Látlelet, 1991 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1991-01-01 / 1. szám
1991. január XXXV. évfolyam 1. szám EGÉSZSÉGÜGYI ÉRDEKVÉDELMI LAP KÉSZLETEIKET FELÉLTÉK, TARTALÉKKAL NEM RENDELKEZNEK Sok gazda közt elvesz a bölcsőde? Választható lehetőség a családoknak „Kedves Szülők! Bizonyára tudomásuk van arról, hogy a jövő évi költségvetésben nem tervezték a bölcsődék és óvodák állami támogatását. Időközben értesülhettek arról is, hogy a művelődési tárca kezdeményezésére az óvodák normatív támogatása megoldódott. Sajnálatos, hogy a bölcsődék jövő évi fenntartása továbbra is az önkormányzatok pénzügyi lehetőségeinek függvénye. Ezért fennáll annak a veszélye, hogy fedezet hiányában bölcsődei férőhelyek tömeges megszüntetésére vagy a térítési díjak jelentős megemelésére kényszerülnek. Előterjesztéssel kívánunk élni a Népjóléti Minisztérium felé, határozottan kérve, hogy a bölcsődei ellátás bizonytalan helyzetének feloldására biztosítsa a jövő évi központi támogatást. Kedves Szülők! Kérjük, hogy aláírásukkal növeljék kérésünk súlyát! Köszönettel: a Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezete”. E felhívást három nap alatt több mint huszonháromezer szülő írta alá. S hogy miért kellett a szakszervezetnek ilyen eszközökhöz (is) fordulnia, ezt illusztrálja előbb egy interjú, melyet Mester Jánosnéval, a Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezete országos titkárával készítettünk, majd a kép teljessé tétele érdekében mindezt a XVI. kerületi egyesített bölcsődék helyszínéről riport egészíti ki. Az országos titkár elöljáróban arra válaszol, hogy mi tette szükségessé az aláírások gyűjtését. Csak az elmúlt tíz nap alatt Kisköréről, Nagyrédéről, Egerből, Pécsről, Bábolnáról, Szekszárdról, Nyíregyházáról jelezték bölcsődék bezárását. Az idei költségvetési tervben ugyanis nem szerepel a bölcsődék normatív támogatása. Az önkormányzatoknak egy inaktív lakosra jutó fedezete 2890 Ft, de ebben benne van a csecsemőtől a tizenhét évesig és az öregekig mindenki. Azért indítottunk akciókat, hogy a bölcsődék is kapják meg a normatív támogatást. Tavaly november óta szóban és írásban is többször felhívtuk erre a Népjóléti és a Pénzügyminisztérium figyelmét - hiába. Ezért indítottuk az aláírásgyűjtést. •Mit mondanak, miről beszélnek a számok? - Tavaly év végén 1001 bölcsőde működött 54 049 férőhelylyel, s februárban 49 934 beíratott gyermeket gondoztunk. Egy bölcsődei férőhely körülbelül 64 000 forintba kerül, ha ehhez tizenöt-húszezres támogatást adnak, ez is csak töredéke a szükségesnek. Pillanatnyilag az önkormányzatok anyagi feltételeitől függ a bölcsődék léte. Anomáliák tapasztalhatók: olyan bölcsődéket is megszüntetnek, amelyekre feltétlen az igény, másutt pedig indokoltan csökkentik a férőhelyek számát, de nem a korszerűtlen, kihasználatlan intézményeket szüntetik meg, hanem azokat, amelyeket más célokra tudnak hasznosítani. •Mi történik az ideiratott kisgyermekekkel? Előfordul, hogy másfél-két éves gyermekeket már óvodákba helyeznek. Ez az oktatási törvénnyel is ellentétes lépés, a gyerekek fejlődése szempontjából rendkívül káros. Ez ellen a leghatározottabban tiltakozni kell! •Mit kellene figyelembe venni a bölcsődék kihasználtságának vizsgálatakor? A lakossági igényeken kívül az épületi adottságokat is, hiszen olyan férőhelyeink vannak, amelyeknek nincs meg a szükséges négyzetméter fedezete. Egy gyermek bölcsődei ellátásához négy négyzetméteres területre volna szükség, ugyanakkor van több olyan bölcsődénk, ahol ez csak 2,7 négyzetméter. Az országos átlag most 3,5 négyzetméter. Az lenne az ideális, ha a tényleges négyzetméter arányában módosíthatnánk a férőhelyek számát. Ennek mintegy tizenöt százalékos csökkenés lenne a következménye és minőségi javulás következhetne be. •Az utóbbi években támadások kereszttüzébe kerültek a bölcsődék. Többen hangoztatták, hogy a gyed kiterjesztésével nem lesz elég igény reájuk... - Valóban azt hirdetjük, hogy a három éven