Egyenlőség, 1897. július-december (16. évfolyam, 27-52. szám)
1897-12-12 / 50. szám
1897. deczember 12. EGYEN 7 L Ö S É G. Kövesse mind az ő megvesztegetlen S balitélettől ment szeretetét! Versenyt mutassa meg hát mindegyik Az ő kövének bűvös erejét. , Segítse ezt a bűverőt szelídség Szívélyes összeférés, jóltevés, Istenbe bizás bensősége által Előbbre! S majd ha a gyűrűk hatása késő utódoknál lesz látható. Évezredek múltán ismét, e szék elé idézem őket:׳ Akkor itt Nálamnál bölcsebb ember ül, ítél. Most menjetek ! — így szóla a szerény Biró. Szaladin. Ah, Isten! Istenem ! Náthán. De ha Úgy érzed, Szaladin, hogy ama bölcsebb Ember, kit Ígért, te vagy . . . Szaladin [a ki hozzá rohant s kezét megragadd, melyet többé el nem ereszt]. Porszem, én ? Én semmi! Isten ! Náthán. Mi les Szaladin? Szaladin. Ah, édes Náthán! a te bölcs birád Évezrede még nincsen itt. A széke Nem engem illet. — Menj! Menj! — Ámde légy Barátom. Weisse József. Ritkulunk és egyre ritkulnak a zsidó tudósok sorai, ismét kidőlt egy, aki nemcsak 42évi áldásdús főpásztori működése által hitközségében, hanem a tudomány terén elért sikerdús eredményei által az egész zsidóságban tátongó űrt hagyott maga után hátra. Weisse József működése nem volt világra szóló, nem írt korszakalkotó műveket, de mégis 22 éves korában a Krónikák könyvéhez írt művével örökké feledhetetlen helyet biztosított magának a tudomány csarnokában. A Mendelssohn által alapított exegetikai iskolának ő volt utolsó érdemes képviselője, vele halt ki az utolsó biarista. Ő maga jellemezte magát igen kitűnően, miden minden rabbi kötelességeit és életczélját a következő két pontban foglalta össze : a béke és konzervativizmus. Eme két elv keresztülvitelére szentelte életét, s minden eszközt megragadott, melylyel e czélok egyikét elérni gondolta, ezeket hirdette a szószéken, s ezeknek volt lánglelkü apostola. Ha visszatekintünk az elmúlt 42 évre, első pillanatra belátjuk, hogy azóta a zsidók felekezeti élete igen sok rázkódtatáson ment keresztül. Még akkor is, midőn a hullámok már a magasba csaptak, midőn az ár elsodrással fenyegette az egész zsidóságot. Weisse József az ő »pax« jelszavához híven, biztos kézzel tartván a zablát, fékezte a földúlt szenvedélyeket és midőn kenyértörésre került a dolog, az arany középutat választva sikerült neki, a szakadást lehetetlenné téve, községében az azóta mai napig sem megzavart békét fönntartani és egy egész emberöltőn át biztosítani. Mit szóljak konzervativizmusáról? Facta loquuntur! A 84 éves aggastyán még halála előtt pár nappal is, midőn lábai már megtagadták a szolgálatot, két ember által vezettette magát a templomba, hogy hosszú évtizedeken át elfoglalt helye az Isten házában üres ne maradjon. A kérlelhetlen halál azonban most elsodorta tőlünk és megürült helye úgy a községben, mint a templomban és gondolni sem merünk arra, hogy valaha hozzá méltóan be legyen töltve. Áldás legyen emlékezete! Életrajzi adatait a következőkben foglalom össze: Született Blumenauban, Morvaország egy helységében az 1812. évben. Már 10 éves korában magára vonta tanítói figyelmét olvasottsága és éleselmüsége által, 1837—1845-ig igazgató-tanító a prossnitzi iskolában, 1845—1855-ig rabbi Gája községben, ahonnan 1855-ben Vágújhelyre került, hol 42 évig működött. Munkái: 1. ירבד םימיה בתכמי לע רבד שריפ י״שר רפסל melyben bebizonyítja, hogy a Krónika könyvének Rasi kommentárja nem Rasitól való; 2. irt egy bevezetést a תניחב םלוע czimű munkához; 3. egy értekezést: רפס םיכלמ םע םוגרת םולקנא czimmel; 4. és legfontosabb: םימיה םע םוגרת סולקנא רואבו רפס ירבד ebben utolsó biurista. Több czikkel a héber lapokba. Temetése érdemeit és működését megillető nagy tisztelettel ment végbe. A vágujhelyi izraelita hitközség temploma félig sem volt képes a messze idegenből idezarándokolt rabbikat és hitközségek kiküldötteit magába foglalni. A templom gyászdíszt öltött, a csillárok feketével voltak bevonva. A templomi énekkar gyászdalai kíséretében a halt tetemeket a hitközség elöljárósága a halottas házból vállaikon a templomba vitték, s egy gyászdal elhangzása után a feketével bevont szószékre lépett dr. Weisse Sámson, az elhunyt fia, berlini rabbi és a hallgatóságot mélyen megható módon vett tőle búcsút családja nevében. Kitűnően jellemezte egész élete működését és a bibliai József szavaival »testvéreimet keresem,« melyeket az elhunyt ezelőtt 42 évvel az itteni rabbiszékbe való beiktatásakor használt, megindult szavakkal mutatott rá a veszteségre, mely a zsidóságot érte és nagy vonásokban hű képét adta áldásdús működésének. Utána veje, Anscherl N. bécsi hitoktató a bibliai József szavaiból kiindulva »és József megismerte testvéreit, de ők nem ismerték meg«, vázolta az ő béketörekvéseit, mely szerint ő azokat is megismerte, akik őt nem ismerték meg. Majd Sonnenfeld Bernát dr., a vágujhelyi hitközség elnöke magyar s fölváltva német nyelven tartott magvas és fenkölt tartalmú beszédben a hitközség abbeli fájdalmának adott kifejezést, mely ezt 42 évig működött lelkipásztora elhunytával érte s Cicero ezen szavaival: »Vita brevis nobis a natura data est, ac memoria bene reditae vitae sempiterna est (de officiis)« kimutatta, hogy az elhunyt méltán rászolgált arra, hogy neve és emléke a hitközség annaleseiben örökké feledhetetlenek legyenek. Utána Frankl rabbi, az itteni rabbikollégium volt elnökének a fia, indította könyekre a hallgatóságot, föltárva fényes lelki tulajdonságait. Ezután Diamant dr. trencséni rabbi tartott lendületes beszédet, melyben tőle a hitközség nevében s egyszersmind mint régi barátjától búcsúzott el. Ezután a drága halott koporsóját vállra emelve, az általa alapított iskolai épületek elé hozták, ahol az iskola növendékei sorfalat állottak. Itt Mandl dr. hitszónok, ki a hitközség legnagyobb sajnálatára kohanita létére a templomba be nem mehetett, magas nívón tartott, szívből jövő, ékesszóló magyar beszédben méltatta az elhunytnak az iskolák alapítása körül kifejtett érdemeit. A Talmud, תיב שרדמה וחיכוי ילתוכ szavaira támaszkodva, magyarázta, mennyire fontos a község életében az iskola és mennyire felelt meg ennek az elhunyt. Ezután következett a szertartás második része, amikor a hitközségi tagok, a nagy távolság és