Egyenlőség, 1894. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1894-02-16 / 7. szám

1894. február 16. 11 EG­YENLŐSÉG. Simon, Schlesinger Ármin és Rosing­er Márton tanító. — G­en­fi Samu dr. elnök Kozma Andornak, elnökké válasz­­tatása alkalmából hozzá intézett­ szellemes gratuláló leve­­lét is felolvasta. Az estélyen fesztelen jókedv, hazafias és a zsidó szellemtől áthatott érzület uralkodott. •A szép egyetértés létrejöttének­ ünnepe volt ezen este, melyen együtt volt a hitközség színe-java. . ■\R.) — Az uj képviselőházból. A képviselőház­ bizott­­ságaiba azokat, akiknek jelöléséről előző számunkban hirt adtak, megválasztották. Azóta a bizottságok is meg­­alakultak, és a mentelmi bizottság elnökévé ismét Chor­in Ferencz­ drt. választották meg. Az­­igazságügyi­­bizottság­­ban az államr ■anyakönyvvezetésről szóló törvényjavaslat előadójává Jellinek Arthurt és a büntetőtörvény novellá­­jának előadójává Chorin Ferencz drt választották meg. — Halálozás. 1 Weisz Ábrahány Szabolcs megye bi­­zottsági tagja 74 éves korában Szakolyban jobb létre szenderült. A puritán jellemű, jótevéséről messze földönhires öreg urat négy gyermekén kívül, ezek révén a Weishaus család, 14 unoka és 7 dédunoka gyászolja, és siratja el­­múltát mind­az a szegény, a ki házában valaha meg­­fordult. A tiszteletnek és közbecsülésnek, melynek az el­­hunyt élte végéig tárgya volt, temetésén igen szép tanú­­ságát szolgáltatta az, hogy Balkányról, Gelséről, Mihály­­diról stb. környékbeli községből felekezeti különbség nélkül jöttek a gyászolók. Tudósítónk megjegyzi, hogy, a mi Szabolcs megye e részében eseményszámba megy, a bu­­csúztató magyar nyelvű volt. — A soproni hitközség el­­nökét,Winkler Adolf­ot, ki a Dunántúl zsidóságának egyik büszkesége, pótolhatlan veszteséget szenvedett. Édes­­anyját 1. hó 7-ikén magához szólította az úr hosszú, tü­­relemmel viselt szenvedései után, melyet fia és menye szeretetteljes, odaadó ápolása enyhítettek mindvégig. A soproni szegények őrangyalukat veszítették a matroná­­ban, ki 89 évet élt és világtalan létére isten félelemben és jótevésben kereste a világosságot. Temetése ritka, nagy részvét mellett ment végbe, ravatala körül nemcsak a zsidóhitbeliek, hanem a kereszténység is összesereglett a végtisztesség megadására. A gyászszertartás énekrészét Deutsch Ede főkántor Thaler Mór kántor segédlete mellett végezte, s az egységes zsidóság halottját tanusí­­totta az, hogy Grünwald Manó, a soproni orb­. rabbi és Tollak Miksa dr. kongressusi rabbi, ez utóbbi magyarul búcsúztatták megrendítően a mélyen sújtott, családtól, a gyámolított szegényektől és tisztelői nagy sokaságától. — A pétervásári rabbi, Fábián Márk, mint kissé elkésetten közük velünk, jobb létre szenderült. Hitközségében 38 éven át­ hirdette sok kitartással és szeretettel az igét s ő volt az ottani chevra kadisának megalkotója. A pozsonyi jesiváról került ki és a híres Keszav Szó remek jelesebb tanítványai közé tartozott. A hitközség, hol mind halálig működött, 22 éves korá­­ban választotta lelkipásztorává. Régi baj vitte a sirba, melynek orvoslása végett a múlt évben Karlsbadban is járt s a pesti zsidó kórházban is feküdt 3 hétig, innen abban a reményben, hogy otthona még meghosszabbít­­hatja életét, hazaszállították, de itt övéi karjai között harmadnapra elhunyt. Temetése nagy részvéttelel se­­vat hó 10 ikén ment végbe. Érdemeit ravatalánál Deutsch M. salgótarjáni rabbi és Schwarz József gyön­­gyösi talm­udtanár, rabbihelyettes, az elhunytnak sógora, méltatták. A végtisztességadáson Ulmer Samu, Tauner Bernát és József, Rusznáik Gábor, Tick Fülöp elöljárók o­kai élén nemcsak a hitközség apraja-nagyja, hanem