Egyenlőség, 1909. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1909-02-07 / 6. szám
EGYENLŐSÉG 1909. február 7. 5 Neumann Ármin dr. Uj gyász szakadt a magyar zsidóságra. Egyik büszkesége, aki nemcsak születésére, az élet küzdelmeiben pedig nemcsak versenytársai nézete szerint volt zsidó, hanem célja felé, a zsidó tudományok és ismeretek mesgyéjén indulva, vallásunk szellemét és filozófiáját is magába olvasztotta, sőt tettekre váltotta föl. Neumann Armin dr. udv. tanácsos meghalt. Közöttünk kevesen voltak hozzá hasonlók. Az egykori badurból, Deutsch Dávid, a híres balassagyarmati rabbi növendékéből — egyetemi rendkívüli tanár, a boroszlói rabbiszeminárium hallgatójából és a pápai zsidó hitközség jegyzőjéből jogtudós, országgyűlési képviselő és udvari tanácsos lett. Szinte szédítő a pálya, amit megfutott. Úgyszólván külső támogatás nélkül, tisztán egyéni nagy kvalitásai, ereje, szorgalma és energiája vitték előre a politika, a közélet, a hitfelekezeti közösség oszlopos emberei közé. És mindenütt helyt állott, vezéri munkát végzett, sikereket aratott, dicsőséget szerzett, legjobbjaink közé tetteivel véste be a nevét. Nem fogják feledni, nem tudják feledni. Alkotásai átvilágolnak a múlton, munkássága eredményei eleven életet élnek a jogi tudományban, a politikai küzdelmek atmoszférájában, a társadalmi tevékenységben, a jótékonyság műveiben, a magyar zsidóságnak a nemzeti élethez simuló gazdasági átalakulásában. Nemcsak elméje múlta fölül az átlagok méretét, hanem a szive értéke még nagyobb erővel ragyogja túl a jó szivek köztársaságát. Mert szive volt a cselekedeteinek forrása, elméje csak erőteljes segítőtársa ennek : legbelsőbb családi boldogságától számítva embertársai, felekezete ama érdekein keresztül, melyek a küzdőtérre szólították. A letűnt szabadelvű politikai éra egyik vezéremberét, a magyar jogtudománynak az írott szó erejével és az egyetemi tanszék publicitása útján való művelőjét nem a mi hivatásunk méltatni. Elég megjegyeznünk, hogy nevezetes pozíciókat bíztak reá és maga is ilyenek védelmét választotta. Számos jogi és pénzügyi törvényjavaslatnak volt bizottsági és képviselőházi referense. Három vaskos kötetet irt a ,,Magyar kereskedelmi törvény magyarázata“ címen. Ismeretesek a ״ biztosítási ügyletről" és a „hitel megszorításáról“ szóló művei. Szerepelt jogászgyűléseken, feltűnést keltő dolgozatai jelentek meg jogi szaklapjainkban. De a világi sikerek, a képviselői mandátum, a jogi tanszék, fejedelmi és arisztokrata kliensek, a gazdasági életben kivívott pozíciók nem kapatták el. Szeretett zsidó maradni. Nem külsőségekben, de a lényeg dolgában. Megfinomodva az a zsidó alakult kibenne, akinek lényét és valóját Spanyolország fénykora sugározza felénk. Örült, ha jót tehetett. Családja szűk körén túl, melyet gyermek nem tett népesebbé, az egész magyar zsidóságnak akarta a gondját viselni. Alamizsna helyett gazdasági nevelést kívánt adni. Küzdött jogainkért, hogy szeretettel teljesítsük kötelességeinket. Ezen az útán óhajtott bennünket a nemzet egyeteméhez fűzni és annak értékes részévé tenni. Szóval és tettel harcolt felekezetünk államjogi biztosítékaiért. Szóval a képviselőházban és a községkerületben, tollal sokszor az ״ Egyenlőség״ hasábjain. A hatodik izr. községkerületnek bírósági elnöke is volt. A felekezet érdekeiért vívott küzdelmeinek legmaradandóbb jelei az izr. kézmű- és földmivelési egyesülethez fűződnek. Neve lendületet adott ennek. Irányeszméi alkotásokban jutottak kifejezésre, amelyeknek ható erejét meg