Egri Dohánygyár, 1986 (15. évfolyam, 1. szám)
1986-01-01 / 1. szám
Összevont taggyűlések (Folytatás az 1. oldalról) Fitívan értékelendő a KISZ- bizottság és az alapszervezetek azon törekvése, hogy ösztönzi a fiatalokat a szakmai továbbképzésre. Megfelelő színvonalú a politikai oktatás, a politikai vitakörök működése. Jónak értékelendő a munkába lépő fiatalok, szakmunkásokkal való foglalkozás, segítik beilleszkedésüket. A beszámoló taggyűlések aktívak voltak Többen kifejtették, hogy a gazdasági munkával kapcsolatos elvárások megfelelnek a fokozott követelményeknek is, ami lehetővé teszi a tisztességes vállalati eredmény elérését. Elégedettségüket fejezték ki a bérfejlesztés és egyéb juttatások mérétékével. Több hozzászólás hangzott el a gazdasági célok megfogalmazása, a jövőbeni feladatok megoldása érdekében, mintegy kiegészítve a gazdasági értékeléseket. A hozzászólásokban párttagságunk örömmel nyugtázta, hogy a beszámolók során már választ kaphattak a felmerült kérdéseikre. Elhangzott, hogy elégedettek a párt- és gazdasági vezetés munkájával, a pártalapszervezetekben folyó tevékenységgel, a pártfeladatok végrehajtásával. A vezetésben érvényesül a kollektív munkamegosztás. Véleményt nyilvánítottak a pártépítés fontosságáról, az agitációs és propagandamunka színvonalának emeléséről. Szó esett az új tagdíjbesorolás rendszeréről. Több észrevétel hangzott el a pártcsoportokban folyó munkáról, azok színvonalának emeléséről, továbbá ez évben történt kiemelt fontosságú politikai eseményekről, a vállalatunknál bekövetkezett gazdaságirányítási változásról, párt- és tömegszervezeti választásokról. Értékelték a KISZ-mozgalomban végzett munkát. A pártvezetőségek megfogalmazták az ifjúságért érzett felelősséget, tevékenységük támogatását. A település és városfejlesztési hozzájárulás mértékével és programjával kapcsolatban nagyon sok kritika merült fel. Többek között nem tartották megfelelőnek a tanács munkáját az állampolgárokkal való párbeszéd kialakításában, a helyes célok megfogalmazásában. Úgy vélik, hogy itt gondosabb előkészítés és nagyobb agitáció szükséges. Bárány Tibor elvtárs, II-es pártalapszervezetünk titkára értékelte az összevont taggyűlésen az alapszervezetben folyó gazdasági és politikai munkát, melyről megállapította: „A pártvezetőség értékelte és összegezte az elbeszélgetések és a pártcsoportértekezletek tapasztalatait. A párttagság a gazdasági feladatokban becsülettel helytállt. Az eredmények, amelyet elértünk, egy tisztességes munkának az eredménye. A vállalat gazdasági-politikai vezetése bizton számíthat a II-es pártalapszervezetben dolgozó kommunisták döntő többségére. Az anyagi elismerés biztosítéka lehet és lesz a feladatok maradéktalan végrehajtásának, lendületet ad a további munkához. Az 1985- ös év rendkívüli eredményeket produkált. Nehéz elképzelni, hogy az 1986-os év hasonló lesz, hiszen a közgazdasági szabályozórendszer feltételei szigorodnak. Úgy érzem, hogy mindannyian becsülettel, lendülettel fogunk dolgozni céljaink eléréséért. A választások folyamán 3 új tag került be a pártvezetőségbe. Munkájukat nagy lendülettel végzik. A fiatalítás jó időben következett be, biztosítva látszik, hogy a későbbiek során stabil vezetés veszi át a stafétát. A pártépítés forrása 1985- ben is az ifjúság volt és a továbbiakban is nagymértékben számítunk munkájukra. A pártvezetőség feladata, hogy segítse munkájukat a soron következő feladatok megoldásában, a megfelelő kádercserék kiválasztásában és a közös együttműködésben. A jövőbeni törekvésünk az, hogy a gazdasági eredményekhez párttagságunk méltóképpen járuljon hozzá.” Bódi Lászlóné szb-titkár szólt a közelmúltban lezajlott választásokról. Hangsúlyozta, hogy a változások egyik célja, hogy az üzemi demokrácia tovább szélesedjen, a dolgozók a mindennapi munkavégzés mellett részt vállaljanak a vállalat irányításában is. Ez nem megy az egyik napról a másikra. A feltételrendszer megteremtése a gazdasági és mozgalmi vezetés közös feladata. Helyes döntés viszont csak