Egri Népujság, 1921. január-június (28. évfolyam, 1-145. szám)
1921-05-05 / 101. szám
Eger, 1921. május 5. csütörtök. XXVTIl. évf. 101. sz. Ara 2 korona. Előfizetési díjak postai szállítással» I POLITIKAI NAPILAP. Egész és félévi előfizetést nem fogadnak el. I Főszerkesztő: BREZNAY IMRE. Negyed évre 110 K. — Egy hóra 40 K. — Felelős szerkesztő:: BHRSY KÁROLY dr.I Szerkesztőség » Eger, Líceum. Kiadóhivatalt Líceumi nyomda?. Telefonszám 11. Alkalmazkodjunk! Fogcsikorgatva és a hitet, hogy visszaszerezzük azt, amit elvesztettünk, fel nem adva : alkalmazkodnunk kell. Számolnunk kell azzal a rettenetesen keserű igazsággal, hogy országunk csak egy harmada a réginek. Ehhez a tényhez kell alkalmazkodnunk. Mert ha nem, akkor úgy járunk, mint az a tönkrement földbirtokos, ki az öröklött vagyon eltékozlása után kapott egy kis hivatalt s azt hitte, tovább is folytathatja a régi életmódot. Fogatot tartott, lakomákat rendezett, mígnem aztán a hivatalból is kikopott és kikerült az utcára. De még ekkor se engedett. Ha alamizsnát kapott, csak finom szivart vett. Az utcáról aztán bekerült a dologházba. Oh! mert a szemünk előtt lejátszódó események azt bizonyítják, hogy az élet az alkalmazkodások és megalkuvások sorozata. Sajnos, hogy éppen a magyar társadalomról áll ez elsősorban. A háború előtti liberális politika nem volt egyéb, mint alkalmazkodás Ausztriához, mint a bécsi udvar kegyének és a kormány jóakaratának szolgai hajhászása. A forradalmak alatt is mily nagyszerűen tudtunk alkalmazkodni! Majd összetörtük magunkat a szakszervezeti igazolványért. Féltünk, hogy azt mondják rólunk : nem vagyunk jó elvtársak. S oly kevés volt a gerinces, az elvekhez és meggyőződéshez ragaszkodó ember, kezdve fentről, lefelé, hogy szinte hasonlóvá lettünk a csúszó-mászó állatokhoz, melyeknek gerince úgy hajlik, mint a nádszál. Honnan is vettük volna a jó példát, mikor azt láttuk és látjuk, hogy a haladás és boldogulás föltétele a sima alkalmazkodás. És azt is bátran lehetne hízelgésnek mondani, mikor azt látjuk, hogy a vezetésre hivatottak tisztánlátását is elhomályosítja az a köd, melyet a szerencsés közelállók oly finoman tudnak fejleszteni; mikor azt látjuk, hogy az önálló véleményt, a nem látszatra dolgozó, hanem szerényen meghúzódó, nem kiabáló tevékenységet milyen könnyen lebirkózzák a szerencsés törtetők. Hasonlóak lettünk a biciklistához, ki lefelé tapos, fölfelé pedig görnyed. Alkalmazkodjunk. Alkalmazkodjunk a törvényekhez, a bevett és helyes szokásokhoz, a jog, erkölcs, vallás és szeretet parancsaihoz, de ez nem jelenti a szolgai megalkuvást, a vélemény és meggyőződés hiányát. Alkalmazkodjunk, ha fogcsikorgatva is, az ország új helyzetéhez. Szüntessünk meg minden fölösleges hivatalt és állást s az ott alkalmazottakat tereljük termelő pályákra. Minden intézmény és vállalat ügyeinek intézésénél tekintetbe kell vennünk, hogy a mai Magyarország termelési viszonyai mások, mint azelőtt. Az új vállalatok olyan termelési ágak művelésére alakuljanak, melyeket ez a szerencsétlen Csonka-Magyarország nélkülöz. De van egy, amiben nem szabad alkalmazkodnunk és lemondanunk : ez pedig a hit és erős elhatározás, hogy Magyarország területi integritásáról nem mondunk le soha! A főgimnáziumi Zenekar hangversenye. Szakemberek tudják csak, mit jelent egy ifjúsági énekkarnak vagy zenekarnak kellő szivonalon való tartása. Amire az ifjú a kari fegyelem hatása alatt, állandó csiszolás mellett odáig fejlődnek, hogy szerzett készségeit és tudását a maguk kiforrottságában állíthatná a közös érdek szolgálatába: letelt az ideje, eltávozik az intézetből. Az előző évi együttes az idén már nincs meg s jövőre újból más elemekből adódik össze. Ez az állandó személycsere teszi oly nehézzé, s egyben bizonytalanná a vezető helyzetét, mert egy évnél továbbra sohasem készíthet munkatervet, hogy úgy mondjuk, «szellemi költségvetést.» Zenekarnál ez a változás még nagyobb arányú, mint az énekkarnál. Egyik évben van flótán, klarinéton játszó tanuló, de nincs kürtös, másik évben megfordítva alakul a helyzet, harmadik évben nincs kisbőgős stb. Ezek a hiányok nem pótolhatók, csak éveken át tartó magántanítással. De így sem mindig sikerül megfelelő erőt kitermelni a vállalkozó ifjúból s a munka kárba veszett. Itt rejlik a titka annak, miért magasabb színvonalú az egyik iskolai év a másiknál; miért színesebb egyszer a zenekar és miért