Egri Riport, 1998 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1998-08-14 / 33-34. szám

33.Eskín Huron 1 nap alatt 10­1 hét alatt 70 1 hónap alatt 300 filmet nézhet óriási kedvezménnyel, ha az HBO-Telestar-Amstel Sörfesztiválon (1998. augusztus 20-22-ig), vagy augusztus 17-31. között ügyfélszolgálati irodánkban fizet elő az HBO-ra. A sörfesztivál idején szintén kedvezménnyel fizethet elő az EBS (lll­ as) programcsomagra. A korábban kikapcsolt lakások esetén is különleges kedvezménnyel vehető ismét igénybe kábeltelevíziós szolgáltatásunk. Keresse munkatársainkat a HBO-Telestar-Amstel Sörfesztiválon és ügyfélszolgálati irodánkban. Kedvezményes akciónk az 1998. május előtt kábeltelevíziós rendszerünkhöz csatlakozott előfizetőinkre érvényes. §4 TELESTAR-KÁBELKOM KFT Eger, Törvényház u. 15. Tel.: (36)412-275 6. oldal ­ Könyvesboltok,­­ trafikosok, viszonteladók figyelem! ÚJRA MEGJELENT az Eger és környéke Útikalauz második kiadása! Megvásárolható: Grafotip Kft. Eger, Deák E u. 59. y Tel.: (56)420-266, 413-122 J . A király, aki nem tudott sírni v_______________________! Élt egyszer egy király, aki soha nem tudott sírni. Akármi­lyen nagy bánat érte, egy könnycsepp nem sok, de annyi sem jött a szeméből. Ennek a királynak volt egy felesége. Már három éve, hogy összeházasodtak, de gyermekük még nem született. Titokban mindketten azt remélték, egy­szer majd fiuk lesz. Ahogy telt-múlt az idő, a ki­rály és a királyné egyre jobban vágyakozott a gyermek után. Minden királyságukat, minden gazdagságukat odaadták volna érte cserébe. És egy napon ál­muk valóra vált. A királyné fiú­gyermeket hozott a világra. Nagy volt a boldogság a királyi palotában, de nemcsak a palotá­ban, hanem az egész országban. Mindenki ünnepelt. Nagy lako­mákat csaptak és három napig tartó táncot táncoltak. De volt a palotában egy gonosz boszor­kány, aki nem nézte jó szemmel a király boldogságát. Egy éjsza­ka odasettenkedett az alvó ki­rály ágyához, és fülébe súgta gonosz, varázslatos szavait: - Megátkozom a fiadat! A hetedik születésnapján magam­mal viszem, soha többé nem lát­hatod! A király minden szót tisztán hallott, de azt hitte, csak álmo­dik. Mikor kinyitotta szemét, látta az ágya mellett görnyedő banyát, akinek arca félelmetes csúf volt. És gúnyosan mosoly­gott, miközben folytatta ször­nyűséges szavait: - Átkom akkor nem teljesül, ha fiadat hétszer megfürdeted könnyeiddel a hetedik születés­napján! A király tudta, hogy a boszorkány gonosz hatalma el­len semmit sem tehet. Másnap reggel minden tudós­hoz eljutott a hír. De egyikük sem talált a tudományában olyan bölcsességet, amivel segít­hetett volna. A király nagy bánatában majd megszakadt a szíve, de sír­ni mégsem tudott. Megsajnálta egy kismadár és azt mondta: - Ne búsulj, király! Elmegyek a világba és hozok neked könnyet, amivel megfürdethe­ted hetedik születésnapján a fi­adat - azzal elrepült. A király hitte is, nem is a ma­dár szavait. Mégis reményke­dett. A kismadár először a for­ráshoz repült. - Forrás! Adj nekem egy cseppet a vizedből, hogy vihes­­sem a király arcára könnynek! A forrás halkan csobogta:­­ Adok neked egy cseppet magamból, de azt hiába viszed a királynak, mert az nem lehet az