Látlelet, 1995 (39. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 1-2. szám
Orvosok és stomaterápiás nővérek számára pályázatot hirdetett a ConvaTec Kft. Az orvosok témája: „A stomaterápiával foglalkozó sebész feladata közvetlenül a műtét utáni szakban és a gondozás során.” Ápolók témája: „Egy évnél régebben operált stomaviselők gondozása és ellátása.” Az első helyezett pályaművek jutalma orvosok esetében egy szabadon választott európai szakirányú kongresszusi út. Stomaterápiás szakápolók esetében pedig egy egyhetes angliai szakmai út a ConvaTec Ltd.-nél. AZ ORVOSOK PÁLYAMUNKÁINAK SORRENDJE: 1. Dr. Kruppa Zoltán, Salgótarján; 2. dr. Szentpétery Félix, Budapest - Uzsoki Kórház; 3. dr. Martinko István, Kaposvár; 4. dr. Görgényi László, Miskolc. A STOMATERÁPIÁS SZAKÁPOLÓK PÁLYAMUNKÁINAK SORRENDJE: 1. Pintér Ferenc, Nyíregyháza; 2. Tislerné Bükösdi Éva, Komló; 3. Sijéné Hamar Judit, Miskolc; 4. Gasparkovics Zoltánná, Salgótarján; 5. Hittmann Hajnal, Budapest - Uzsoki Kórház; 6. Czupi Attiláné, Zalaegerszeg. Stomaterápia a „végeken” Az alábbiakban részleteket közlünk az „Igazgyöngy” jeligével érkezett pályamunkából. Beküldője Pintér Ferenc nyíregyházi stomaterápiás szakápoló, aki e soraival is bizonyítja, hogy szakmáját hivatásának tekinti és szereti a rá bízott betegeket. 1983 óta dolgozom a megyei kórház sebészeti osztályán ápolóként. 1992 januárjában elvégeztem az első magyar stomaterápiás tanfolyamot, amely nem jöhetett volna létre a ConvaTec Kft. támogatása nélkül. Pályamunkám az ott tanultakra alapozott eddigi tapasztalataimra épül. A pályázat fejezetei: I. Mi a stomaterápia? II. A stomaterápia jelentősége a sebészeti osztályon III. A stomaviselők házi gondozása III. A stomaviselők házi gondozása Becsült adatok szerint az országban mintegy tizenötezer stomaviselő él. Megyénkben körülbelül hatszázan vannak. Többségük idős, elesett, a világtól elszakadtan élő ember. A korszerű eszközökről nem is tudnak, hiszen a háziorvosok többsége e szakterületen nem jártas. Ezt felismerve, kezdettől keresem a lehetőségét annak, hogy a lehető legtöbbjükhöz eljussak. E feladatomat kihívásnak tekintem. Erre csupán a kórházi munkám (műszakba járás) melletti szabadidőmben van lehetőségem. Felkutatásukban a sebészeti, onkológiai szakrendelés nyilvántartása, a korábbi műtéti naplók, kórlapok adatai segíthetnek. A háziorvosok is nyújtanak információkat róluk. Járva a vidéket, előfordult, hogy a pap olyan szokások címét adta meg, akiről a háziorvos nem is tudott. Nagyobb nyilvánosságot-érthetően - nem kaphatott kutatásom, de a megyei napilap Arckép rovatában egy ízben adott rövid ismertetést törekvéseimről, viszont az ILCO Klub foglalkozására már ódzkodott az újságíró eljönni... Mintegy másfél év alatt 67 szomaviselőt kutattam fel. Ha mód volt rá, előbb bejelentkeztem. Sehol sem fogadtak zárt ajtóval, pedig többnyire igen magányos, zárkózott emberekkel találkoztam. Volt, akire tíz éve senki sem nyitott ajtót. Olyannal is találkoztam, akit a családja kitelepített a nyárikonyhába... Többségük sehova sem jár, hiszen korábbi eszközeinkkel szégyenérzet nélkül nem tehették. Lassan beletörődtek sorsukba. De vannak, akik vágynak emberek közé, ezért szívesen vesznek minden segítő