Egészségügyi munka, 1991 (38. évfolyam, 1-4. szám)

1991-02-01 / 2. szám

A HEPATITISZ MEGELŐZÉSÉT CÉLZÓ DONORSZŰRŐ PROGRAMUNKRÓL Bilics Józsefné—Fischer Mihályné-Sárik Zsuzsanna laboratóriumi asszisztensek Városi Tanács Magyar Imre Kórház-Rendelőintézet Vértranszfúziós Állomása, Ajka A vértranszfúziós állomások sokrétű fel­adatai közül elsődleges a recipiens olyan vérrel való ellátása, amely számára a lehető legna­gyobb biztonságot jelenti. Ennek ellenére a gyógyító hatása mellett — minden transzfú­zió bizonyos ártalmak lehetőségét is magában rejti. Felelősségünk tehát kétirányú, hiszen a donorok kivizsgálása a véradó egészségének védelmét, a vérkészítmények ellenőrzése a recipiens biztonságát szolgálja. Napjainkban talán a legnagyobb veszélyt a vírusok által átvihető fertőzések jelentik. A vírusbetegségek laboratóriumi diagnózisa korántsem egyszerű, illetve az általuk okozott betegségek nagy része hosszú látencia idő után manifesztálódik. Hazánkban kötelezően írják elő a donor­vérek HBsAg és HIV antitest szűrését. A leg­több vírus csak friss készítményekben él meg (CMV, EBV stb.), viszont a hepatitiszek és a HIV vírusai mélyfagyasztott készítményekben is hosszú ideig életképesek maradnak. A vírushepatitiszek legismertebb kórokozói a HAV (hepatitisz A) és a HBV (hepatitisz B), illetve az utóbbi években transzfúziók kapcsán olyan hepatitiszt észleltek, amely sem A, se­m vírussal nem volt kapcsolatba hoz­ható, így ezek a kórképek — kizárásos alapon — a non-A, non-B elnevezést kapták, majd a legújabb nómenklatúra szerint hepatitisz C-nek hívják. Igazolására nincs teljesen ki­próbált, magasan specifikus eljárás, csak kü­lönböző indirekt vizsgálati módszerek jönnek számításba napjainkig. Gélről kiemelt donorok adatai (1982—1990. június 30-ig) Kőszeghy-Novák-féle szemikvantitatív géldiffúziós módszerrel elvégzett vizsgálatok: 37 000 Gélről kiemeltünk: 1 800 Ebből fotométeres után — vizsgálattal emelkedett SGOT: 720 Gondozásba vett: 313 Véradásra újra alkalmassá vált donorok száma: 202 Kieső donorok: 111 Egyes irodalmi adatok a donor vérében ki­mutatható transzaminázék emelkedése és a recipiens poszttranszfúziós hepatitisze között direkt összefüggésre utalnak. A donorok SGOT, SGPT szűrése informatív lehet a non-A, non-B hordozó állapotra, amelyet vér­ellátónkban 1982 óta végzünk a Kőszeghy- Novák-féle szemikvantitatív géldiffúziós mód­szerrel. (1. ábra) A SGOT nem májspecifikus enzim ugyan, de önállóan emelkedett szintet még soha nem tapasztaltunk, mindig követi az alanin transz­­feráz enzim emelkedése is. A módszer beállításához 300 randomizált vizsgálattal ellenőriztük a SGOT, SGPT szi­multán emelkedését, valamint a leolvasáskor talált értékek magasságát. Mindez arra utalt, hogy a kiemeltek kb. 40—50%-ban enzim po­zitívak voltak. Gélen alacsonynak tartott SGOT érték fotométeres utánvizsgálattal soha nem adott magas értéket. Küszöbértéknek a francia irodalomban is ajánlott 20 egységet vettük, a kontrolljaink között mindig bizto­san alacsony és magas értékű is van (20—40— 60). Aznap levett vérmintából vagy lefagyasz­tott savakból dolgozunk. A gélről kiemelt és fotométerrel utánvizsgált hipertranszaminatémiás donorainkat a fer­tőző osztályra irányítjuk, ahol szükség esetén 3—4 napos kórházi felvételre kerülnek kivizs­gálás céljából, bizonyos esetekben májbiop­­sziát is végeznek náluk. Az egészséges NANBV hordozó (karrier) állapot magasabb az összes marker tekinte­tében a HBV hordozó állapotnál. A fertőzöttek kb. 50%-a vírushordozó 56 \

Next