Egri Népujság, 1921. július-december (28. évfolyam, 146-297. szám)

1921-10-14 / 233. szám

2 EGRI NÉPÚJSÁG Sopronban is Könnyéjén népszavazás lesz. — Sopron öröme. Velence. M. T. I. A velencei megállapodás egyes részleteit a következőkép adhatjuk le: 8 nappal az után, hogy a szövetségközi bizottság megállapítja a lefegyverzés megtörténtét, Sopront és környékét, beleértve Ágfalvát és Brenkberget is, népszavazás alá állítják, bizottságok ellenőrzése mellett. Ami az átadás következtében az Ausztriával szemben támasztott pénzügyi követelést illeti, ezekben a kérdésekben 15 nap múlva fognak intézkedni Bécsben. Ha a tárgyalások újabb 15 napon belül nem vezetnek eredményre, akkor a trianoni szerződés határozataihoz képest vegyes döntő bizottság fog a kérdésben dönteni. Sopron, MTI. Sopronban a velencei megegyezést csak a mai déli órákban tudták meg, mely rendkívüli nagy örömet keltett a lakosság körében. Az örömhír érkezése után a házakat fellobogózták. Az egész város a legnagyobb lelkesedésről tesz tanúbizonyságot. Dr. Thurner, Sopron város polgármestere kijelentette, hogy a lakosság hangulata a legkitűnőbb és már maga ez a hangulat is egyik záloga annak, hogy a népszavazás Magyarország mellett fog megnyilatkozni. — NI Wl IMI ■ IIIH A miskolcziak propaganda díszelőadása. — A szereplők: Eger, 1921. okt. 12. Amint megírtuk, a máv. irodakezelők miskolczi szakköre f. hő .15 én és 16 án propaganda díszelőadást rendez a Városi Színházban. Prologot mond Schworbauer Lajos, a szakkör elnöke. Sajó Sándor Magyar Énekét szavalja Schworbauer Annuska. A Renegát személyei a következők: Rendező: Kelemen Pál. Ügyelő: Divianszky Gyula. Súgó: Angyal Kálmán. Id. Balogh Gábor, áll. isk. ig. tanító : Pillér János. Ifj. Ballogh Gábor, fia, katholikus pap — Csábrági István. Balogh Gizella, leánya — Schwerbauer Nóra. Dr. Szediacsek János, zsupán — Szemán István. Magda, leánya, Balogh második felesége — Pál Józsefné. Szirmay József, m. kir. főhadnagy — Pál József. Bojtorjai Bogdán, ny. m. kir. honvédezredes — Czapári István. Barna István, ny. m. kir. postafőtiszt — Mercz István. Lengyel István, volt pedellus — Gönczy László. Dr. Horák Vatiszláv, cseh hadbíró, ezredes, elnök — Szabó Sándor. Dr. Tekwerk Vendel, cseh hadbíró, százados, ügyész — Papp Gyula. Marek Ottó, cseh főhadnagy — Franyó Rudolf. Hirskó János, cseh főhadnagy — Münich Mátyás. Krása Vendel, cseh hadnagy — Dánfi Károly. A népküldöttség vezetője — Rózsa István. Egy tót legény — ifj. Schwerbauer Lajos. Mari, a szobaleány — Szemán Bözsike. Az állami segélyek a jövő héten érkeznek meg. Kedvezményes cipőellátásban részesülnek a tisztviselők. Eger, 1921. okt. 12. Budapest, M. T. I. Kérdést intéztünk a pénzügyminisztérium számvevőségi osztályához, hogy milyen stádiumban vannak a kiutalt állami segélyek számfejtései. Kérdésünkre a következő felvilágosítást adták: — A számfejtési előmunkálatok már készen vannak, csupán a végrehajtási utasítást várjuk. Ez a utasítás jelenleg az állami nyomdában van és lehet, hogy még a mai nap folyamán, de legkésőbb holnap beérkezik hozzánk. Ekkor befejezzük a munkálatokat úgy, hogy a segélyeket a legközelebbi szombaton, vagy legkésőbb a jövő hét elején folyósítsuk. Az időpont