Látlelet, 1992 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 1. szám
6 A LEVEGŐ MUNKACSOPORT HÍRLEVELE „ VALÓDI” AUTÓSEBESSÉG Gyalog gyorsabb Ivan Illich egy briliáns tanulmányában az amerikai autós valódi sebességét óránként 5 mérföld (8 km) alatt jelölte meg, ha azt az időt is figyelembe vesszük, amit az autós a benzin, a javítások és a biztosítások árának megkeresésére fordít. Mennyi ma egy magyar „átlag autós” valódi átlagsebessége? Az autózás költségének becslésére kiinduló adatnak a Magyar Autóklub számításait vettük alapul (4 éves 1300 ) Lada, évi futásteljesítménye 8 ezer kilométer, nem okozott és nem szenvedett balesetet, fogyasztása 9 liter/100 km, nincs garázs), a többi adatot az aktuális ár alkalmazásával (a 92-es oktánszámú benzin 54 Ft/liter, biztosítás stb.) számítjuk ki. A költségszerkezet és az árszint 1991. II. félévi alapvető változásai miatt a számítást nemcsak erre az időszakra, hanem 1990.I. fél évére is elvégeztük. Az autózás közvetlen költsége 1990. I. fél évében 37 720, 1991. II. fél évében pedig 75 710 forint. Az ezen autózási költségek előteremtéséhez szükséges idő kiszámításához egy átlagos nettó bérből élő magyar állampolgár adatait vettük figyelembe a következők szerint: 1990.I. fél évében a havi nettó átlagbér 9190, az órabér pedig 51,50 forint, 1991. II. fél évében viszont 11 550 forint havi nettó átlagbér mellett 65 forint az órabér. A fentiekből kiszámítható, hogy 1990. I. fél évében 732 órát, 1991. II. fél évében pedig 1165 órát kellene fordítani egy átlagos magyar autós átlagos béréből az autózás félévi költségének fedezésére. (Egy fél év törvényes munkaideje Magyarországon 1010 óra körül van, ezért jelenleg egy átlagkeresetből nem lehet még egy személygépkocsi költségeit sem előteremteni. Tehát az autósok egyre inkább azok közül kerülnek ki, akik az átlagkereset többszörösét keresik, vagy a költséget a helytelen adózás következtében az adóalapból egyenlítik ki. Folytassuk a számítást. Az átlagsebesség alapvetően két tényezőből adódik: a tényleges távolság megtételéhez szükséges időből, ami mindkét esetben 67 órát tesz ki (4000 km megtett úttal és 60 km/ óra átlagsebességgel számolva); az autózás költségének előteremtéséhez szükséges időből (732, illetve 1165 óra). A két tényező összesítéséből 1990. I. fél évére 799 óra, 1991. II. fél évére pedig 1232 óra adódik. Tehát az átlagsebesség 1990.I. fél évében 4000 km/732 óra — 5,5 km/óra, 1991. II. fél évében pedig 4000 km/1165 óra — 3,4 km/óra. Ugyanezt a számítást korszerű, 1 millió Ft értékű személygépkocsira elvégezve az átlagsebesség tovább lassul, kb. 2,5 km/órára. Ezek az adatok nem tartalmazzák az autózás egyéb nélkülözhetetlen időszükségletét (a javítással kapcsolatos egyéni ténykedés, közlekedési balesetek, parkolóhely keresése, az autózással kapcsolatos ügyintézés stb.) Ezek figyelembevétele esetén az autós átlagsebessége tovább csökken, és így nem éri el egy gyalogos átlagsebességének a felét sem. Az átlagnál magasabb keresetűek átlagsebessége természetesen magasabb. (Hasonlóképpen magasabb az adócsalók átlagsebessége.) A fenti számításoknál elhanyagoltuk az autózás által előidézett környezetpusztítás és egészségrombolás költségeit. A motorizáció terhére ezeket a költségeket is elkönyvelve tovább lassul az autózás össztársadalmi sebessége, és gyorsul a halálba való céltalan rohanás. Itt már nem ad támpontot a számítás, csak az élet értelmén és tartalmán való újszerű gondolkodás segíthet. Pavics Lázár Hazánk hét évvel ezelőtt vette át a halálozási statisztika „vezető” helyét az NDK-tól, és ezt azóta is tartja. Öt esztendeje például tízmillió magyarból százharmincnégyezren, tízmillió olaszból kilencvenháromezren, tízmillió spanyolból hetvenkilencezren, tízmillió japánból