ő könnye. A madárka tovább repült a folyóhoz. De a folyó is ugyanazt válaszolta, mint a forrás. A kismadár gondolt egyet, nekivágott a leghosszabb útnak. Egészen a tengerig repült. - Tenger! Adjál nekem egy cseppet tengervizedből, hogy vi­­hessem azt a király arcára könnynek! - Adok egy cseppet magam­ból - zúgta a tenger -, de azt hi­ába viszed a királynak, mert az nem lesz az ő könnye. A kismadár riadtan csapko­dott szárnyaival, kitől tudna még könnyet kérni! Akkor hir­telen eszébe jutott a vihar. És repült, csak repült. Aztán mikor odaért a viharhoz, sokáig szólít­­gatta, mert bármilyen hangosan kiáltozott, a vihar úgy tombolt, hogy csak nehezen hallotta sza­vait. - Vihar! Mondd meg nekem, hol van a nagy, öreg eső, mondd merre találom?! - Ha átrepülsz rajtam - dübö­rögte a vihar -, pontosan vele ta­lálkozol! A kismadár minden erejét összeszedte és átrepült a viha­ron. Egyenesen szembe találta magát az esővel. - Adok neked egy cseppet magamból, de azt hiába viszed a királynak, mert az nem lesz az ő könnye. Mit volt mit tenni, a kismadár visszarepült a királyhoz.­­ Hiába repültem a nagyvilág­ba. Nem tudtam könnyet hozni az arcodra, mert neked magad­nak kell sírnod a könnyedet. A király megsimogatta a kis­madarat. És nagyon halkan csak ennyit mondott: - Eltelt hét év, hogy elmentél és nem találtál nekem könnyet. Köszönöm, hogy segíteni akar­tál. Igazi barátom vagy. Összehúzta magán a királyi palástot, mintha fázna és így folytatta: - Holnap lesz a fiam hetedik születésnapja, és én nem tudom megmenteni az átoktól. Elviszi majd a boszorkány. A király ébren volt egész éj­szaka. Kisfia ágya mellett ült. Nézte, hogyan alszik. Nézte gyönyörű arcát, simogatta, csó­kolgatta a kis kezét. Már világosodott, mikor a ki­rály elkeseredetten futott ki a palotából ki a kertbe.­­ Nem veszíthetem el egyet­len fiamat! Eső, legalább te se­gíts! Zuhogtasd cseppjeidet! Az eső meghallotta, hogy hív­ja a király. Jött is nagy zivatar­ral. A király arcán végigfolytak az esőcseppek. - Miért nem tudok sírni? - ki­áltotta, és lehunyta szemét. Olyan végtelen volt már a bána­ta, hogy azt hitte, a szíve megre­ped. Hirtelen elállt az eső. És aho­gyan ott állt behunyt szemmel a király, érezte, hogy forró könnycseppek gördülnek végig az arcán. Igen. Sírni kezdett. Sírt, csak sírt. És hétszer fürdet­te meg könnyeivel a fiát, aki azóta már a világ legnagyobb királya lett. ____________________ Anga Mária 1998. augusztus 14. Baracklekvárok ideje Az Isten tudja miért ragaszko­dunk évről-évre a megszokása­inkhoz. Most is lám, már csoma­golni kellene a bőröndökbe nya­ralás előtt, miközben barackot hámozok, magozok, s az édes sár­ga lé végigcsorog a kezemen, amint egyenként helyezem a fa­zékba a lekvárnak, a télire valót. Milyen ősi mozdulat ez. Kapasz­kodás a múltba. Hiszen anyám, nagyanyám is ezt tette ilyen nyár derekán. S most - eszemmel meg nem magyarázhatom miért - én is. Mert az ő idejükben még nem létezett konzervipar, nem voltak fagyasztószekrények, s egyáltalán az élet egyszerűbben és közvetle­nebbül szólt az élelemtermelés és tartósítás, egyáltalán a folyama­tos létfenntartás dolgairól. (Átté­telesen, persze mos is erről van szó, de ez most más.) Miért