Egri Népujság, 1873 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1873-05-08 / 19. szám
19. szám. Megjelenik minden csütörtökön egy irén. Az előfizetési dij és a lapot érdeklő minden közlemény a „Népujság szerkesztőségéhez“ Egerbe küldendő. IV. év. Eger, 1873. Csütörtök, május 8. Előfizetési ár: Egész évre . 2 frt. Félévre . . 1 frt. Negyedévre . 50 kr. Világkiállítás. Bécs városa felé van fordulva a világ szeme s akinek lesz egy pár megtakarított forintja, a kocsi rudját is arra fordítja, vagyis fordítaná, ha nem gőzkocsin vitethetné magát. Bécs most a világ közepe, mert ami szépet, jót és hasznosat kitalált az emberi ész és megcsinált a kéz vagy gép, azt mind Bécsbe vitték mutogatni. Világvásár van ott most. A nemzetek fogják megmutatni: melyik hányadik helyen áll ? melyik miben tűnik ki ? miben maradt el a többitől ? Amely nemzetet a világ hallatára megdicsérnek, örömmel hordja haza sátorfáját s igyekezni fog, hogy mindig az elsők között maradhasson. Amelyik pedig elmaradt, például a mesterségekben, gazdálkodásban , az megtanulja a világkiállításon: hol és miben van a hiba? Hazamegy, és feszített erővel, szorgalommal utána hajt az előtte állóknak, hogy ha megint egy villágkiállítás leszen a világ valamelyik nagy városában, felőle is elmondhassák: derék, szorgalmas nemzet! Egyik haszna tehát az lesz a bécsi világkiállításnak, hogy amely nemzet emberei tanulni akarnak, ott tanulhatnak, a második pedig az leend, hogy nemes versenyre fogja ösztönözni a népeket és nemzeteket, s ha most drágán fizettük a roszat, később olcsón is megszerezhessük a jót. Ne tagadjuk, Magyarországnak nagy szüksége van még a tanulásra, mert nem mondom, hogy az a—b—c-nél vagyunk, de biz igen sokban nem vagyunk képesek versenyt olvasni más nemzetekkel. Az különben nem egészen nemzetünk hibája, hogy egyben-másban elmaradtunk. Sok keserves esztendőt értünk; volt idő, midőn helyettünk más gondolkozott és pénzünkkel más gazdálkodott s gazdagodott is ; mert tudja Isten! a magyarnak pénze is olyan, hogy még mi csak tengődünk rajta, más addig kétszer is meghízik. Míg tehát eszünket nem volt szabad használni, pénzünket pedig a szomszéd rakta félre: mivel és min tanultunk volna ? De az meg aztán dicséretére válik nemzetünknek, hogy az utolsó öt-hat esz-