Egri Népújság, 1923. január-június (40. évfolyam, 1-145. szám)

1923-03-23 / 67. szám

2 Ezek szerint még egyéb kisebb ki­adásokkal együtt a Népjóléti Minisztérium összes kiadása 4 milliárd 846 millió 628 ezer korona, a bevétele pedig 395 millió 500 ezer korona, a hiány tehát 4 milliárd 451 millió 108 ezer korona Hadirokkantak, hadiözvegyek, hadi­árvák segítésére fordít az állam összesen — miként a fenti adatokból kitűnik, — egy milliárd 413 millió 103 ezer koronát. n. Húsvéti szinielőadások a Városi Színházban. Eger, 1923. márc. 22. A húsvéti ünnepekre Egerbe érkezik­­­­ egy pesti művészekből álló kis társulat,­­ hogy négy előadást tartson a Városi Szín­házban. A kis társulat a legérdekesebb műsorral készül az egri vendégszereplésre. Részben művészi színvonalon álló komoly darabokkal, részben mulatságos bohóza­tokkal fogják szolgálni az egri közönség ünnepi szórakozását. A rendezés munkája Szentiványi Béláé, akit az egri közönség már szeretetébe fogadott és aki most min­dent el fog követni a kis társulattal együtt, hogy emlékezetessé tegye ezt a kirándu­lást a szépért mindenkor lelkesülő egri közönségnek. Hmvét vasárnap délutánján ,A gó­lya­ című kacagtató bohózatot játszák, egyik férfi főszerepben a kitűnő fővárosi művésszel, Várnai Lászlóval, akit az egri közönség még a Falágyi- társulatnál ava­tott kedvencévé és aki szerzett hírnevé­hez méltóan most is a legkitűnőbbet nyújtja. Partnere Orbán Viola, a tehetsé­­­ges fiatal komika, U. Dinnyéssy Juliska, Lányi Ilonka, Czéder Buci, Baghy Gyula és Bersányi Jenő lesznek." Húsvét vasárnapján este három ki­tűnő, művészi "színvonalú egyfelvonásos­­sal folytatja a társulat vendégszereplését. Az első kis darab az «Utolsó szerda» c. dráma, amely izgalmas cselekményével igaz gyönyörűséget fog szerezni a közön­ségnek. A kis darabban Dénes Rózsi — akinek ez egyik legjobb szerepe, — Szent­­iványi Béla és Baghy Gyula játszik. A második kis darabban, a «Pillangó szere­lem­» című drámában Lányi Ilona jut há­res feladathoz, amelyet az ifjú művésznő szép tehetségével bizonyára meg is old. Játszanak még a darabban­­: Dénes Rózsi, Orbán Viola, Várnai László, Szentiványi Béla, Baghy Gyula és Berlányi Jenő. Harmadik darab húsvét vasárnapján este a «Kék szalon», egy vérbeli kedves bohó­zat, amelyben Dénes Rózsi, Orbán Viola, Szentiványi Béla, Baghy Gyula és Berlá­nyi Jenő játszanak. Húsvét hétfőjén délután a «Kisas­­­szony férje» című vígjáték van műsoron, amelyben U. Dinnyéssy Juliska, Lányi Ilona, Orbán Viola, Koppány Bözsi, Szent­­iványi Bála, Várnai László, Baghy Gyula és Bersányi Jenő jutnak hálás színészi feladathoz. A változatos és szórakoztató ünnepi programmoz húsvét hétfőn este a Budapesten nagy sikeret játszott, izgal­mas cselekményű «Morfium» című szín­művel fejezik be, melyben Szentiványi Béla játsza a morfinista fárasztó és ne­héz szerepét, amely úgy az idegek, mint a tehetség szempontjából az utóbbi idők legkeményebb színészi próbája. A fővá­rosban Csortos Gyula alakította ezt a szerepet. Szentiványi partnere a darab­ban Koppány Bözsi lesz, aki szintén ne­héz feladathoz jutott. A «Morfium» után