Egészségügyi Dolgozó, 1988 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜL * 1988. január XXXII. évfolyam 1. szám Ára: 4 Ft AZ EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA Változatlan áron Az év eleji árváltozásokról szóló minisztertanácsi tájékoztatóban többek között azt­ olvashatjuk, hogy „...Január 1-jén nem változik az újságok, folyóiratok, könyvek ára”, így lapunk, az Egészségügyi Dolgozó ára is változatlanul 4 forint marad. Örömmel közölhetjük olvasóinkkal, hogy továbbra is változatlan, 48 forintos éves előfizetési díjért kapják meg az Egészségügyi Dolgozót, melyet — reméljük, s egyben kívánjuk — az idén is hasznosan forgatnak. A környezetvédelem alapvető­ érdekvédelmi feladat Szakszervezetünk központi vezetősége 1987. de­cember 17-én ülést tartott, amelyen megvitatta a kör­nyezetvédelem alakulását az egészségügyi ágazatban, valamint a szakszervezeti tagdíjfizetés rendszerére vo­natkozó javaslatot. Az ülésen megjelent Főcze Lajos, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára is. Az el­nökségben helyet foglalt Koncsek Aranka, dr. Füzi Ist­ván, dr. Szabó Zoltán, Vass Tiborné és dr. Gulyás Judit. Dr. Szabó Zoltán, szakszerve­zetünk elnökének megnyitója után elsőként dr. Pápay Dénes, az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetője fűzött szóbeli ki­egészítést a központi vezetőség korábban megküldött írásos be­számolójához. Mint köztudott, az Egészségügyi Minisztérium — a kormány 1981-ben hozott rende­letének felhatalmazása alapján — 1983-ban utasításban rendelke­zett az egészségügyi intézmé­nyekben keletkező veszélyes hul­ladékok nyilvántartásáról és ár­talmatlanításáról. Az akkor meg­határozott feladatok végrehajtá­sának ellenőrzésére az Egészség­­ügyi Minisztérium Állami Köz­egészségügyi Járványügyi Fel­ügyelősége felkérte a köjálok ve­zetőit. A köjálok az ellenőrzés ta­pasztalatairól értékelő jelentést készítettek. Veszélyes hulladék Mint a vizsgálatból kitűnik, a veszélyes hulladékok egy év alatt felgyülemlő mennyiségében nagy eltérések mutatkoztak megyén­ként. Az egy év alatt keletkező ve­szélyes hulladék teljes mennyisé­ge eléri a 10 500 tonnát. A jövő­ben azonban az eddiginél fegyel­mezettebb és pontosabb nyilván­tartásra és bejelentésre van szük­ség. A jelentések alapján sajnos sokszor kifogásolható a fertőző hulladékok gyűjtésének módja. Például a tárolás helye gyakran nem zárható, így illetéktelen sze­mélyek is hozzáférhetnek a ve­szélyes anyagokhoz. A 10 500 tonna hulladéknak mintegy 25 százalékát ártalmatla­nítják hulladékégetőben, a többit a települési hulladékkal együtt égetik el. A legtöbb hulladék Ba­ranya, Csongrád, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár megyében, valamint Budapesten képződik. Viszonylag csekély mennyiségű veszélyes anyag halmozódik fel Tolna és Fejér megyében. Mint dr. Pápay Dénes elmon­dotta, az egészségügyi intézmé­nyek egy részében függetlenített személy végzi a hulladékokkal kapcsolatos teendőket. A 10 500 tonna hulladéknak mintegy 12-17 százaléka kifejezetten veszélyes. Egy kórházi ágyra átlagosan 100 kiló veszélyes hulladék jut, de né­hány megyében ennél több vagy kevesebb hulladék képződik egy­­egy ágyra számítva, így például Baranya megye az egy kórházi ágyra jutó 170 kilós hulladékkal az átlag felett, Tolna megye a 16 kilóval jóval az átlag alatt szere­pel. Egy 1985-ös egészségügyi mi­niszteri felhívás arra buzdította az intézményeket, hogy létesítsenek hulladékégető kemencéket. A je­lenleg beállítható kemencetípu­sok ára egy- és hárommillió forint között váltakozik. Ezek egy mű­­szakos üzemeltetéssel 80-100 nap alatt elégethetnék a keletkező hulladékmennyiséget. Ezeknek a kemencéknek a beállítása feltétle­nül nagy nyereség lenne az egészségvédelem és a