Egyenlőség, 1897. július-december (16. évfolyam, 27-52. szám)

1897-10-10 / 41. szám

1897. október 10 EGYENLŐ SE a bányai, nagy-szöllősi, érmihályfalvai, halmii, szinérváraljai rabbik mondottak gyászbeszédet elhunyt kartársuk fölött. A gyászszertartás délelőtt 9 órától délutáni fél 4 óráig tartott. — A szigetvári hitközség gyásza. Az elmúlt zsinagógai év vége gyászt hozott a szigetvári hitközségre. Főrabbijuk Kohn Ármin dr., aki a budapesti rabbiszemináriumnak egyik legelső kikerült növendéke volt,Budapesten szeptember hó 21־ ikén örökre behunyta szemét. Tudósisitónk szép nekrológot küldött róla, amelyben megírja, hogy a hitközség kiváló képzettségű főrabbijában nemcsak vallásos életének irányítóját, hanem ifjúságának kiváló nevelőjét, oktatóját veszítette el. Június végén még teljes odaadással vezette a hitközségi iskolák vizsgálatát, július elején még lelkiismeretesen végezte papi teendőit, de ugyancsak július hó derekán fájdalommal tapasztalták hívei, hogy szellemi vezetőjű elméjére homály ült. Gyógyítani küldték, de amitől tartottak, a gyenge szervezet, a gondos ápolás és következetes gyógykezelés mellett sem tudott fölépülni. Budapesten elhunyt s a hitközség költséget nem kimérve, haza szállitotta a holt tetemek ravatalát, miként a jámborokét és kiválasztottakat a feketével bevont templomban állították föl, ahova kora reggeltől kezdve nemcsak a helybeliek, hanem a temetésre érkezett vidékiek papok és tanitók mentek el megnézni. A temetés d. u. 2 órakor kezdődött. A zsinagóga a város intelligens közönségével, felekezeti különbség nélkül megtelt. A gyászszertartás énekrészeit Lewin Dávid kántor látta el, míg a búcsúbeszédeket Bérlés Ármin dr. pécsi és Herzog Manó dr. kaposvári főrabbik mondották a templomban. A sziveket járó templomi búcsúztatók után a hitközség képviselő tagjai vállukra vették a koporsót s úgy vitték végig a főutczán, miglen a gyászkocsira helyezték. Hosszú menetben mentek ki azután a temetőbe, ahol Löwy Ferencz dr. nagyatádi főrabbi búcsúztatta szívhez szólóan a halottat. Az árván maradt iskola nevében Oesterreicher Adolf tanító, hitk. titkár mondott istenhozzádot az elköltözöttnek, a hitközség nevében pedig ennek érdemes elnöke, ki az elhunytnak ipja volt, búcsúzott a koporsó előtt. A végtisztességadáson az izr. tanítóegyesületet a baranya megyei kör részéről Klingenberg pécsi igazgató képviselte. A temetésre eljött messze földről az elhunyt édesanyja is, aki már csak a temető közelében láthatta viszont korán elhunyt fia koporsóját. A bezdáni kerületi rabbi, Blitz Adolf, magas korban, 74 éves korában, kerületében való majd 4 évtizedes papi működés után, szeptember hó 27־ én elhunyt. Temetése, mint tudósítónk írja, szeptember hó 29־ ikén folyt le nagy részvéttel. A fiókhitközségek küldöttségileg vettek részt a végtisztességadáson, melyen a helybeli lakosság nagy része, valláskülönbség nélkül, megjelent. A gyászháznál Fischer Mihály drombori főrabbi méltatta az elhunyt nagy érdemeit, és azt emelte ki kiválóan, hogy az elköltözöttben a hazai zsidóság egyik legjelesebb talmudtudósát veszítette el. A gyászházból a szomszédos és ez alkalomra feketével bevont templomba vitték a halottat,ahonnan, miután Fischer dr. itt is elbúcsúztatta, a nagy gyászközönségre való tekintettel a templom udvarára vitték a halottat. Itt Flesch Armin dr. mohácsi főrabbi mondott gyászbeszédet Mindkét papnak szavai annyira meghatották a hallgatóságot, hogy alig maradt szem szárazon. A temetőben Nagy József bezdáni tanító, és Fürst Salamon monostorszegi tanító mondottak hitközségeik nevében