Egyenlőség, 1915. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)
1915-12-19 / 51. szám
101» december 19 EGYENLŐSÉG ■........... 1 —- 1» 1 — -1 ■ 1 . . 1 . II I I ..........I ■■II ■ —— I ■ Küldjétek vallási szereket! 1. A ... honvéd-gyalogezred első zászlóaljánál vagyok. Kiosztom a még nálam levő kis héber imakönyveket és megkezdjük az imát. Már a környezet is vallásosságra int. Előttünk lövészárkok drótakadályok, méteres hó, dermesztő fagy. A hegyen túlról ellenséges ágyúszörnyetegek okádják felénk iszonyatos lövegeiket. Buzgón fakad a fohász ajkunkon, áhitatosan, ájtatosan. Prédikációval és imával befejezem az istentiszteletet. Menni akarok. Elém lép egy önkéntes szakaszvezető és szól: Főtisztelendő úr, nem kaphatnék-e én is egy kis imakönyvet? ״ Hogyne.״ ״ Hánynak van még imakönyvre szüksége?“ Összeszámoljuk. Ötvenen vannak. Kedves barátaim! Most készletemből teljesen kifogytam. Küldenek majd otthonból és legközelebb okvetlen hozok.“ 2. A kötözőhelyen. Ütközet nap. Vagy 30—40 sebesült fekszik a hordágyakon. Egy szakállas bajtárs golyóval az oldalában megszólít: Rabbi úr, otthagytam a tefillinemet és a talliszomat. Rohamra mentünk, már a muszka drótakadályokat vágtam, mikor golyó ért. Le kellett dobnom a rüstungot és a hátizsákot, hogy valahogy visszacsúszhassak és most nincsen tefillinem. Még eddig sohase mulasztottam el abban imádkozni. Nagyon kérem — s szemében könny csillogott — tessék,egy párt nekem adni.״ Szerencsére volt még egynéhány pár. Jutott neki is. ’ — Halálozás. Kohn Adolf temesvári tekintélyes nagykereskedőt, a temesvár-gyárvárosi szr. httk. ׳,érdemdús és köztiszteletnek örvendő templomelőljáróját súlyos csapás érte. Nagyműveltségű és minden erényekben ׳ ékes neje, szül. Reiter Fanny, áldásdús életének 62־ ik évében elhunyt. Valódi biblikus asszony volt, példás nő, bölcs anya, templombajáró, kegyes, istenfélő, ki híven, pontosan megtartotta a zsidó vallás parancsolatait és szabványait. Háza igazi zsidó ház volt, hol Istennek és emberszeretetnek áldoztak. A jótékonyság munkájára mindig akadt ideje, fáradhatatlan volt a jótevésben, főképpen a jótékonysági adományok gyűjtésében. Csendben, feltűnés nélkül gyakorolta a jót, felkeresvén a szegények szomorú hajlékait, hogy felszántsa kényeiket. A háború emberbaráti teendőiből is kivette részét. Jótékony nőegyletének egyik legtevékenyebb választmányi tagja volt, úgy a hitközség, mint a nőegylet testületileg jelent meg a temetésen. Nemes tulajdonait méltató beszédet dr. Singer Jakab mondott, elbúcsúztatván kiterjedt, előkelő családjától. Az érsekujvári izr. nőegyesület alapító elnöke, özv. Klein Albertné, f. hó 12-én elhunyt. Az emberszeretet munkáinak ritka lelkes művelője volt. Nemcsak dologtevéssel, de példákkal is. Szinte kiapadhatlan volt az agitálásban, de az áldozatkészségben is. Évtizedeken át irányított a jótékonyság munkáiban, cselekedett és áldozott. Városszerte mint a szeretet kiválasztott védőangyalát ünnepelték. 72 évet élt. Teljes szellemi képességben, kin és szenvedés nélkül hunyta le örökre a szemét. 