Egyenlőség, 1907. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1907-01-06 / 1. szám
1907. január 6. egyenlő fog tanácsolni neki? Be kell־ e vágni a dacban ötre és a huszonegyesben tizenhétre, vagy sem ? ׳ ׳:J׳ ״ ׳ ׳ ■.•■■ * • Már hónapok óta épületes dolgokat olvasok a keresztény■rszociálista vidéki tanfolyamok felől. A derék, józan, szelíd, jámbor, becsületes, vallásos — hamar még néhány jelzőt! — munkások összegyűlnek különböző városok katolikus legényegyesületeiben és aztán a különböző püspökök különböző felolvasásokat tartanak nekik a munkáskérdések felől. A püspökök különösen nagyon jól ismerik a munkáskérdést, a pauperizmust, a nyomorúságot. A püspökök, igen. Mert a püspökök, tudvalevőleg, sűrűn érintkeznek a nép egyszerű gyermekeivel, megfordulnak gyárakban, műhelyekben, meghallgatják a munkás kívánságait, elmennek szegény odújába, megtudandó, elég levegője, elég kenyere és elég gyermeke van-e, aztán a püspökök tanulmányozzák a bérviszonyokat, a kereseti, feltételeket és egyebeket. Igen, a püspökök ilyen, fiúk. S azért olvasnak fel a munkásoknak és azért hallgatják őket a munkások áhítattal. Tudniillik a programmal. A valóságban azonban a keresztényszocialista kurzusok képe más. A vidék munkássága rég szocialista, régen tudja már, hogy a világosságot nem a püspökök árasztják és a kenyér nem a tömjénszag nyomán árad be a munkáslakásokba. Tehát a munkásság nem is kiváncsi a püspök urak szónoklataira. Hanem azért elmegy a gyűlésre. Nyugtalanul végighallgatja az első beszédet, aztán egyik vagy másik szocialista szót kér, amit — természetesen— nem adnak meg neki. Erre egy kis zavar támad, a püspökök zajtalanul eltávoznak s a két-három keresztényszocialistát, ha ugyan van ennyi is, aki a csekélyre szabott napszámért hajlandó erre a szerepkörre vállalkozik, szépen kilódítják a gyűlés, vagy felolvasás, vagy kurzus terméből. S ezzel az ügy a legszebb rendben véget ér. Illetve ezután az Alkotmányban megjelenik még egy cikk, amely panaszkodik a szervezett munkásság terrorizmusáról. Azt a derék keresztényszociológusok nem veszik észre, hogy ők a terroristák, mert betolakodnak oda, ahol az ördögnek sem kellenek, vagy helyesebben: csak az ördögnek kellenek. Minek csinálják ezt? Minek osztogatják a napszámot vidéken a gyűlések és más effélék összehozására ? Azt akarják bizonyítani■, hogy csakugyan van keresztény-szociálizmus ? Mi elhisszük ezt amúgy is, mert jó emberek vagyunk. Kár a pénzt elpocsékolni. Amíg a fővárosban a szalánciak és huszárok meg tudnak élni a keresztény-szocializmusból, addig van keresztényszocializmus. Maradjanak hát itthon szépen. Ne utazgassanak, ne kísérletezzenek. Nem érdemes. Két-három embert még el tud tartani a keresztény-szocializmus. Az emberek százezrei és milliói pedig igazán egyébből élnek meg*. * Oroszországban nincsenek nagy események, de azért történik egy is, más is. Nem sok, de valami. Például Irkuczkból kikergetik a zsidókat. Nagyon egyszerűen. Vasútra rakják valamennyit, aki gyönge, aki beteg, aki öreg, azt is, ha nem tud menni, puskatussal megtámogatják és elszállítják valamennyit a tizenhat kerület egyikébe, ahol zsidóknak szabad lenniök. Irkuczkban ugyanis nem szabad. Eddig szabad volt, de most az irkuczki állapotok megváltoztak, mert egy kemény katona, egy igaz hős lett a város kormányzójává. Kennenkampf tábornok. Rennenkampf ? mondják önök? Rennenkampf? Ezt a nevet mintha már hallottuk volna. Igaz, nem tévednek, csakugyan ez a hős az, akit ajapánok az első ütközetben, ott a falu fölött, úgy megvertek, hogy Pétervárig meg sem állhatott. De a vitézembert most Irkuczkba rendelték ki és ő még most is rettenthetetlen, mint a Jaki mellett volt. Ő kikergeti a zsidókat. Épp oly bátran és könyörtelenül, mint ahogy Ignatiev tette a moszkvai zsidókkal. Ignatievet azóta az orosz forradalom a másvilágra helyezte át hosszabb szolgálattételre, de, lám, Rennenkampf él még és Rennenkampf működik. Mert a vadállat, ha a szelidítője megbotozza, akkor is vadállat marad s félóra múlva megint vicsorgatja a fogát arra , akitől nem kell félnie. De van másik orosz, esemény is. Ez se valami nagy lármája. Csak ennyi:׳ a cár megtagadta a, zsidóknak való engedményeket. A cár. Ő hallani sem akar a zsidók jogairól.. Eddig úgy volt, hogy az orosz nép nemakar és a cár akar. Ezért nem csinálták meg az illető javaslatokat sem. Most megcsinálták őket. De a cár nem hajlandó az aláírásukra. Istenem, a cár! Roppant nagy úr a cár. Ez a cár, meg az utána következő cár. Mert ez a cár meghalhat. Olyan sok cár meghalt már. A cároknak meg sem kell betegedniük, hogy meghaljanak. A cár meghal, de a zsidóság megmarad. Tehát a zsidóság ráér. Ne is írd alá,, felséges cár, azokat a törvényeket, ha annyira ellenedve vannak. Ha neked nem sürgős, Atyus, majd elintézi az utódod. ■ Mert utódod lesz. Te gondoskodál róla, hogy minél előbb legyen ség סO Előfizetési felhívás. Azokat a tisztelt előfizetőinket, akiknek előfizetése 1907. január elsején , szintúgy azokat, akiknek előfizetése előbb járt le, tisztelettel felkérjük, megbíztassanak előfizetésüket megújítani, nehogy a lap szétküldésében fennakadás történjék. A kiadóhivatal.