környezet­higiéné számára. Új foglalkozási ártalom az AIDS Ezt követően dr. Pápay Dénes a jelenlegi AIDS-fertőzésekről és -megbetegedésekről beszélt. A vi­lágon 65 ezer megbetegedésről tudnak, s ebből Európa 22 orszá­gára 7 500, az USA-ra 45 000 meg­betegedés jut. Magyarországon eddig heten betegedtek meg AIDS-ben, 148 a fertőzöttek szá­ma, s hárman vesztették életüket ebben a ma még gyógyíthatatlan kórban. Az egészségügyi dolgo­zók számára az AIDS foglalkozá­si kockázattá vált, attól függően, hogy hány ilyen beteggel kerül­nek kapcsolatba, illetve milyen területen dolgoznak. Elsősorban a vérrel dolgozó laboratóriumok­ban nagyobb a kockázat. A 700 ezer véradó szűrésénél eddig hét donornál állapítottak meg fertő­­zöttséget. A nemzetközi tapasztalatok szerint a megfelelő biztonsági szabályok megtartása mellett nem fordulhat elő AIDS-fertőzés. Az USA-ban például tavaly au­gusztusban ajánlásokat dolgoztak ki az egészségügyi dolgozók szá­mára. Az eddig feltárt adatokból kitűnik, hogy az USA-ban az AIDS-járvány hatéves fennállása óta, a 40-45 ezer AIDS-es beteg mellett a 6,8 millió egészségügyi dolgozó közül eddig olyan 8 em­ber fertőződött meg, akiknél ki le­hetett mutatni a betegség foglal­kozási eredetét. Egyelőre nincs új fertőtlenítő eljárás, csak a meglé­vő előírások megtartása véd meg a fertőzéstől, de azok is elégsége­sek. Az Országos Közegészség­­ügyi Intézet elkészített egy szak­mai módszertani útmutatást az AIDS megelőzésére és kivédésére (ennek egy rövidített változata is hozzáférhető), és oktatóanyag­ként eljuttatják "az érdekeltekhez. Ezt követően dr. Gulyás Judit, szakszervezetünk titkára szólt hozzá az elhangzotokhoz. Beszá­molt arról, hogy az elnökség a kö­zelmúltban megtárgyalta az egészségügyi ágazat környezetvé­delmi helyzetét. A beterjesztett írásos anyagokat az elnökség ele­mezte, és most megvitatásra aján­lotta a központi vezetőségnek. Dr. Gulyás Judit röviden összefoglal­ta az elnökség ülésén elhangzot­takat. Mint elmondotta: az elnök­ségben az az álláspont fogalmazó­dott meg, hogy az emberi környe­zet megóvásának az ügye egyre inkább beépül az állami tevé­kenység egészébe, s ezzel együtt az egészségügyi intézmények is egyre inkább felvállalják — anya­gi lehetőségeikkel összhangban — a környezetvédelmet. A szakszervezeti munkában a dolgozók egészségének, az em­beri környezet védelmének az ügye alapvető érdekvédelmi fel­adat nemcsak az egészségügyiek, hanem az intézményekben ápolt betegek érdekében is. Az elmúlt időszakban ezzel a kérdéssel több alkalommal foglalkoztak vezető testületeink. Kiemelten szerepelt mind a VIII., mind a IX. kong­resszus határozataiban is ez a té­ma. 1986-ban Csongrád megye például egészségügyi környezet­­védelmi fórumot rendezett, majd 1986 végén az első országos mun­kavédelmi ankét előadásai között is szerepelt környezetvédelmi té­ma. Fertőzést terjeszthet Rendkívül fontos olyan feltéte­lek kialakítása, amelyek révén magától értetődővé válik minden­ki számára a mikro-, a makrokör­nyezet védelme. Elsőrendű fel­adat természetesen a beteg gyó­gyítása, az életmentés, de éppen az egészségügy feladata az is, hogy a környezetben ne károkat okozzon, hanem azokat kivédje. Ez nem mindig csak pénzkérdés, hanem figyelemmel, felelősségtel­jes munkával is megvalósítható. Erre jó példa az olykor fertőző, egyszer használatos tűk össze­gyűjtése. Ezek a közismert nejlon­zsákokban többnyire balesetve­szélyes módon kerülnek a kom­munális szemétbe. Tolna megyé­ben azonban megfelelő kemény­ségű papírdobozban gyűjtik ösz­­sze ezeket az anyagokat. A legtöbb helyen rendszeresen és felelősséggel foglalkoznak a környezetvédelem kérdéseivel. Több megyebizottság és alapszer­vezet testületi ülésen is megtár­gyalta ezt a témát. A megyebizott­ságok