Egri Népujság, 1922. január-június (29. évfolyam, 1-145. szám)

1922-01-15 / 12. szám

2 EGRI NÉPÚJSÁG zetnek, a házbirtokos olyan bérösszeget köteles bevallani, amilyent ugyanolyan mé­retű, használhatóságú helyiségekért az il­lető pénzügyigazgatósági területen fizetni szoktak. Természetesen ezt az összeget a házbirtokos becsléssel állapítja meg, ha ez esetleg alacsonynak bizonyulna is, el­lene jövedéki kihágás címén eljárást indí­tani nem lehet. Aki házbéradó vallomását nem adja be, azt külön pótadóval büntetik, amely a törvény szerint járó házbéradó összegé­nek 1, 5 és 25 százaléka lehet. Elküldjük őt. A Láthatatlan Vendég. Eger, 1922. jan. 14. A szombati postával Szilvásváradról a következő levelet kaptuk: T. Egri Népújság Szerkesztőségének, Eger. F. hő jan. 6-iki lapjukban a negyedik oldalon az első hírek között «A Látha­tatlan Vendég« címmel egy cikk jelent meg, amit, bár többek előtt felolvastam, senki sem tudott érdemlegesen megma­gyarázni. Kérnők a T. Szerkesztő Urat, hogy ezen kis hírt vasárnapi számuk vala­melyikében megmagyarázni szíveskedne, mert mi nem kívánnánk a nagy ada­kozók mellől elmaradni! Esetleg a Lát­hatatlan Vendéget tessék falunkba irá­nyítani. Szilvásvárad, 1922. I. 7-én. Egy vasárnapi olvasó. Megfelelünk neked, Vasárnapi Olvasó ! A Láthatalan Vendég a Nyomor, mely bekopogtat a gazdag lakomák termeibe s a dőzsölök fülébe suttogja a halál bor­zalmait. Folyik a bor, cseng a pohár, dü­­löngözik a részegség, duhaj tánc liheg a szesz- és szivargőzben. Ő megjelenik, mint túlvilági látomás vonnyadt arcával, fakó szemével. «Circumdederuntot» kiált, halotti szekerek zörgése kushad a nyo­­­mába. Éles fuvalom hasít át a termen, a szivek egy pillanatra megdermednek. Senki sem látja, de érzi, hogy a nyomor kísért. A Láthatatlan Vendég piszkos odúk penészvirága, elkorcsosult gyermekcseme­ték, akiknek arca fakósárgán jelenik meg a lámpafényben, mikor rubinajkú gyer­mekünk hófehér párnái fölé hajolunk. Az édes alszik, de a csönd muzsikál: száraz köhögést reszel a szú. A Láthatatlan Ven­dég megjelent: a beteg gyermek. Amikor összeér a szátok, emberek, s puha fészekben ringatóztok nyugodt álmok kék taván, betelve minden boldogság­gal, anyagi javakkal, emberek becsülésé­vel, szerelmek részegítő borával, közétek furakodik ő. Megmutatja a kezét, mely összeszáradt a kenyér után való vágya­kozásban, kitárja rongyait, megmutatja a szalmafekhelyet, hol sínylődik a kór és átvert szívét a gazdagoknak hagyja örök­ségül a haldokló reménység. Ez a Láthatatlan Vendég s elküldöm hozzád, Vasárnapi Olvasó. Előtted áll Krisz­tus öt sebével, Lázár fekélyeivel, Jób kín­jaival szeméten rágódó teste. Vedd föl a kabátod, Barátom s induljunk a falunak... Ahol hidegek a tűzhelyek, ahol a minden­napi kenyér hiányzik az asztalokról, ahol a kétségbeesés rossz angyala kiterjesztette denevér-szárnyait s enyhülést epednek az eltikkadt ajkak, ott megtalálod, látom.... És cselekedj szíved szerint, ha­ Tisztelettel : Az Egri Népújság szerkesztősége. Sötétek a személykocsik, Az éjjeli utazás kellemetlenségei. — Csak az első osztályú fül­kékben