szívhez szóló rövid búcsúbeszédeket. — Magyar templomi beszéd Szerajevóban. A magyar zsidó mindenfelé elviszi az ő hazája nyelvét és ahol módjában áll, terjeszti azt. — Ezt igazolja az a kis hir is, amit Szerajevóból juttattak el hozzánk. A bosznyákok fővárosában csak rövid ideje működik egy magyar származású pap, Funk Sámuel dr., aki ezen rövid idő alatt már három magyar beszédet mondott, ami kétségtelenül csak úgy vált lehetővé, hogy a hitközség elöljárósága és tagjai rokonszenveznek a magyar szóval. Most rosbasonó ünnepkor is volt magyar beszéd és pedig a második nap délutánján a katonaság számára rendezett ünnepi istentiszteleten. A magyar fiuknak, akik zsidó hitűek, bizonyára kétszeresen jól esett, hogy távol szülőföldjüktől magyarul hallhatták dicsérni az urat. A főrabbit hazafias szellemű beszédéért a katonaság és a hitközség is melegen köszöntötte. — A pesti izr. nőegyesület jelentése, mely az 1896/97. évi igazgatási évről számol be, s amelyet mi már a közgyűlés alkalmából bővebben ismertettünk, most jelent meg nyomtatásban. Minden lapja azt az áldásos működést hirdeti, amit a pesti zsidó asszonyok a jótékonyság szolgálatában, árvaházaik, népkonyhájuk, segélyezéseik révén kifejtenek. Tudjuk, hogy ez a messzeható és szerteágazó munkásság 85.445 frt 58 krjába került az egyesületnek, mely majd 4000 írttal több, mint az előző évi. A tagok száma 2462 volt, 161-gyel több, mint tavaly. A jelentésből megtudjuk a tiszteletbeli és az alapító tagok névsorát, az 55 árvaházi alapítványhelyek fölsorolását, az árvaház emléktábláján megörökített 102 alapító névsorát, továbbá az árvamenhely 4 alapítványozóját és az árvamenhely emléktábláira vésett 15 alapító nevét, úgyszintén a népkonyha emléktábláján megörökített alapítók névsorát és a 170 népkonyhai alapítvány jegyzékét. Az árvaházban 55 növendék volt, kilépett eddig belőle 145, az árvamenhelyinek 50 növendéke volt és kikerült eddig belőle 86. A füzetnek felerészét az adomány-kimutatások foglalják le. Van köztük 2 háromezer forintos, kétezer forintos, több ezer és ötszáz forintos. A felülfizetések, pénzperselybeli és természetbeni adományok, valamint a tagok évi járulékai szintén — intézmények szerint csoportosítva — ki vannak mutatva.— Orosz zsidók sorsa. Mintha valami kis világosság derülne az orosz zsidók szomorú sorsának éjjelére. Egyszerre két erre valló hír is érkezik. Az egyik szerint a közeljövőben a czár megszünteti mindazokat a korlátozásokat, melyek az orosz zsidóknak a sík földön lehetetlenné teszik a megtelepedést. A másik szerint pedig a czár már el is rendelte, hogy a Cherson és Jekaterinoslavi kormánzóságokban a zsidóknak olcsón adjanak bérbe földeket, hogy így nyomorukon segítve legyen. Ha e két hir beválik, akkor a sionista mozgalom sok hívőt veszít s ha ez a két intézkedés a sionista kongresszus hatása, akkor érdemes volt a sionista kongresszust megtartani. — Kitüntetés: Baranyi Arthur bankárnak, aki a főváros társadalmi életében jelentékeny szerepet tölt be, közhasznú szolgálatai elismerése fejében Ő felsége a király a Ferencz József-rend lovagkeresztjét adományozta. — Uj magyar nemes. A király Jónás Adolf, bervei nagybirtokos és gyárosnak, valamint törvényes utódainak, a közügyek terén szerzett érdemei elismeréséül a magyar nemességet »bervei« előnévvel adományozta. — Alapítványok. Guttmann Gyula elhunyt neje szül. Blitz Szidónia nevére, továbbá Guttmann Gyula és Miksa valamint Hertzka Emil dr., édesanyjuk, szül. Jung Róza emlékére 2000—2000 frtos alapítványokat létesítettek a Bródy Adél-féle gyermekkórház javára. 11