pedig hatvankétezren haltak meg. A harmickét év alatt elhunyt hárommillió-hatszázezer honfitársunkból nyolcszázezer tekinthető a környezeti ártalmak áldozatának, ami nagyjából megfelel a második világháborús veszteségeinknek. • Hazánk környezeti állapota című, éppen három esztendeje kiadott minisztériumi tanulmány huszonharmadik oldalán a halálozások húsz-huszonöt százalékára becsülik a környezeti ártalmak áldozatait. A nyolcszázezer fő huszonkét százalék. • Harminckét évvel ezelőtt százkétezer volt hazánkban az elhunytak száma, és hasonló volt a megelőző esztendőkben is. A hatvanas évtizedben már száztizenötezer, a hetvenes évtizedben közel százharmincezer. A nyolcvanas évtizedben már több évben száznegyvenezer fölé emelkedett a mortalitás. Tizenkét éve száznegyvenötezer, hét éve száznegyvenhétezer fő volt és azóta is évi száznegyvenezer felett maradt. (Magyar Statisztikai Zsebkönyv, 1970-1988.) • A harminckét évvel korábbihoz képest az ipar 3,8-szeresére növelte termelését, a gépjárműállomány pedig tizennyolcszorosára növekedett. A korreláció egyértemű. (KSH-adatok) • Öt-hat esztendeje ENSZ-statisztika készült harminchárom ország adatai alapján a várható élettartamot illetően. Ebben hazánk az utolsó, és az sem véletlen, hogy a nyolc, úgynevezett szocialista ország foglalja el az utolsó nyolc helyet. Ezekben az országokban az ipar és közlekedés környezetvédelmi meggondolások nélkül fejlődött. • A halálokon belül a daganatos kategóriában is „vezetünk”, ami szintén környezeti okokra utal. Igaz, a szén-monoxid a keringési rendszert támadja, ez viszont az összhalálozások számát növeli. (KSH-adatok) • Külön veszélyeztetettek a gyerekek, mert légzőszerveik a kipufogócsőhöz közeli szintben vannak. Felboncolt kutyáknál megdöbbentő volt tapasztalni a városi és falusi kutyák tüdeje közti különbséget. (Állatorvosi közlés) Ennek oka: a rák gyakran több évtizedes kitettség után jelentkezik, ez a középkorúak ijesztően növekvő halandóságában mutatkozik meg. A felsorolt tényezők összhatásaképpen népességünk a nyolcvanas évtizedben fogyni kezdett. KSH-adatok szerint százhúszezerrel, friss népszámlálási adatok szerint viszont kétszázötvenezerrel csökkent. Dr. R. D. LÁTLELET HALLANI A MAGYAR ERDŐK FELETT Tízmillió tonna oxigén A vad elejtését, a vadászat végét jelző kürtszót hívják hallalinak, okfejtésemben pedig az egymillió-hétszázezer hektáros magyar erdőállomány jelenti a pusztulásra váró vadat, amelyet űzőbe vett a Földművelésügyi Minisztérium, a Pénzügyminisztérium és a készséges vadhajtó Környezetvédelmi és Területgazdálkodási Minisztérium. Ugyanis napról napra szaporodnak a „vadászatra” készülődés baljós jelei: • kiderült, hogy az erdőtörvény tervezete a fakinyerést tekinti az erdőgazdálkodás fő feladatának, beleértve a tájvédelmi körzetekben és egyéb védett területeken található erdőket is; • az idén jövedelemérdekelt szervezetekké alakítják át az erdőgazdaságokat, azaz a fő cél a haszonelvűség; • a vadásztársaságok szilárd kasztja tagzárlattal akadályozza a vadak túlszaporodása miatt oly szükséges vadkilövést - az őzek, szarvasok és vaddisznók száma az elmúlt húsz évben megduplázódott; • hogy a vadászok „szociális helyzete” ne nehezedjen, egy hektár bérleti díját két-hat forintról csupán száz forintra emelték, a szomszédos Ausztriában ez kétezer schilling; • ugyanilyen „szociális megfontolások” miatt nem kötelező megfizetni az évenkénti - immár milliárdos - vadkárt. Márpedig a magyar erdők nem csupán a fakitermelés tárgyai, és a vadászat színhelyei, hanem pótolhatatlan részei hazánk környezeti elemeinek. Számításaim szerint évente több mint tízmillió tonna oxigént termelnek, miközben felhasználnak tizenhárommillió tonna szén-dioxidot, és megtisztítanak huszonkilencmillió