szakszervezeteihez, kérve, hogy a lehető legnagyobb egységben lépjenek fel az egészségügyi dolgozók élet- és munkakörülményeinek javításáért, az egészségügyi dolgozók szakszervezeti jogainak érvényesüléséért. — Meggyőződésünk, hogy az egész­ségügyi dolgozók és szervezetei — élje­nek, működjenek bárhol is a világon — szót értenek három alapvető dologban. Abban, hogy a gyógyító-megelőző mun­ka megvalósításának elsődleges feltéte­le a béke, abban, hogy munkánkat egy­re magasabb szakmai szinten kell vé­geznünk, s nem utolsósorban abban, hogy mindeme célok, feladatok megfele­lően felkészült, anyagilag és erkölcsileg megbecsült egészségügyi dolgozókat kö­vetelnek meg — hangsúlyozta a főtitkár, majd annak a meggyőződésének adott

Next