Egyenlőség, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1886-05-02 / 18. szám
zett, hanem igen fontos tényezője volt az emberiség művelődési történetének. Az ókorban az egyistenség magasztos eszméjével ajándékozta meg az emberiséget, a középkorban a kereskedelem fejlesztése által nem egy hatalmas államot virágzásra emelt, melynek legvilágosabb példája Spanyolország és Németalföld, az újkorban pedig, mindezek mellett a tudomány és művészet legbuzgóbb terjesztői és a szabadság eszméjének legbátrabb előharczosai közé tartoznak. Avagy nem tudja-e mindenki, hogy azon vérrel és vassal dolgozó német óriás az antisemitismus Eriszalmáját csak azért dobta a társadalomba, mert a zsidó népképviselők reaktionárius terveinek útjában állottak? És egy pillanatig valóban úgy tetszett, mintha egyéb merész experimentumai közt ezen merényletes kísérlete is sikerülni fog. Ámde csalatkozott! Kant és Hegel nemzete nagy értelmiségénél fogva csakhamar átlátta a színfalak mögött intéz* * kedő nagy rendezőnek veszélyes játékát, s csakhamar hozzálátott a polgári békét zavaró boszorkánytáncz megszüntetéséhez. És ott ugyancsak megszűnt. Van-e mai nap ember a ki megemlékeznék Henrici iskolamesterről, Brimanus Justus róm. hath. zsidópapról és ama száz meg száz egyéb apró szentekről ? Pünkösdi királyságuknak vége. Visszaestek semmiségükbe, avagy hűvösre tétettek, ahová egyébiránt még mindig elég későn kerültek. Figyelemre méltó, hogy ezen eredmény egyedül a német társadalomnak köszönhető, mely feladatát ismerve s tudván azt, hogy társadalmi hajókat csak a társadalom képes gyökeresen kigyógyítani, egy pillanatig sem habozott ezen feladatát teljesíteni. A magyar társadalomról ez mai napig nem mondható. Valószínűleg ennek oka sajátságos természetében fekszik. Külföldön a társadalom zömét az ipar és kereskedelemmel foglalkozó vagyonos polgárság képezi hozzájárulván a szakemberek, művészek és hivatalnokok, kik túlnyomólag polgári családokból származván, szakadatlan érintkezéseik által értelmiséget és felvilágosodást hordanak a rokon körökbe. Nem igy minálunk. 1848 előtt Magyarországban társadalom a szó jelzett értelmébennem fejlődhetett. A főnemesség külföldön élt, a középnemesség politikával foglalkozott, polgárok — a szab. kir. városokban lakó csekély számú német és görög kereskedőktől eltekintve — alig léteztek; a parasztok és zsidók pedig pariák voltak. Számba vehető tényező tehát az egy nemesség volt, melyhez az említett csekély polgárság járult s mindezek hatalmas kiváltságok által körülbástyázva boldog tudatlanságban könnyű életet folytattak. A kontinentális nagy forradalom Magyarországot felrázta mély lethargiájából, felforgatta a régi rendet és megszüntette a régi kiváltságokat. A felszabadultak milliói a fiatalság szent hevével hozzá is láttak a haza emdésének kemény munkájához és 1' A RCZ A. Párisi levél. — Az Egyenlőség tárczája. — Páris április 27-é11 A párisi lapokból már valószinüleg értesültek arról a nagy port felvert affairről, melynek hőse Drumont ur, a Monde volt munkatársa. Ez a derék ur, a ki mellesleg megjegyezve teljes életében mindig csak másodrendű szerepet játszott azokban a hírlapi kuracukban, ahol eddig firkált, ez a derék Drumont úr egyszerre híres ember lett, még pedig nem a könyve miatt, mely csak arra szolgált, hogy irodalmi tehetségéről táplált véleményt, lehetőleg alászállítsa, hanem mert a párisi püspök is belenyúlt a dologba azzal, hogy felmondó levelet intézett Drumonthoz, aki a püspök saját külön lapjánál — a Monde — szerkesztőségében, alkalmazva volt. Valamelyik párisi lap — azt hiszem a Lan térné — azt a találó megjegyzést téve a püspök urnak ezen indignáló levelére, hogy ő exczellencziája úgy cselekedett mint a sanda mészáros: Drumondra tekintett és a zsidókat ütötte. Mert ha a püspök ur levele ki nem emeli Drumont könyvét a 110־ mályból és nem kölcsönöz neki senzationális jelleget, akkor úgy tűnt volna el a könyvpiaczon, mint a többi irodalmi szemét, mely a feledékenység aljára kerül. * Maga a La france juive szerzője Drumont 111* jól tudta, hogy munkájának szelleme nem lesz elegendő, hogy a közönség figyelmét magára vonja; tehát a könyv megjelenése után egy kis kardcsörtetéssel is iparkodott reklámot csinálni nevének és kardpárbajt vivott Mayerral a ״ Gaulois“ zsidó felekezetű kiadójával, a ki különben jól eldöngette Drumont urat és így legalább mégis lakott egy kissé azért a zajért, melylyel a tisztességes emberek békéjét megzavarni akarta. Drumont könyve tele van hazugságokkal, ferdítésekkel és rágalmakkal. Mintha csak az önök antiszemitáinak agitaczionális modorát sajátította volna el, olyan nagy virtuozitással füllent . Ráfogta Molme Adamra, hogy férje zsidó volt és börtönner, aki nagy vagyonát szennyes üzletekből összeharácsolta. Adam asszony azonban nem maradt adósa a .