Egri Újság, 1990 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1990-07-27 / 15. szám
A FINOMSZERELVÉNYGYÁR ÚJ VEZÉRIGAZGATÓJA: i NEM AKARUNK EGYÉNI TRAGÉDIÁKAT OKOZNI AZ ELBOCSÁTÁSSAL ! Meglepő fordulat következett be az idén, a korábban dinamikusan fejlődő, évről évre kimagasló eredményeket felmutató, gyakori elismerésekkel büszkélkedhető Finomszerelvénygyár működésében. A megyeszékhely legnagyobb ipari bázisa, a telephelyeivel együtt több, mint háromezer dolgozót foglalkoztató vállalat egészen 1989. év végéig többnyire kellemes gondokkal küzdött. A gyakorta változó, nagyrészt eredményt csökkentő gazdasági szabályozók sem tudták megrendíteni a vállalat helyzetét, mivel a kedvező piaci viszonyok lehetővé tették a körülményekhez való rugalmas alkalmazkodást. A vásárlói igények kielégítése okozott inkább gondot, hiszen a társadalmi műszakok rendezésén túl olyan időt is megélt már a vállalat, hogy a nem fizikai területek dolgozói mentek le üzemekbe termelő munkát végezni. A gmkról és a túlórákról nem is beszélve. Kitűnően ismeri az előbbi időszakot Buda Lajos termelési főmérnök, aki mint köztudott, augusztus 1 -jétől a nyugdíjba vonuló Kócza Imre vezérigazgatói munkakörét veheti át, a vállalati tanács döntése szerint. Korábbiakkal szemben olyan helyzetben, amikor július és augusztus hónapokban hetente csak négy napot dolgoznak, miután a hevesi és a kompresszor gyáregység már túljutott egy 5-5 napos kényszerű fizetett szabadságon, a terheletlenség miatt. — Szinte néhány hónap alatt fordult ellenkezőjére a helyzet a Bervában. Nem voltak ennek figyelmeztető jelei már korábban, hiszen a politikai és társadalmi rendszerváltozás nem az idén kezdődött? — kezdtük a beszélgetést a leendő vezérigazgatóval. — Ilyen rövid idő alatt végbemenő, igen mértékű keresletvisszaesést véleményem szerint nem lehetett prognosztizálni. Fő termékeink szinte egyszerre kerültek nehéz piaci helyzetbe, így egyik sem tudja pótolni azt, ami a másik területén elmarad. Pedig a három termékcsalád (ipari pneumatika, járműpneumatika, kompresszor) három piaci relációban (konvertibilis, rubel, belföld) kerül értékesítésre, most mégsem hidalhatók át a nehézségek az ismert intézkedések nélkül. Nem kétséges, hogy a korábbi kedvező helyzet okozott bizonyos mértékű hamis biztonságérzetet mind a kereskedelemben, mind a gyártmányszerkezet alakításában. Tudom, nem vigasz, de sok vállalat került hasonló helyzetbe, ezért nem szerencsés esetünkben sem eltúlozni a problémákat. Az a tény, hogy ilyen rövid idő alatt súlyos gondok közé kerül egy, még tavaly is magas szinten teljesítő vállalat, bizonyítja leginkább a gazdaságban végbemenő gyökeres változásokat, ami valamennyiünknek szokatlan. Minket most értek el a problémák, másokat jóval előbb. Mi már eddig is súlyos tízmilliókat vesztettünk azért, mert vevőink fizetésképtelenek. — A négynapos munkahét, ami annyit jelent a gyakorlatban, hogy a dolgozóknak aláírásukkal,kellett fizetés nélküli szabadságot kérni, természetes keresetcsökkenéssel jár. A dolgozói elégedetlenséget, — aminek alapja a tavalyi magas vezetői prémiumok miatti vezetőellenes hangulat, — még fokozta, hogy a megyei napilapból értesültek először a munkanapokat csökkentő tervekről. — Mindenképpen szerettük volna elkerülni a fájdalmas intézkedéseket, amiben döntő a jövedelem csökkenése. Nem volt szerencsés, hogy kiszivárgott ennek híre, még jóval a végső döntés előtt. A kényelmetlen helyzet általános zavarokat okozott a fejekben, és így nem minden területen sikerült egyértelműen és közérthetően vázolni a kialakult helyzetet, és az intézkedések szükségességét. Változatlan a szándékunk, nem akarunk egyéni tragédiákat okozni az elbocsátással. Közösen, mindannyian vállaljuk a gondokat amíg csak lehet. Reméljük, súlyosabb intézkedésre nem lesz szükség, végtére is piacképes, európai szintű termékeink vannak. Ami a magas vezetői prémiumot illeti, a szakszervezet vizsgálata is azt bizonyította, hogy a bervai vezetői összjövedelmek megfelelnek az országos