jelzései szerint azonban ke­vés az olyan terv, amelyben na­gyon pontosan fel is sorolják a tennivalókat. Az intézményveze­tők ma már évente beszámolnak a szociális és munkavédelmi ter­vek teljesítéséről, és ezekben a beszámolókban már kitérnek a környezetvédelmi kérdésekre is. Mint dr. Gulyás Judit hangsú­lyozta: az egészségügyi ágazat­nak valamennyi ágazat számára példamutatóan kell eleget tennie a jórészt saját berkekből szárma­zó környezetvédelmi jogszabá­lyoknak. Az elnökségi vitában az is megfogalmazódott, hogy az egészségügyben keletkezett és tá­rolt hulladékot „BIOVESZÉLY” jelzéssel elkülönítve kezeljék és tárolják. Sok a kezdeményezés, társadalmi akció, amelyek a kór­házak parkosításával és takarítá­sával próbálják elfogadhatóvá alakítani a közvetlen környezetet. A helyi szakszervezeti testületek­nek az ilyen munkák kezdemé­nyezőivé, motorjává kell válniuk. A szakszervezetnek közre kell működnie a dolgozók — vezetők és beosztottak — környezetvédel­mi felvilágosításában és nevelé­sében, magatartásuk formálásá­ban, valamint a mozgósításban, a környezet megóvására és fejlesz­tésére. A problémák jelzésével és a megoldásuk érdekében intézke­dések kezdeményezésével, a vég­rehajtás folyamatos ellenőrzésé­vel kell a környezetvédelmi törek­vések élére állnia. A környezetvé­delem ugyanis elválaszthatatlan a társadalmi-emberi, illetőleg a szakmai-termelési-gazdálkodási tényezőktől. Az egészségügyben nagy mennyiségű fertőző, illetve egyéb szempontból káros hulla­dék keletkezik. Ezek megsemmi­sítése alapvető társadalmi érdek, mert különböző, fertőzések to­vábbterjedésének a forrásai is le­hetnek. Ismertek az anyagi lehetőségek okozta korlátok. Ezért keresni kell azokat a megoldásokat, ame­lyek lényeges anyagi ráfordítás nélkül is jelentős eredményt hoz­nak. Ezért a helyi kezdeményezé­sek szorgalmazása közös érde­künk. Ezért döntött úgy elnöksé­günk, és ehhez kérjük a központi vezetőség határozatát is, hogy 1988-ban szervezzünk egészség­­ügyi, környezetvédelmi országos fórumot. Ebben az Egészségügyi Minisztérium és a SZOT segítsé­gére is számítunk. Az elnökség álláspontja Az elnökség foglalkozott az egészségügyben dolgozók egész­ségének megőrzésével. A mun­káltatónak és a szakszervezeti mozgalomnak , garantálnia kell az ellátás biztonságát, és ezzel az egészségügyi dolgozók egész­ségének védelmét is. Küzdeni kell a fegyelmezetlenség ellen, mert a félelmetes járványok, fertőző be­tegségek leküzdése után helyen­ként már bizonyos fellazulás, fele­lőtlenség tapasztalható. Az egész­ségügy veszélyes nagyüzem. El kell érni az egészségügyben dol­gozók egészségének teljes védel­mét. Az elnökség az AIDS-fertőzés veszélyével is foglalkozott. Az egészségügyi dolgozók hivatásuk­kal együtt e „modern” veszélyt is vállalják, de a hivatással járó ve­szélyeket ésszerű határok közé kell szorítani. Magyarország egyelőre a kevésbé fertőzött or­szágok közé tartozik, de ez nem jelentheti a reális veszély elha­nyagolását. A tapasztalatok sze­rint a betegség terjedése eleinte lassú, később azonban robba­násszerűen emelkedik a fertőzöt­tek száma. Ez a helyzet például napjainkban a szomszédos Auszt­riában. Elsősorban a műveseállo­­másokon, a laboratóriumokban, a fogászatokon és a mentőszolgá­latnál dolgozók vannak kitéve nagyobb veszélynek. A példás munkafegyelem, a biztonsági sza­bályok betartása, az ellenőrzés, a szigorú felelősségre vonás azon­ban leküzdheti a veszedelmet. A szakszervezeti mozgalom érde­kelt abban, hogy az egészségügyi ellátásban dolgozók védelmét biztosítsa, s ehhez folyamatos in­formációt, felvilágosítást kíván adni, sőt — az állami vezetéssel együtt — garanciát is, ,Jusson el mindenkihez” Dr. Pápay Dénes és dr. Gulyás Judit előterjesztését követően élénk vita bontakozott