U. Dinnyéssy Juliska, Orbán Viola, Várnai László és Baghy Gyula néhány kedves magánszámmal fejezi be az estét. A kis társulat avval a szeretettel ajánlja művészi teljesítményét az egri közönség figyelmébe, mint amily szeretet­tel és művészi lelkesedéssel minden tö­rekvésük nekik is az lesz, hogy közönsé­güknek két kellemes napot szerezzenek, i. 1923. március 23 A nemzetgyűlés ülése, Budapest. A nemzetgyűlés mai ülését */­12 órakor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. Az elnöki előterjesztések után Neubauer Ferenc, a pénzügyi bizottság elő­adója, terjeszti be jelentését. Az elnök jelenti, hogy áttérnek a munka szabályo­zásáról szóló törvényjavaslat tárgyalására. A javaslatot általánosságban letárgyalták. Cseh léggömb szállott le Kistályán. Eger, 1923. március 22 A napokban a királyai dombokon dúdolva szántogatott néhány jó magyar. Egyszer csak valami furcsa, piros lebernyeget láttak lefelé esni a tavaszi verőfényben. És le is esett a lebernyeg s elterült az áldott magyar földön, mint valami kipukkadt béka. Nosza ott termettek a kistályai ma­gyarok és megállapították, hogy bizony az léggömb. Szivar alakja van s a köze­pére kosár, gyanánt néhány kődarab volt erősítve. Az egyik kőre pedig egy leve­lezőlap, melyen magyar és cseh nyelven a következő szöveg volt írva: «Kassai időjárástani intézet. Megtaláló kéretik, írja a levelezőlapra, hogy hol és mikor találta meg a léggömböt. Aztán dobja be a lapot a postaszekrénybe, a léggömböt pedig megtarthatja » A léggömb megtalálói a kistályai csendőrparancsnoknak adták át a furcsa • madarat«, amelyet aztán a mezőkövesdi csendőr-járásparancsnoksághoz szállítot­tak be Kölcsönt keresnek a csehek. Isten szeme előtt. Versek. Irta: Székely László. Amikor Petőfi Sándor új hanggal jött, elvetvén a holdsugaras, csolnakos érzel­gősséget s az egészséges, népies költészetet hirdette, forradalmisággal, nagyképűskö­déssel vádolták. Amire azután megjött a méltó válasz: «Mit ugattok, mit haraptok engemet, hitvány ebek?!» Petőfi Sándor óta nagyot fejlődött a költészet. Jött Ady. Neki is volt elég dolga a pennavágókkal. Újat mert adni. Ez volt a baj. S a zsenitől nagyon félnek a kis ügyeskedő firkászok. Ady után az irodalom most éli for­radalmát. Újat hirdetők jönnek, újat adok nem. De azért ez is biztató: a sok ígéret közül egy-kettő tán még is teljesül. A fejlődés első feltétele: lerázni a régi bilincseket. Székely is így énekel: «Gyilkos leszek ! Gyilkolok ! Halottat ölök én és újra teremtek! Új és szebb dolgot. Jaj, a régiekkel én már beteltem! Lel­kem ! . . . ó. megnyílt hangszer! Isteni szerszám! Új dalok kelyhe! a régit, ím bezárom.» A baj ott kezdődik, hogy voltaképen Székely a «régit» nem zárja be, azazhogy bezárja azt a régit, ami magyar, de nem zárja be a régi Nyugatos dalok kelyhét. S dalol tovább, ismert mesgyéken járva, avval áltatván magát, hogy új, ismeretlen világot énekel. Nem mondom ezzel azt, hogy Székely nem költő. Az, mégpedig a javából. De szerencsétlen, mert Walt With­­manoskodik. Izmos erejét, dübörgő szavát effektált szólamokba, sokszor mérföldes verssorokba rakja. Őserejét