átlagnak. Aránytalan viszont annyiban, hogy a prémium magas, az alapbér pedig alacsony. Mindenesetre úgy helyes, ha vezető és beosztott azonos érdekeltségi alapon dolgozik. — Mégis, most milyen kilátások vannak a helyzet javítására? Rövidesen a vállalat első számú vezetőjévé lép elő, a felelősség kiemelten Önre nehezedik. — A Finomszerelvénygyár továbbfejlődése csak radikálisan megújuló kereskedelmi tevékenységgel képzelhető el. Ennek a folyamatnak része a svéd—magyar közös értékesítő vállalat, amely augusztus 1 -jétől fontos előkészületekbe kezd a jövő januári induláshoz. Mindenekelőtt a mostani időszakot kell áthidalni, munkát kell biztosítanunk! Semmilyen területen nem mondhatunk le szakemberekről. Hosszabb távon jelentős szervezeti változtatásokat hajtunk végre. Az eddigi elbástyázott szervezeti érdekeket és a párhuzamos tevékenységeket a piacgazdaság nem tűri el. Úgy akarunk változtatni, hogy mindenki megtalálja a helyét. Csak azt tudom ígérni egyelőre, hogy a következő hetek, hónapok nagyon nehezek lesznek, esetleg az eddigitől is nehezebbek. Ezeken csak akkor juthatunk túl sikeresen, ha energiánkat a feladatok megoldására összpontosítjuk. Fesztbaum BélaFotó: Vígh József Egri konduktorok A GYERMEK IS SZÁMÍT? Sokáig az egri és a Heves megyei szülők Budapestre hordták rendszeresen gyermeküket a Pető Intézetbe, ahol szakemberek irányításával kezelték a rászorultakat. Az utazgatás sok pénzt, időt kívánt. Mígnem egy mindenki számára örvendetes elhatározással két évvel ezelőtt kialakítottak Egerben, az Egyesített Csecsemőotthon és Egészségügyi Gyermekotthonban egy részleget, a Mozgássérültek Intézetét, 40 napközis férőhellyel. Autó szedte össze a gyermekeket és hozta az otthonba a szülők nagy megelégedésére. Igaz, hogy a tervek szerint csak 1990-ben indult volna a részleg, de a szükség, az igény ezt a — mondhatni — jó megoldást hozta. Akadt képzett szakember, úgynevezett konduktor is. Előbb Feiner Gáborné, majd szülése miatt, férje Feiner Gábor személyében. Ám a gyógyítómunka nem tartott sokáig, ugyanis a házaspár felmondott, illetve a feleség igénybe vette a gyedet, amit korábban, munkába állása miatt megszakított. A szülők megdöbbenve vették tudomásul a történteket. Mi lesz a gyermekükkel? Egyikükmásikuk a Feiner házaspár lakására vitte csemetéjét és értetlenül kérdezte, miért alakultak így a dolgok, hiszen drága pénzen egyszer már kialakítottak egy intézetet a városban. Eddig a történet. A helyzet csupán annyiban változott, hogy a Heves Megyei Környezetvédelmi Szövetség biztosított helyiséget a Feiner házaspárnak és fizeti szeptemberig a terem bérleti díját, a szülők pedig a kezelés tarifáját, ami eddig ingyenes volt. Szeptemberben egyébként várják a végzős konduktorokat a gyermekotthonban kialakított intézetbe. Az érintetteket arról kérdeztem, hogyan vélekednek mindezekről? Dr. Ritecz Éva a gyermekotthon igazgató főorvosa: — Három végzős konduktorral van szerződésünk,várjuk az érkezésüket és akkor megoldódik a helyzet... — Mi történik, ha mégsem idejönnek, hiszen ismert, hogy egyre többen külföldre mennek a Pető Intézetből... — Akkor a szerződés értelmében vissza kell fizetniük a költségeket. Ha csak egy is jön, akkor tovább tudjuk folytatni a munkát. — Feiner Gábor konduktor miért ment el Önöktől? — Mert nem járultam hozzá, hogy külföldi gyermeket itt gyógyítsanak. —Jogszabály tiltja ezt? Tudomásom szerint a külföldi fizet a gyógyításért. Egy angol szülő pedig komoly felajánlást is tett... — Engem nem kerestek meg a felajánlással. Egyébként az a véleményem, hogy amíg a Heves megyei gyermekeket nem tudjuk maradéktalanul ellátni, addig ne fogadjunk külföldieket. Ezt írásban is rögzítettük a megyei tanács egészségügyi osztályával és a Pető Intézettel. Feiner Gábort azzal kerestem föl, hogy végül is miért hagyta ott az intézetet, hiszen munkájával elégedettek voltak a szülők, megkeresik külföldről is... — Ez év februárjában léptem munkába, de már rögtön az elején komoly gondot okozott nekem az a jogi helyzet ami Magyarországon