szándékot. S különösen akkor, ha úgy találják, gondukra megoldást ajánlunk. Ha stomaszövődménnyel találkozom, természetesen felvilágosítást nyújtok annak veszélyeiről és coloproctológiában jártas sebészorvoshoz irányítom a stomaviselőt. Látogatásomat igyekszem mindig a forgalomban lévő eszközök bemutatásával, előnyeik ismertetésével, tanácsadással egésszé tenni. Az új eszközökből mindig hagyok mintadarabot kipróbálásra. Rendszeres használatra azt rendeljük meg, amelyik a legkényelmesebb számára. A meglátogatottak körében szinte általános a köszönet, hogy egyáltalán foglalkozik valaki velük. Aki nyitottabb és hajlandó alaposabban megismerkedni a lehetőségekkel, azzal meg tudjuk beszélni az eszközök felírását, s a gyógyszertár elpostázza azt nekik. Ha gondjuk van az alkalmazással, hívhatnak, segítek, akinek lehetősége van rá, igénybe veszi az ILCO Klub látogatószolgálatát. Az idős, elesett emberek esetében igen fontos az eszközök könnyű kezelhetősége! Igazi sikerélmény, amikor egy idős, vak néni eljut odáig, hogy képes saját magát ellátni a ConvaTec-combihesive rendszerrel. Vagy a születési rendellenességgel (az egyik kezén ujjak nélkül) élő bácsi, aki ugyancsak önállóan képes ellátni magát, mindössze a flexibilis alaplap cseréjében segíti a fia. Már az elkeseredés határán voltak annak a kislánynak a szülei, akinek - németországi műtétje után - méregdrágán hozatták az eszközöket, amíg meg nem látták az említett újságcikket és jelentkeztek. (Megjegyzem: ezt a cikket is egy mozgássérült újságíró írta!) Nagy örömmel értesültek arról, hogy ezeket az eszközöket itthon is beszerezhetik. Minisztériumi engedéllyel a felírható mennyiséget megkétszereztük, mert a gyerek úgy szeretne élni, mint a többi társa: játszani, úszni, kerékpározni, fára mászni. Ezeket meg is teszi. Azóta a kislány az ILCO Klub legfiatalabb tagja. Szívemhez ő áll a legközelebb! Mint az a 81 esztendős bácsi is, aki - megfelelő eszközével - a műtéte után négy héttel már részt vehetett az ILCO Klub sárospataki kirándulásán. Jól működő klubunk taglétszáma az elmúlt időszakban mintegy kétszeresére emelkedett. A klub munkáját segíti a ConvaTec cég. Képviselője minden gyűlésünkön jelen van. A cég segítő szolgálatának munkája teljesebb lenne, ha olyan probléma esetén, amit telefonon nem lehet megoldani, élő kapcsolatot alakítania ki a stomás nővérekkel a gyors házi segítség érdekében. Az önmagukat ellátni nem képes, fekvő, mozgásképtelen stomaviselők ellátása Legcélszerűbb kétrészes rendszerrel ellátni őket. Ilyen ellátáshoz mindig ConvaTeccombidesive-rendszert használok. Ha az alaplap szakszerűen fel van helyezve, probléma nem lehet. A családtagok könnyen elsajátíthatják a kezelést. Hasmenés esetén mindig hagyok alul nyitott zacskót, csattal. Gondoztam olyan idős, lebénult, magatehetetlen szomás bácsit, akinek a felesége nagyon rosszul látott, gyengén hallott, de elsajátította a zacskó le-, illetve felpattintását. Heti egy alkalommal az alaplapot kellett lecserélnem. Úgy vélem, a magatehetetlen szomaviselők ellátásának ez a legmegfelelőbb módja. Kétségtelenül számos eredmény mellett semmiképpen sem vagyok elégedett. A megyei kórház vonzáskörzetének minden településére eljutni, minden egyes szomaviselőt