Egri Népújság, 1923. január-június (40. évfolyam, 1-145. szám)
1923-03-23 / 67. szám
2 Ezek szerint még egyéb kisebb kiadásokkal együtt a Népjóléti Minisztérium összes kiadása 4 milliárd 846 millió 628 ezer korona, a bevétele pedig 395 millió 500 ezer korona, a hiány tehát 4 milliárd 451 millió 108 ezer korona Hadirokkantak, hadiözvegyek, hadiárvák segítésére fordít az állam összesen — miként a fenti adatokból kitűnik, — egy milliárd 413 millió 103 ezer koronát. n. Húsvéti szinielőadások a Városi Színházban. Eger, 1923. márc. 22. A húsvéti ünnepekre Egerbe érkezik egy pesti művészekből álló kis társulat, hogy négy előadást tartson a Városi Színházban. A kis társulat a legérdekesebb műsorral készül az egri vendégszereplésre. Részben művészi színvonalon álló komoly darabokkal, részben mulatságos bohózatokkal fogják szolgálni az egri közönség ünnepi szórakozását. A rendezés munkája Szentiványi Béláé, akit az egri közönség már szeretetébe fogadott és aki most mindent el fog követni a kis társulattal együtt, hogy emlékezetessé tegye ezt a kirándulást a szépért mindenkor lelkesülő egri közönségnek. Hmvét vasárnap délutánján ,A gólya című kacagtató bohózatot játszák, egyik férfi főszerepben a kitűnő fővárosi művésszel, Várnai Lászlóval, akit az egri közönség még a Falágyi- társulatnál avatott kedvencévé és aki szerzett hírnevéhez méltóan most is a legkitűnőbbet nyújtja. Partnere Orbán Viola, a tehetséges fiatal komika, U. Dinnyéssy Juliska, Lányi Ilonka, Czéder Buci, Baghy Gyula és Bersányi Jenő lesznek." Húsvét vasárnapján este három kitűnő, művészi "színvonalú egyfelvonásossal folytatja a társulat vendégszereplését. Az első kis darab az «Utolsó szerda» c. dráma, amely izgalmas cselekményével igaz gyönyörűséget fog szerezni a közönségnek. A kis darabban Dénes Rózsi — akinek ez egyik legjobb szerepe, — Szentiványi Béla és Baghy Gyula játszik. A második kis darabban, a «Pillangó szerelem» című drámában Lányi Ilona jut háres feladathoz, amelyet az ifjú művésznő szép tehetségével bizonyára meg is old. Játszanak még a darabban: Dénes Rózsi, Orbán Viola, Várnai László, Szentiványi Béla, Baghy Gyula és Berlányi Jenő. Harmadik darab húsvét vasárnapján este a «Kék szalon», egy vérbeli kedves bohózat, amelyben Dénes Rózsi, Orbán Viola, Szentiványi Béla, Baghy Gyula és Berlányi Jenő játszanak. Húsvét hétfőjén délután a «Kisasszony férje» című vígjáték van műsoron, amelyben U. Dinnyéssy Juliska, Lányi Ilona, Orbán Viola, Koppány Bözsi, Szentiványi Bála, Várnai László, Baghy Gyula és Bersányi Jenő jutnak hálás színészi feladathoz. A változatos és szórakoztató ünnepi programmoz húsvét hétfőn este a Budapesten nagy sikeret játszott, izgalmas cselekményű «Morfium» című színművel fejezik be, melyben Szentiványi Béla játsza a morfinista fárasztó és nehéz szerepét, amely úgy az idegek, mint a tehetség szempontjából az utóbbi idők legkeményebb színészi próbája. A fővárosban Csortos Gyula alakította ezt a szerepet. Szentiványi partnere a darabban Koppány Bözsi lesz, aki szintén nehéz feladathoz jutott. A «Morfium» után U. Dinnyéssy Juliska, Orbán Viola, Várnai László és Baghy Gyula néhány kedves magánszámmal fejezi be az estét. A kis társulat avval a szeretettel ajánlja művészi teljesítményét az egri közönség figyelmébe, mint amily szeretettel és művészi lelkesedéssel minden törekvésük nekik is az lesz, hogy közönségüknek két kellemes napot szerezzenek, i. 1923. március 23 A nemzetgyűlés ülése, Budapest. A nemzetgyűlés mai ülését */12 órakor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. Az elnöki előterjesztések után Neubauer Ferenc, a pénzügyi bizottság előadója, terjeszti be jelentését. Az elnök jelenti, hogy áttérnek a munka szabályozásáról szóló törvényjavaslat tárgyalására. A javaslatot általánosságban letárgyalták. Cseh léggömb szállott le Kistályán. Eger, 1923. március 22 A napokban a királyai dombokon dúdolva szántogatott néhány jó magyar. Egyszer csak valami furcsa, piros lebernyeget láttak lefelé esni a tavaszi verőfényben. És le is esett a lebernyeg s elterült az áldott magyar földön, mint valami kipukkadt béka. Nosza ott termettek a kistályai magyarok és megállapították, hogy bizony az léggömb. Szivar alakja van s a közepére kosár, gyanánt néhány kődarab volt erősítve. Az egyik kőre pedig egy levelezőlap, melyen magyar és cseh nyelven a következő szöveg volt írva: «Kassai időjárástani intézet. Megtaláló kéretik, írja a levelezőlapra, hogy hol és mikor találta meg a léggömböt. Aztán dobja be a lapot a postaszekrénybe, a léggömböt pedig megtarthatja » A léggömb megtalálói a kistályai csendőrparancsnoknak adták