Egri Újság, 1990 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1990-07-27 / 15. szám

A FINOMSZERELVÉNYGYÁR ÚJ VEZÉRIGAZGATÓJA: i NEM AKARUNK EGYÉNI TRAGÉDIÁKAT OKOZNI AZ ELBOCSÁTÁSSAL ! Meglepő fordulat következett be az idén, a korábban dinamikusan fejlődő, évről évre kimagasló eredményeket felmutató, gya­kori elismerésekkel büszkélkedhető Fi­­nomszerelvénygyár működésében. A me­gyeszékhely legnagyobb ipari bázisa, a te­lephelyeivel együtt több, mint háromezer dolgozót foglalkoztató vállalat egészen 1989. év végéig többnyire kellemes gon­dokkal küzdött. A gyakorta változó, nagy­részt eredményt csökkentő gazdasági sza­bályozók sem tudták megrendíteni a válla­lat helyzetét, mivel a kedvező piaci viszo­nyok lehetővé tették a körülményekhez való rugalmas alkalmazkodást. A vásárlói igé­nyek kielégítése okozott inkább gondot, hi­szen a társadalmi műszakok rendezésén túl olyan időt is megélt már a vállalat, hogy a nem fizikai területek dolgozói mentek le üzemekbe termelő munkát végezni. A gmk­­ról és a túlórákról nem is beszélve. Kitűnően ismeri az előbbi időszakot Bu­da Lajos termelési főmérnök, aki mint köz­tudott, augusztus 1 -jétől a nyugdíjba vonu­ló Kócza Imre vezérigazgatói munkakörét veheti át, a vállalati tanács döntése szerint. Korábbiakkal szemben olyan helyzetben, amikor július és augusztus hónapokban he­tente csak négy napot dolgoznak, miután a hevesi és a kompresszor gyáregység már túljutott egy 5-5 napos kényszerű fizetett szabadságon, a terheletlenség miatt. — Szinte néhány hónap alatt fordult el­lenkezőjére a helyzet a Bervában. Nem vol­tak ennek figyelmeztető jelei már korábban, hiszen a politikai és társadalmi rendszer­­változás nem az idén kezdődött? — kezdtük a beszélgetést a leendő vezérigazgatóval. — Ilyen rövid idő alatt végbemenő, igen mértékű keresletvisszaesést véleményem szerint nem lehetett prognosztizálni. Fő ter­mékeink szinte egyszerre kerültek nehéz pi­aci helyzetbe, így egyik sem tudja pótolni azt, ami a másik területén elmarad. Pedig a három termékcsalád (ipari pneumatika, járműpneumatika, kompresszor) három pi­aci relációban (konvertibilis, rubel, belföld) kerül értékesítésre, most mégsem hidalha­tók át a nehézségek az ismert intézkedések nélkül. Nem kétséges, hogy a korábbi ked­vező helyzet okozott bizonyos mértékű ha­mis biztonságérzetet mind a kereskedelem­ben, mind a gyártmányszerkezet alakításá­ban. Tudom, nem vigasz, de sok vállalat ke­rült hasonló helyzetbe, ezért nem szeren­csés esetünkben sem eltúlozni a problémá­kat. Az a tény, hogy ilyen rövid idő alatt sú­lyos gondok közé kerül egy, még tavaly is magas szinten teljesítő vállalat, bizonyítja leginkább a gazdaságban végbemenő gyö­keres változásokat, ami valamennyiünknek szokatlan. Minket most értek el a problé­mák, másokat jóval előbb. Mi már eddig is súlyos tízmilliókat vesztettünk azért, mert vevőink fizetésképtelenek. — A négynapos munkahét, ami annyit jelent a gyakorlatban, hogy a dolgozóknak aláírásukkal,kellett fizetés nélküli szabad­ságot kérni, természetes keresetcsökke­néssel jár. A dolgozói elégedetlenséget, — aminek alapja a tavalyi magas vezetői pré­miumok miatti vezetőellenes hangulat, — még fokozta, hogy a megyei napilapból ér­tesültek először a munkanapokat csökken­tő tervekről. — Mindenképpen szerettük volna elke­rülni a fájdalmas intézkedéseket, amiben döntő a jövedelem csökkenése. Nem volt szerencsés, hogy kiszivárgott ennek híre, még jóval a végső döntés előtt. A kényel­metlen helyzet általános zavarokat okozott a fejekben, és így nem minden területen si­került egyértelműen és közérthetően vázol­ni a kialakult helyzetet, és az intézkedések szükségességét. Változatlan a szándékunk, nem akarunk egyéni tragédiákat okozni az elbocsátással. Közösen, mindannyian vál­laljuk a gondokat amíg csak lehet. Remél­jük, súlyosabb intézkedésre nem lesz szük­ség, végtére is piacképes, európai szintű termékeink vannak. Ami a magas vezetői prémiumot illeti, a szakszervezet vizsgálata is azt bizonyította, hogy­ a bervai vezetői összjövedelmek megfelelnek az országos