14-én temették a kiválókat megillető nagy részvéttel. Veszprémben Bánóczi Mór kereskedő, az ottani zsidó hitközség köztisztelt, érdemes tagja, f. hó 9-én, élete 70-ik évében meghalt. Munkás, nemes élete révén sok tisztelőt szerzett. Bánóczi József dr., az orsz. izr. tanítóképző nagynevű igazgatója, egyetemi tanár, testvérét gyászolja az elhunytban. Bánóczi Mórt nagy részvéttel temették. Egy wieni úrnő és egy ottani egyesület jóvoltából megérkezett ide vagy ötven ״ t a 11 i sz k o t o n,״ Sátoros ünnepen az istentisztelet után szétosztom. De mi ötven darab, mikor háromszor annyian kérnek. Egyelőre a biztatással kell beérniük. ״ Legközelebb kerül majd megint hazulról.״ 4: Szétnézek a hívek között a lövészárokban. Féligmeddig pihenőnk van. Már egynéhány napja nem támad a muszka. Dolog van azért mindig. Figyelés, futóárokásás, lakás szépítés stb. Jut idő azonban pihenésre is, olvasásra is. Szétosztok közöttük magyar és német felekezeti folyóiratokat, szépirodalmi lapokat, vallásos tárgyú könyvecskéket. De mind kevés. Ismét és ismét kérnek. ״ Legközelebb“ kedves barátaim, ״ majd mikor megint gondolnak otthon reánk.“ Ti kedves olvasóim, ha van gyermeketek, férjetek, rokontok a harctéren — és kinek nincs? — kérlek, küldjétek nekik kis imakönyveket, kegyszereket, olvasni valót. Ti pedig hitközségek és felekezeti egyesületek vezetői, állítsatok fel mielőbb egy központot, ahonnan elláthatjátok a tábori rabbikat, a kórházakat és ahol nincsen tábori rabbi — ésnagyon sok helyt nincsen — az ezredparancsnokságok útján a fronton levő hívőket imakönyvekkel, kegyszerekkel, vallásos tárgyú könyvecskékkel, szombati tábori levelekkel. (Mily beváltak Németországban a Mekor Chajimn szombati levelei, a Jud. Feldbücherei, a Freie Vereinigung für die Interessen des orthodoxen Judentums Frankfurt a. M. küldeményei) és esetleg, ha még szükséges lesz, mazzothszal. Én magam is szívesen és köszönettel veszek bárminő vallási küldeményt katonáink részére. Tábori postahiv. 70. ז Dr. Lemberger Samu tábori rabbi. A Talmud kincseiből. írja: Szabolcsi Lajos. • •• Izraelen nincs hatalma csillagzatnak. (Ez a talmudi mondás egy babonával és bálványimádással teli korszakban hangzott el és válik Izrael szabad szellemének és tiszta hitének örök dicsőségére. A keleti népek astarte kultusza, a római csillag- és bolygó-imádás idejében a zsidó tan büszkén hirdeti az elvet, hogy az ember sorsa független a babonás csillagoktól, s csak élete és tettei döntenek fölötte. A fönt idézett mondást érdekes és megkapó vitatkozás veszi körül a talmud lapjain. Vita, melyből, mint visszatérő, erős ítélet csendül ki a fenti mondás. Látni fogjuk e vita ismertetésénél, hogy a résztvevői között is akadtak, kik a babilóniai babonás környezet hatása alá kerülhettek és tán hittek a csillagok, s egyes megjelölt napok bűvös hatalmában. De hangjuk elvész az alább előadandó erélyes és öntudatos cáfolatok között, melyek élő példákkal bizonyították, hogy az ember önmaga irányítja tetteivel élete sorát és nincs mit félnie az égboltozat változó képleteitől. Nézzük a talmud fejtegetéseit e tárgyról, melyeket Rabbi Jehósua ben Lévi misztikus feljegyzéseiről szóló vita vezet be. 13. • 1