ellátni egy ápolónak, aki igen szerény lehetőségekkel rendelkezik - aligha lehet. Az is kétségtelen, hogy e tevékenységhez munkatársakat találni igen nehéz. Szegény világunkban ez jövedelmező foglalkozássá nem válhat. Áldozatkészség nélkül vagy megfelelő támogatás nélkül csinálni nem lehet, így az eddigi eredményeket korántsem nevezhetem teljesnek, s csak üdvözölni tudom azt a debreceni I. sz. sebészeti klinikai kutatási programot, amelyben a stomaviselők országrésznyi területen való teljes feltárását kívánják megvalósítani, majd arra törekszenek, hogy - elnyerve a kormányzat és a segédeszközöket gyártó cégek legnagyobb támogatását - teljes körű megoldást találjon a szomaviselők rehabilitációjára. E munkába eddigi eredményeimmel szívesen bekapcsolódom. Tapasztalataimat rendszeresen dokumentálom, nyilvántartásaim, feljegyzéseim, sőt, fényképfelvételeim is vannak. Terveim között szerepel tapasztalataim szélesebb körű közreadása (oktatóvideo, könyv). Addig is teszem, amit emberileg tenni tudok - mert enélkül sok ember élete lenne kilátástalanabb, reménytelenebb, szegényebb. Összefoglalás A megyei kórházi sebészet főorvosa, orvosai és ápolói, s nem utolsó sorban minden áldozatra kész feleségem támogatásával, a ConvaTec cég magas szintű útmutatásai és lényeges segítsége igénybevételével jelentős előrehaladást értem el a terület számaviselői korszerűbb eszközökkel való ellátásában, rehabilitációjában. A továbblépés érdekében e módszerek tökéletesítése mellett a munkaterületen dolgozók nagyobb összefogására és e tevékenység komolyabb anyagi támogatására volna szükség. A cél csak egy lehet: e hátrányos helyzetbe került emberek számára teljesebb életet, teljesebb rehabilitációt nyújtani. Stomaterápiával kapcsolatos kérdésekre készséggel adunk felvilágosítást levélben vagy telefonon. Tanácsadó szolgálatunk telefonszáma: 212-1830 Irodánk: ConvaTec Kft., 1023 Budapest, Frankel Leo u. 30-34. Telefon: 212-1831, 212- 1832,212-1833 Fax: 212-1824 HÁZIGONDOZAS LÁTLELET Adalékok a szociális ápoló és gondozó elméleti képzéséhez 2. Tereptanárok „élesben” A Lazarus-NEC (Nemzetközi Egyetemi és Főiskolai Centrum Alapítvány) országosan egyedülálló program kidolgozásán fáradozik a Népjóléti Minisztérium felügyelete és támogatása mellett, szociális gondozó és ápoló szakképesítést nyújtó programot indított Szarvason. Az elméleti képzés már tavaly elkezdődött egy kísérleti tanfolyammal, melynek egyik résztvevője segítségével dolgozzák fel a képzés elvi vonalait. A gyakorlati ápolási és gondozási teendőket az evangélikus egyházzal közösen végezzük, a technikai hátteret az alapítvány modern, tolószéket is emelő Mercedes mikrobusza, továbbá személyautó, kárliftjei jelentik. Az alapítvány szolgálatában ténylegesen megszállottságból, hitből és szeretetből dolgozó ápoló- és gondozónők (köztük két férfi is) tevékenykednek, s bár emberileg és anyagilag még nem testesítik meg az ideális szeretetszolgálati gondozást és ápolást, már nagyon közelítenek feléje. Kívánjuk mindenkinek, hogy hasonlóan lelkes ápolókkal, szakemberekkel vágjanak ilyen munkába. Kíváncsian várjuk a hasonló képzést, munkát megkezdett vagy folytató intézetek, egyesületek visszajelzéseit a témáról. A tanulmányban feltett elméleti