Képmás, 2001
Különszám
AZ US SAJT SZE riasztott a bizonytalanság, de legalább már úton voltam megint, fokozatosan visszatért önbizalmam. Már az sem vette el a kedvemet, amikor egy üres raktárra bukkantam, csak arra gondoltam, ha hama rabb elindulok, talán még itt is találtam volna sajtot. Akkorra már leszámoltam a félelmeimmel, és egyre jobban élveztem a keresést. És egyszer csak Török ott állt az új állomás előtt. Finom illatok töltötték meg a levegőt, a vidáman falatozó két egér mákszemnél is kisebbnek látszott az óriási sajthegyhez képest. Emlékszem, valósággal fürödtem a sajtban és a boldogságban - folytatja Török. - Amint jóllaktam, megtömtem a zsebeimet, és visszamentem Tunyához, hogy megetessem, és magammal hozzam ide, de szinte reménytelennek tűnt kimozdítani a letargiájából. Komolyan azt hittem, hogy ott fog elpusztulni, a sötét gondolatai és a sértettsége foglyaként, miközben pár kilométerrel odébb tonnaszámra Ha nem félnél, mit tennél? áll a sajt. A kedvenc sajtom nélkül nem akartam már élni sem. Amikor Török nagy boldogan visszatért, nem fogadtam el az ajándékát, mert biztos voltam benne, hogy nem illene nekem az új sajt - vallja be némi szégyenkezéssel a hangjában Tunya. - Ma már tudom, hogy ostoba voltam, hogy a kétségeimmel visszahúztam őt is, mielőtt a keresésre indult. De úgy gondoltam, a raktáron túli világ veszélyes és bizonytalan, és semmi garancia arra, hogy sajtot fogunk találni valahol. Törek nem adta fel a barátjáért folytatott küzdelmet, többször is visszatért hozzá, kínálgatta és mesélt neki az új raktárról. Így végül lassanként meggyőzte, hogy tartson vele. Töreket minden reggel egy nagy füzettel a kezében látják az egerek. - Naponta felmérem, mekkorák a készletek, hogy nyomon tudjam követni a fogyatkozást. Tudom, hogy akármilyen hatalmas mennyiség van most a raktárban, előbb-utóbb elfogy ez is. Éppen ezért rendszeresen felderítő utakra indulok, hogy tudjam, merre vannak még sajtállomások a Labirintusban. Ha mindezt már a C-ben megtettem volna, sok kétségbeesést, vádaskodást és félelmet takaríthattunk volna meg, és még az egereknél is gyorsabban bukkantunk volna új készletre. Igazság szerint már tudok is egy újabb lelőhelyet, de erről egy szót sem szólok Tunyának, mert akkor végképp elkényelmesedne. Azt viszont naponta elmondom, neki: „Érezd jól magad barátom a sajtjaid között, de kérlek, tartsd kéznél mindig a futócipődet!" - fejezi be Török a történetet. Amint megköszöntük az interjút, máris visszatért kockás füzetéhez, és megkezdte aznapi sajtellenőrző körútját. Sütőné Kotzka Ágota A VÁLTOZÁS FEJLŐDÉSÜNK MOTORJA A változásokra jobb tudatosan felkészülni, sőt, az sem árt, ha irányítani, vagy legalábbis befolyásolni tudjuk őket. Ez a most zajló változáskezelési tréningprogram egyik tanulsága. A változáshoz való viszonyáról kérdeztük Sütőné Koczka Ágota személyügyi igazgatót. - Annak ellenére, hogy mindennap megtapasztaljuk a változást, nagyon nehéz megfogalmazni, mit is jelent, hiszen bonyolult folyamatról van szó. Legtöbbször tőlünk függetlenül történik. Ezért félünk tőle, és nehezen alkalmazkodunk az új körülményekhez. Pedig a változásokat saját fejlődésünk motorjává tehetjük! Új energiákat mozgósíthatunk, a képességeink fejlődhetnek, és az új tapasztalatok révén bölcsebbé is válunk. Persze, dönthetünk úgy is, hogy elutasítjuk a változást, és ragaszkodunk a már megszokott helyzethez. Ez eleinte kényelmes megoldásnak tűnhet, ám később úgy érezhetjük, hogy valamit elmulasztottunk. - Miért van jobb helyzetben az, aki tudatosan készül a változásokra? - A konkrét változásokra sosem lehet tökéletesen felkészülni, de felkészülhetünk általában a változásra. Hogyan? Úgy, ha megismerjük annak természetét, és megtanuljuk, hogy a változás melyik szakaszában milyen személyes értékeinket mozgósítsuk a változás kezelésére. Az emberek különféleképpen élik meg a változásokat. Hogyan lehet az ebből adódó konfliktusokat feloldani? - Szerencsére mindannyian különbözünk egymástól, ezért nyilván eltérően hatnak ránk ugyanazok a helyzetek. Mindenkinek más a fontos ugyanannak a változásnak a során, és mindannyian más érzelmekkel, erővel kötődünk a megszokott dolgainkhoz. Az ebből fakadó konfliktusok azáltal oldhatók fel, ha tudatosítjuk és elfogadjuk a különbözőségeket, és a sokszínűségben rejlő értékeket felhasználva kezeljük a változásokat. A vállalati szervezetben csak azoknak a különféle szinteken tevékenykedő vezetőknek kell készen állniuk a változásra, akik részt vettek ebben a tréningprogramban? - A változásra mindenkinek készen kell állnia, hiszen, mint említettem, erről szól az egész életünk. A vezetők kicsit szerencsésebb helyzetben vannak azáltal, hogy munkájuk során több információhoz jutnak, ami segíti őket a változás jellegének, és következményeinek jobb megértésében. Ezért az ő felelősségük sokkal nagyobb, és kötelességük segíteni a munkatársaikat, akik a változások során kiszolgáltatottabbak. Ezért a vezetők elsőként vettek részt a változáskezelési tréningen, ahol sokat beszélgettünk a helyes vezetői magatartásról is. Bízom benne, hogy a vállalat összes dolgozójának lehetősége lesz megismerkedni a tréning legfontosabb üzeneteivel. - Ön hallgatóként vagy előadóként mindegyik változáskezelési tréningen részt vett. Mi az a legfontosabb, személyre szóló tanulság, amit leszűrt a tréningekből? - Az, hogy nem kell félni a változástól. Igaz, hogy gyakran próbára tesz bennünket, de ha meglátjuk és kiaknázzuk a mélyén rejlő lehetőségeket, a jövőnk legalább olyan értékes lesz, mint a múlt, amit magunk mögött hagytunk. Számomra az az igazi változás, amelyben önmagamat megvalósíthatom, kiteljesíthetem. - Milyen eredményt vár a júliusi jövőkép műhelytanácskozástól? - Reményeim szerint vállalatunk vezető munkatársai elkötelezik magukat egy sikeres jövő mellett, amelyben a vállalat összes dolgozójának helye és szerepe lesz az elkövetkező években. Minél nagyobb betsben tartod a Sajtot, annál inkább ki vagy neki szolgáltatva.