köbméter levegőt. Mindezen túlmenően a szennyezőanyagok kiszűrésével, a talaj védelmével és a vízháztartás szabályozásával nélkülözhetetlen értéket képviselnek. Naivitás lenne azt hinni, hogy ezen értékeket el lehetne fogadtatni ellenérdekű felekkel, például olyanokkal, akik egy év alatt szeretnének meggazdagodni. Az ésszerű, hosszú távra szóló erdőgazdálkodás és a haszonelvűség kibékíthetetlen ellentétek. Az évi két-három százalékos fanövedék nem elégítheti ki a vállalkozói elveket. Ezért kellene nonprofit módon kezelni az erdőket! E felismerés vezetett engem és két társamat, dr. Madas Katalint és Siklósi Engelbertet, amikor kidolgoztuk az erdők eszmei értékelésének módszerét a Környezetvédelmi és Területgazdálkodási Minisztérium számára. Abból indultunk ki, hogy az erdő értékét nem lehet leegyszerűsíteni a faértékre - amely mai árakon átlag háromszázezer forint hektáronként hanem figyelembe kell venni a korral változó asszimiláló felületet, a táji és rekreációs értéket, a védelmi funkciót, valamint az erdei növényfajok gazdagságát. Az így kialakult eszmei érték öt-hétszerese a jelenleg alkalmazott - fatömegre alapozott - erdővagyon értékének. Az ilyen értékmeghatározás nem elsősorban nagyobb kárpótlási bevétel elismerését biztosítaná, hanem a jelenlegi rablógazdálkodás visszaszorítását szolgálná. A feltételes mód használatát az indokolja, hogy módszerünket elnyelte a Környezetvédelmi és Területgazdálkodási Minisztérium feneketlen fiókja. Ilyenformán a vadászat szabad, a kürtösök készülnek a hallakra. Dr. Radó Dezső c. egyetemi docens Budapest egészségi állapotáról Tizenötszörös tanulási zavar Az elmúlt húsz év alatt Budapesten a krónikus asztmában szenvedő betegek aránya huszonnégyszeresére nőtt. Sokkal gyakoribbá váltak a heveny légúti megbetegedések is (felsőlégúti hurutok, mandulagyulladás, gége- és hörghurut, tüdőgyulladás). Ezek a betegségek minden életkorban sújtják a lakosságot, de a legveszélyeztetettebbek a kisgyermekek. Ez nemcsak a jelenlegi egészségügyi hálózatra (és a főváros mai gazdasági életére) ró egyre nehezebben elviselhető terhet, hanem az elkövetkező évtizedekre is súlyos örökséget hagy: több kutatócsoport megfigyelte, hogy azok az emberek, akik kisgyermek korukban többször súlyos légúti betegségen estek át, felnőttkorukban is lényegesen betegesebbek - még tiszta levegőjű környezetben is! Ugyanezen húsz év folyamán a tüdőrákos betegek aránya kétszeresére emelkedett. A szervezetbe jutó azbeszt, aromás szénhidrogének és egyéb rákkeltő anyagok gyakran csak tizenöt-húsz év elteltével okoznak rosszindulatú daganatos megbetegedéseket, tehát a mostani megbetegedések a jelenleginél lényegesen kevésbé szennyezett környezet hatásának eredményei. Ennek ismeretében még elgondolni is félelmetes, mennyi rákos megbetegedés lesz fővárosunkban egykét évtized múlva. Húsz év alatt a tanulási zavarokkal küszködő (diszlexiás és áldiszlexiás) iskolás gyermekek száma tizenötszörösére nőtt. Míg a hetvenes évek elején az összes gyermek két százalékánál jelentkezett ilyen zavar, addig napjainkban ez a gond már harminc százalékukat érinti! Nincs adatunk arról, hogy ezt a „járványt” milyen arányban okozza a gyermekek szervezetébe jutó szén-monoxid és ólom, s milyen szerepet játszik az iskolai tanítás színvonalának romlása, a családi és társadalmi háttér kedvezőtlen alakulása. Ha azonban ez az irányzat folytatódik, funkcionális analfabéták tömegeivel lépünk az újabb századba. A lakosság egészségi állapotát tükröző egyes adatok ismertetése után nézzünk meg a levegő szennyezettségével összefüggő néhány információt. A személygépkocsik száma Budapesten 1960-ban 6800, 1970- ben 73 ezer, 1990-ben pedig 455 ezer volt. 1960-ban mintegy kétezer, 1970-ben nyolcezer, 1990-ben pedig 55 ezer egyéb közúti gépjárművet tartottak nyilván. 