kérdések prof. Manfred Ploetz német mintára felfejleszteni kívánó programjához tartoznak. Milyen legyen a viszony az elméleti és gyakorlati képzés között? Az elméleti és gyakorlati képzés aktív kapcsolata bizonyos szakmákban, hivatásokban elképzelhetetlen. Ilyen a szociális gondozó és ápoló is. A kétoldalú kapcsolattartás egyrészt feltételezi, hogy az elméleti tárgyakat oktatók valami módon belevonódnak a gyakorlati ellátásba, másrészről a gyakorlati területen dolgozó, a gyakorlati munkát bemutató oktatók kérés nélkül is segítségére lesznek az elméleti szakembereknek. A folyamatos konzultáció elkerülhetővé teszi, hogy az elméleti képzésben leadott, esetleg ultramodern képzési struktúrák alkalmazhatatlanság miatt felesleges időtöltésnek minősülnek, amíg a jelen gyakorlati követelményekre vonatkozó elméleti ismeretek leadása időben késik, esetleg el is marad. Sikeres együttműködési forma a tanárstáb kialakítása, amikor a leendő képzési rendszerben résztvevőket egy héten keresztül együtt készítik fel a feladatra. Ezáltal lehetőség adódik egymás megismerésére, ami a későbbi közvetlenebb kapcsolatfelvételben, problémaorientált összejöveteleken érezteti majd jótékony hatását. Másrészt kiküszöbölhető az a nagyon sok helyen érezhető probléma, hogy egyes tantárgyak, képzési struktúrák határai hol érnek véget, hol kezdődik a következő. Az ilyen tanártréningeken mindenképpen folyamatosan jelen kell lennie valamennyi, a képzésben később résztvevő tanárjelöltnek. Nagyon fontosnak tartjuk a hagyományos értelemben vett tanárok, illetve gyakorlati tanárok együttes felkészítésén túl az úgynevezett tereptanárok bevonását is. Tereptanároknak nevezzük azokat a tulajdonképpeni tanári feladatot nem végző szakembereket, akik a leendő szociális ápolókkal, gondozókkal nem tantermi gyakorlati helyzetben, hanem „élesben”, a háznál vagy gondozóintézetben történő gondozási munkában találkoznak. Az ő bevonásuk a tanártréningbe ugyanolyan fontos, mint akár az elméleti, akár a gyakorlati tanároké. Könnyítsük-e a hallgatóknak a tanulás útját? Az eddig megszokott, hagyomá nyosnak nevezett oktatási struktúra, az ismereteket szisztematikusan egymásra építő oktatórendszer bevált. A szakmai tárgyak egymás mellett történő oktatása gyakran az ismétlés veszélyét is magában rejti, ugyanakkor az ismétlések minden oktatási struktúrában nélkülözhetetlen részei a tematikának. Az átállás egy újnak nevezett, integrált oktatási formára - nevezetesen az időskorral foglalkozó, speciálisan összeállított anyagokkal - hosszabb távon minden valószínűség szerint megvalósítható. Azonban egy olyan képzési rendszert igényel, amelyet részletesen kidolgozva mintapopulációkban kipróbálva ajánlanak majd alkalmazásra. A helyi képzési struktúrában olyan válogatott tematikával dolgoztunk eddig, mely a hagyományos oktatási formának felelt meg. Azonban a képzés és a tematika jelen esetben olyan jellegű, hogy lehetővé tenné az integrált, idősekre orientált oktatási rendszert összeállításával, kipróbálásával. A legegyszerűbben kidolgozható rendszer az életkor-csoportonkénti, betegségcsoportonkénti tematikus feldolgozása lehetne az integrált képzési formának. Az anatómiai és élettani alapismeretek szükségessége azonban