természetesen a középpontra vonatkozik. A vidéken majd csak a budapesti szétküldés után, de legkésőbb a jövő hét csütörtökére érkezik meg. Budapest. Mint ismeretes, a kormány tovább is fentartja a kedvezményes cipő és ruha ellátást az állami tisztviselők részére. A kormánynak az az álláspontja, hogy a cipőt lehetőleg a vidékiek részére és mérték szerint készíttesse el a belföldi kis és nagy iparral. A szállítást legkésőbb jövő év január végéig akarja befejezni, mely időpontig minden egyes igényjogosult kedvezményes cipőellátásban részesül. HÍREK, Eger, 1921. október 14. A «Renegát» miskolczi előadása, A miskolczi MÁV. tisztviselők műkedvelő gárdájának szombati és vasárnapi előadása elé nagy érdeklődéssel néz az egri közönség. Ez a nagy érdeklődés kötelességünkké teszi, hogy néhány szót szóljunk a darabról és annak miskolczi előadásáról is. Miskolczon három egymásután következő este zsúfolt ház ünnepelte a «Renegát» szerzőjét és szereplőit, amit a darák közreműködők alaposan megérdemeltek. A siker oroszlánrésze az Anonymus név mögött rejtőző Csábrági Istváné, aki ennek a mélytartalmú irredenta drámának szerzője és egyben főszereplője is (ifj. Balog Gábor kath. pap). Az eddig Egerben látott irredenta drámák közül ez a legértékesebb. Nem akarunk a közönség kritikájának elébe vágni, de annyit még megemlítünk, hogy a miskolczi előadások egy egy nagyobb jeleneténél a közönség hangosan zokogva nézte a darabot, jobban mondva valamennyien elfeledtük, hogy színházban vagyunk és megszállás alatt szenvedő testvéreink kálváriáját érezzük. Amint az előjelek mutatják, a miskolcziaknak nem lesz okuk az egri közönségre panaszkodni, itt is telt ház fogja ünnepelni a Hungária Irredenta derék munkásait. (—ik.) Az Érsekfőpásztor adománya. Szmrecsányi Lajos dr. egri érsek a miskolczi műkedvelők pénztárának abból az alkalomból, hogy hazafias felbuzdulásuk Egerben is színre hozza a «Renegát» ot, 500 koronát adományozott. Az egri Lakatos- és Lamezárugyár ünnepe. Városunknak ez a virágzó üzlete harminc éves jubileumát tartja vasárnap, amikor is leleplezik Kollmann János vezérigazgató arcképét. Kollmann János ugyanis negyedszázada vezeti a gyárat fáradhatatlan kitartással és nagy szakértelemmel. Kezdettől méltó társa e munkában Mahner Gyula pénztáros, ezenkívül tizenkét olyan munkás, akik 20—28 éve dolgoznak a gyárban. Az ünnepségen, mely hálaadó istentisztelettel kezdődik, részt vesznek a kereskedelmi m. kir. miniszternek és az A régi szüretekről. A napokban két egri jó cimborám meghívott szüretre. A legszívesebb vendéglátás, lukulluszi lakoma mellett (nem köztisztviselőről van szó) kedélyes hangulatban töltöttük a délutánt a késő esti órákig. Nem vagyok borivó ember. Szeretek csöndes megfigyelője lenni a mulatozó társaságnak s csak akkor veszek benne aktív részt, amikor már a hangulat kezd emelkedett lenni. Akkor is csak musttal teli pohár van a kezemben. Ezekben az elmélkedő perceimben visszagondoltam a régi jó időkre, amikor úri családoknál a szőlő-kultúra még nem volt jövedelmet hajtó tényező. A szüret a sírva vigadás, szórakozó mulatós elengedhetetlen életszükséglete volt minden úri családnak. Visszagondoltam azokra a régi jó időkre, amikor az