1970-ben 1128, 1990-ben pedig 1383 BKV-autóbusz futott útjainkon. A fentiekből egyértelmű a következtetés, hogy a lakosság egészségének, munkaképességének, fizikai és szellemi teljesítményének tragikus romlásában döntő szerepet játszik a gépjárműforgalom. Amennyiben Budapest vezetése nem tesz haladéktalan intézkedéseket a gépjárműforgalom radikális korlátozására, az említett ártalmak tovább erősödnek, ami a főváros társadalmi-gazdasági életének összeomlásához vezethet. A változtatáshoz elsősorban politikai bátorságra és tisztességre van szükség. 1992/1. SZÁM Álmodik a nyomor? Autópályaügyben sok mindent hallottunk mostanában. Érvek és ellenérvek hangzottak el, hogy a Szabolcs megyét átszelő autópálya Záhony vagy Beregsurány felé haladjon. Egymásnak ellentmondó információkat hallottunk az illetékes tárca miniszterétől és államtitkárától. Ezek után kezdek aggódni! Nehogy úgy járjunk, mint az egyszeri ember... Ő az intéző jólelkű feleségétől a napszámon felül még egy tojást is kapott ajándékba. Hazavitte és este, amikor a gyerekek körbeülték az asztalt, kitette a tojást az asztal közepére. - Mit csinálunk ezzel, apám? - kérdezte az egyik. - Megvárjuk míg kikél belőle a kiscsirke, azután a kiscsirkét felneveljük, hogy tyúk legyen belőle. A tyúk majd sok tojást fog tojni, azokból még több kiscsirke lesz. Azokat is felneveljük és azok is sok tojást fognak tojni. Akkor azt a sok tojást eladjuk a piacon, így sok pénzünk lesz. A pénzen pedig lovat meg szekeret fogunk venni. - Felülhetek melléd a bakra, apám? - szólalt meg ekkor csillogó szemmel a legkisebb. - Ajjaj! Még a gyeplőt is foghatod! - hangzott a felelet. Ekkor véletlenül az egyik lurkó izgalmában meglökte az asztal lábát és a tojás legurult, összetört. Mire az apa így szólt: - Na, szálljatok le, nem megyünk sehova! Hogy mindezt miért meséltem el? Jó lenne, ha mi nem így járnánk, s az Európába vezető autópályán a mi „szekerünk” is zötykölődhetne. Akár Záhonytól, akár Beregsuránytól... Abonyi István Részletek egy magánlevélből Egyik budapesti olvasónk eljuttatott hozzánk egy levelet, amit nemrég kapott svédországi vejétől. „...Csilla temészetesen mindenképpen el akar menni nyáron Budapestre. Én nem tudom. Nagyon szeretem a városotokat, azontúl hogy nem lehet levegőt venni benne. Már mikor először jártam ott, KÉK volt a levegő az autók füstjétől. Főleg az az érthetetlen, miért hagyják közlekedni a Wartburgokat. De már az autók száma is túl magas, függetlenül attól, hogy Wartburgokról vagy Suzukikról van szó. Egy városban ahol a tömegközlekedés olyan kiváló, mint Budapesten, a személyautók teljesen fölöslegesek. Vajon a város vezetői sohasem hallottak egészségvédő közlekedésszervezésről? Csilla mondta, hogy azóta csak rosszabbodott a helyzet. Múlt ősszel még ő is ledöbbent a nagy forgalomtól. Még Rákosszentmihályon is bűzlöttek az utcák! És most itt van Nanna is. A saját egészségemet kockára tehetem, hogy egy rövid ideig ott legyek egy ilyen fullasztó levegőjű városban, de nem vállalhatom a kockázatot egy gyereknél. Neki külön élete van, és jogában áll elvárni tőlünk, hogy a lehető legjobban rendezzük az életkörülményeit. Ha magunkkal visszük ebbe a levegőbe, ami néhány év múlva rákot fog okozni neki, nem érdemeljük meg hogy a szülei legyünk. És azonkívül: az első hónapok nagyon fontosak az agy fejlődése számára. Az értelmi fejlődés miatt nagy szüksége van a lányunknak a tiszta levegőre. Ne érts félre. Nincs ellenemre, hogy Magyarországra utazzunk. De nem lehetne a városon kívül maradni, például Béren? Vagy akárhol, ahol lehet levegőt venni. Érezd jól magad, amennyire csak lehetséges és küldj életjelt! Szívből üdvözöltöd. ” Martin (Eszperantóból fordította: Mikola Klára)