Egri Népújság - Eger, 1929. január-június (46. évfolyam, 1-49. szám - 40. évfolyam, 1-96. szám)
1929-01-27 / 23. szám
2 vatal, a fájdalom és a gyász könnyeit csalja szemünkbe,ezek a könnyek legyenek a soha el nem múló diákszeretet könnyei Kovách Demjén tanár úr sírja felett. Sok ezer diákja szeretőjének rózsái nyiladozzanak a síron. Abban a sírban nem is lesz halott. Mert Kovách Demjén, aki most már égi magasból néz tanítványaira meleg, simogató szemeivel, a földön is él tovább sokezer diákjának felejteni nem tudó szeretetében. Kovách Demjén haláláról a következő gyászjelentést adták ki: * A Magyarországi ciszterci Rend apátja, az egyetemes Ciszterci Rend «Zirci Kongregációjának prézese és az egri konvent tagjai fájdalmas szívvel jelentik, hogy szeretett rendi testvérük főtisztelendő Kovách Demjén ciszterci rendi áldozópap, kiérd. gimn. tanár folyó hó 25 én este 10 órakor, életének 72-ik évében, a haldoklók szentségének felvétele után az Úrban elhunyt. Kedves halottunkat folyó hó 27-én, vasárnap délután 3 órakor temetjük a Fájdalmas Szűzről nevezett temetőben. Az engesztelő szentmiseáldozatot 28 án, hétfőn 9 órakor mutatjuk be rendi templomunkban. Eger, 1928. január hó 26.-án. Az örök világosság fényeskedjék neki! A megboldogult 1857 október 12-én született Bistén, Zemplénvármegyében, 1877-ben lépett a Rendbe, áldozópappá lett 1884- ben. Tanári munkakörben 42 éven át működött Egerben; utolsó 4 évét ugyanitt nyugalomban töltötte. EGRI NÉPÚJSÁG A Katholikus Szanatóriumért Eger, január 26. Eger város katholikus társadalma közvetlenül is bekapcsolódni kíván abba a nagyszabású mozgalomba, amelynek kiindulópontja a legutóbbi Katholikus Nagygyűlés volt Budapesten , a Katholikus Szanatórium felállításáért indított mozgalomba. Hogy miért van szükség Katholikus Szanatóriumra, s miért van szükség arra, hogy ebbe a mozgalomba Eger városa is szorosabban bekapcsolódjék, azt részben lépünk hasábjain fejtjük ki a közeljövőben, részben pedig a Katholikus Szanatórium ügyében összehívandó társadalmi értekezleten fogják ismertetni az akció vezetői ezt a nemes, áldásos, krisztusi elvekből fakadó elgondolást. Úgy tholikus értesülünk, hogy a KaSzanatórium ügyében február 11 én délután a ferences otthon fehér termébe hívja össze a társadalmi értekezletet az előkékészítő bizottság. Mikor kötelesek nyugdíjba vonulni a városi tisztviselők? A közigazgatási bíróság A közelmúltban érdekes elvi jelentőségű döntést hozott a közigazgatási bíróság a városi tisztviselők nyugdíjazása ügyében. Az 5600/1925. B. M. sz. rendelet 16. §-a kötelezően előírja, hogy azokat a városi tisztviselőket, akik teljes szolgálati idejüket kitöltötték, — amenyiben visszatartásukhoz a minisztertanács hozzá nem járult, nyugdíjazni kell. Erre a rendeletre hivatkozással a belügyminiszter fegyelmi felelősség terhe alatt felhívta egyik város polgármesterét, hogy a nyugdíjazásra megérett tisztviselőknek nyugdíjazása iránt haladéktalanul intézkedjék. A nyugdíjazás után az illető elvi jelentőségű döntése: tisztviselők panasszal éltek a közigazgatási bírósághoz, vitatván, hogy teljes szolgálati idejüket még nem töltötték ki, — a közigazgatási bíróság azonban 1074/928. sz. Ítéletével a panaszt elutasította s kimondotta, hogy a kötelező nyugdíjazás azokra a tisztviselőkre is kiterjed, akik a szolgálati idejük kedvezményes számításával szereztek igényt beszámítható javadalmazásuk teljes összegével felérő nyugdíjra. Úgy tudjuk, hogy ennek az elvi jelentőségű ítéletnek az egri városházán is lesz következménye és már folyik is az adatgyűjtés abban az irányban, hogy kinek illetve kiknek szolgálati ideje üti meg a nyugdíjazási kötelezettség mértékét. 1929. január 27. ■ iin Mindenütt kapható! Termelis Orsz. Tejszövetkezeti Központi Budapest, In: Hoíd Miklósati 119/121« Rövid megjegyzések egri ügyekről. Eger történetét megíratja a váro*. Megíratja egy szegedi tanárral. A jeles professzor már dolgozik is Eger történetén és bizonyára értékes mű lesz munkájának eredménye. Ámde nem furcsa az, hogy Eger Szegedre megy megíratni a történetét? Nincs Egernek egy Breznay Imréje? Higgje el a magas város, hogy eljárása indokolatlanul szegénységi bizonyítvány a sokat emlegetett magyar Athénre. Egri tollaknak kellett volna ezt a munkát megírni. / * II. Rákóczi Ferenc márvány emléktáblája a Malom-utca és Széchenyi utca sarkán emelt iskola faláról hiányzik. A kassai dóm kriptájában is a magyar szabadságról álmodó dicső