ég a mécses. Eger, 1922. január 14. A Közigazgatási Bizottság legutóbbi­­ ülésében Graefl Jenő poroszlói birtokos szóvátette, hogy a Tiszafüred—füzesabo­nyi vicinális vonalon vaksötétben kényte­len várni a hajnalt az éjjel utazó. Elmon­dotta, hogy a háború óta laza közerköl­csök idejében így nem valami bátorságos utazni, mert az embernek nincsenek macs­kaszemei s nem tudja kellően ellenőrizni­­ a holmiját. A fullasztó sötétségben egy­­­­hamar gazdát cserélhet minden értékesebb­­ csomag s a könnyű lelkiismeretű utasnak akár bottal is lehet ütni a nyomát. Úgy látszik, hogy a világítási mizé­riák nemcsak a Tiszafüred—füzesabonyi vonalon, hanem valamennyi mellékvona­lon, így az Eger—füzesabonyi és az Eger— putnoki vonalon is rettegésben tartják az utasokat. A sötétben való utazás nem új előttünk. Volt benne a világháború alatt elég részünk. Megszokhattuk volna, mint a háborút. Nem is akarunk mi nagyon panaszkodni, de a háború elmúlt s az ár­­amvasutak legutóbbi kommünikéje szerint a forgalom és az utazási kényelem tekin­tetében elértük a békeidők színvonalát. S a Máv.-nak igaza van, amennyiben ősidők óta csak a fővonalakra fordított nagy gondot. A fővonalakon ma csak­ugyan meglehetős kényelem van. Jól fű­töttek és világosak a személykocsik. De a szegény, elhanyagolt vicinális vonalakon még mindig kisért a háborús sötétség. Olyan sokba kerül az a petróleum ? Néhány első osztályú kocsiban még csak pislog a Szent János bogárkája, de a Il­ik, Ill­ik osztályú kocsikban harapni lehet a sötétséget. A II. és III. osztályú utasok nála fizetnek a jegyért .­­ Való­színűen ingyen utaznak . . . egyébként már régen belátta volna a Máv, hogy eze­ket a kocsikat is világítani kell s a vici­nális vonalakkal többet törődne. Pedig, már nem első esetben srófolta fel a Máv­ a személyjegyek árát s ilyen nagy utazási költség fizetése fejében an­­­nyit megérdemelne az utazó, hogy az u­­nalmas hosszú éjszakán olvashasson és szemmel tarthassa podgyászát. Hogyha igazságtalanok lettünk volna, ezennel bocsánatot kérünk. S ebben az e­­setben felhívjuk a Mávot, hogy valamen­­­nyi vicinális vonal Il­ik ás Ili­ik osztályú személykocsijának lámpását szerelje le. Talán akkor megnyugszanak a kedélyek. Mert a lámpa arra való, hogy világítson még a vicinális vonalak II-ik és III ik osztályú fülkéiben is. Hurcolkodnak a szerbek. A szabadkai városházáról elcipelték a díszte­rem berendezését. Eger, 1922. jan. 13. A szerbek, a Balkán nagyranőtt szar­vú kalózai kifelé azt hirdetik, hogy nem csak nem elégszenek meg a jelenlegi ha­tárokkal, nemcsak hogy nem szándékoz­nak visszamenni a csatornáig, pláne a Dunáig, hanem még a határmegállapító bizottságtól azt fogják kérni, hogy Kis­szállásig igazítsa ki a határt az ő javukra. Ezzel szemben a bajai lapok mégis azt az örvendetes hírt kapják Szabadká­ról, hogy a szerbek titokban, nehogy a város lakosságának szívében örömfáklyák: gyúljanak,­­ tovább pakkolnak és hur­colkodnak. A legújabb szabadkai jelentés szerint a szerbek a monumentális szabad­kai városháza díszterméből, közigazgatási bizottsági és tanácsterméből, valamint