elkerülhetetlenné teszi ezen alapvető tárgyaknak az integrált rendszerből való kivételét, hagyományos módon történő oktatását. A speciális, szakorientált tárgyaknál lehetne szó arról, hogy oktatókkal konzultálva a fent említett csoportbeosztásban, esetleg más beosztásban, a komplex rendszerelméleti részt oktassuk. * A szociális ápoló és gondozó képzésének specialitásaival hoszszasan lehetne foglalkozni annál is inkább, mivel új, kialakulóban lévő oktatási, képzési és gyakorlati rendszer elterjesztésével próbálkozik a Lazarus-NEC Alapítvány Szarvason. Köszönettel tartozunk azoknak, akik betekintést engedtek a gyakorlati munka rejtelmeibe, s akik fáradságot nem kímélve dolgoznak azon, hogy a szociális gondozás új formában, és minél hamarabb teljes keresztmetszetében megjelenjen egy Békés megyei kisváros, Szarvas szociálisan hátrányos helyzetben lévő polgárainak megsegítésére. Minden valószínűség szerint a mintaként létrehozott rendszer sokak tetszését elnyerve segít elterjeszteni egy olyan szociális ápoló és gondozó hálózatot, amelyben a humanitás, az emberiesség mindennél előbbre való. Egri Márta Dr. Gion Gábor Mire képezzük a hallgatókat? Jelen képzési rendszerben a hallgatói képzésnek nyilvánvalóan két komponensűnek kell lennie. Egyrészről a jelenleg érvényben lévő szabályozási rendszer szerint a hallgatókat a „má”-nak képezzük, ugyanakkor a jövő fejlődési stratégiáinak megfelelően a képzési rendszerben előrevetítjük a közeljövőben bekövetkező elvárásokat, változásokat. E második komponens a képzés napjainak előrehaladásával válik egyre komolyabbá, egyre hangsúlyozottabbá. A flexibilis oktatási stratégiai kialakításakor a végleges oktatási tervet annak megfelelően kell összeállítani, hogy a hallgatónak a képzési időszak végén milyen feltételrendszerben kell munkába állnia. Ebből adódik a flexibilitás. A képzési tervet folyamatos, kisfokú változtatásoknak kell alávetni, az aktuális szociálpolitikai, oktatáselméleti irányvonalak változásával, a finanszírozási tételek alakulásával, az egészségbiztosítási pénztárak szándék-finanszírozásával párhuzamosan. A konfliktuskezelés alapvető iránya ismételten a végzéskor elvárható aktuális egészségpolitikai helyzet függvénye. A jövő irányába történő maximális fejlesztési törekvéseket elméletben, elveknek megfelelően kell alakítani, ugyanakkor a gyakorlati képzésben a kor és a társadalmilag elvárható legmagasabb, bárki számára hozzáférhető ellátási rendszerben kellene a hallgatóképzést megvalósítani. A fentieket összegezve: a szociális ápoló és gondozói szak hallgatóit a jelen ismeretében a jövő elvárásai szerint kell képezni! Speciális hálóing betegek részére Hátul nyitott, puha, kellemes viseletű hálóing. Nedvszállító rétege elvezeti a verejtéket és egyéb testnedveket, s így a bőr állandóan száraz marad. Egészségügyi kombidressz Rugalmas kötszövet, szakításálló: a szeméremcsont felett dupla kapocspánttal csukódik, így a beteg egyáltalán nem, vagy csak a legnagyobb erőfeszítés árán képes fellépni. Ezáltal nedvszívó betétei biztosan rögzítettek. Karöltőjét és combkivágását különleges mosógumi teszi rugalmassá. Geronfex Gyógyászati Segédeszközök Kereskedelmi Kft Budapest, Mártonhegyi út 31/c. A/1. ép. fsz. 1. 1121 1995. 1-2. SZÁM