Egri Népujság, 1922. január-június (29. évfolyam, 1-145. szám)

1922-05-16 / 110. szám

Ára hétköznap 2 K, vasár- és ünnepnap 3 K.1922. május 16. kedd. XXIX. évf. 110. u l­i&totittui peatta asáiiii*M~ •Agíiaéa félévi *I5fi*«tést­atia fogadónk »I­­?í««g«d­évre 150 £. — Egy hóra 50 K.­­POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő­i BREZNAY IMRE. éx«r*e*stötég i üget, illetnie». K­ s^ók!v»tsli Líceumi ngoas«í»: f'«Sefea mám, 31. A vasárnapi népgyűlések. Népgyülések a környéken. — A miniszterelnök dunántúli útja. Eger, 1922. május 15. A miskolczi Korona-szálló nagyter­mében, vsárnap­ra 12 órakor tartotta meg programmbeszédét Duszik Lajos honvédel­mi párti jelölt. Mindenki Duszik visszalé­pését várta Szentpály javára, de ez nem történt meg. Délután már két népgyűlés is volt Miskolczon: a Reisinger Ferencé (szociáldemokrata) és a Szentpály Istváné. — Ónodra Melczer László egységes­ párti jelölt támogatására leérkezett Mayer Já­nos is, aki nagy lelkesedés mellett beszélt a nagyszámú hallgatósághoz. — Pásztón Ivády Béla tartotta,­meg programmbeszé­dét. Nagy pártja van, így megválasztása biztosra vehető. Bethlen István gróf miniszterelnök és minisztertársainak dunántúli útjáról a következőkben számolunk be: Budapest. M. T. I. Szombat este 10 órakor indult a miniszterelnök vonata, a Keleti pályaudvarról és vasárnap reggel 8 órakor érkezett be a celldömölki pálya­udvarra. Fél 9 órakor vette kezdetét a népgyűlés, amelyen Bethlen miniszterel­nök többek közt a következőket mondot­ta : Tisztelt polgártársak ! Mit akar az egy­séges párt? Független, erős Magyarorszá­got nemzeti királysággal. Szociális refor­mokat, felekezeti békét keresztény és nem­zeti alapon. Felekezeti, békét akarunk és nem harcolt Az osztályok versengésének véget kell vetni, mert úgy is sok ellensé­günk van és egyesíteni kell erőinket. És a protestáns kormány is ..csak kormány. Mi nem akarunk semmiféle királyt a nem­zet nyakára ültetni. Mi keresztény­de­mokráciát akarunk. Ennek a célnak az ér­dekében demokratikus alapra akarjuk é­­píteni alkotmányunkat. Azután Vass József dr. kultuszminisz­ter beszélt­ .Meg kell szüntetni végre az osztály­­harcot, mert az osztályharc döntötte a nemzetet pusztulásba. Én kezet fogtam a kisgazdákkal, mert ő bennük láttam azt az ős nemzeti erőt, mely a föld mélyében gyökeredzik­. A miniszterelnö­k ezután vo­natra szállt és Szombathelyre utazott. A miniszterelnök fél 3 órakor érkezett Szom­bathely pályaudvarára. Hegyeshalmy ke­reskedelmi miniszter nagy tetszéssel foga­­­dott beszéde után gróf Bethlen szűnni nem akaró éljen és taps közepette emel­kedett szólásra­. Választási küzdelmek lep­ték el az országot, azonban az ellenzék részéről programmbeszédet mind ez ideig nem hallottunk. Hallottunk ugyan szemé­lyes támadásokról, de komoly program­j­mot mind ez ideig nem láttunk. A háború­­, a forradalom és az idegen megszállás, mint örökségek maradtak reánk. Azt mond­ja az ellenzék, hogy tessék takarékoskod­ni, helyes, ez így van, de ugyan­akkor az ellenzék a legnagyobb reformokat követeli. A miniszterelnök ezután a drágaság okairól beszélt. A tisztviselők helyzetéről beszélve azt mondotta: A napokban egy rendelet jelenik meg, amelyben a kormány saját felelőssége tudatában tisztviselői fi­zetését a Kansz követeléséhez mérten majdnem egészében teljesíti. Azt is mond­ják, hogy meghunyászkodó politikát foly­tatunk. Részletesen foglalkozik a király­­puccsal, beszélt a detronizációs tör­vényről, majd megdönti gróf Andrássynak azt a vádját, hogy a kormány nem gon­doskodott a királyi családról. Ennek az országnak békére, nyugalomra van szük­sége, hogy polgárai békés