fejedelem emléke csak a régi földszintes iskolaépületnek vált díszére. A Rákóczi emléktáblát a város vétette le, illesztéssé viasza tehát a város az új emeletes, zárdáigkóla főutcai falára. Méltó helyre! * Hová tűntek a minoriták templomából a galambok ? Ezt kér- Az első fogás. Irta: Temesfalvi Antal. Minden új. Finom és előkelő. A lépcsőn bordó szőnyeg fut végig. Az ajtók tárva és fehérre festve. A szobákon át a reggeli nap kiváncsi fénye jár. Még az irodában is,— ahol az ügyvéd úr dolgozna, ha volna mit, — remekbe faragott könyvszekrény, apró díszekkel terhelt íróasztal és bőrgarnitúra kényelmeskedik. Kopogtatnak. A cigaretta vékony füstszalagja hirtelen megszakad. Hamu buli a tartó belsejébe. Utána egy rövid szippantás következik , és az ügyvéd az eddigi idegen várakozását és jogász álmait beleönti egy rövid szóba. — Tessék. Egy ijedt szemű, ragyás képű cigányasszony jelenik meg az ajtóban. Hajlong. — Kedves nép ifi úr, & nagyságos ügyvéd urat keresem. Az ügyvéd szeme egy pillanatra megakad. Bizalmatlan tekintettel nézi az asszonyt. Ez volna az alsó vendég? Lehetetlen. Nem ilyennek álmodta ő. Különben mindegy. Ilyennek is kell lenni. És ez a gondolat kissé megnyugtatja. Aztán csendesen megszólal. — Én vagyok az ügyvéd. — Mindjárt gondoltam. Látni a finomságaiul. Mondta U a zsapám, hogy csak ide jöjjek. Kezeit csókolom... Beljebb lép. Kitaposott cipője Báró« foltokat hagy a puha szőnyeg hátán. A paruetten is. Mindenütt, ahová csak lép. Bosszankodva nézi ezt az ügyvéd. Arcába szökik a vér. Kiáltani szeretne, de torkán akad a szó. Valami leüti. Hiába az első klienst szeretettel kell fogadni. Erőltetett nyugalommal beszél. — Mi járatban van, lelkem, jó asszony ? — Jáj. Mán ast se tudom, hol kezsgyem. Akár bisi, akár nem, újanizsgatott vagyok. — Csak bátran. Itt nem bántja senki. Pillog az asszony, mint egy dugott liba. Hápog is. Nem tudja, hol kezdje. Lassan indíta a az őt, de annál gyorsabban folytatja. — A férjem, kontráé a bandában, tetézik tudni. Ü hedegil a legjobban. Oszt amint hadagilt, bejöttek az ivóba a csendőr urak. Ástán elvitték. Nem soltak azsok semmit, taak vitték. Vitték a seginy árvát egenesen a tömlőcsbe. Pedig az Isten ne adjon nekik nyugtot, ha nem mondok most igazsat, — ojan ártatlan a lelkem, de ojan . . . Hirtelen elhallgat. Többet nem tud mondani. Csak bámul az ügyvédre. Az meg őt nézi. — Ennyi az egész ? — Ennyi. Kell ennél több is, kezeit csókolom ? — Aztán mit lopott a férje? — A zsenyim? Semmit. Nem tud azt lopni. Nyomorék a kezsira. — Akkor hogy hegedül ? — Hedegilniszsér hedegil, mert tsak a bal kezeire nyomorék. — Rendben van. — mondja az ügyvéd és egy nyomtatványt tesz az asszony elé. Egy meghatalmazást. — írja itt alá. — És ujjával a papír jobb markára bök. Az asszony gondolkozik. — A férjem nevit, vagy a zsén nevemet ? — A férje nevét. — Ast nem tudom, kezsit csókolom. Amikor írni tanítottak a zeiskolában, akkor még nem ismertük egymást. — Jó lesz a maga neve is. — Ast meg elfelejtettem. Rigón vet azs, amikor utoljára leírtam. Az ügyvéd mérgesen összehajtja a nyomtatványt és félredobja. — Menjen haza, majd elintézem. — Mikor, kivemaz épen, ha sabad kérdezsnem ? — Holnap. — Holnap ? Jáj ! Mi les addig azzal a seginy árvával? Megmazsolul a sivem, ha rágondolok. Éhen hal. Elpustul. — Sajnálom, most nincs időm. Az asszony egész az ügyvéd füléhez hajol. — Kérem sépen, én megsolgálom a sivességét. Száz ezsist pízt adok a nagyságos ügyvéd urnak, ha kisabaünija a firjamet. Az ügyvéd szeme megcsillan. Mosoly surran el a bajusza alatt. Új cigarettára gyújt. És amint fújja a füstöt, kötekedik. Ugratja az asszonyt. — Van is magának száz pangóje. Az asszony benyúl az inge alá. A keblibe. Mélyen. Egész a derekáig. Onnan veszi elő a pénzt. — Tessék, — mondja vigyorogva. — Itt van. Nem loktam én hazsudni. Újabb mosoly södrődik el a bajusz alatt. De ez már erősebb. Visszatarthatatlan. . — Csak tréfáltam ... —mondja az ügyvéd és azzal nyúl is a pénz után. Da a cigányasszony visszakapja. — Jáj, nem úgy értettem. Majd akkor adom oda, ha kisabadítja a férjemet. Egy kis gondolkozás után feláll az ügyvéd. — Úgy is jó lesz. Maradjon itt. Mindjárt jövök. Átmegy a másik szobába. Egy ideig mosolyogva nézi a feleségét, aztán ahogy az öreg ügyvéd mesterétől hallotta, csak úgy félvállról, odadobja a szót. Büszkén. Faragott könnyedséggel. — Ha keresnek, a bíróságon leszek. Elindulnak. Ketten. Sietve. Hosszú lépésekben haladnak egy-