Egyenlőség, 1888 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1888-04-08 / 14. szám
VII. évfolyam. Budapest, vasárnap 1888. April 8. 14. szám. Szerkesztőség és kiadósa.1. Budapest, II., váczi körút 3. hová minden küldemény intézendő. TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLCSI MIKSA MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. Előfizessi feltételek! Egész évre házhoz küldve . . frt 7.— Félévre Negyedévre Egyes szám ára 14 kr* 3,60 1.75 SZERKESZTI Lapunk mai száma 16 oldalra terjed. A Hohenzollern-ház Az elhunyt, az uralkodó és a jövő császár. Irta : Palóczy Lipót. Az imént sirba szállt Vilmos császárról minden igazságosan ítélő zsidó csak elismeréssel s hálával emlékezhetik meg, daczára annak, hogy a sötétség baglyai épen dicső uralmának vége felé felütötték fejeiket az ő udvaránál is ; nagyobb, mélyebb hatást azonban nem értek el, különösen pedig emancipatióellenes szándékaik komoly számbavételéről soha még csak szó sem volt. A német nemzet sokkal műveltebb alsóbb rétegeiben is, semhogy ilyen tendentiák ma ott még a legreac tionáriusabb időben is tényleg a valósulás felé vizethetnének. Tapasztalhattuk ezt néhány évvel ezelőtt is, s soha sem szabad elfelejtenünk, hogy maga a német zsidóellenes áramlat főembere, az álszenteskedés s szemforgatás nagymestere. Stöcker volt az, ki a drezdai »antisemita« congressus alkalmával egész nyíltan kimondta e sokat jelentő vallomást .Ha a német nemzetet ma megszavaztatnák, hogy kiket akarna kiűzni, a semitákat־ e, vagy az antisemitákat, bizonyára az utóbbiakra kerülne a sor.« No, ha ezt egy antisemita izgató mondja, akkor igaznak kell lennie. Vilmos császár a mint mindenben, úgy a zsidók egyenjogúsítása terén is a törvény által adott alapra állt. Ő alatta lettek először Poroszországban az egyetemekre zsidó vallású rendes tanárok kinevezve, bár nagy kivételkép már elődeinél is előfordult egy-egy ily eset. Valódi tudósnál, ki helyén volt, ő soha sem feszegette a vallás kérdését, ha csak a minisztere, például a hírhedt Mühler, nem tette. Hiszen a Hohenzollernek történetében épen az a szép vonás, hogy vallási és faji tekintetben ők akárhányszor türelmesebbek voltak minisztereiknél. Vilmos alatt nyíltak meg a zsidó jogászok előtt a bíróságok fizetett állásainak sorompói is. Fizetéstelen törvényszéki ülnökök (Gerichtsassesor) már azelőtt számosan voltak. Ő 1868 óta évről-évre egész csapat zsidó hitű bírót nevezett ki és a legszabadelvűbb országokban sem — ezt merem állítani — nincs ma aránylag oly sok e valláshoz tartozó bíró, mint Poroszországban. Felejthetetlen marad a nagy császár ama ténye is, hogy ő volt az első nemcsak német, hanem egyáltalában európai fejedelem is, (kivéve a derék Victor Emanuelt, ki alatt Marpargó már 1876-ban volt a paduai egyetem rektora), ki zsidó hitű professort először igaztatott be egy־ egy egyetem rector-magnificus״ méltóságában, ezzel még Francziaországot is megelőzve, hol erre még példa máig sem fordult elő, holott Poroszországban már háromszor. S a dicső emlékű császár tette ezt a »Stöckerek és Muckerek« roppant erőfeszítései daczára, kik utolsó argumentum képen az öreg uralkodót azzal akarták megtántorítani, hogy ily példák által maholnap elvész a »német erkölcsi és állami élet keresztény jellege.« Ezek csak a nagy, a kiemelkedő bizonyitékok, tehát az Örök és történeti, másrészt meg elvi becsüek, melyek az első hohenzollernvérből való német császár igazságszeretetét s elfogulatlanságát zsidó alattvalói iránt fényesen tanúsítják. Hány apróbb, de azért szintén rendkívül jellemző esetet tudnék még fölemlíteni! Ehhez azonban valóban ívek kellenének. Hiszen a magántulajdonát képező és egyébb királyi gyűjteményekhez is több zsidó embert nevezett ki, soha még csak nem is sejtetve kineveztetésüknél kitérésük kívánságát, így Lippmann, a berlini királyi rézmetszetgyűjtemény igazgatójává (e zsidó vallású notabilitást Vilmos csak pár héttel halála előtt nevezte ki »geheimer Regierungsrath«-nak), Sussmann- Hellborn -t, a híres szobrászt, a királyi perczel-