a­ többi ügyosztályok szobáiból elhurcolták a bútorokat, az elegáns borszékeket, dí­ványokat, asztalokat. A szabadkai városháza közgyűlési terme olyan nagystílű és elegáns volt, hogy a belgrádi skupstina , amely jelen­leg egy lovardában ülésezik, eltörpül mel­lette. A szerbek tehát egyszerűen elhur­colták a szabadkai «parlament« gyönyör« berendezését, amit persze a jó bunyevácok nem jó szemmel néztek. Illetve örülnek neki, mert kedvező jelnek tekintik arra, hogy a szerbek rövidesen el fognak taka­rodni Szabadkáról és a Felső-Bácskából. ...»■«wmaWKiBPWWMMMBaMM .......... Megszavazták a nyolc órás üléseket Drágasági pótlékot kapnak a képviselők. — Csizmadia Sándor megkövette a Házat. Budapest, 1922. január 14. A­ nemzetgyűlés mai ülését 10 órakor nyitotta meg Gaál Gaszton. Az ülés elején a Ház megszavazta az indemnitási vita tartamára a hétfőn kezdődő 8 órás üléseket. A gazdasági bizottság előadója ter­jeszti be azután a képviselők tiszteletdíjá­­nak felemelésére vonatkozó javaslatát A bizottság nem javasolja a tiszteletdíjak felemelését, hanem e helyett azt indítvá­nyozza, hogy szavazzon meg a Ház min­den képviselőnek egyszer és mindenkorra tízezer korona drágasági pótlékot. Ezt az összeget azonban csak azok vegyék fel, akik erre rá vannak utalva. Ugron Gábor hozzájárul a javaslat­hoz, a hozzáadást azonban ellenzi, mert a képviselők közt nem lehet vagyoni kü­lönbséget tenni. Kovács J. István a következő nem­zetgyűlési képviselők fizetésének megálla­pítását is kéri. Vass József dr. mindkét indítvány­hoz hozzájárul. A Ház is ekképen fogadja el a ja­vaslatot. Ezután Csizmadia S­ándor megköveti a Hás iát, amely után Czeglédy Endre be­szél. Az ülés tart. Kis hírek a nagy­világból. Folytatják a tanácskozásokat a vas­gyárak és a munkások megbízottai. — A pártok csak a miniszterelnök hazaérkezése után döntenek. — A pápa üdvözölte az angol királyt az ír­ béke megkötése alkal­mából. — A velencei kiállítás miniszteri biztosa Majovszky Pál dr. miniszteri taná­csos lett. — Rutén-földön paroszláv agitáció folyik. — Február 5 én lesz a kecskeméti választás. — A szocialisták azzal vádolják a kormányt, hogy a velük kötött megálla­podást nem tartja be. —* A tizenegy vár­megyénkből harminckilencet csinálnak. — Briand lemondása végleges. — A főváros be akarja szüntetni az omnibusz járatokat. —■ Gyakorlati programmja lesz a gómiai konferenciának. — Ma kezdték meg az angol csapatoknak Írországból való kivo­nását. — A cseh kormány Kassán tőt fő­iskolát állít föl. — Székesfehérváron föld­rengés volt. — Messéna környékén óriási földcsuszamlás volt, amelynek San Fratelli község áldozatául esett. — A weimári Liszt Ferenc múzeumba betörtek. — A páduai egyetem most ünnepli fennállásának 7 százados évfordulóját. — Görögország is belép a kisantantba. — Románia 24 millió frank előleget kapott Svájctól hazaszállí­tásokra. — A német független szocialisták száma 800 ezerről 300 ezerre esett — A román pénzügyminiszter uj fél­ l­iseket bo­­csájtott ki. Az ércpénz belseje préselt papír. «Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, A*e»,«

Next