Látlelet, 1997 (41. évfolyam, 1-11. szám)

1997 / 1. szám

XLI. évfolyam EGÉSZSÉGÜGYI LAP 1997. 1. szám Ön dönt! Ha­­ személyi jövedelemadójának 1 %-át a közhasznú egészségügyi alapítványunknak szánja, nemcsak saját maga rendelkezik egy független egészségügyi média információt hordozó felületével, hanem még a Látleletét is kézhez kapja. • •Ön dönt! Véleménykülönbség az egészségügy működtetéséről Nem ott tejel, ahol legel Szállítóiknak tartoznak a kórházak Bácskai Tamás hallott valamit és volt pár üres perce, így születhetett felüle­tes és rosszindulatú cikke, amely "Az egészségügy pénzt (is) kereshetne" címmel jelent meg a Látlelet múlt évi 12. számában. Első mondata azonnal igazolja nem hízelgő állításomat. Sze­rinte furcsa anomáliák fordulnak elő kórházeladások esetén. Befejezett je­lenidejű közlését nem zavarják a té­nyek, hiszen kórházakat nem adtak el, cikke megjelenésének idején még nem is zártak be, így első mondata és az abból levezetett eszmefuttatások igazak az előző évek hazai gazdasági közállapotaira (lásd privatizáció, bankkonszolidáció, olajgate), de nem az egészségügyre. Második kérdése megrendít, mivel azt mutatja, hogy a jónevűnek tartott magyar makroközgazdászok mennyi­re nem ismerik a makrogazdasági té­nyeket, ha az egészségügyről van szó. Kérdése: jogos-e az állammal szem­beni adósságot az államtól kapott in­gatlan eladásával törleszteni. Ezek szerint Bácskai Tamás nem tudja, hogy a kórházak nem az államnak tartoznak, hanem a szállítóiknak (mint ahogy a szegények sem a Világ­banknak, hanem a fűtésszámlával, meg a szomszédasszonynak). Azt sem tudná, hogy az állam évi százmilliárd­­dal tartozik az egészségügynek, mert nem fizet (állami vállalatok tulajdo­nosaként) járulékot, a járulékfize­tésre nem kötelezettek (nyugdíjasok, munkanélküliek, stb.) ellátása után térítést, mert állami feladatokat (mentésügy, megelőzés, stb.) egész­ségügyi "kasszából" rendel finanszí­rozni? N­em kívánok foglalkozni a cikk ezt kö­vető hosszas, kissé zavaros eszmefut­tatásával, mely szerint az egészségügy nem ott tejel, ahol legel (a bilin sem az köny­­nyebbül meg aki gyártja, mégis van közgazda­­sági megoldás a haszonallokációra), valamint az egészségügy elsődleges feladata a termelőerő karbantartása (marxista társadalom-orvostani alaptétel volt, ezzel szemben a magyar népesség alig 40 százaléka "termelőerő", az ellátásban arányuk 20 százalék körüli), továbbá: "a szoli­daritás egyik formája a közegészségügy ter­heinek nem jövedelemarányos, hanem teher­­egyenlőségi hordozása"(?). A cikk igazi veszélye a szerző ezt követően vázolt megoldási javaslata a címben kifejezett állításra. Bácskai Tamás az egészségügyi priva­tizációról ír. Nem divatos ma arról beszélni, hogy a svájci államvasutak pontos, tiszta és gaz­daságilag racionális, az Egyesült Államokban a vasutak csődbe mentek magánkézben, ezért az állam jórészt visszavásárolta őket. Nem tudja Bácskai Tamás, hogy a kórházi ellátás döntő többsége a fejlett országokban is állami vagy kommunális intézményekben történik és a "Schwarzwald-klinikáknak" annyi a realitása mint a szovjet ötéves terveknek? Hogy az akut ellátást, az infarktus és koponyasérülés gyó­gyítását lehet gazdaságilag racionálisan szer­vezni, de nyereségesen nem? Az egészségügyi ellátásnak vannak területei, ahol elsősorban "human investment" szükséges, szakmai ismeretek és emberi nagyság. Ilyen a háziorvoslás, az ambuláns ellátások, a szanató­riumi és pszichiátriai kezelések jelentős része. Nem véletlen, hogy világszerte ezek a területek működnek privatizált formákban. A tőkeigényes egészségügyi üzemek - a kórházak - döntő több­sége mindenütt közösségi tulajdonú ,más kér­dés, hogy egyre kevésbé úgynevezett költség­­vetési elven működőek, hanem köztulajdonú gazdasági társasági formában, és ezt a működési formaváltást nevezik privatizációnak például Németországban. A magyar egészségügy olyan pékség, ahol a kenyér három forint hatvan fillér. És nem azért rossz, mert állami, vagy mert lop­ják a lisztet a pékek. •kit­k Bácskai legnagyobb tévedése azonban az, hogy az egészségügyet exportiparággá alakíthatónak véli (szerinte ezért kell a privatizáció). Hogy ez miért ennyire elképesztő? Először: a gyógyítás, de főleg az ezzel való elégedettség nem kizárólag szellemi produktum (már a sámánnak is fejdísz, make up és egyéb kellékek szükségeltettek), hanem hotelszolgálat, technológia és sok egyéb tárgyi feltétel eredmé­nye. A magyar egészségügy elsősorban azért és addig olcsó (és ezért Bácskai Tamás szerint vonzó a külföldi biztosítóknak), mert olyan ami­lyen. Ha a hazai kórházak ellátási körülményei (hotel, étkeztetés, stb.) elérik az elvárt, előírt nyugati színvonalat, a mosolygós ellátáshoz szükséges bér megközelíti a kívánatost, a szol­gáltatási ár is azonos szintű lesz. Akkor pedig miért vagyunk előnyösek a nyugati biztosítók­nak? Másodszor: a gyógyításnak, gyógykezelés­nek vannak ugyan nyereségesen művelhető te­rületei, annak hasznát egyetlen ország biztosí­tója sem engedi külföldre vinni. Már csak azért sem, mert ez fedezi a honi intézmények más területeinek veszteségeit, és ebben közös a biztosítók és az intézmények (az egészségügyi ipar) érdeke. Az emberi tényező - a beteg szeret anya­nyelvén panaszkodni, szeretteit maga körül látni - szintén gátja a "betegexportnak". A makrokörnyezet komfortja is megszabja egy ilyen fontos (bizalmi elemekkel átszőtt) szolgáltatás exportképességét. (Demagóg mó­don látom a kórházban kezelt külföldit, miköz­ben a folyosón kommandósok vigyáznak a rob­­bantottakra, és ellopják kocsiját a kórház par­kolójából.) *** Bácskai Tamás cikke azért veszélyes, mert meg­gondolatlan írását sokak szemében közgazdász volta hitelesítheti. A nehéz helyzetben lévő egészségügynek pedig közgazdászokra szüksé­ge van. Nem sziporkázó ötleteikkre, hanem ala­pos elemzéseikre, megfontolt és reális javasla­taikra. Dr. Molnár Lajos igazgató főorvos­ ­A túlélésre gyakorolt hatásával az enteralis és parenteralis táplálásban bekövetke­zett fejlődés jelentősége egyenértékű az antibiotikumok felfedezésével, a szív-tüdő­­készü­lék alkalmazásával és a „művese” kezeléssel.) Stanley... Dudríck A test megköveteli a magáét! Vitális orvosi ellátásnak számít T­ avalyelőtti történet: Egy budapesti kórház - egyébként kiváló hírű - belgyó­gyászati osztályára konzíliumba hívtak. A kérdéses hetven év körüli beteget tíz nappal korábban nem túl súlyos cardialis panaszok miatt vették fel. Az elvégzett vizsgálatok akut cardialis történést nem mutattak. A betegnél átmeneti javulás után, fokozatosan súlyosbodó diffúz cerebrovascularis tünetek léptek fel, amelynek pontos magyarázatát a szakmailag rendkívül korrekt és kiterjedt vizs­gálatok (rendszeres fizikális vizsgálat, tömérdek konzílium, két ízben CT, ismételt EKG- és ultrahangvizsgálatok, lumbalis punkciók, számos és folyamatos kémiai, infectológiai laboratóriumi vizsgálat stb.) sem tudták megadni. A beteg az alkal­mazott sokirányú terápia ellenére fokozatosan szomnolens-szaporózus állapotba került, nehezen volt kontaktusba vonható. Az ápolószemélyzet és a hozzátartozók elmondása szerint az ismételt félrenyelés miatt kevés folyadékot, szilárd vagy pépes táplálékot pedig alig fogyasztott. A rendkívül gondosan és részletesen vezetett dekurzus lapokon energiaháztartásra utaló adatok nem szerepeltek. A napi folyadékbevitel az ismeretlen mennyiségű por és fogyasztásból (ez utóbbiról írásos adat nem állt rendelkezésre) és 2000-4000 ml iv.-an alkalmazott Ringer-laktát vagy Rindex 5 oldatból állt. Aminosav, zsíremulzió, nyomelemek adásáról bejegyzés nem szerepelt. Tíz nap alatt a beteg feltételezett energiabevitele - glukóz formá­jában - kb. 400 kcal/nap volt, aminosavat, zsírt egyáltalában nem­, fehérjét csak albumin, illetve vértranszfúzió formájában kapott. A beteg valójában éhezett és súlyos malnutríció állapotába került. Napok alatt több szerv elégtelensége (tüdő, vese, keringés, haemostasiszavarok, vérzések a gyomor-bél csatornából, icterus stb.) alakult ki, kiterjedő és mélyülő decubitus lépett fel. A bevezetett intenzív kezelés, amelybe az adaequat mesterséges táplálás is beletartozott, már nem tudta megakadályozni az exitust. A boncolás a kiterjedt arteriosclerosison kívül határo­zott kórokra visszavezethető halálokot nem mutatott ki. Tapasztalataim szerint nem egyedi és kivételes, hanem gyakran előforduló esetről van szó. (Folytatás az 5. oldalon.) Egy minőségi termékcsoport, amely megalapozza az Ön sikerét az egészségügyi termékek forgalmazásban Sebtapaszok és rögzítőtapaszok teljes választéka

Next