Egyenlőség, 1894. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1894-02-16 / 7. szám

1894. február 16 ________E GY E N LŐSÉG. Hírek. Megyeri Krausz Mayer. Azok között, kik magyar hazánkban, tízezreknek adva kenyeret és foglalkozást, nagyipart teremtettek, erős alapokon nyugvó, folyton fejlődő nagyipart, egyik első helyet foglalta el a férfiú, kit ma tettek örök nyugalomra, a temetési menettel jó időre megakasztva az utczákon a közlekedést. Mikor jesiváról jesivára vándorolt, keresve a legkitűnőbb talmudtudós rabbikat, egyre gyarapítva tudását a halachában, éleselméjűségét a pilpulban, szépézeti érzékét a hagadában, mikor még a legnagyobb vágya odáig terjedt, hogy egy összegabalyodott, súlyos «Rambamot« mennél többféleképpen tudjon megoldani: alig álmodta a pályát, melyen annyi fényes siker kisérte: alig álmodta, hogy egyike lesz azoknak, kik egy igen-igen fontos téren Magyarországot a nyugati államok színvonalára emelik ; alig álmodta, hogy lobogó zászlókkal koporsója előtt menő, általa teremtett gyártelepek munkásai külön egyletekként fogják ellepni az utczákat és tereket. Szerencsés ember volt egész életében. Mint talmudtanuló túltett társain, mint kereskedő siker kísérte minden lépését, mint vállalkozó az elsők közé vergődött fel, mint nagyiparos vezetett. Boldog volt társadalmi pozicziójában, melyben nagyrabecsülés vette körül és a melyből nyilvános szereplésre kilépni sohasem vágyódott, és boldog volt mint családapa is. Két fia, megyeri Krausz Lajos és megyeri dr. Krausz Izidor,kik tekintélyes és tisztelt állást foglalnak el a társadalomban, sikerrel tovább fejlesztik atyjuk művét és leányai az ország legelőkelőbb nagykereskedőinek lettek feleségei. Nem kell említenünk csak Fürst Jakabot, domonyi Brüll Miksát és gelsei Gattmann Vilmost, kik az elhunyt leányai közül választottak élettársakat. A remek héber levelekből, miket mesteréhez, Götz Schwerin-Kohn, a hires bajai rabbihoz irt és melyeket dr. Kohn Sámuel pesti rabbi, a nagy rabbi unokája, őriz, kitetszik, hogy Krausz Mayer, megunva a kisszerű borkereskedést, melyet előbb kis szülőfalujában, a tolnamegyei Czikón, (hol 1808-ban született), később Szegszárdon űzött, 1837-ben Pestre jött, azaz Újpestre, mert magában a fővárosban, akkor még, külön engedély nélkül, zsidó nem telepedhetett le. Alig abban fáradozott, hogy ezt az engedélyt megnyerje, beleszeretett az ismert Lőwh Bernát leányába, kit Újpest alapítójának neveznek és kinek nevéről egy utczát is neveztek el a folyton nagyobb dimenziókat öltő új városban. Szerencsés volt ott is, mert akit megszeretett, az felesége lett, és apja, és a Pesten akkor nagy befolyásnak és tekintélynek örvendő Oesterreicher Dávid (később a pesti zsidó hitközség elnöke) segítségével engedélyt nyert Krausz Mayer, hogy a fővárosban lakhassák, abban a fővárosban, melyet ő később palotákkal szépített, hat gyárteleppel gazdagított, melyek ezreit a munkásoknak foglalkoztatják. Sok, sok évvel később Lajos fia meglehetősen félve fedezte fel neki, hogy ő lesz beleszeretett egy leányba és hogy nőül is veszi, még akkor is, ha a papa nem akarja. — S miért ne akarnám, kérdezé az öreg úr, tán hiba van a famíliában . — Nem, édesapám, szólt, a szerelmes ifjú, a család előkelő és a legtisztességesebb, de nincs annyi pénze mint nekünk. — Fődolog a tisztesség, válaszolt az apa. De most, mondd meg, fiam, választottad nevét. — Dalnoki Gizella, Pest legszebb leánya. • Az öreg úr, fia