ki. Első­ként dr. Márton Zoltán szólt hoz­zá az elhangzottakhoz. Az egész­ségügy gondjai közül ezúttal az egészségtelen táplálkozás ellen szólva arra hívta fel a figyelmet, hogy a legjobb dietetikai tanácso­kat is nehéz megfogadni vagy megvalósítani a kórházakban, hi­szen ezekhez nem állnak rendel­kezésre kellő anyagi feltételek. A szakszervezeti gyűléseken azonban örvendetesen egyre több felszólalásban fogalmazódik meg a környezetvédelem fontossága. Javasolta: az itt előterjesztett anyag jusson el mindenkihez, hogy az alapszervezetek tagsága is ismerje a veszélyes hulladékok okozta károk súlyát, és a helyes magatartást. Dr. György László Veszprém megye környezetvédel­mi helyzetével ismertette meg a központi vezetőséget. A régió nemcsak iparvidék, hanem ki­emelt üdülőterület is. A gyakori (Folytatás a 2. oldalon) Dr. Gulyás Judit Főcze Lajos Dr. Pápay Dénes Elnökségi ülés Szakszervezetünk elnöksége dr. Szabó Zol­tán elnökletével december 2-án tartotta meg soron következő ülését. Első napirendi pont­ként dr. Pápay Dénes egészségügyi minisztéri­umi főosztályvezető és dr. Gulyás Judit, szak­­szervezetünk KV-titkára előterjesztése alapján vitatták meg a környezetvédelem alakulását az egészségügyi ágazatban, a veszélyes hulladé­kok tárolását, megsemmisítését, valamint az ez­zel kapcsolatos szakszervezeti feladatokat. Mind az előterjesztők, mind a hozzászólók hangsúlyozták, hogy az egészségügy dolgozói­nak élen kell járniuk a környezetvédelmi mun­kában. Ez alól a ma oly divatos „nincs rá pénz” kifogás sem adhat felmentést. A rend és tiszta­ság megtartása és megkövetelése, valamint a rendelkezések megtartása nem csak, és első­sorban nem anyagi kérdés. Ezt nagyon sok he­lyen felismerték már, s követendő példát mu­tatnak. A jövőben nagyobb gondot kell fordíta­ni az erre hivatott szerveknek az ellenőrzésre, a szakszervezeti alapszervezeteknek pedig a fel­­világosító, nevelő munkára. Javasolták azt is, hogy 1988-ban hívjanak össze egy országos egészségügyi környezetvédelmi tanácskozást. Végül az elnökség megbízta a titkárságot, hogy összegezze az elhangzott véleményeket, javaslatokat, s terjessze a következő KV-ülés elé. Ezt követően Vass Tiborné KV-titkár előter­jesztésében megvitatták az EDSZ 1987. évi nemzetközi tevékenységéről szóló beszámolót, majd a tagdíjfizetés korszerűsítéséből adódó ágazati feladatokat. Az utóbbit ugyancsak a KV-ülés elé terjeszti a titkárság. * December 16-án ismét ülést tartott szakszer­vezetünk elnöksége, melynek napirendjén há­rom téma szerepelt. Elsőként Komárom megye képviseletében Beer Jánosné, Bács-Kiskun megye képviseleté­ben pedig dr. Vétek Jánosné megyebizottsági titkár számolt be az egészségnevelés helyi ta­pasztalatairól, feladatairól. Mind az előterjesz­tők, mind a vitában hozzászólók megállapítot­ták, hogy minden egészségügyi dolgozóra nagy feladat hárul az egészséges életmódra nevelés­ben. E tevékenységet már csecsemőkorban, sőt a születésnél el kell kezdeni, s végigvonul az egész emberi életen. Ahhoz azonban, hogy megfelelő eredménnyel is járjon, szükség van jól felkészült szakemberekre az alapellátásban és az egészségügyi intézményekben egyaránt, de nem nélkülözheti a társadalom fogadókész­ségét sem. Tény, hogy a jelen gazdasági helyze­tünkben erre sem jut annyi pénz, mint szeret­nénk, de ez nem menthet föl a példamutatás, az anyagi lehetőségeinket meg nem haladó felada­tok végrehajtása alól. Megvitatta az elnökség a szervezeti élet ala­kulását a megszűnt járási alapszervezetek terü­letén. Tekintettel az államigazgatás 1988-as várható korszerűsítésére, mely meghatározza a tanácsok szervezetét is, a konkrét feladatok meghatározását a kongresszusi határozatok végrehajtásának félidős értékelését követő idő­szakra halasztotta.

Next