át a furcsa • madarat«, amelyet aztán a mezőkövesdi csendőr-járásparancsnoksághoz szállítottak be Kölcsönt keresnek a csehek. Isten szeme előtt. Versek. Irta: Székely László. Amikor Petőfi Sándor új hanggal jött, elvetvén a holdsugaras, csolnakos érzelgősséget s az egészséges, népies költészetet hirdette, forradalmisággal, nagyképűsködéssel vádolták. Amire azután megjött a méltó válasz: «Mit ugattok, mit haraptok engemet, hitvány ebek?!» Petőfi Sándor óta nagyot fejlődött a költészet. Jött Ady. Neki is volt elég dolga a pennavágókkal. Újat mert adni. Ez volt a baj. S a zsenitől nagyon félnek a kis ügyeskedő firkászok. Ady után az irodalom most éli forradalmát. Újat hirdetők jönnek, újat adok nem. De azért ez is biztató: a sok ígéret közül egy-kettő tán még is teljesül. A fejlődés első feltétele: lerázni a régi bilincseket. Székely is így énekel: «Gyilkos leszek ! Gyilkolok ! Halottat ölök én és újra teremtek! Új és szebb dolgot. Jaj, a régiekkel én már beteltem! Lelkem ! . . . ó. megnyílt hangszer! Isteni szerszám! Új dalok kelyhe! a régit, ím bezárom.» A baj ott kezdődik, hogy voltaképen Székely a «régit» nem zárja be, azazhogy bezárja azt a régit, ami magyar, de nem zárja be a régi Nyugatos dalok kelyhét. S dalol tovább, ismert mesgyéken járva, avval áltatván magát, hogy új, ismeretlen világot énekel. Nem mondom ezzel azt, hogy Székely nem költő. Az, mégpedig a javából. De szerencsétlen, mert Walt Withmanoskodik. Izmos erejét, dübörgő szavát effektált szólamokba, sokszor mérföldes verssorokba rakja. Őserejét érzem. S talán azért is olyan szertelenkedő. Sajnos, ez a kötet is szaporította a tömegköltészetet jó, becses, értékes versekkel ugyan, de nem váltja be az ígéretet, nem zárul be a «minden — réginek» az ajka. Mint költő, á la Walt Withmann, az embert énekli: «Én a jóknak énekelek. Azoknak, akik felhasadt, vérző szívvel siratják az embert: a buta proletárt, akit csapszékben roncsol a kór; a kótyagos munkást, kit pórázon dobálgat, rángat a róka okosság: a bankárt, piócát nemző bősz «apostol.» A derűit fejű parasztot énekelem, aki munkamámorában elfeledkezve, és ösztönnel tűr, kapat hord, s így gyűjt halomra kincset, hogy dúskálhasson a patkányhad. A szellemi igában lihegőket: a tudóst, aki életet áldoz, hogy megoldjon egy-egy bilincset a millió közül — mi itt nyűgöz a rögön, — tengődve morzsán. Vagy azt, kinek szive elvérzik egy szón, egy gondolaton, egy villanáson, mi kitépi őt ember sorsából s emeli fel, fel; de keze mégis itt tapogat a sötétben, irónnal a papírlapon . . .» Hazafias versei «elég szépek.» Olyanok, mint ünnepi, lendületes vezércikkek. A hosszú sorok megölik a rímet, de megölik a ritmust is: ellaposodik a vers. Önkéntelenül költői szárnyalású szónoki beszédek jutnak eszünkbe. S valahogy azt ne higgje Székely László, hogy elfogult vagyok, megvallom: Ady költészetének Prága. MTI: Néhány lap azt jelenti, hogy a csehszlovák állam, főleg Amerikában, talajt keres egy új kölcsön számára. A Prager Presse értesülése szerint ezt a kölcsönt az Erdős Kárpátokban, beruházási célokra akarják felhasználni. A kiterjedt erdőségeket ugyanis vasúti vonalak kiépítésével szándékoznak nagyobb méretekben kihasználni, erős tényezője a ritmus, a láthatatlan zenekar a sorokban , azok a sorok rövidek. Az ő sorai azonban nem muzsikálnak, hanem hömpölyögnek. A kötet tele van értékkel, gondolattal, könnyelműen elpazarolt szépségekkel, amelyek nem tudnak érvényesülni. A Rab föld c. költeményében majdnem az összes magyar városokat, hegyeket, folyókat fölsorolja, persze ezáltal fárasztóvá, lapossá válik. Izzó hazaszeretete fűti verseit s tudna repülni, ha lerázná a moderneskedő iga terheit Nem kell itt moderneskedni. Akik modernnek vallják magukat,nem azok. Modern maga a kor. Lehelletét, fényét ráleheli, bélyegét rásüti a költészetre is. A külső forma, az affektáció, egypár hangulatos szólam, vagy különcködés nem avatja a költőt a babérosok közé. Tessék egyszerűen írni. A titok nyitja, hogy Verlain, Walt Withmann, Baudlaire, Rilke s Verhaeren is egyszerűek voltak s ti, szegény magyar poéták, azt tanultátok meg, ami — hiba volt bennük s nem vettétek át az egyszerűséget, ami felé Ady— legalább is törekedett. Változnak az idők. Változik az ízlés. Abból az ételből, melyet egy évtizedig ettünk, nem kérünk sokáig. A művészetben az egyszerűség ünnepli diadalát. Az egyszerűség korát látom a jövendőkben: légy egyszerű, mint a föld, a fű, a gondolat, az ég. S míg lesz gondolat, s a föld terem, míg zöldelnek rajta a fűvesff, míg fölöttük napszemével mosolyog a szelíd ég, dalod él, dalod millióknak ad vigasztalást. Jakab József.