átlagnak. Aránytalan viszont annyiban, hogy a prémium magas, az alapbér pedig alacsony. Mindenesetre úgy helyes, ha ve­zető és beosztott azonos érdekeltségi ala­pon dolgozik. — Mégis, most milyen kilátások vannak a helyzet javítására? Rövidesen a vállalat első számú vezetőjévé lép elő, a felelősség kiemelten Önre nehezedik. — A Finomszerelvénygyár továbbfejlő­dése csak radikálisan megújuló kereske­delmi tevékenységgel képzelhető el. Ennek a folyamatnak része a svéd—magyar közös értékesítő vállalat, amely augusztus 1 -jétől fontos előkészületekbe kezd a jövő januári induláshoz. Mindenekelőtt a mostani idő­szakot kell áthidalni, munkát kell biztosíta­nunk! Semmilyen területen nem mondha­tunk le szakemberekről. Hosszabb távon je­lentős szervezeti változtatásokat hajtunk végre. Az eddigi elbástyázott szervezeti ér­dekeket és a párhuzamos tevékenységeket a piacgazdaság nem tűri el. Úgy akarunk változtatni, hogy mindenki megtalálja a he­lyét. Csak azt tudom ígérni egyelőre, hogy a következő hetek, hónapok nagyon nehezek lesznek, esetleg az eddigitől is nehezebbek. Ezeken csak akkor juthatunk túl sikeresen, ha energiánkat a feladatok megoldására összpontosítjuk. Fesztbaum Béla­Fotó: Vígh József Egri konduktorok A GYERMEK IS SZÁMÍT? Sokáig az egri és a Heves megyei szülők Buda­pestre hordták rendszeresen gyermeküket a Pető Intézetbe, ahol szakemberek irányításával kezel­ték a rászorultakat. Az utazgatás sok pénzt, időt kívánt. Mígnem egy mindenki számára örvende­tes elhatározással két évvel ezelőtt kialakítottak Egerben, az Egyesített Csecsemőotthon és Egészségügyi Gyermekotthonban egy részleget, a Mozgássérültek Intézetét, 40 napközis férőhel­­­lyel. Autó szedte össze a gyermekeket és hozta az otthonba a szülők nagy megelégedésére. Igaz, hogy a tervek szerint csak 1990-ben indult volna a részleg, de a szükség, az igény ezt a — mond­hatni — jó megoldást hozta. Akadt képzett szakember, úgynevezett kon­duktor is. Előbb Feiner Gáborné, majd szülése miatt, férje Feiner Gábor személyében. Ám a gyógyítómunka nem tartott sokáig, ugyanis a házaspár felmondott, illetve a feleség igénybe vette a gyedet, amit korábban, munkába állása miatt megszakított. A szülők megdöbbenve vették tudomásul a történteket. Mi lesz a gyermekükkel? Egyikük­­másikuk a Feiner házaspár lakására vitte cseme­téjét és értetlenül kérdezte, miért alakultak így a dolgok, hiszen drága pénzen egyszer már kiala­kítottak egy intézetet a városban. Eddig a történet. A helyzet csupán annyiban változott, hogy a Heves Megyei Környezetvédel­mi Szövetség biztosított helyiséget a Feiner há­zaspárnak és fizeti szeptemberig a terem bérleti díját, a szülők pedig a kezelés tarifáját, ami eddig ingyenes volt. Szeptemberben egyébként várják a végzős konduktorokat a gyermekotthonban ki­alakított intézetbe. Az érintetteket arról kérdeztem, hogyan véle­kednek mindezekről? Dr. Ritecz Éva a gyermekotthon igazgató főor­vosa: — Három végzős konduktorral van szerződé­­sünk,­várjuk az érkezésüket és akkor megoldódik a helyzet... — Mi történik, ha mégsem idejönnek, hiszen ismert, hogy egyre többen külföldre mennek a Pető Intézetből... — Akkor a szerződés értelmében vissza kell fizetniük a költségeket. Ha csak egy is jön, akkor tovább tudjuk folytatni a munkát. — Feiner Gábor konduktor miért ment el Önöktől? — Mert nem járultam hozzá, hogy külföldi gyermeket itt gyógyítsanak. —Jogszabály tiltja ezt? Tudomásom szerint a külföldi fizet a gyógyításért. Egy angol szülő pe­dig komoly felajánlást is tett... — Engem nem kerestek meg a felajánlással. Egyébként az a véleményem, hogy amíg a Heves megyei gyermekeket nem tudjuk maradéktala­nul ellátni, addig ne fogadjunk külföldieket. Ezt írásban is rögzítettük a megyei tanács egészség­­ügyi osztályával és a Pető Intézettel. Feiner Gábort azzal kerestem föl, hogy végül is miért hagyta ott az intézetet, hiszen munkájá­val elégedettek voltak a szülők, megkeresik kül­földről is... — Ez év februárjában léptem munkába, de már rögtön az elején komoly gondot okozott ne­kem az a jogi helyzet ami Magyarországon mind