Egri Népújság, 1923. január-június (40. évfolyam, 1-145. szám)

1923-03-24 / 68. szám

2 T , ft"T mm näfüjöa» tóere érdemes, hogy Miklóssy Aladár főszolgabiró jelentése szerint a pétervásárai j járásban nincs munkanélküli. Egyetlen egy lakos sem jelentkezett közmunkák végzésére. — Nem igaz, mintha 8 kgr. gázát kapnának a napszámosok. Három—öt kgr. búza a napszám természetben, vagy megfelelő készpénz. Amint értesültünk, Török István kir. műszaki tanácsos a hevesi járásban, jelenleg Tiszaszőllősön ellenőrzi a közmunkákat, Steiger József kir. mérnök pedig a napokban a hatvani járásba utazik ugyancsak a közmunkák vezetésére, illetve megvizsgálására, Apotheózis a szocialista tüntetéshez. Budapest. (MTI.) Csaknem az összes politikai pártokban élénk megvitatás tárgya volt a tegnapi szocialista-ízű tüntetés, amelynek meglehetősen bolsevista ízét még azok az ellenzéki képviselők sem tagadják, akik politikai felfogások mellett némi objektivitásra is törekednek. A keresztény egység pártjában intő jelnek tekintik ezt a tüntetést, hasonlóképen a kormányt támogató pártonkívüli képviselők is, akik szerint Bethlen legutóbbi nyilatkozata kapcsán az ellenzéki sajtónak írott kommentárjai bátorították föl az eddig csendben meglapult forradalmi irányzatú elemeket. Budapest. (MTI.) Bethlen István gróf miniszterelnök a nemzetgyűlés mai ülésének megkezdése előtt a Ház elnökének szobájában az ellenzéki pártszövetség megbízottaival, Rassay Károllyal, Pakots Józseffel, Giesswein Sándorral, Payer Károlylyal és Farkas Tiborral tanácskozást folytatott, amelynek rendjén a miniszterelnököt minden oldalról informálták. Bethlen miniszterelnök kijelentette, hogy minden rendbontással szemben a legerélyesebben fog fellépni, a kormány. Ha még egy esetben a politikát bármilyen formában is az utcára viszik, a kormány statáriumot fog kihirdetni. Fásítás vármegyénkben. Eger, 1928. márc. 28. Szerencsés véletlen hozott össze vármegyénk erdőfelügyelőjével. A kedvező alkalmat megragadtam, hogy Heves megye fásításáról néhány közérdekű kérdést intézzek hozzá. — Az elmúlt két esztendőben, — mondja a felügyelő — a kopár területek, vízmosások befásítása nagyon lassan haladt a kedvezőtlen, száraz időjárás miatt. Bár több százezer csemetét adtunk ki, a rossz idő meghiúsította törekvéseinket. Vármegyénkben halt helyen van csemetekertünk, amelyekben főképen az akácot szaporítjuk. Az akácfa egyike azoknak a fáknak, melyek gyorsan fejlődnek s tüzelőnek, szerszámfának egyaránt alkalmasak. Csemetekertjeink Terpes, Bakta, Porossló, Heves, Gyöngyöstarján, Pásztó községekben vannak. A poroszlóit Tiszafüredre fogjuk áthelyezni, ahol a viszonyok jóval kedvezőbbek. Iyen kapják a csemetéket. A községek ma magánosok előállítási árban. — A most folyó évben már intenzivebben folytatjuk a munkát s reméljük, hogy a mostani esztendő csapadékban műsabb lesz s így kedvezőbb a fásításra. A vonat mozdonya füttyent, sietve búcsúztunk. Hazafelé haladva, láttam és találtam nem is valami kicsiny darab földet, területet, mely szinte kiabál a fásítás után, várja, a talajlefegó, több oxigént kilehelő, harmatot szerző kis erdőcskét. Várja a fűszál, hogy korán reggel a harmat ezernyi színben játszó cseppjét átadja neki a nagy kézbesítő, — a fa. Várja a gulya, a ménes, hogy a delelőn fák árnyában pihenjen s ne rágja a légy. Várják az ég kis dalosai, hogy fészket rakjanak a fák koronájának ágain. Várja a gazdasszony, hogy legyen tüzelője; keresi a kerékgyártó, a bognár szerszámfának; a tiszavidéki cigány, hogy puhafából teknőt, fakanalat faraghasson. És várja a falu szegénye, hogy széttördelt gallyával, a rőzse mellett megsüthesse a legjobban várja a haza, maga cipóját. De melynek drága erdeit elrabolta az ellenség s most ő tengődik, aki hajdan, a jó világban dúskált ; az erdők gazdagságában. Fői tehát, falu népe! Fásítsunk! Ülteszünk fákat. Ültessünk az utak széleire, s ültessünk a házak elé, a patakok, erek partjaira, a kopár, vízmosásos