asszonynép szemérmesen húzta vissza piskóta lábacskáit, ha cipőjének orra véletlenül kikandikált a szoknyája alól. Visszagondoltam azokra a feledhetetlen időkre, amidőn a mai Macák, Icák, Csőrék, Dudik, Lollik, Teák a fiatalság előtt még Mariska, Ilonka, Erzsike, Iduska, Jolánka, Térike kisasszonyok voltak s akikre mint valami szellemi lényre tekintett föl a férfinép. A kedves, bájos, Biedermayer-kor átmeneti határán, a múlt század 50-es és a 60-as éveiben, tartott szüretekre. .Szüret! Ez volt az akkori kor öregjeinek és fiatalságának örömnapja, jobban mondva örömnapjai. Ha már közeledett a szeptember, mindenki csak a szüretről ábrándozott. Folytak a nagy előkészületek. Híztak a süldők, bárányok, ludak és mindenféle apró jószág. A szélrózsa minden irányába vitte Zsiga cigány a leveleket, s melyek mind szüreti mulatságra hívták meg a rokont, jóbarátot. De a meg nem hivott s véletlenül betévedt úri nép is a legszívesebben látott vendég lett. Akire a család számított és el nem jött, örökös haragot, vagy legalább is kemény dorgatóriumot zúdított magára. No, de hát volt is vendég bőven! Öregje, fiatalja, gyerekek csak úgy özönlöttek a szerednyei hegyekbe. A birtokosok asszonynépe lázas tevékenységgel csomagolt. Minden konyhai berendezés, éléstári készlet társzekerekre került. Volt eset, hogy többen egy-két fejős tehenet is felhajtattak, hogy a nagyasszonyok és kisasszonykák biztosítsák maguknak a mindennapi elmaradhatatlan kávécskát. No dehát erre a nagy előkészületre szükség is volt akkor, mert akinek csak 2—3 hold szőlője volt, legalább egy-két hétig kihúzta a szüretet, közben-közben a szórakozás kedvéért kisebb-nagyobb szüneteket tartva. Az ungmegyei Szerednyén, mint fiatal legény, igazi sok szüretet végigélveztem. Ennek nagy szőlőterületei majdnem kilenc-tizedrészben kisbirtokos úri családok tulajdona volt. A vármegye székhelyének összes cigánybandái vándorútra keltek, hogy az akkori (még mindig szomorú) időkben a sírva-vigadó úri osztályt az édes-bús magyar nótákkal szórakoztassák. A szüreti munkából mindenki alaposan kivette a maga részét. A konyhában sütés-főzés. A szüretelésnél a szedésre ügyeltek nemcsak a család tagjai, hanem az állandó vendégek felnőttjei is. Önkéntes munka volt ez, melyet mindenki — tiltakozás ellenére is — kész örömmel és pajzán kedvvel teljesített. Ha pedig a jól végzett napi munka után leszállott az est, akkor kezdődött csak a tulajdonképeni szórakozás. Az öregek behúzódtak a 3—4 szobás borházakba, kártya-partik és csöndes borozgatás közben tárgyalták a haza sorsát. A fiatalság pedig az óriási gesztenyefák alatt az elmaradhatatlan pásztortűz és cigányszó mellett szórakozott. Közben-közben megindult a ma már néhaivá lett s a mai nemzedéktől valószínűen mosollyal fogadott társasjáték. A «Hogy tetszik», Haragszom rád», «Kútba estem» — ártatlan játékok a gardedámok nélkül is biztos és kedves szórakozást nyújtottak akkor még. Egyegy zálogtárgy kiváltása a szelidlelkű, szemérmes kisasszonykáknak sokszor sok lelki gyötrelmet okozott, ha a kegyetlen bíró néha egy csókra ítélte. Volt aztán ilyenkor pajzán nevetés, vigasztalás, bátorítás, sőt egy-egy lányka részéről egy kis irigység is. így tartott ez az esteli szóra-