munkájával újra felemeljük Magyarországot Nagyma­­gyarországra. _________________ A kormány „bűne“. Eger, 1922. május 15 Kóródi Katona János, a Haller párt, illetve a keresztény ellenzék képviselője­löltje, f. hó 14 én, vasárnap délelőtt tar­totta programmbeszédét a Városháza ud­varában. A képviselőjelölt teljesen magára ha­gyatva kezdett hozzá programmbeszédé­­hez. Nem akadt Egerben senki, aki­ a nép­­gyűlést, legalább a formaságok kedvéért, megnyitotta, vagy bezárta volna. Egerben Kóródi Katona János, úgy látszik, nem lesz képviselő. Da azért hallgatósága, az volt. Föl­készülve és turbulens kiszólásokkal föl­­fegyverkezve jelent meg az Erlach-párt és merő kíváncsiságból a Nagy János­ párt. Kit ne érdekelt volna a keresztény el­lenzék programmja? Az a politikai programm, amit adott, programmnak, némi módosítással, nagyon okos és nagyon helyes programm, hiszen keresztény erkölcsi alapon áll, de hogy a gyakorlatban milyennek bizonyul, azt az idők és­­ a kormányzópárt fogja meg­mutatni. A Haller-párt programmjában u­­gyanis minden­ benne van, amit a kormány­zópártnak eddig fizikai lehetetlenség volt megalkotnia: így a földreform és a nagy­birtokok vagyonváltsága, a kisemberek védelme. Általában a képviselőjelöltek sze­retnek a kisemberekre apellálni. Erre csak az lehet a válaszunk, hogy az egységes párt programmja van annyira szociális, mint a Haller-párté. A legitimizmus fejtegetése közben a szónok az Erlach-párt szabad királyválasz­­tó politikájáról beszélt, idézve Kossuth szavait, amikor ugyanis a czeglédiek ná­la küldöttségileg tisztelegtek Turinban. Ha tudná, hogy Magyarország királya (te­hát nem Ausztria császárja) — mondotta Kossuth — ül a trónon, habozás nél­kül Magyarországba utaznék és hűséget esküdne neki. Kóródi Katona János nagy bűnéül rótta fel a kormánynak, hogy 1,500,000 választópolgárt fosztott meg az új válasz­tási rendelettel szavazati jogának gyakor­lásától. Ez tény. Ez igaz. S e ténnyel szem­ben a népgyűlés sem tudott állást foglal­ni. De a válasz nem sokáig késett. Mikor az októbristákról és Károlyi Mihályról volt szó, valaki elkiáltotta magát a tö­megben : — Éljen Károlyi Mihály! Hát, tisztelt képviselőjelölt úr, ezért vette el a kormány 1,500,000 választópol­gár szavazójogát! Mert az alacsonyabb műveltségű tömeget, amely soha sincsen tisztában még a legegyszerűbb politikai fogalmakkal sem, nagyon könnyen lehet forradalmasítani. Ezért volt az általános titkos választójognak ellensége Tisza István gróf. S az idők neki adtak igazat. A Hevesvármegyei Kertészeti Egyesület ideiglenesen megkezdte működését. Eger,­­1922. május 15. Még a múlt esztendőben megalakult Egerben a Hevesvármegyei Kertészeti Egyesület, részint a vármegyében működő mű- és kereskedelmi kertészek, részint pe­dig Egerváros és Hevesvármegye virág­­kedvelő közönségének bevonásával. Soha­sem volt nagyobb szükség az ilyen egye­­sü­lésre, mint manapság, amikor csak a többtermelés, hazai értékeink meg­­­becsülése, a megmaradt áldott magyar föld lehetó legnagyobb kihasználása ment­het még valamennyire meg bennünket. És ha lehet még igen számottevő értékeket kipréselni a magyar földből, akkor köz­gazdaságunk Hamupipőkéje, a kertészet jöhet itt elsősorban számításba. De el kell ismernünk, hogy kertészetünk egy cseppet sem áll nyugateurópai színvonalon. Dol­goznunk kell tehát sokat, hogy valami­képen is megközelíthessük a nyugati álla­mok kertészeti kultúráját és szaporítsuk vele alaposan megtépázott nemzeti vagyo­nunkat. Vármegyénk kertészei és virágked­velő közönsége, élükön a minden szépért és nemesért lelkesedni tudó Cseke Gábor­­ prelátus, nagypréposttal, fölismerték ,annak

Next