szürkébb annak a hangulata máskor. A hullámzások a háború alatt oly nagy mérveket öltöttek, hogy a munkát abban kellett hagyni. A fiúk bevonultak katonáknak. A hangszereket a zavaros időkben elrekvirálták, alig sikerült valamit megmenteni. S mikor a Zenekar a múlt iskolai évben újból megalakult, a régi tagok közül már senki sem volt kéznél. Teljesen újból kellett megindulni. S noha csak a legnagyobb erőfeszítéssel sikerült a hiányzó hangszereket valamelyest pótolni : a főgimn. Zenekar most egy éve a * Mikes*-ben — alig 3 hónapi tanulás után — bámulatos készséget és fegyelmezettséget mutatott be. Azt megelőzően már egy sikerült hangversennyel is életjelt adott magáról. A Zenekör összetétele az idén más, mint volt a tavalyi. Fuvolása egy sincs, kürtösei kezdők, klarinétosa most tanul. Ezek csak jövőre lesznek annyira, hogy számottevően kivegyék a részüket az összeműködésből. Ebből a szemszögből kell megbírálni TÁRCA, Eger város múltjából. A Polgári Lövésztársulat. A Polgári Lövésztársaság, városunk e legrégibb egyesülete, ma délután 472 órakor tartja évnyitó közgyűlését. Legrégibb ez a társadalmi alakulásásunk, mert hiszen akkor, amidőn az Egri Kaszinó 1833-ban létesült, a »Löbliche Gesellschaft Herrn Bürgerlichen Schützen in der Bischöflichen Frey Stadt Erlau« — már 63 éves volt. Szabályait ugyanis 1769. júl. 28-án állapította meg a város magisztrátusa. Valószínű, hogy az ide beszármazott német polgárok hozták be a katonáskodó szellemet Nagy Frigyes országából, ahol akkor már nagy divatban voltak a lövésztársaságok. A mi társulatunk irattára 1840-ig roppant sovány. Egy pár kölcsönszerződés az egész, amit az első hetven évről megőriztek. De ezekből is látható, hogy bár címe »polgári« volt, tulajdonképeni szelleme katonai. Ez iratok tudniillik (mind németnyelvűek) állandóan Schütz- Compagnieről beszélnek. A barátságos szórakozáson kívül ugyanis rendszeres őrségi szolgálatot teljesítettek s ünnepélyekre is kivonultak. Mivel pedig ez nem csekély terhet rótt a tagokra, lassankint meglehetősen leapadt a számuk. Terem szűk volta miatt máskorra hagyom a részletezést s most csak a városi tanácsnak egy 1843. ápr. 20-án, idevonatkozóan hozott végzését említem meg. Előtte való napon tartották V. Ferdinánd születésnapját: «. . . ekkor tapasztaltatott, hogy az Egri Lövésztársaság olly igen csekély számú légyen, hogy nem hogy nagyobb tisztelkedésekre, de sőtt az évenkint előforduló rendes ünnepi tisztelkedésekre sem elegendőek. . .» Már pedig «a’ rendes katonaságnak Városunktóli távolléte alkalmával ... a’ legfelsőbb Királyi szolgálatokra is e’ társaság Egyessei alkalmaztattanak. ..» Éppen ezért az egyesület tagjait a katonatartás terhe alól fölmentik s számukat a tiszteken kívül 60 főben állapítja meg a tanács. Ez a numerus clausus nem sokáig állhatott fenn, mert 1848-nak változásai ezt is megszüntették s a provizórium idejében már polgári társasággá alakult. Ebből az időből a szokásos vasárnapi versenyek úgynevezett szöglövéseit igen érdekes politikai vonatkozású képek örökítik meg. Az átlőtt céltáblákból ugyanis elég sikerült olajfestésű képeket csinált (véleményem szerint) Joó János. Mindeniken rajta van a dátum és a lövész neve, továbbá a kép sorszáma. E képek (van vagy 60 drb) s a társaság nagytermének falán sorakoznak ma is. Lássunk egyet-kettőt! 21. sz. kép. 1860. aug. 26. Csíky Gyula. A kép közepén homokdomb s két strucc dugja bele a fejét; a két állat felirata : Presse és Donau-Zeitung. Egy harmadik strucc (Oesterreich-Zeitung) futva közeledik. Egy ősz magyar (Hajnik Károly) futva lő és dühösen forgatja a fokosát, melynek felirata: Jogaink. Tarsolyában van: Municipium és Nemzetiség. A sapkája mellett levő fehér toll felirata (Sajtó) felvilágosítást ad kilétéről. (A Sajtó t. i. Hajnik Károly szerkesztésében Budapesten megjelenő politikai napilap volt. — 1862—63-ban Jókai szerkesztette — s ez védte a magyar jogokat, már amennyire akkoriban védeni lehetett.) A kép bal sarkában szuronyos puskával lesben áll egy magyar, tarsolyán ez a felírás: Corpus Juris, Szerződések, 1848. A jobb sarokból egy másik magyar céloz az egyik struccra s előtte a homlokán ez a mondás: Ne bántsd a magyart! 11. kép, 1862. aug. 10. Almásy Bódog. Kerek asztal körül hat személy kártyázik. III. Napoleon (tisztán rá lehet ismerni) hátradűlve, kevélyen ül a székén. Kezében az egész játszma kártya és ezt