Látlelet, 1991 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1991-01-01 / 1. szám

1991. január XXXV. évfolyam 1. szám EGÉSZSÉGÜGYI ÉRDEKVÉDELMI LAP KÉSZLETEIKET FELÉLTÉK, TARTALÉKKAL NEM RENDELKEZNEK Sok gazda közt elvesz a bölcsőde? Választható lehetőség a családoknak „Kedves Szülők! Bizonyára tudomásuk van arról, hogy a jövő évi költségvetésben nem tervezték a bölcsődék és óvodák állami támogatását. Időközben értesülhettek arról is, hogy a művelődési tárca kezdeményezésére az óvodák normatív támogatása megoldó­dott. Sajnálatos, hogy a bölcsődék jövő évi fenntartása továbbra is az önkormány­zatok pénzügyi lehetőségeinek függvé­nye. Ezért fennáll annak a veszélye, hogy fedezet hiányában bölcsődei férőhelyek tömeges megszüntetésére vagy a térítési díjak jelentős megemelésére kényszerül­nek. Előterjesztéssel kívánunk élni a Nép­jóléti Minisztérium felé, határozottan kér­ve, hogy a bölcsődei ellátás bizonytalan helyzetének feloldására biztosítsa a jövő évi központi támogatást. Kedves Szülők! Kérjük, hogy aláírásukkal növeljék kéré­sünk súlyát! Köszönettel: a Bölcsődei Dol­gozók Demokratikus Szakszervezete”. E felhívást három nap alatt több mint huszonháromezer szülő írta alá. S hogy miért kellett a szakszervezetnek ilyen eszközök­höz (is) fordulnia, ezt illusztrálja előbb egy interjú, melyet Mester Jánosnéval, a Bölcsődei Dolgo­zók Demokratikus Szakszerve­zete országos titkárával készítet­tünk, majd a kép teljessé tétele érdekében mindezt a XVI. kerü­leti egyesített bölcsődék helyszí­néről riport egészíti ki. Az orszá­gos titkár elöljáróban arra vála­szol, hogy mi tette szükségessé az aláírások gyűjtését.­­ Csak az elmúlt tíz nap alatt Kisköréről, Nagyrédéről, Eger­ből, Pécsről, Bábolnáról, Szek­­szárdról, Nyíregyházáról jelezték bölcsődék bezárását. Az idei költ­ségvetési tervben ugyanis nem szerepel a bölcsődék normatív tá­mogatása. Az önkormányzatok­nak egy inaktív lakosra jutó fede­zete 2890 Ft, de ebben benne van a csecsemőtől a tizenhét évesig és az öregekig mindenki. Azért indí­tottunk akciókat, hogy a bölcső­dék is kapják meg a normatív támogatást. Tavaly november óta szóban és írásban is többször fel­hívtuk erre a Népjóléti és a Pénz­ügyminisztérium figyelmét - hiá­ba. Ezért indítottuk az aláírás­­gyűjtést. •Mit mondanak, miről beszél­nek a számok? - Tavaly év végén 1001 böl­csőde működött 54 049 férőhely­­lyel, s februárban 49 934 beíra­tott gyermeket gondoztunk. Egy bölcsődei férőhely körülbelül 64 000 forintba kerül, ha ehhez tizenöt-húszezres támogatást ad­nak, ez is csak töredéke a szüksé­gesnek. Pillanatnyilag az önkor­mányzatok anyagi feltételeitől függ a bölcsődék léte. Anomáliák tapasztalhatók: olyan bölcsődé­ket is megszüntetnek, amelyekre feltétlen az igény, másutt pedig indokoltan csökkentik a férőhe­­lyek számát, de nem a korszerűt­len, kihasználatlan intézménye­ket szüntetik meg, hanem azo­kat, amelyeket más célokra tud­nak hasznosítani. •Mi történik az ideiratott kis­gyermekekkel?­­ Előfordul, hogy másfél-két éves gyermekeket már óvodákba helyeznek. Ez az oktatási tör­vénnyel is ellentétes lépés, a gyerekek fejlődése szempontjából rendkívül káros. Ez ellen a legha­tározottabban tiltakozni kell! •Mit kellene figyelembe venni a bölcsődék kihasználtságának vizsgálatakor?­­ A lakossági igényeken kívül az épületi adottságokat is, hiszen olyan férőhelyeink vannak, ame­lyeknek nincs meg a szükséges négyzetméter­ fedezete. Egy gyermek bölcsődei ellátásához négy négyzetméteres területre volna szükség, ugyanakkor van több olyan bölcsődénk, ahol ez csak 2,7 négyzetméter. Az orszá­gos átlag most 3,5 négyzetméter. Az lenne az ideális, ha a tényle­ges négyzetméter arányában mó­dosíthatnánk a férőhelyek szá­mát. Ennek mintegy tizenöt szá­zalékos csökkenés lenne a követ­kezménye és minőségi javulás következhetne be. •Az utóbbi években támadá­sok kereszttüzébe kerültek a böl­csődék. Többen hangoztatták, hogy a gyed kiterjesztésével nem lesz elég igény reájuk... - Valóban azt hirdetjük, hogy a három éven