mind a konduktorokra, mind az egészségügyben dolgozó egyéb képzettségű szakemberekre vonatkozik. A Pető Intézet konduktorainak heti 19 óra munkaidőt ír elő a jogszabály. Idejövet mi azt kértük, hogy ezt biztosítsák számunkra. Erre határozott ígéretet kaptunk Dr. Ritecz Éva igazgatónőnél. Amikor a formaságokat intéztük a munkaügyön, elém tették a szerződést, ami nem volt kitöltve — mondván majd kitöltik és elküldik. Sajnos aláírtam... bízva az ígéretben. Egy hét múlva megkaptam a szerződést egy hónap próbaidővel és 173 óra havi munkaidővel. Megkérdeztem az igazgatónőt, szerinte elírás történt, adjam oda a saját példányomat és kijavítja... Az igazsághoz tartozik, hogy valóban a szóbeli megállapodás szerint kezdtünk dolgozni, de jóval több munkát végeztünk, több mint 40 gyermek bentlakásos és ambuláns ellátását szerveztük. Fölvetettük, hogy ezért valamit kellene kapjunk. Azt a választ adta, hogy a mi fizetésünkért öntudatból is lehet teljesíteni... 12500 Ft a bruttó bérem. — Próbálták tisztázni azt, amit a szerződéskötés előtt kellett volna? — Igen. Azt a választ kaptuk, hogy ha ő akarja, akkor mi igenis 173 órát dolgozunk, mert erről neki általunk aláírt papírja van... ami igaz is. Úgy döntöttem ilyen körülmények között nem csinálom tovább. —A főorvosnő szerint Ön azért vált meg az intézettől, mert ott külföldi gyermeket nem gyógyíthatott... — Először nagy örömmel fogadta az ötletet a külföldi gyermekek gyógyításáról, de végül is megtagadta a hozzájárulást, annak ellenére, hogy komoly valutabevételt jelentett volna az intézetnek. Mi ezt tudomásul vettük, felmondásom oka az említett jogi probléma volt. — Most pedig vállalkoznak... — Igen, a Heves Megyei Környezetvédelmi Szövetség adott helyiséget, a feleségem a szervezési feladatokat és a tanácsadást végzi, jogi helyzetünk egyelőre felemás... — Hogyan értékeli a kialakult helyzetet? — A mozgássérültek érdekeit szem előtt tartva nem engedhető meg az ilyen munkajogi helyzet. Az olyan vezetési stílus mellett pedig, melynek elve a bizalmatlanság és a kényszer, nem lehet rehabilitációs munkát végezni. Úgy érzem a munkánkat nem ismerik kellőképpen, a főorvosnő sem, hogy mit is teszünk addig, amíg egy mozgássérült gyermek a kezét fölemeli... A mi munkánkat nem lehet integrálni a Gyermekotthonéba, hiszen a Pető Intézet sem véletlenül önálló. — Ön szerint megoldódik a probléma, ha szeptembertől új konduktorok jönnek az intézetbe? — Nehéz lenne erre választ adni. Komoly akadályt a rendezetlen jogviszonyban látok. Félő, hogy az új konduktorok sem tudják elfogadni az itteni helyzetet. — Sok végzett konduktor külföldre megy, nem titok, hogy magasabb fizetésért. Önökről is ezt hallottam...______________________ — Van egy nagyon kedvező külföldi ajánlatunk, de még mindig azt az elképzelésünket szeretnénk megvalósítani, ha külföldiekkel foglalkozunk, azt itt tegyük... Erre keressük a módot, ha nem jön össze, lehet, hogy elmegyünk... Dr. Nagy Kálmán, szülő: — Nagyon örültünk, hogy nem kellett Budapestre utazgatni és megdöbbenéssel vettük tudomásul most júniusban, hogy a két szakember, aki nagyon lelkiismeretesen dolgozott, elment. Beszélgettünk az intézmény és a tanács vezetőivel, de eredménytelenül. A Feiner házaspár felajánlotta, hogy lakásukon, vagy valahol folytatják a munkát, hiszen az egy hét kiesés is látszott gyermekeinken... Azt hittük, találnak megoldást a vezetők... Nem így történt, biztatnak, hogy szeptembertől megindul a gyógyítás. Megdöbbentő, hogy jelentős pénzekkel kialakítanak egy intézetet és egyszerűen kihasználatlanul heverhet még ha csak néhány hónapig is... A külföldi gyermekek gyógyítása után két kézzel kellett volna kapaszkodni, hiszen a valutáról nem lehet lemondani ilyen gazdasági helyzetben. Nem beszélve arról, hogy a magyar gyermekek is kedvezőbb helyzetbe kerülnének. Hogy mi lesz szeptemberben? Sajnos nem tudni. Büszkék voltunk, hogy Egerben ilyen gyorsan teret kapott egy új vállalkozás. Úgy tűnik, eggyel megint kevesebb okunk van a büszkeségre... Szegedi Erzsébet