akkor születhet, ha az előkészítéstől a döntés meghozataláig aktívan részt vállalunk az egész folyamatban. Fontos, hogy az információk áramlását biztosítsuk, őszintén tájékoztassuk egymást az eseményekről, feladatokról, de a problémákról is. A fórumok akkor töltik be szerepüket, ha a tisztségviselők aktív résztvevői a döntéseknek és azok végrehajtásának, képviselik választóikat. Ezáltal a dolgozók is részesei lesznek a döntéseknek. Ha ez megvalósul, nem érezhetik kizárva magukat a vállalat irányításából. Továbbiakban fontos feladatnak tekintette a gazdálkodásban rejlő tartalékok kiaknázását, melyhez ki-ki a maga képessége szerint járuljon hozzá. KISZ-bizottságunk titkára szólt a KISZ-szervezetekben folyó gazdasági és politikai tevékenységről, a pártalapszervezetek vezetőségei és a KISZ-szervezetek kapcsolatának erősítéséről. Segítséget kért a KISZ előtt álló fontos feladatok megoldásában és a megfelelő kádercserék kiválasztásában. Vállalatunk műszaki igazgató-helyettese tájékoztatta a párttagságot — a csökkenő hazai piaci igények mellett — a gazdálkodásunk, termelésünk céljairól, alternatív megoldásairól, az export termelési lehetőségeinkről. Nem tévedés, „havunk”, így fogadta a csebokszári nép az elmúlt hét végén a hóesést. Ezen az alvótelepen ugyanis minden szem leesett hópihe a lakosság sajátja, születéstől az elmúlásig. A közlekedés és a „mérsékelten vízálló” cipők védelme érdekében a házmesterek és a lakók körbe-körbe söprik az épületeiket övező betonjárdákat, meg a kijárókat a közutakra, közjárdákra, de többre nem futja — és nem is futhatja — az erejükből. Márpedig a lakótelep amúgyis sikertelen konstrukciója miatt több tíz kilométer járda van. Az elmúlt évtizedben nem tűnt itt fel egyetlen hóeke Itt a havunk! vagy más tisztítógép, így a csebokszáriak intézik el saját havuk sorsát. A közlekedési utakat rábízzák az autók kipufogóira és kerekeire — ez utóbbiak végzik a sáros lé felcsapását is —, és ezek a maguk módján önállóan dolgoznak. A járda meg a lakosságé, tapossa ott a havat a lakosság! Ha fagyott, kemény, még istenes, mert csak a csúszás, a kéz- és lábtörés veszélye áll fenn, de ezeket kellő óvatossággal meg lehet előzni. Ha azonban enyhül az idő, a kásás latyakban csülökig járnak az emberek, olvasztják szorgalmasan a havat, de közben egyre-másra adják be a kulcsot a magyar cipőipar remekei. Így egy boltlátogatás után rendszerint otthoni zokniszárítás következik. Ha azután a hó végképp elolvad, marad a víz, a pocsolya. Ez utóbbi aztán sokáig marad, merthogy az utakon, járdákon, a hibátlan aszfalton is olyan mélyedések vannak, hogy egy ötperces nyári zápor után még két nap múlva is van bennük víz. És a pocsolyák büszkén szemeznek a tőlük pár méterre levő lefolyó kanális rácsaival. Azok ugyanis szárazok és csillognak , mert öt-tíz centivel az út színe fölött vannak. Itt van tehát a hó, azóta egy kicsit már olvadt is. A csebokszáriak már tapasztalatokat szerezhetnek az elkövetkezendő hónapokra. — a i— a 2 | DOHÁNYGYÁR pi Európai Texas Wim Wenders európai és Európában divatos rendező. Sok nyugati nagyvárosban működnek Wenders-klubok, de a vájtfülűeken kívül az átlag mozinézőt is lebilincseli laza stílusával, frappáns nyilatkozataival és természetesen profi módra elkészített filmjeivel. Ezért aztán senki sem lepődött meg azon, hogy az 1984. évi Arany Pálmát, a cannesi filmfesztiválon (talán először az ilyen fesztiválok történetében a közönség és a zsűri tökéletes egyetértésében) az ő filmje, a Párizs, Texas kapta. A film kettős címe ellenére, Amerikában játszódik, mégse mondhatjuk a szó hollywoodi értelmében amerikainak Úgy érzem, az európai ember amerikai dolgokra való rácsodálkozását látjuk benne, és az amerikaiak részéről is erős visszavágyódást tapasztalhatunk az öreg kontinensre. És itt kezdődik a Párizs, Texas szövevényes, de viszonylag könnyen átlátható szimbólumrendszere, ami miatt nekünk is, akiknek talán soha nem adatik meg az Amerikára való „rácsodálkozás”, lehetősége, érdemes megnézni ezt a