katholikusok is nagy számmal, köztük J­anderer plébános, Krúdy főszolgabíró, Holló Géza szolgabiró és vidékiek is, u. m. Braun Kálmán járási hitk. elnök, Braun Ignácz, Rusznyák­ Éliás, Heister Adolf, Jauner Illés és Lőrincz stb. voltak jelen. — A párbaj ellen. Mig a politikai élet emberei, sőt asszonyai is, a valóságban össze-vissza karczolgatják egymást, és olyan likacsosra lődözik a levegőt, mint a spongya, addig a párbaj ellen Vázsonyi Vilmos"dr. ki­­tűnő munkatársunk révén megindított mozgalom eljutott egészen a miniszterelnök asztaláig. Ismere­tes dolog, hogy a főváros társaskörei sorban kimondták az anatémát a párbajra és memorandumokkal akarják lehetetlenné tenni. Három ilyen memorandum készült : egy a képviselő­háznak, egy a kormánynak és egy az ország társas­­köreinek szól. A párbaj-ellenes mozgalom szervező bizott­­ságának megbízásából mind a­ liánnal. Vázsonyi d­r­., a mozgalom lelke, szerkesztette meg. A kormánynak szóló memorandumot, a héten egy 15 társaskör küldötteiből alakult bizottság átnyújtotta­­Wekerle miniszterelnöknek, aki üdvözölte az életre való mozgalmat. A küldöttségnek Vázsonyi dr. is tagja. — Az akadémiáról. Hét­ hét­ után módunk nyí­­lik elszámolni arról, hogy a magyar tudományos akadé­­mián megint szerepelt egy emberünk. Azt a becses tudós anyagot, melyet a magyar tud. akadémia a 11 ma­­gyar zsidóságban talál — ennél a lénynél jobban mi sem igazolja. A rendes akadémiai tag urak pihennek — a levelezők és vendégek pedig dolgoznak, amit korántsem panaszképpen rovunk föl, hisz a jég már megtört, s az akadémia előítéletes falai is lehullottak. A sok pererállálás végébe idejegyzem, hogy arra Ácsándy Ignácz úrnak a kiváló történettudósnak e beli felolvasása szolgáltatott alkalmat. Acsády a Miksa király korabeli jobbágyadózásról értekezett igen érdekesen és sok tudás­­sal, a jelenvoltak tetszése mellet világítván meg a XVI. század második feléből vett témáját.­­— Zsidó irodalmi társulat Bécsben. Az osztrák izr. unió deczember havi ülésén indítványt tettek egy zsidó irodalmi társulat létesítése végett. A kérdés meg­­oldására akkor albizottságot küldtek ki, mely munkála­­taival annyira előre haladt, hogy az alapszabályokkal el­­készült és azokat a plénum elé terjeszthette. A bécsi zsidó irodalmi társaság a zsidó társaság kincseit nép­­szerűsíteni akarja és különösen a nők, meg az ifjúság szükségleteire kíván tekintettel lenni. — A szászvárosi hitközség m. hó 29-én tartotta meg ez évi rendes közgyűlését, melynek elő­pontját — tudósítónk szerint — az uj templom építése körül érde­­meket szerzetteknek szóló jegyzőkönyvi köszönet meg­­szavazása képezte. Köszönettel tudomásul vették ezután az építő bizottság jelentését, mely szerint az építési költségek a berendezéssel együtt 7000 írtra rúgtak. A tervezés, gyűjtés és létesítés körül érdemeket szerzett Rosner Ármint, a pesti hitközség hivatalnokát és Stold­­schmid­ Józsefet a község dísztagjává választotta meg. Megválasztották továbbá a tisztikart, mely változatlanul a régi maradt. Végül a hitközség nyilvánosan köszönetet mondott mindazoknak, kik temploma építésében elő­­segítették.­­ A volt pesti főkántor testvérbátyja Fried­­mann Bernát Magyar­épen 82 tzséves korában I. hó 10-ikén jobblétre szénderült. Tudósítónk szerint csen­­des magába vonult ember volt a magyar zsinagógai istentisztelet újjáteremtőjének bátyja, ki, nem volt nap, hogy jótett, nélkül hajtotta volna nyugovóra a fejét, így tanulta ezt ő a zsidó írásokban, melyeknek annyira alapos ismerője volt, hogy a felvidéken a leghíresebb rabbik is kikérték véleményét. Más hitű felebarátai is annyira tisztelték, hogy még a legizgalmasabb napok­

Next