Egyenlítő, 2006 (4. évfolyam, 1-6. szám)
2006 / 4. szám
ni a másságot, sajátítsák el tökéletesen a nyelvet, vagyis minél jobban idomuljanak a környezetükhöz. A gyerekek gyakran restellték a szülők rossz kiejtését, hiányos nyelvtudását, ők már új hazájuk szokásai szerint akartak élni. A második generáció tipikusan ambivalens érzésekkel viszonyult a szülők hazájához illetve kultúrájához, minden erejével az új haza körülményeihez akart igazodni, itt akart érvényesülni, s ebben támogató, gyakran önfeláldozó módon segítette a család. Az eredeti haza kultúrája ebben a közegben az otthon falai közé szorult, különösen ott, ahol kevesen éltek az adott nemzet tagjai. Hozzá még a bevándorlók nagy tömege alacsony képzettségű volt, s az a kultúra, amit magával hozott, az idők folyamán beszűkült, sem lehetőségeik, sem eszközeik voltak ahhoz, hogy fejlesszék, ápolják a régit. Kis közösségeikben az egymásra utaltság miatt megerősödött a szolidaritás, a kölcsönös segítségnyújtás alkalmi esetei általános példává váltak, nem véletlen, hogy az önsegélyező szervezetek létrehozása általánosan jellemző a migráns közösségekre. Civil szervezeteik, amelyeket a hazai kultúra megtartására hoztak létre, a közösségi lét színterei voltak, s zömében az első generáció vagy a frissen érkezettek számára jelentettek fontos helyeket. Ezek voltak, a család mellett, a hazai szokások, ünnepek, a kultúra megőrzésének alapvető fórumai. Más szervezetek az eligazodást segítették a hivatalok és a törvények útvesztőiben. A foglalkozás, vagy a társadalmi rang szerinti elkülönülés a már konszolidálódott migráns kolóniákra jellemző. ■ Új típusÚ migráció Az új típusú migráció sokban különbözik a régebbitől. A most érkező, igen nagy számú migráns a többnyire már megtelepedett spanyolajkú közösségekhez csatlakozik, esetleg épp egy olyan államban, ahol az angol mellett a spanyol is hivatalos nyelv. Többek között emiatt sem tűnik sürgető kényszernek számukra a minél gyorsabb beilleszkedés, jóllehet az angol nyelv elsajátítása most is alapkövetelmény bármilyen képzéshez. Az újak túlnyomórészt az Egyesült Államok déli államaiban - Arizona, Texas, Florida, California - vagyis a hazaihoz hasonló klímájú övezetben élnek. Ezeken a vidékeken az éghajlaton kívül sok minden ismerős számukra, sokan a régebben Mexikóhoz tartozó régiókban, spanyol nevű városokban, államokban laknak; San Francisco, Los Angeles, San Diego, Los Alamos, Texas, Florida, Nevada - ezek mind a régmúltat idézik. Általában egybefüggő városrészekben élnek, ahol adott esetben, mint már említettük, angol nyelvtudás nélkül is boldogulhatnak. Részben azért, mert kiépítették a maguk szokásainak megfelelő környezetet, üzleteket, éttermeket, közösségi házakat, s egyéb szolgáltatásokat, és létrehozták azokat a civil szervezeteket, amelyek mindennapi életüket, kultúrájuk ápolását segítik. Ma már hivatalosan 47,2 millió spanyolajkú amerikai állampolgár, illetve munkavállalási engedéllyel rendelkező él az Egyesült Államokban; a helyi törvények értelmében - számarányuk miatt - spanyolul is intézhetik hivatalos ügyeiket, ám ha nem migráns körzetben élnek, a déli államokban akkor is gyakran találnak spanyolul beszélő ügyintézőt. A hispán közösségek, kolóniák életének szervezésében fontos szerepet játszanak saját katolikus papjaik, akik a dél-amerikai alsó papságra jellemző - a szegényekkel szolidáris, szociálisan érzékeny és társadalmilag nyitott - szellemiség szerint működnek itt is. A spanyolajkú közösségek tagjai az elektronikus média elterjedésével napi kapcsolatot tarthatnak fenn otthon maradt családtagjaikkal. A műholdas tévécsatornákon ugyanazokat a hazai híreket, műsorokat nézhetik, az interneten követhetik régi lakóhelyük eseményeit, olvashatják a hazai lapokat, olcsón telefonálhatnak, vagyis a mai migráns nem szakad ki hazája kulturális közösségéből, egyidejűleg élheti át azokat az élményeket, amelyeket otthoni rokonai, barátai, s az idő és a távolság nem korlátozza egymás közötti kommunikációjukat sem. Az egyre népesebb latin migráció az egyéni karrierlehetőségekben is változást hozott. A kétnyelvűség a foglalkozások széles skáláján lett egyre nagyobb érték és előny, mégpedig nemcsak az állami adminiszte