Egri Népújság, 1924. január-június (41. évfolyam, 1-149. szám)

1924-04-26 / 97. szám

Ára hétköznap 300 kor., vasárnap 1000 kor. Eger, 1924. április 26 szombat. XLI. évf. 97. sz Előfizetési díj postai szállítással Egy hóra. . 20.000 K , Egóra és félévi előfizd­ést Naná«IÓT­e 60.000 K nem fogadunk el. ----­POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BLEZNAY IMRE. Szerkesztőség: Eger, Liceum Eladóhivatal: Liceumi nyomda. Telefon­szám 11. Smidt főbiztos első nyilatkozata, London. MTI. A Magyar Távirati Iroda londoni tudósítója beszélgetést foly­tatott J. Schmidt amerikai bankárral, aki a következő nyilatkozatot tette: üzleti . Miután elintéztem odahaza minden ügyemet, most Páriába, onnan Genfbe, majd pedig Budapestre utazom, ahol mindaddig tartózkodom, amíg arra szükség van. Teljes lelkesedéssel és biza­lommal fogok hozzá szép feladatomhoz, amely abból talpra állítsuk,áll, hogy Magyarországot . Meg vagyok győződve, hogy az arra irányuló programra, amely minden politikától ment, a legkitűnőbb üzleti ta­pasztalatokon épült fel. Ha ez megvalósul, akkor hasznát látja úgy Európa, mint Magyarország. Ennek a feladatnak Ma­gyarország újjáépítése fontos részét al­kotja­ abban. A legkomolyabb becsvágy vezet hogy Magyarországnak legjobb tudásommal segítségére legyek. Április utolsó és május első napján­ népgyűlést és felvonulást nem lehet tartani. Budapestt. A kormány rendeletet adott ki, amelynek értelmében április két utolsó és május két első napján semmiféle nép­­gyűlést, vagy felvonulást nem lehet tartani. ft hofltmegyei­­ seb tanfelügyelő szennyirata a kat. papság ellen. Körmendy-Ékes Lajos a tanfelügyelő elcsapatását és megbüntetését követelte a cseh parlamentben. Eger, 1924. április 25. Egy Köpette névre hallgató hontzse­­gyei tanfelügyelő minősíthetetlenül durva támadást intézett egyik elmetermékében a kát. papság ellen. Ebben az ügyben Kör­­mendy Ékes Lajos képviselő a napokban meginterpellálta a cseh miniszterelnököt és beszédében a következőket mondotta: — Kopelec ipolysági tanfelügyelő ed­digi hivatalos működését és politikai te­vékenységét a hallatlan botrányok egész sora jellemzi. A volt Hont megye békés lakosságának valóságos réme ez az em­ber, aki az őslakosság köztiszteletben álló szlovák és magyar vezetőit jogos ok nél­kül, minden téren a legdurvább eszközök­kel üldözi és úgy élőszóval, mint írásban a legocsmányabb kifejezésekkel sértegeti. Legutóbb is oly szégyenteljes szennyiratot produkált, amely nemcsak a belföldi köz­véleményt botránkoztatja meg, de alkal­mas arra is, hogy a csehszlovákiai köz­állapotokat a művelt külföld előtt a leg­sötétebb balkáni szinekban tüntesse föl.­­ Az eset annál súlyosabb megíté­lés alá esik, mivel Kopelec hivatalos mi­nőségben nemcsak az őslakosság egyik köztiszteletnek örvendő vezető egyénisé­gét sértette meg, hanem vele együtt igaz­­talanul az egész kát. papságot. A párat­lanul álló eset a következő: Richter Já­nos szakálosi plébános, volt országgyűlési képviselő, a község lakosságának színe­­java által aláírt kérvényt adott be a po­zsonyi vasútigazgatósághoz, amelyben Davida Mihálynak, a volt szakálosi állomási elöljárónak — botrányos családi életére való hivatkozással — áthelyezését kérel­mezték. Davida erre, hatóság előtt elkö­vetett rágalmazásért beperelte Richtert és a per folyamán a bíróság megszerezte a vasútigazgatóságtól az ügy aktáit. Az ak­ták között Kopelec tanfelügyelőnek vasútigazgatósághoz intézett írását talál­a­ták, amely a legocsmányabb módon rá­galmazza meg az egész kát. papságot.