nagy meglepetésére, éghez emelte kezét, és áhítattal szólt: hála neked, én istenem, a bulaid kifürkészhet ellenek. Mondd meg fiam menyasszonyodnak hogy legszebb alkotásomat, a malmomat a Gizella névre fogom elnevezni és neked ajándékozom hozományul. Csodálkozol készségemen. Nos hát tudd meg, fiam, hogy Gizellád Oesterreicher Dávid unokája, kinek köszönhetem, hogy Pesten letelepedhetem. Ha ő akkor az engedélyt ki nem eszközli, nyugtalan és tettre vágyó természetem mellett, tán ki is vándoroltam volna Magyarországból. Nyilvánosan nem szerepelt soha és a zsidó kongresszus is, melynek váczi képviselője volt, alig hallotta szavát. Oka ennek abban rejlett, hogy igaz hazafisága mellett a magyar nyelvvel csak nehezen tudott megbirkózni, már pedig ő azt tartotta, hogy a magyar hazában csak az vállalkozzék közszerepre, ki a magyar nyelvnek ura. Ötletei, melyek megállották helyüket még násza, Wahrmann Mór szellemsziporkái mellett is, számosak és éles, találó ítéletre, gondolkodó, philosophikus főre vallanak. Csak egyet említek itt. Fiai egy ízben egy kereskedő gavalléradományáról beszéltek előtte, kiről ő tudta, hogy először fukar ember, másodszor, hogy korántsem olyan gazdag, hogy olyan adományt tehessen. Fiaim, szólt az öreg úr, ha egy paraszt ember csibét eszik, akkor vagy a paraszt, vagy a csibe beteg. Egészséges paraszt az egészséges csibét eladja. Higyjétek el, az adományozó úr akar valamit. És csakugyan akart. Pár héttel később megkérette kezét — Krausz Mayer leányának. Persze nem kapta meg. Szigorú becsületesség, ernyedetlen munka, gondolkozással munkálkodás, ez volt vezérelve, ezt követte egész életén át és ennek köszönheti sikereit. Jótékonyságában diskrét volt. Kevesen tudnak adományairól, annál többet azok, kik titkos szegényeknek gyűjtenek. «Bármikor jöttem hozzá gyűjtés ügyében — mondotta dr. Kohn Sámuel gyászbeszédében — nyílt szívet és nyitott kasszát találtam nála. Adott, és ajánlkozott, hogy többet ad, ha kell.« Rendkívüli ember volt, őrizzük meg emlékét. Sz. M. — A szegedi zsidó hitközség 1893 évi jelentése, mely rendkívül pontosan és behatóan számol el a községi élet minden egyes momentumáról, az idén felekezeti közügygyel nem foglalkozik. Annyira megszoktuk már ezt az igen figyelemreméltó vonást, hogy midőn most nem találkoztunk vele, — hát hiányát érezzük. Az évi jelentés különben ezúttal inkább három éves beszámoló, mert az elöljáróság mandátuma lejárt s ez okból hűségesen elszámol az egész cziklus szembeszökő szép eredményéről, a teljes anyagi kibontakozásról és a pénzügyi helyzet megszilárdításáról. De nemcsak a község adósságait rendezte és törlesztette a mostani elöljáróság, hanem ugyanakkor, mikor a biztos vezetés mellett kicsiny és nagy, mind ezen munkák, a hitközség tiszta vagyoni állapotát is növelték jelentékenyen. A lefolyt 3 évben 18,423 frt 09 krnyi adósságot törlesztettek és ennek daczára a hitközség tiszta vagyona az 1991. évi 92,443 frt 91 krral szemben a jelentés keltekor 00.753 frt 01 krt tüntet föl. Ej gondolatok nélkül most sincs a jelentés Az anyagi kibontakozás után látjuk az uj terveket melyek uj zsingóga és fiúiskola építésére vonatkoznak. A zsinagógának már van is 6282 frt 95 krnyi gyűjtött és 10.000 frt a városi közhatóság részéről megszavazott alapja, mi bizonyára hamarosan emelkedni fog az olyan tagok áldozatkészsége folytán, kik alig egy év alatt 15,000 frtot meghaladó összeget adományoztak az árvaház javára, mely intéz .