helyekre! Ne legyen egy talpalattnyi föld sem, amely kihasználatlanul hever. Tervszerű munkával kell igazolnunk, méltók vagyunk arra, hogy a vérrel öntözött haja rége, ez a drága kincs a mienk legyen! (Dr. Cs. L.) Olcsósági hullám(?) a zöldségpiacon. Régi nóta, hogy ismét Eger, 1923. március 23. A hivatalos tavasz innen onnan beköszöntött. A nap ma már olyan biztatóan ragyogott, hogy a felöltőt a járókelők közül többen otthon hagyták, v.. A zöldségpiacon már megjelentek a virágpalánták is, az árvácskák, százszorszépek 20—20 koronáért. A liliom hagymákat 10—20 koronájával, a mályvát 10, a szegfű palántákat 30—50 koronájával árusították. drágább lesz a hús A kertészkedő virágárus néni ismét elfoglalta régi helyét a piacon. Asztalán ibolya- és hóvirág-bokréták hirdetik, hogy az 1923-ik esztendőnek is van tavasza, bár a korona 10 a zürichi jegyzés szerint s a poéták egyre a tőből énekelnek. Nem jut eszükbe Vörösmarty intése: «A tavaszra gondolj télien. Öröm közt a bús napokra. Szirtes úton járj merészen, A rózsák közt óvakodva». Tekintettel, arra, hogy nem járunk 1923. március 24 ez idő szerint rózsák között, az óvatosságot bátran a sutba dobhatjuk. Csak egy helyen van szükség az óvatosságra: a piacon. A kofák panaszkodnak, hogy minden gyanúsan olcsó. A zöldség csomója 20 korona, a pórhagyma 3 korona, a zeller, kalalábé 15 korona, dughagyma literje 120—140 korona, galambbegy-saláta 10 korona csomónként, a kelkáposzta lőtt korona, a spenót 20 korona. Téli retek 80—100—120 korona. Vöröshagyma kilója 100 korona, fokhagyma 120 korona, bab literje 130-150 korona. Hallatlanul olcsó, valóban! Só, szomorúság, a háziasszonyok alig vásárolnak valamit. Ejnye, ejnye, a zöldségpiacon, a kofák állítása szerint, olcsósághullám van , a háziasszonyok nem használják ki a jó alkalmat, így azután nem csodálkozunk, ha szidják a drága egri piacot. Szegény kofák, erről ők nem tehetnek. A piacon egyébként már megjelent a hosszú szakállú zöldhagyma is, csomója 10 korona. A sóska is meglapult itt ott a zöldséges asszonyok kosarában — meglepetésül. Egy-egy kis csomó 80 korona. Potom ár! A citrom darabja 30 korona, a dió kilója 200—300 korona, az alma S00— 400 korona. A tejpiacon az árak így alakultak: tej literje 80 korona, tojás darabja 26 — 3* korona, egy csomó túró 35 korona, vaj kilója 1600 korona, tejföl literje 340 korona. A húspiacon még az árak tartottak. A szombati szokásos értekezleten azonban ismét emelik az árakat a húsiparosok. A vásárokban felhajtás nincsen, a kereslet pedig változatlanul nagy. Az élő állat ára így felszökik. A korona mai kurzusa miatt is tartózkodnak a gazdák az eladástól. A sertéshús kilója körülbelül 800 korona lesz. Csak pontosan! — Az egri közönség szives figyelmébe. — Eger, 1923. március 28 Vettük és minden sorát, minden szavát aláírva — egész terjedelmében adjuk a következő levelet: Tisztelt Szerkesztő Úr! Úgy emlékszem, hogy az egri «Műkedvelők Köre,» mikor érdemes és áldást hozó működését megkezdette, zászlójára írta, hogy az előadásokat mindig pontosan kezdi. Ez a helyes elv arra késztetett, hogy «A kis lord» szerdai előadására is lélekszakadva siessek és pontosan ott legyek fél nyolcra, amikorra az előadás kezdetét ígérte a színlap. Ott is voltam a színházban már fél nyolckor. S mások is voltak ott. Lehettünk vagy tízen. Türelmesen (mint művelt emberekhez illik, csak magunkban bosszankodva) várakoztunk. A közönség is szállingózott lassacskán úgy, hogy 8 órára összeverődött jó háromnegyed ház. És pontosan 8 órakor, tehát a kitűzött idő után félórával, felhúzták a függönyt. Megkezdődött az előadás. A nézők jövetele azonban ezután is tartott úgy, hogy — megfigyeléseim szerint — 8 óra után 20 perccel helyezkedett el mindenki. Bizalommal kérem szíves segítségét, hogy az ehhez hasonló esetek a jövőben ne fordulnának elő. Fogadja a t. Szerkesztő Úr őszinte tiszteletem nyilvánítását. Eger, 1923. márc. 23. Kész szolgája Egy műkedvelő-barát.