­­ Ha a magyar rezsim alatt egy vezető állásban levő köztisztviselő bármily nemzetiségű és bármely felekezetű lel­kész­ kart ilyen sértéssel illetett volna, 24 óránál tovább nem maradhatott volna meg állásában. Tette volna azt az illető nem­csak egy világszerte köztiszteletben álló papi testülettel, hanem bármely társadalmi osztállyal szemben is, — nem kerülhette volna el méltó büntetését. Lehetséges az, hogy éppen e köztársaságban, egy fontos tanügyi állásban garázdálkodhassék sza­badon és bántatlanul egy ilyen, minden erkölcsi érzékből kivetkőzött egyén ? Tan­ Megrovási kalandok. — Adalékok Eger színészetének történetéhez. — Nem holmi rendszeres történeti tanul­­mányt akarok itt adni, hanem apró-cseprő kritikai följegyzéseket, amelyek minden­esetre világot vetnek a múlt század har­mincas és negyvenes éveinek viszonyaira. Az esetekből maga az olvasó is kihámoz­hatja a lényeget, leszűrheti a maga kö­vetkeztetéseit. — Hiszen: sapienti sat. * Divat volt abban a korban, hogy úgy az idegen darab címét, mint a szereplők nevét is «magyarították» a szöveg fordítói. A szellem idegen volt ezekben a fordított darabokban, de a nevek magyar hang­­zásúak. Megtörtént azonban az is, hogy meghagyták az idegen nevet, sőt olykor — hatás kedvéért — magyar neveket is né­mettel cserélték föl. — Az pedig egész megszokott dolog volt, hogy a magyar szerzők nevét nem közölte a «színi tzé­­dula.» íme egy eset: 1837. nov. 18-án *Átok, vagy az őrült nemzetség» c. 2 szakaszból s egy előjáték­ból álló darabot adták. Tóth Lőrinc, a Kisfaludy-Társaság első titkára, írta s Bálló direktor uram németre változtatta a szereplők nevét, a szerző nevét pedig nem közölte a szinlapon. Meg is rótta a kritikus a következőkben: «E­ mai játék­nak szerzője ismét nem volt megnevezve a’ hirdetményen, mi több, a’ játéknak is idegen név adatott.* * *) Hát szégyeljünk-e hazai elmeszüleményekkel fellépni ? Szé­­gyeljük-e olly írónak, ki sok kikürtölt franczia ’s német írónak elébe tétethetik, nevét művének czímje alá tenni, ámbár elferdített, elcsavart czímjének ? mért a’ magyar személyzetet idegennel felcserélni ? — Ha magyar munkát merészel színpadra vonni, merészeljen annak eredeti czíme ’s magyar személyzete mellett is megmaradni. — Valljon mivel jobb Widenvall, mint Vidényi , mivel kellemesebb a Sendenburg, mint Szendery. Azon véleménye pedig igazgató úrnak (mint némelly társaság tagjaitól hallam), hogy — ha magyar szerző nevét látják a’ czédután, a’ közönség el­ijed, — fonák, hamis; mert a’ jobb érzé­­sűekben inkább még lelkesedést szül, vá­rosunkban legalább igen.* (Honművész, 1837. 99. sz.) * Máskor is megtörtént, hogy a szóra­kozott direktor nem tüntette fel a szin­*­ A darab «ime t. i. csak ennyi: Átok. B. I. lapon, hogy ki írta a darabot. 1837. nov. 9-én <A király Ludason, vagy Tóbiás diák» című 5 fvsos vígjáték adatott. «E’ játék szerzőjének neve — mondja a kritikus — a’ hirdetményről elmaradt, mi igen nagy hiba; mert olly lelkes ’s közkedvesség­i írónak (minő e’ darab szerzője) nevét el­hallgatni vagy feddést érdemlő hanyag­ság, vagy részrehajlás, ’s mindkét esetben megbocsáthatatlan hiba. Kérjük az igaz­gatót, jövőben illyesmi, ha csak kárát látni nem akarja, ne történjék.» (Honmű­vész, 1837. 100. sz.) éppen NB. A darabot Gaál József írta és ebben az évben tüntette ki az Akadémia.* 1837. nov. 22-én a «Maszkarák vagy a’ bált kedvelők* cz. 2 fvsos tréfa ment A darabra vonatkozóan ezt jegyzi meg a kritikus: *E’ darab több illetlen, két ér­telmű kifejezéssel van megtömve; illy nemű daraboknak gyakoribb előadatása után bezárhatjuk a’ színteremet.» Ugyan mit szólna az «S» betű alá rejtőzött színházi tudósító, ha a mai francia bohózatokat végignézné, végighallgatná ? ♦

Next