szedem és rakom üve­gekbe évről-évre a barackot? Nem, nem valami gurmanság, túl­fejlesztett gasztronómiai különc­ség okán. Nem, hanem így ka­paszkodók a valóságba. A kert, a növények a legközvetlenebb kö­zelséget hozzák a Teremtővel. Látni és érezni bennük a teljessé­get, a tökéletlenséget és tökéle­tességet, s a romlást, az enyésze­tet is, s legfőképp az élet fele­lősségét. Ha egy barackfát nem ápolunk, gondozunk kora tavasz­tól késő őszig, akkor virágát el­hullatja, vagy féreg emészti, vagy gyümölcse rothad el. Épp így van az élet dolgaival is. Közel kell hozzá menni, megtapintani a maga valóságában: barackot há­mozni, ízlelni, marcangolni, kifőz­ni, eltelni nehezebb időkre. A sors úgy hozta, hogy több ismerősöm, egykori középiskolai vagy egyetemi évfolyamtársam lett politikussá, zsurnalisztává, vezetővé valamilyen poszton. Egyszóval „magasra nőttek”. A közakarat, a jószerencse, vagy szaktudásuk emelte a többiek fölé, vagy mindhárom egyszerre. Sorsuk, pályájuk különféle­képp alakult, figyeltem őket messziről. Előbb csak a buszbér­letet nem váltották újra, hiszen szolgálati autóval jártak, aztán a lakótelepi lakást cserélték új ház­ra, aztán szép lassan megváltoz­tak a szokások, a barátaik is. Már nem lehetett csak úgy felhívni őket telefonon, később már a ta­lálkozás megszervezése is nehéz­ségekbe ütközött. Az évfolyam találkozókra sem jöttek el, pedig az ő nevük állt vastag betűvel nyomtatva a meghívó élén. Aztán már lehet, hogy eljöttek volna, de többek nem hívták, telefonon nem kerestük őket. Minek is. El­szakadtak a valóságtól. Persze akad, akadt köztük másmilyen is, de ő nehezebb utat járt be. Nem mondott le a régi barátairól, az élettel való kapcso­latáról. Felszállt a buszra, kijárt a kertbe. Az az igazság, hogy közü­lük még kevés maradt meg azon a magas poszton. Szóval feloldha­tatlannak látszó ellentmondás ez, de azt hiszem mégsem megoldha­tatlan, megvalósíthatatlan. Új kormányunk van, új a sze­reposztás a politikában, s a stáb­lista is még csak most formálódik a közélet színpadának hátteré­ben. (Vagy előterében? Szeret­ném elkerülni a képzavart.) Úgy­hogy, mindazok akik fő, vagy akár csak epizódszerepre vágy­nak nem árt, ha most még kimen­nek a kertbe, figyelik a növények életét, s szemmel tartják az embe­reket. Most, még nem kerülnek bele mókuskerékbe: ideje van a­­ szemlélődésnek, a szemlélődés­nek van itt az ideje. S noha özönével ott vannak a környezetükben a készen kapott politikai konzervek, azért néha visszatérnek a természethez, kö­zel a dolgokhoz. Ilyesmik jutnak eszembe lek­vár főzés közben. A gyümölcs szép sárga, érzem az illatát, ahogy rotyog a fazékban. Jó lesz majd e percekre rágondolni télen, nehe­zebb és emberpróbálóbb idők­ben. Jámbor Ildikó S fs BÉprafea ÚJ HELYRE KÖLTÖZÖTT, az egri Koháry u. 11. szám alá, a régi üzlettől 20 méter távolságra! -Ág" Szeretettel várják i gid a régi és a leendő vásárlókat. 6/q l V[~~ Yj A nyitva tartás a régi: ú Hétfőtől péntekig 9-től délután 17-ig l/j 1 SZOMBATON ZÁRVA! ) 1\\ SZILÁNKOK... A Titanic részvényesei feszülten várták az osztalékot... Ott jött a lék...! *** Gyakran volt négyzeteltérésem a matektanárommal. *** Orbán a FIDESZ parancsnoka.

Next