aluli gyermek legmegfelelőbb környezete a család. Azonban a kicsik 16 százalékának - egyes városokban 25 százalékának - nem adatik meg ez a lehetőség, őket olyan környezetbe kell helyezni, hogy ne kerüljenek hátrányos helyzetbe amiatt, hogy nem otthoni, hanem intézményes gondozásban-nevelésben részesülnek. A jelenlegi gazdasági körülmények nem teszik lehetővé, hogy minden anya három évig otthon maradjon, sokan még a hetvenöt százalékos gyedet sem tudják igénybe venni. Nő a szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek száma, több a munkanélkülli, más anyák azért mennek vissza dolgozni, hogy ne veszítsék el a munkahelyüket. Azt szeretnénk, hogy csak annyi férőhely üzemeljen az országban, amennyire szükség van, de ott legyenek meg a működtetés biztonságos feltételei. •A térítés milyen terheket ró a családokra? A térítési díj a mindenkori élelmezési norma - most harminc forint. Szociálpolitikai támogatásként a háromgyermekesek és a két gyermeküket egyedül nevelők ennek csak felét fizetik. Minden intézményvezetőnek van olyan jogköre, hogy a szociális helyzetnek megfelelően mérséklést engedélyezzen, egészen az ingyenességig. Gondozottjaink mintegy harminc százaléka részesül valamilyen támogatásban. •A bölcsődék hogyan támaszkodhatnak saját erejükre? - Hagyományos feladataikon kívül új szolgáltatásokat is vállal(Folytatás a 3. oldalon.) A TARTALOMBÓL Nem az élet napos oldalán 2. oldal Nil admirali! 8. oldal Kisipartól a holdingig 6. oldal „Ha ezt a Szvitek megtudja!” 9. oldal . ■ ■ ■ ' f, OK Ára: 15 Ft Kedves Olvasóink! Az új esztendőben se legyenek szomorúak is. „Ők is érezzék, hogy van kezük” Vajon mi késztet arra egy tizennyolc éves lányt, hogy érettségi után értelmi fogyatékosokkal foglalkozzék? S főleg: miként talál valaki értelmet egy olyan feladatban, amelyben a siker - még ha van is - csak igen szűkösen mérhető? Körülbelül tízéves lehettem, amikor Kerepestarcsán először láttam értelmi fogyatékosokat. A rémület fogott el, borzasztóan megijedtem, s őszintén szólva, soha nem gondoltam volna, hogy egyszer velük fogok foglalkozni. Később sem készültem kifejezetten erre a munkára, csak azt éreztem, valami olyasmit kell csinálnom, ami közösség, emberek között történik. Amikor a családra, szülei véleményére terelem a szót, elmosolyodik. - Az igazat megvallva, szüleim egyáltalán nem voltak elragadtatva. Felvetődött, hogy az érettségi után egy kórházban helyezkedem el betegápolóként. Nem a munka ellen volt kifogásuk, sokkal inkább engem féltettek. Aggódtak a kórházakban - szerintük - uralkodó úgynevezett „erkölcsi állapotok” miat. - Most, hogy a felvételid sikeréig a Ráby utcában dolgozol, megnyugodtak? - Azt hiszem, ■igen, de tylég mindig érzek némi értetlenséget. Nem ellenszenv ez... csupán bizonytalanság, ugyanakkor némi csodálat is. Várbíró Zita édesapja veszi át a szót. - Nem mondhatnám, hogy el voltam■ ragadtatva. Egy ideig szóba került a Kertészeti Egyetem is, a biológia, ez a „családi hagyományok” folytatását jelentette volna. Amikor a lányom először mesélt a munkájáról, engem a viszolygás fogott el, én nem lennék képes fogyatékosokkal foglalkozni. Most már egyre inkább csodálom a lányomat, olyasmit végez, amire én képtelen volnék. A Zita gyakornokságának kisegítő iskolája nem tartozik a divatos, felkapott helyek közé. Az ország vezető intézménye, a nagy hírű Pethő Intézet - „színvonalát megőrzendő” - a fejlődésképtelennek ítélt gyerekeket rendre „leadja” ide, a III. kerületbe, ahol közösen tanítják őket a kerület és a környék fogyatékosaival. A környező családi villáknál alig nagyobb épületben csupán a lift utal arra, hogy falai között gyógypedagógiai intézet működik. A málló vakolatú, zsúfolt épületben a tanyasi iskolák körülményei uralkodnak, két-három osztály órái folynak egyszerre, kartávolságban egymástól. (Folytatás az 5. oldalon.) Soha nem jövök be azzal az érzéssel, hogy én most aztán olyan, de olyan jót teszek Csak a lift utal gyógypedagógiai intézetre