aluli gyermek leg­megfelelőbb környezete a család. Azonban a kicsik 16 százaléká­nak - egyes városokban 25 száza­lékának - nem adatik meg ez a lehetőség, őket olyan környe­zetbe kell helyezni, hogy ne ke­rüljenek hátrányos helyzetbe amiatt, hogy nem otthoni, hanem intézményes gondozásban-neve­lésben részesülnek. A jelenlegi gazdasági körülmények nem te­szik lehetővé, hogy minden anya három évig otthon maradjon, so­kan még a hetvenöt százalékos gyedet sem tudják igénybe venni. Nő a szociálisan hátrányos hely­zetű gyermekek száma, több a munkanélkülli, más anyák azért mennek vissza dolgozni, hogy ne veszítsék el a munkahelyüket. Azt szeretnénk, hogy csak annyi férőhely üzemeljen az országban, amennyire szükség van, de ott legyenek meg a működtetés biz­tonságos feltételei. •A térítés milyen terheket ró a családokra?­­ A térítési díj a mindenkori élelmezési norma - most harminc forint. Szociálpolitikai támoga­tásként a háromgyermekesek és a két gyermeküket egyedül neve­lők ennek csak felét fizetik. Min­den intézményvezetőnek van olyan jogköre, hogy a szociális helyzetnek megfelelően mérsék­lést engedélyezzen, egészen az ingyenességig. Gondozottjaink mintegy harminc százaléka része­sül valamilyen támogatásban. •A bölcsődék hogyan támasz­kodhatnak saját erejükre? - Hagyományos feladataikon kívül új szolgáltatásokat is vállal­(Folytatás a 3. oldalon.) A TARTALOMBÓL Nem az élet napos oldalán 2. oldal Nil admirali! 8. oldal Kisipartól a holdingig 6. oldal „Ha ezt a Szvitek megtudja!” 9. oldal­­ . ■ ■ ■ ' f, OK Ára: 15 Ft Kedves Olvasóink! Az új esztendőben se legyenek szomorúak i­s. „Ők is érezzék, hogy van kezük” Vajon mi késztet arra egy tizennyolc éves lányt, hogy érettségi után értelmi fo­gyatékosokkal foglalkoz­zék? S főleg: miként talál valaki értelmet egy olyan feladatban, amelyben a si­ker - még ha van is - csak igen szűkösen mérhető?­ ­ Körülbelül tízéves lehettem, amikor Kerepestarcsán először lát­tam értelmi fogyatékosokat. A ré­mület fogott el, borzasztóan meg­ijedtem, s őszintén szólva, soha nem gondoltam volna, hogy egy­szer velük fogok foglalkozni. Ké­sőbb sem készültem kifejezetten erre a munkára, csak azt éreztem, valami olyasmit kell csinálnom, ami közösség, emberek között tör­ténik. Amikor a családra, szülei véle­ményére terelem a szót, elmoso­lyodik. - Az igazat megvallva, szüleim egyáltalán nem voltak elragadtatva. Felvetődött, hogy az érettségi után egy kórházban helyezkedem el be­tegápolóként. Nem a munka ellen volt kifogásuk, sokkal inkább en­gem féltettek­. Aggódtak a kórhá­zakban - szerintük - uralkodó úgy­nevezett „erkölcsi állapotok” miat. - Most, hogy a felvételid sikeréig a Ráby utcában dolgozol, megnyu­godtak? - Azt hiszem, ■igen, de tylég min­dig érzek némi értetlenséget. Nem ellenszenv ez... csupán bizonyta­lanság, ugyanakkor­ némi csodálat is. Várbíró Zita édesapja veszi át a szót. - Nem mondhatnám, hogy el voltam■ ragadtatva. Egy ideig szóba került a Kertészeti Egyetem is, a biológia, ez a „családi hagyo­mányok” folytatását jelentette vol­na. Amikor a lányom először me­sélt a munkájáról, engem a viszoly­gás fogott el, én nem lennék képes fogyatékosokkal foglalkozni. Most már egyre inkább csodálom a lá­nyomat, olyasmit végez, amire én képtelen volnék. A Zita gyakornokságának kisegítő iskolája nem tartozik a divatos, felkapott helyek közé. Az ország vezető intézménye, a nagy hírű Pethő Intézet - „színvonalát meg­őrzendő” - a fejlődésképtelennek ítélt gyerekeket rendre „leadja” ide, a III. kerületbe, ahol közösen tanítják őket a kerület és a környék fogyatékosaival. A környező csa­ládi villáknál alig nagyobb épület­ben csupán a lift utal arra, hogy falai között gyógypedagógiai inté­zet működik. A málló vakolatú, zsúfolt épületben a tanyasi iskolák körülményei uralkodnak, két-há­­rom osztály órái folynak egyszerre, kartávolságban egymástól. (Folytatás az 5. oldalon.) Soha nem jövök be azzal az érzés­sel, hogy én most aztán olyan, de olyan jót teszek Csak a lift utal gyógypedagógiai intézetre

Next