Egyenlítő, 2005 (3. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 3. szám
ф A hagyományos történeti-nemzetközpontú migrációs kutatás, amely az „előtte és utána” kérdését vizsgálja, „elveszíti” az egyént, akiről nem derül ki, hogy miért és hogyan döntött. A migrációs tanulmányok „szent tehene” az a kulturáció, amely azt feltételezi, hogy létezik egy fixált, esszencialista identitás, amelyet a migráns elveszít, majd egy másikat vesz fel helyette. Ezt a veszteséget a kutatók az elbocsátó nemzet veszteségeként élik meg, és nem folyamatában vizsgálják a szubjektivitás alakulását. A migrációs tanulmányok erre a problémára két véglet között akarják megtalálni a megoldást: vagy a strukturális faktorokat elemzik, s akkor a migránst a végzet sodorja, vagy az „agency”, az önálló tevékenységkör fogalmát használják, és ekkor úgy tűnik, mintha minden döntés megfontolt és utólag sikeres lett volna. Ám hasznosabb volna arra koncentrálni, hogy a nemzeti és helyi körülmények meghatározzák a migráns nők önálló tevékenységi körét, a fogadó országok viszonyai és szabályozása pedig azt, hogy miképpen képes vágyait az új környezetben megvalósítani. A minta A fenti okok miatt egészen újszerű a GRINE kutatási projekt, amelynek résztvevői a női szubjektivitás kutatását tűzték ki célul." Az elkészült migrációs tanulmányok nemzetre fókuszálnak, és lehetővé teszik a bolgár és a magyar összehasonlító elemzéseket, és így a nemzeti kereten átnyúló (transznacionális) elemzési szempont alkalmazását.12 A kutatás során összesen 140 interjút készítettünk a Magyarországról és Bulgáriából Hollandiába és Olaszországba kivándorolt, illetve onnan Magyarországra és Bulgáriába visszatért nőkkel, valamint olyan olasz és holland nőkkel, akik a migránsokkal kapcsolatba kerültek.13 Az életútinterjúkra alapozva most azt vizsgáljuk, hogy a kivándorló nők hogyan döntöttek az életükről, és ennek a tudásnak a birtokában megpróbáljuk újraértelmezni az emigrált nők és a migrációs tanulmányok viszonyát.14 A tanulmány az 1989 előtt kivándorolt 12 magyar (hat olaszországi, hat hollandiai) és háttér-információként nyolc bolgár nővel készített interjú alapján íródott, és a következő kérdéseket vizsgálja: Milyen elvárásokkal szembesültek az 1989 előtt kivándorolt nők? Hogyan valósultak meg a nemi elvárások a „szabadság földjén”? Hogyan hasonlíthatjuk össze ezt a narrációs keretet az 1989 utáni női kivándorlók elbeszéléseivel? A minta kiválasztásánál az olasz és holland magyar kulturális szervezeteket, a követségeket és személyes ismeretségeinket használtuk, s így a hólabdaelv érvényesítésével találtuk meg a mintában szereplő nőket.15 Az 1989 előtti kivándorlókat az időpontot és a kivándorlás célját tekintve különböző csoportokba oszthatjuk. (Kimaradtak azok a szélsőjobboldali politikusok és szimpatizánsok, akik fenyegetésként élték meg a szovjet megszállást; ők 1945- re elhagyták az országot.) A minta első csoportjába azok az asszonyok tartoznak, akik a második világháború végét követően vándoroltak ki. Mostanra már csak kevesen maradtak, de külön kategóriát alkotnak, mert beszámolójuk szerint életükre közvetlen hatással volt a második világháború és a kommunista hatalomátvétel, azaz ez a két tényező késztette őket a kivándorlásra. Ők 1947-ig hagyták el hazájukat. 1947-ben az államosítás miatt is hatalmas hullámban indult meg a kivándorlás, valamint az újjáéledő antiszemitizmus miatt szintén sokan elhagyták Magyarországot.16 A második csoportba azok az asszonyok tartoznak, akik 1956- ban mentek el Magyarországról.17 Ebben a csoportban általában fiatal és/vagy magasan képzett nők találhatók. Az ’56-os történetek narrációja nagyon eltérő. Néhányan csak jó alkalomnak tekintették, hogy elhagyják az országot. A lehetőség gyakran összefonódik az életmentéssel, ha a férj vagy a feleség korábban antikommunista tevékenységben vett részt. Az interjúkészítést Olaszországban nemcsak a kutatás anyagi korlátai szabták meg, hanem az is, hogy amint a telefont felvevő férjek megtudták, hogy a kutató nem az ő, hanem a feleségük 1956-os élményeire kíváncsi, a feleségük elfoglaltságára hivatkozva letették a kagylót. Néhányszor elő-