érzem. S talán azért is olyan szertelenkedő. Sajnos, ez a kötet is sza­porította a tömegköltészetet jó, becses, értékes versekkel ugyan, de nem váltja be az ígéretet, nem zárul be a «minden — régi­nek» az ajka. Mint költő, á la Walt Withmann, az embert énekli: «Én a jóknak énekelek. Azoknak, akik felhasadt, vérző szívvel siratják az embert: a buta proletárt, akit csapszékben roncsol a kór; a kótyagos munkást, kit pórázon dobálgat, rángat a róka okosság: a bankárt, piócát nemző bősz «apostol.» A derűit fejű parasztot énekelem, aki munkamámorában elfeled­kezve, és­ ösztönnel tűr, kapat hord, s így gyűjt halomra kincset, hogy dúskálhasson a patkányhad. A szellemi igában lihegőket: a tudóst, aki életet áldoz, hogy megoldjon egy-egy bilincset a millió közül — mi itt nyűgöz a rögön, — tengődve morzsán. Vagy azt, kinek szive elvérzik egy szón, egy gondolaton, egy villanáson, mi kitépi őt ember sorsából s emeli fel, fel; de keze mégis itt tapogat a sötétben, irónnal a papír­lapon . . .» Hazafias versei «elég szépek.» Olyanok, mint ünnepi, lendületes vezércikkek. A hosszú sorok megölik a rímet, de meg­ölik a ritmust is: ellaposodik a vers. Ön­­kéntelenül költői szárnyalású szónoki be­szédek jutnak eszünkbe. S valahogy azt ne higgje Székely László, hogy elfogult vagyok, megvallom: Ady költészetének Prága. MTI: Néhány lap azt jelenti, hogy a cseh­szlovák állam, főleg Ameri­kában, talajt keres egy új kölcsön szá­mára. A Prager Presse értesülése szerint ezt a kölcsönt az Erdős Kárpátokban, be­ruházási célokra akarják felhasználni. A kiterjedt erdőségeket ugyanis vasúti vo­nalak kiépítésével szándékoznak nagyobb méretekben kihasználni, erős tényezője a ritmus, a láthatatlan zenekar a sorokban , azok a sorok rö­videk. Az ő sorai azonban n­em muzsikál­nak, hanem hömpölyögnek. A kötet tele van értékkel, gondolat­tal, könnyelműen elpazarolt szépségekkel, amelyek nem tudnak érvényesülni. A Rab föld c. költeményében majdnem az összes magyar városokat, hegyeket, folyókat föl­sorolja, persze ezáltal fárasztóvá, lapossá válik. Izzó hazaszeretete fűti verseit s tudna repülni, ha lerázná a moderneskedő iga terheit Nem kell itt moderneskedni. Akik modernnek vallják magukat,nem azok. Modern maga a kor. Lehelletét, fényét rá­leheli, bélyegét rásüti a költészetre is. A­­ külső forma, az affektáció, egypár han­gulatos szólam, vagy különcködés nem avatja a költőt a babérosok közé. Tessék egyszerűen írni. A titok nyitja, hogy Verlain, Walt Withmann, Baudlaire, Rilke s Verhaeren is egyszerűek voltak s ti, sze­gény magyar poéták, azt tanultátok meg, ami — hiba volt bennük s nem vettétek át az egyszerűséget, ami felé Ady— legalább is törekedett. Változnak az idők. Változik az ízlés. Abból az ételből, melyet egy év­tizedig ettünk, nem kérünk sokáig. A mű­vészetben az egyszerűség ünnepli diada­lát. Az egyszerűség korát látom a jöven­dőkben: légy egyszerű, mint a föld, a fű, a gondolat, az ég. S míg lesz gondolat, s a föld terem, míg zöldelnek rajta a fűve­­sff, míg fölöttük napszemével mosolyog a szelíd ég, dalod él, dalod millióknak ad vigasztalást. Jakab József.

Next