Egyenlőség, 1918. január-június (37. évfolyam, 1-25. szám)

1918-06-15 / 24. szám

1918 '•׳ ' . . ־• *״-'-^ ־. június 15.B !2 HÍREK. # e « — A pesti izr. hitközség közgyűlése. Vasárnap tar­­totta meg a pesti izraelita hitközség évi közgyűlését A­d­­­c­r Lajos elnöklésével. Az elnök megnyitó beszéde után Welszburg Gyula dr. főtitkár terjesztette elő jelentését, melyet a költségvetéssel és a zárószámadá­­sokkal együtt egyhangúlag tudomásul vettek. Ezután az 1918. évi költségvetést tárgyalták le, melyben iskolák, intézetek és szegények gyámolítására 1,500.000 koronát, kórházak részére 1,460.000 koronát vettek fel. A költ­­ségelőirányzat az 1918. évre 4.880.000 koronát tesz ki. Bejelentette a­z elnök, hogy a tisztviselők, tanítók és hi­­toktatók fizetését felemelték, az óradíjakat 50 százalék­­kal emelték. Nagy örömmel fogadta a közgyűlés Baum­­garten Lajos dr. és Baumgarten Nándor dr. ala­­pítványát, mely 100.000 koronát juttat külön­­böző felekezeti és jótékony célokra. A közgyűlést elnökségi ülés követte. — Az Orsz. Szt. Patronázsegyesület jelentése az 1917. évről mai számunk mellékletenként megy szét Ol­­vasóinkhoz. Az, hogy 3034 gyermekről gondoskodik immár ez az intézmény s hogy alig néhány évi műkö­­dés után közel 200.000­­ koronás budgettel tud dolgozni s majdnem fél millió korona vagyonnal rendelkezik, mutatja fejlődése arányainak nagy méreteit s egyúttal azt a jelentőségét is, melyet az ország zsidó vallású kö­­zönsége működésének méltán tulajdonit. A jelentést, re­­méljük, mindenki el fogja olvasni és sokan ösztökélést fognak találni arra, hogy a Székely Ferenc udv. tan. ve­­zetése alatt álló nagyfontosságú intézmény támogatóivá szegődjenek. — Rendkívüli egyetemi tanárok. A király Rausch­­burg Pál dr. és Benedikt Henrik dr. orvostudománykari magántanároknak az egyetemi rendkívüli tanári címet adományozta. Ranschburg Pál dr. neurológus, aki tudá­­sával és szakértelmével az európai tudósok közé emel­­kedett. Benedikt Henrik dr. pedig, akit mint belgyógyászt és elsőrendű diagnostikust a legkiválóbb szakerők közt emlegetnek, egyben a pesti izr. hitközség kórházának me­­legszívű és széles körökben méltán nagyra tartott igaz­­gató-főorvosa. A zsidó kórházat nemcsak hazánk, hanem a kontinens egyik legelsőrendű betegotthonává tette. Tu­­dással és megértő szívvel kezeli az orvosi segítségre szo­­rulókat és sok-sok ezer beteg áldja szerencsés kezét, lá­­tása mélységét. Mint ember is a kiválasztottak közé tar­­tozik. Mind a két rangemelést örömmel veszi tudomásul a magyar zsidóság. — A .״ Magyar Zsidók Egyesülete“ június 16-án va­­sárnap d. e. 11 órakor tartja közgyűlését a régi képvi­­selőház üléstermében (Főherceg Sándor­ utca). Napi­­rendje ez: 1. Jelentés az eddigi működésről. 2. Dr. Far­­kas Pál országgyűlési képviselő előadása a követ­kező kérdésről: A vallásváltozás pszichológiája és an­­nak következményei. Belépti díj nincs.­­ A helyzet Jeruzsálemben az angol uralom bekö­­szöntése óta kegyetlenül rosszra változott. Előbb sem volt ugyan rózsás, de az angolok a felszabadító hírével és reklámjával jöttek, anélkül, hogy ennek kötelességei közül bármit is beváltani tudnának vagy akarnának. Bi­­zonyítják ezt az alábbi tények, melyek egy jeruzsálemi levélből vett részletek: A politikai nyomás a törökök elvonulása óta׳ csök­­kent. De az anyagi nyomorúság emelkedett. A drágaság óriási és még növeli az, hogy a török pénz, főképpen a török papírpénz csaknem értéktelenné vált és aki e pénzzel kénytelen fizetni, az áraknak tényleg csaknem a tízszeresét adja mindenért.