Egyenlőség, 1893. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1893-07-07 / 27. szám
2 1893. július 7. EGYENLŐSÉG. szabályrendeletét elismerik, nos, akkor igaz a megszégyenítő kép is. Nem képzelhetünk olyan galicziai csodarabbit, ki ne büszkén utalna azokra a kiváló zsidó szellemekre, kik nagy tetteik, alkotásaik, lángeszük által dicsőséget szereztek maguknak és nemzetüknek és becsületet a felekezetnek, melynek hívei. Nálunk az orthodox közvetítő bizottság feje, egy tudatlan, de raffiniált hajdani lókupecz kimondatja rabbijaival a sententiát, hogy Goldziher Ignácz nem zsidó, Bischitz Johanna nem zsidó, Kármán Mór nem zsidó, Komféld Zsigmond nem zsidó, Neumann Ármin nem zsidó, Kohn Sámuel nem zsidó, Bródy Zsigmond nem zsidó, Fayer László nem zsidó, Kiss József nem zsidó, Horovitz Lipót nem zsidó, Veigelsberg Leo nem zsidó, Marczali Henrik nem zsidó, Kohner Zsigmond nem zsidó, Róna József nem zsidó, Löw Immánuel nem zsidó, Décsei Zsigmond nem zsidó, Radó Antal nem zsidó, Stiller Bertalan nem zsidó, Körösi József nem zsidó, Agai Adolf nem zsidó, Rósa Izsó nem zsidó, Bánóczi József nem zsidó, Halász Ignácz nem zsidó, Bacher Vilmos nem zsidó, Kónyi Manó nem zsidó, Alexander Berhát nem zsidó, Munkácsi Bernát nem zsidó és nem zsidók azok az akadémiai tagok, egyetemi tanárok, tudósok, írók, költők, művészek, pénzügyi és közgazdasági kitűnőségek, országgyűlési képviselők, politikusok, ügyvédek, orvosok, mérnökök, rabbik, hitközségi elnökök és számtalan felekezetükért és hazájukért lángoló magyarok, kik zsidóknak születtek és azoknak neveltettek, de az orthodox közvetítő bizottságot és szabályrendeletet el nem ismerik. Mire hivatkozzék ezen őrült sententia után a magyar zsidó? Arra, hogy a magyar irodalom, a magyar nemzeti szellem, a magyar nyelv, a tudomány és jótékonyság fejlesztésében, a magyar kereskedelem, a magyar ipar, a magyar gazdálkodás és egyáltalán a haza jóléte és becsülete emelésében mennyi érdeme, mily kiváló része van a zsidóknak? Hisz' ezek azok közé tartoznak, kikre az orthodox közvetítő bizottság kimondotta, hogy »a zsidóságtól elszakadt idegen hitfelekezet«־ et képeznek? Nem marad más hátra, mint hivatkozni büszkén Reich Ignácz hajdani lófarkaira, a püspökladányi rabbi ragyogó kaftanjára, a pozsonyi Schlossberg »bolé«-jaira, Reich Koppel szakállára, a czigándai pap csodatetteire, Lebele Marsallk viczczeire és Viador orthodox »czikkei*-re. Vannak más országokban is és különösen a német birodalomban egymástól eltérő árnyalatok a zsidóságban, de nem jutott még egy sem arra az őrült gondolatra, mely, mellesleg megjegyezve, megtagadja elsősorban magát a zsidóság szellemét, hogy a másikat ki akarná küszöbölni a zsidóság kötelékéből. A Maybaum és Hirsch-féle pártok végtelenül távolabb állanak egymástól, mint pl. nálunk a Kohn Sámuel és a Reich Koppelféle árnyalatok, de van-e Németországban Hirschpárti zsidó, ki arra vetemednék, hogy Berlin 75 ezer zsidó lakosát a »zsidóságtól elszakadt idegen hitfelekezet«־ nek nyilvánítsa? Igaz, hogy Németországban a legkonzervatívebb községek papjai is akadémiai gradussal dicsekednek, és nem emelkedik a szószékig sehol sem pap, ki nem tisztán az ország nyelvén hirdetné Izrael igéit, de ebből alig következik az a tanulság, hogy haladó községeink a talmudon kívül teljesen tudatlan rabbikat alkalmazzanak és a magyar szónoklatot eltöröljék, csak azért, hogy hasonlókká legyenek orthodox hitközségeink legtöbbjéhez. Sőt ebből egészen más tanulság folyik. Ha a mi orthodox atyánkfiai követnék németországi elvtársaikat, megszűnnék nálunk a haladó párt, mert haladókká válnának az orthodoxok. De a fennálló különbségek mellett is bűn és eszeveszettség, mit az orthodox vezetés elkövet. Mert ha a különbség teszi, akkor hogy lehet orthodox pl. Huszt is, Rimaszombat is? Kettőjük közt hasonlíthatlanul nagyobb a különbség, mint pl. a pesti haladó és a pozsonyi orthodox hitközségek közt. Ha a különbség teszi, hogy alkothat maga az orthodox vezetés szefárd hitközségeket, hiszen a szefardok igen lényeges pontokban térnek el az orthodoxiától, hiszen a szefardok megragadják a Sulchan Aruch igen tekintélyes részét? Ha a különbség teszi, akkor magától értetődik, hogy ahol a különbség fenn nem áll, azok együvé tartoznak, nos, hogy tagadhatta ki az orthodox vezetés a status-quo hitközségeket, melyek hitközségi alapszabályaik elseje, hogy a Sulchan Arucht tökéletesen magukévá teszik, és melyek közt vannak községek, melyek sokkal jámborabbak, mint sok orthodox hitközség? Ha a különbség teszi, akkor Ausztriábann csak a galicziai csodarabbikban hívők a zsidók, a bécsi, cseh és morvaországi hitrokonok minda zsidóságtól elszakadt és idegen hitfejezetet képeznek! Csakhogy nem a különbség a vallásos nézetekben és felfogásokban teszi, hanem teszi az érdek és teszi — a neologii A neologia az orthodoxiában. Mutasson az orthodox vezetés egy embert, egy községet, melyet nem akart volna felvenni az orthodox kötelékbe, különösen ha sok pénze volt, mert a szombatot megszegi, a vallásos szabványokon magát túl feszi. És mutasson egy másik embert, községet, melyet megtartott köldökében, mert jámbor, istenfélő volt, tekeintet nélkül arra, hogy az illető az orthodox