nem szünteti az ő halála. Amit elődei kezdtek : a magyar zsidóság új nemzedékének a kézművesség terére való átvezetését, azt Neumann Ármin dr. tökéletesítette. Nem érte be az átlag-iparos-képzéssel: tartalmat, tudást, a fejlődés csíráit oltotta a növendékek százaiba-ezreibe. Iparosintelligenciát nevelt, aminek gyarapítása országos szükség, sőt iparosművészekkel emelte az iparosvilág elitejét. Erre a célra teremtette meg az iparostanulók első otthonát Magyarországon. Még jelentősebb és sem felekezeti, sem nemzeti szempontból eddig eléggé nem méltatott az a másik gazdasági akció, ami Neuman Ármin dr. szívét és elméjét élete utolsó éveiben foglalkoztatta. Látta, hogy a községek és falvak zsidó kis embereinek exisztenciája ellen rendszeres irtó hadjárat folyik s hogy ennélfogva a zsidó hitű lakosságnak a városokban való összezsúfolódása még az eddiginél is nagyobbnak ígérkezik. A faluban hiányozna az a kis intelligencia, amit a zsidó képvisel, a városokban pedig csak a szegény, vagyontalan és többé-kevésbbé támogatásra szoruló elem növekednék általuk. A falu zsidaját tehát, ha keresetágat változtatva is, ... a faluhoz kell kötni, s ez az alapvető gondolat. Abban a formában, hogy a zsidóhitűek között a földmivesképzést is lábra kaparni, ez a gondolat megvolt már az apák tervei között. Ennek tanúbizonysága az egyesület, mely a földmivesképzést is nevében viseli. Az apák gondolatából azonban kevés lett a valóság, a földmivesképzés úgyszólván mellékes cél volt, melyet Neuman Ármin dr. előtt megillető komolysággal nem kezeltek. A most immár elhunyté a dicsőség, hogy némely gazdasági jelenségek kellő mérlegelése után erőteljes kézzel ragadta meg a földmívesképzés ügyét, fölvonultatta a zsidó kisgazdát, vagy a szerényebb igényű gazdatisztet, hogy ezzel itthon is rácáfoljon egy régi balhitre: arra, hogy a zsidó, az ősi fölmivelő népnek kései ivadéka, a rög megmunkálására nem volna használható. Bebizonyította, kormányképviselők előtt tanusította évről évre, hogy ez távadás. Sőt tovább menve, ország-világ szeme láttára kívánta igazolni, hogy a magyar zsidó a legbelterjesebb gazdálkodásra, exisztenciájának a lehető legkisebb földbirtokon való biztosítására is képes. E végből magáévá tette a zsidó kertészképző-telep létesítésének gondolatát. A megfelelő szakerők bevonásával kiformálta, kitervelte és zsidó jellegű, de nemzeti célt szolgáló alkotásai sorozatára azzal tette föl a koronát, hogy a telep megteremtésére esetes Herzoti Mór Lipót báróval egyetemben 210,000 koronát *meghaladó összeget gyűjtött. A zsidó kertészképző-telep munkakörébe belekapcsolt még egy gondolatot: az elhagyott zsidó gyermekek ügyét, azokat a gyermekeket, akik a zsidó társadalom hibájából, saját akaratukon kívül, egyébként arra volnának predestinálva, hogy Izrael törzséről leperegjenek. Ezt a kettős nagy akciót Neuman Armin dr., eredmeiveiben testet öltve, már nem láthatja. Az Ígéret földjét azonban nemcsak megmutatta, hanem meg is szerezte. Ő maga pedig elment a tövébe pihenni. Fájdalom, örökre pihenni. Pihenése, amíg élt, úgy sem volt. Szive és elméje munkára ösztönözte. Hitvesén, a főváros egyik legműveltebb és legjótékonyabb asszonyán kivil, nem volt ugyan kiért dolgoznia, de azért megfeszített erővel munkálkodott más hozzátartozói és az önként választott hozzátartozók, az új zsidó iparos és földmíves nemzedékek, valamint egész felekezeti közösségünk és az ország jóvoltán. Gyönyörű pályát futott meg, sikereket ért el és egész jutalma két négyszögméternyi terület a zsidó-