filmet. Mert mondanivalója olyan általános emberi problémákat érint, mint a ,,vissza a gyökerekhez”, az újrakezdés és a boldogság témája. Ezen morfondírozva a film nézése közben akaratlanul is az ugyancsak Arany Pálmás, Bondarcsuk-r'úm, az Emberi sors jutott eszembe. De lám, nemcsak a háború, hanem az ember túlzott önzése is felboríthat egy nagy szerelemmel, harmonikusnak induló családi életet. Most is ez történik. Főhősünk, Travis, szerelme felesége iránt, az asszony túlzott magához való táncolásába csap át. Ez az oka aztán, hogy egyszer csak robban a bomba, és a háromtagú család útja három felé vezet. Travist a teljes zülléstől a véletlen menti meg. A film első félórájában még megszólalni sem hajlandó, aztán, miközben mi, nézők megértjük mi is történt vele valójában, fokról fokra döbben rá, hogy nem szabad elhagynia magát, mindent újra kell kezdeni. Újra összehozza családját, és mintha úgy érezné, hogy ő a helyreállt békét csak elrontaná, újra eltűnik. A film külön érdekessége, hogy nem a megszokott filmes stílusban csak láttat, hanem lassú cselekményszövésével és egyáltalán nem „szájbarágós” menetével éri el a nézők főhőssel való együttélését és együttérzését. Talán éppen ez teszi európaivá. Nem szupermanek játszák, nincsenek benne látványos üldözések, lövöldözések, nem fektettek bele milliókat. De csak rólunk szól... Barta János I Barbie Ha valaki nem tudná, a Barbie baba az egyik ügyeletes divatjáték. Státusszimbólum gyerekkézben. Igazából nem „baba”. Nem pólyás, nem gyerek, nem gondozni való apróság, mint az eddig használatosak. Barbie egy hölgy. Egy manöken, egy dámia. Esetleg egy démon, de abból is az a fajta, amilyen csak a férfifantázia lázasabb pillanataiban létezik. Valószerűtlenül hosszú lábú, hosszú combú, derekának a kerülete fele annyi, mint a fejéé. Vulkoánkúp kebleinek bősége ugyancsak kétszerese annak, amit a derék mutat. Pokoli nehéz író ruhát varrni. Tudom, csináltam: menyasszonyit és kosztümöt, nadrágot és kabátot, karácsonyi ajándékul egy Iteendő Babbie-tulajdonosnak, az unokámnak. Aki szintén kikönyörögte magának — kilencéves pályatársai sokaságával együtt — ezt a divatcsodát. De ruhatárat kellő nagyságban nem kapott hozzá. Érthetően. Maga Barbie tíz dollár körüli értéket képvisel, a magyar piacon ötszáz forintnál kezdődik az ára, egyegy rávaló ruha pedig 13GV— 150 forintért kínálja magát a bazárokban. Üzlet ez a Barbie a javából és némán is harsány hirdetője annak, amit úgy nevezünk, hogy fogyasztói társadalmi szemlélet. Nemcsak az eredeti figura hozhatott jó pénzt annak, aki kreálta, hanem a most már sűrűn látható silány utánzatok is egész biztosan jól jövedelmeznek. Az eredetinek feje, keze, lába, de még csuklója, sőt bokája is mozog. Az utánzatok már nem mozdíthatók minden részükben, arcuk is elnagyolt, olykor durva. Rájuk nem sikerült kiönteni a műanyagból azt a divatlapos bájt, amelyet az elsőszülött dámácskás éra. Öltöztetni azért ezeket is lehet. Ruháik, kellékeik ugyanolyan drágák és választékosak lehetnek. Hallom, egy harmadikos osztályban — ott annyi a Barbie — az egyik fiú szépségversenyt hirdetett számukra. Valamelyik indulónak nemcsak kalapja, táskája, még kiskutyája is volt. Én ezeket a Barbie-babákat utálom. Ugyanúgy, mint a játék fegyvereket, a játéktankokat, mint a felnőttek játékai közül a video pornófilmeket, horrorokat, hasonlókat. Nem harcosan utálom, csak csöndesen, tehetetlenül. És szomorúan sajnálom a kiszolgáltatott gyerekeket ebben a bámulatos fogyasztói világban... Rajna Találkozás Két ismerős találkozik a a Ráckapu téren. Szóba elegyednek: — Hová, hová? — Bemegyek Egerbe, veszek már néhány csavart, egy kis gipszet meg varrótűt. Hát maga? — Kimegyek Csebokszáriba, látogatóba. — Az is jó. De várjon! Nem hallotta véletlenül ott a városban, hogy itt kinn külön tanácsunk lesz, vagy hozzácsatolnak bennünket is a belvárosi tanácshoz? — Hát... Hm... Nem hallottam. Jöttek a buszok, s elindultak ellenkező irányba. Az egyiket a rokonszeretet vitte, a másikat a kényszer.. .