a konduktorokra, mind az egészségügyben dol­gozó egyéb képzettségű szakemberekre vonat­kozik. A Pető Intézet konduktorainak heti 19 óra munkaidőt ír elő a jogszabály. Idejövet mi azt kértük, hogy ezt biztosítsák számunkra. Erre ha­tározott ígéretet kaptunk Dr. Ritecz Éva igazgató­nőnél. Amikor a formaságokat intéztük a mun­kaügyön, elém tették a szerződést, ami nem volt kitöltve — mondván majd kitöltik és elküldik. Sajnos aláírtam... bízva az ígéretben. Egy hét múlva megkaptam a szerződést egy hónap próba­idővel és 173 óra havi munkaidővel. Megkérdez­tem az igazgatónőt, szerinte elírás történt, adjam oda a saját példányomat és kijavítja... Az igaz­­sághoz tartozik, hogy valóban a szóbeli megálla­­podás szerint kezdtünk dolgozni, de jóval több munkát végeztünk, több mint 40 gyermek bent­lakásos és ambuláns ellátását szerveztük. Fölve­tettük, hogy ezért valamit kellene kapjunk. Azt a választ adta, hogy a mi fizetésünkért öntudatból is lehet teljesíteni... 12500 Ft a bruttó bérem. — Próbál­ták tisztázni azt, amit a szerződéskö­tés előtt kellett volna? — Igen. Azt a választ kaptuk, hogy ha ő akarja, akkor mi igenis 173 órát dolgozunk, mert erről neki általunk aláírt papírja van... ami igaz is. Úgy döntöttem ilyen körülmények között nem csiná­lom tovább. —A főorvosnő szerint Ön azért vált meg az in­tézettől, mert ott külföldi gyermeket nem gyó­gyíthatott... — Először nagy örömmel fogadta az ötletet a külföldi gyermekek gyógyításáról, de végül is megtagadta a hozzájárulást, annak ellenére, hogy komoly valutabevételt jelentett volna az in­tézetnek. Mi ezt tudomásul vettük, felmondásom oka az említett jogi probléma volt. — Most pedig vállalkoznak... — Igen, a Heves Megyei Környezetvédelmi Szövetség adott helyiséget, a feleségem a szer­vezési feladatokat és a tanácsadást végzi, jogi helyzetünk egyelőre felemás... — Hogyan értékeli a kialakult helyzetet? — A mozgássérültek érdekeit szem előtt tart­va nem engedhető meg az ilyen munkajogi hely­zet. Az olyan vezetési stílus mellett pedig, mely­nek elve a bizalmatlanság és a kényszer, nem le­het rehabilitációs munkát végezni. Úgy érzem a munkánkat nem ismerik kellőképpen, a főorvos­­nő sem, hogy mit is teszünk addig, amíg egy mozgássérült gyermek a kezét fölemeli... A mi munkánkat nem lehet integrálni a Gyer­mekotthonéba, hiszen a Pető Intézet sem véletle­nül önálló. — Ön szerint megoldódik a probléma, ha szeptembertől új konduktorok jönnek az intézet­be? — Nehéz lenne erre választ adni. Komoly aka­dályt a rendezetlen jogviszonyban látok. Félő, hogy az új konduktorok sem tudják elfogadni az itteni helyzetet. — Sok végzett konduktor külföldre megy, nem titok, hogy magasabb fizetésért. Önökről is ezt hallottam...______________________ — Van egy nagyon kedvező külföldi ajánla­tunk, de még mindig azt az elképzelésünket sze­retnénk megvalósítani, ha külföldiekkel foglal­kozunk, azt itt tegyük... Erre keressük a módot, ha nem jön össze, lehet, hogy elmegyünk... Dr. Nagy Kálmán, szülő: — Nagyon örültünk, hogy nem kellett Buda­pestre utazgatni és megdöbbenéssel vettük tu­domásul most júniusban, hogy a két szakember, aki nagyon lelkiismeretesen dolgozott, elment. Beszélgettünk az intézmény és a tanács veze­tőivel, de eredménytelenül. A Feiner házaspár felajánlotta, hogy lakásu­kon, vagy valahol folytatják a munkát, hiszen az egy hét kiesés is látszott gyermekeinken... Azt hittük, találnak megoldást a vezetők... Nem így történt, biztatnak, hogy szeptembertől megindul a gyógyítás. Megdöbbentő, hogy jelentős pénzekkel kiala­kítanak egy intézetet és egyszerűen kihasználat­lanul heverhet még ha csak néhány hónapig is... A külföldi gyermekek gyógyítása után két kéz­zel kellett volna kapaszkodni, hiszen a valutáról nem lehet lemondani ilyen gazdasági helyzet­ben. Nem beszélve arról, hogy a magyar gyerme­kek is kedvezőbb helyzetbe kerülnének. Hogy mi lesz szeptemberben? Sajnos nem tudni. Büszkék voltunk, hogy Egerben ilyen gyorsan te­ret kapott egy új vállalkozás. Úgy tűnik, eggyel megint kevesebb okunk van a büszkeségre... Szegedi Erzsébet

Next