Egyenlőség, 1883 (2. évfolyam, 1-67. szám)

1883-04-08 / 14. szám

14 szám Budapest, 1883. április 8. II. évfolyam. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Budapest, V. kerület, fürdő-utcza 4. sz. a hová minden küldemény intézendő. TÁRSADALMI HETILAP. SZERKESZTI BOGDÁNYI MÓR. Előfizetési feltételek : Egész évre házhoz küldve . 8 irt Félévre . . ...................... 4 » Negyedévre ...................... צ Egyes szám ára 16 ki*. Az Egyenlőség megjelenik minden vasárnap. Kérjük tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetésük áprililsején lejárt, megrendeléseiket mielőbb megújítani, hogy lapunk szétküldésében fennakadás ne történjék. Az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba (V־ fürdő-utcza 4. sz.) küldendők. Az előfizetés megnyitását legczélszerűbb a lapunk múlt számához mellékelt posta-utalvány útján eszközöleti. A kiadóhivatal. Mi legyen a czél. Tartózkodva, óvatossággal szólok a tárgyhoz. Egy országos zsidó-magyar szövetkezet közművelődési czéllal, magyar közművelődési czéllal és egyáltalán alapítva arra, hogy Magyarország egész zsidóságában közös érdekek, közös hivatás tudatát éleszsze... ki is szólhatna ilyen eszmek ellen ? Csak örvendeni lehet rajta, ha az eszme lelkes visszhangra talál a zsidóság köreiben, és kívánnunk kell, hogy a fogékonyság reá minden körülmény között állandóan megmaradjon. De izgalmas természetű időket élünk, mikor éppen a szép és hatásos eszme járhat könnyen veszélylyel. Könnyen idézheti fel egyik oldalon a túlbuzgóságot, másik oldalon a félreértést, mindenütt erős mozgásba hozza az indulatokat és a képzeletet. A felállított fegyverek azután maguktól elsülnek, anélkül, hogy a golyó irányát előre kiszámíthatnák. Egyforma kárt okozhatnak a barátok, kik erőnek erejével többet akarnak alkotni, mint amennyi okkal-móddal valósítható, és az ellenségek, kik a legjogosultabb törekvést is a bizalmatlanság vagy a rosszakarat torzító szemüvegén keresztül nézik. Hogy mindezt elmondani van elég ok, és hasonló tévedés mily könnyen történhetik meg, arról már azok a czikkek győztek meg, melyek az országos zsidó-magyar szövetkezet eszméjét e lapnak hasábjain fölvetették. Több czikkben Acsády úr ezt a kérdést úgy tárgyalta, mintha az országos szövetkezet a zsidóságnak egyházfelekezeti szervezése helyébe lépne, vagy legalább az 1869־ ki kongresszus irányadó férfiainak törekvését fölöslegessé tenné. Viszont számos vidéki levél csakugyanazért üdvözölte is az eszmét, mert megvalósítása véget vetne az örökös községi viszályoknak, a benső felekezeti súrlódások elintézésére illetékes felekezeti hatóságot teremtene. Mint látszik, itt alaposfélreértés forog fenn. Azok a vidéki levelek oly okból üdvözölték az eszmét, mely voltakép az Egyenlőség czikkeinek tendencziája ellen szól. Mert hiszen sem Acsády úr, sem bárki más, ki csak az eszmét megértette, egy pillanatig sem lehet abban a véleményben, hogy egy merő társadalmiszövetkezet, mely csak egyleti hatáskörrel bír és önkényes tagok hozzájárulására van fektetve, felekezeti hatóságot képezhetne, a hitközségek ügyeibe befolyhatna és az állammal szemben, vagy bárhol másutt az ország zsidóságát hivatalos minőségben képviselhetné. Ez csak egyszerű társulat, szorosan körülírt czéllal, melyet a társulat tagjai kizárólag magukra nézve elfogadnak. De ha ez így van, akkor nagy kérdés, hogy fölöslegessé teszi, vagy akár elodázhatja is-e a magyar zsidóságnak egyházfelekezeti szervezését. Azt tartom, hogy ezt a két czélt semmi ellentétbe, sőt párhuzambaállítani sem lehet. Nem is fogadom el Acsády úrnak véleményét, hogy az a czél, melyet az 1869-iki kongresszus irányadó férfiai kitűztek, valósulatlanná vált volna, vagy a fenforgó viszonyoknak követelményeivel ellentétben állana. Lehet, hogy az egyházfelekezeti szervezés abban a formában, melyet a kongresszusi szabályzat teremtett, csakugyan nem életképes, de hogy azt bizonyos formában föltétlenül meg kell valósítani, azt épen a jelen idők szükségei kézzelfoghatólag bizonyítják. Nem akarok Acsády úrral vitatkozni, hogy a kongresszusi szervezetnek volt-e gyakorlati haszna, a haladópárti országos bizottság tett-e valami szolgálatot a zsidóságnak. Nem tartozik ez azám. De lehetetlennek tartom, hogy az orthodox zsidóság körében is lábra nem kapott volna már a meggyőződés, mily nagy kára származott a zsidóság politikai állásának, az államhoz és a többi felekezetekhez való viszonyának abból, hogy az egységes egyházfelekezeti szervezkedés nem sikerült. Az idő bizton rég eloszlatta már mindazokat az aggodalmakat is, melyeket az orthodoxok az egységes szervezés első kisérlete ellenében ápoltak. Számos községszervezkedett a kongresszusi szabályzat szerint és bizony sem az annyira rettegett hierarchia megteremtésének, sem vallási kérdések megbolygatásának híte sincsen. Sok dolog tűnik fel más színben, mint akkor, és bizony a körülmények megtették a magukét, hogy azóta a szolidaritás érzete felébredjen. Én magát a mozgalmat, melyet az országos önkénytes"szövetkezet eszméje keltett, éppen annak jeléül veszem, hogy a felekezeti autonóm szervezés új kísérletét most már a zsidóság közmeggyőződése támogatná. Hiszen az üdvözlő levelek is, melyek oly élénken panaszolják a községek bajait, legjobban bizonyítják, hol van ma is a zsidóság felekezeti életének igazi rákfenéje. De, különben is ne ámítsuk magunkat, maga a politikai áramlat, a kormányzó és parlamenti körök hangulata egyenesen rászoríthatják a zsidóságot az autonóm egyházi szervezkedésre. Amennyire e sorok írója megítélheti, pedig volt rá alkalma, hogy megfigyelje — lényegesen megváltozott a felfogás a zsidóság szervezési kérdéseiről. Előbb az országgyűlés többsége rendesen kezére játszott az orthodoxok ellenállásának minden közös szervezet irányában. Ma, merem állítani, hasonló javaslat alig találna a legkisebb ellenzésre. A teljes, egyéni vallásszabadság elvesztettelimbusát, és jelenleg azok, kik elfogulatlanul gondolkoznak a zsidóság irányában és csak az országos szempontokat mérlegelik, azt kívánják, hogy a zsidó vallás is a törvényesen bevett vallások közé vétessék fel. De hogy ez megtörténhessék, szükségesnek tartják, hogy a zsidóság is, mint az elismert keresztényfelekezetek, egységes szervezettel bírjon, rendelkezzék olyan közegekkel, melyek az Mai számunk 12 oldalra terjed.