­ Ezenkívül egy három kilo­­grammos fekete kenyér ára 4 shilling, egy tojásé 7-■8 pence, egy liter tejé egy sixpence. De az élelmis­z­erek ezeken az árakon ׳ is alig kaphatók. Jeruzsálemnek min­­dig szegény lakossága számára ezek egyenesen meg­­fizethetetlen árak. Nem is csoda, ha ilyen viszonyok között a betegségek egyre terjednek és a két zsidó kór­­ház a betegeket befogadni alig képes . . . Ráadásul anti­­szemita, tulajdonképpen a keresztényeknek és arabok­­nak a zsidóhitű­ek ellen irányuló zsidóellenes mozgalma van terjedőben. A zsidó kiskereskedőket azzal vádolják, hogy az árakat mértéktelenül és alaptalanul növelik. Bár az angol hatóságok újra meg újra meggyőződnek arról, hogy a panaszok helyt nem állhatnak, a zsidóvi­­tűek hire­neve mégis csak sokat szenved a nyomukban... Mikor a jeruzsálemi city-major, egy mohamedán em­­ber, aki a várost az angoloknak átadta, hirtelen elhunyt, az angolok erre a tisztségre keresztény embert nevez­­tek ki, ámbár már számuknál és más körülményeknél fogva is ez vallamely zsidóhitüt illethetett volna meg. Úgy a szefardok kiváló elöljáróját, Elischer Izsákot, mint az askenázok elöljáróját mellőzték. A city-major mellé egy hattagú tanácsot rendeltek. Ennek két tagja keresztény, kettő mohamedán és kettő a föntnevezett két elöljáró. Tehát a­ különböző felekezetek számarányát itt sem vették figyelembe. — Szoffer József Lob paksi rabbi, az orth. izr. hit­­község rabbija, e héten 56 éves korában­ elhunyt. Tizen­­hat évig működött ott, apja helyett foglalta el, Reb Süss­­marin Szofferét, miután Bihar-Derecskén működött. Ne­­vezetes volt kiadott biblia-kommentárja, a Jalkut Szau­­fér, mely nagyjelentőségű mű­ volt az egyes alkalmakra és minden hétre összeállított midrásaival. Ezenkívül ki­­adta a ״ tarjag micvót“-nak egy­ kommentárját, Likuté Szaufér cím alatt. Számos még meg nem jelent más kéz­­iratot találtak hagyatékában. Sok jótéttel örökítette meg emlékét. Bátyjának, az elhunyt sárvári rabbinak gyer­­mekeit felnevelte. Mindhárman papok lettek. A középső­­nek, Szoffer Manónak, marosvásárhelyi pappá való ins­­tallálása alkalmával halt meg, vasárna­p. Kívülük tizen­­négy árvát nevelt. Az elhunytat Paksra szállították. Első temetése Marosvásárhelyen volt, hol öt rabbi beszélt felette. A hitközség küldöttsége elkísérte az elhunytat Paksra. Oda szerdán d. u. érkezett. A hitk. elnök gyűlést hivott egybe, melyben elhatározták, hogy utódjául öcs­­esét, Szoffer Simont, a szendrődi rabbit választják. A gyászházban beszéltek: Kerpel Ignác r. 11. a­ hitközség nevében, Fischer Efrájim rabbi, sógora, a rokonság ne­­vében, Schreiber Jakab budapesti orth. rabbi h., Fischer Dávid pataki rabbi és nevelt gyermekei: Szoffer Ábrahám, Szoffer Manó és Szoffer Hermann tébti, ma­rosvásár­­helyi, illetve temesvári rabbik. A temetésen más vallásúak is nagyszámban vettek részt; megjelentek a városi ható­­ság és képviselőtestületek küldöttségei és tanítványai nagy serege. Vallásfelekezet nélkül minden üzlet zárva volt e napon. A temetőben­ beszéltek: Su­ssmann Viktor budapesti orth. rabbi, a vadkerti, kiskőrösi, hőgyészi, illaki, valamint Donáth Sámuel pozsonyi rabbi hitköz­­ségeik nevében. Jelen voltak még: az aradi, sümegi, váci, szabadszállási, foktői és kunmadarasi rabbik. Az el­­hunytban Szoffer József, a­ fővárosi Aggokháza gond­­noka, a unokabátyját gyászolja. KITŰNŐ KÓSER HÁZI KOSZT! lek agy délben, Kitart hmMmtoiMákba I ___ •tttaaicayatu AMMáHHMfT 5A. Itatmfc «TOO•** Csakis Márta vacsorára kapcsolat•! stafe&j.y­.vrcA a. 6(im.net­ képkeretező BUDAPEST V.f Gizella-tér 4. szám.

Next