Egyenlőség, 1922. január-június (41. évfolyam, 1-25. szám)

1922-06-24 / 25. szám

mi. A legújabb szekatúra X trianoni békeszerződés megadja a megszállt te­­rü­leten községi illetőséggel bíró magyar honosoknak azt a jogot, hogy a magyar honpolgárságukat fenntarthass­­ák. Ez a jog tehát nemzetközi szerződésből folyólag illeti meg a megszállt részek magyar honosait. A nem­­zetközi békeszerződés természetesen felekezeti szem­­pontból semmiféle különbséget nem tesz. Ezt a feleke­­zeti megkülönböztetést a székesfővárosi illetőségi ügy­­osztálya azonban annál inkább megteszi. A közös vá­­rosháza Károly­ körúti oldalán az 1. emelet 24. szám alatt intézik ezeket az ügyeket, ahol hosszú sorokban órák hosszat állnak a várakozók tömegei, különösen az Utolsó hetek óta, miután júl. 25-án ezeknek az opciók­­nak a határideje lejár. A helyiség előtt hosszú falraga­­uzok sorolják fel azokat a különböző okmányokat, amelyeket az igazolás céljaira megkívánnak. A felsoro­­lás azzal végződik, hogy az okmányok helyett ugyan­­ezeket az adatokat igazoló, más közhitelességű okmá­­nyokat is elfogadnak. Meg vagyunk győződve róla, hogy ha Wolff úr, vagy Petrovác úr optálni akarná magyar honosságát, akkor igen kevés okmánnyal megelégedné­­nek. A zsidókkal szemben azonban egy újfajta zaklatási módot honosítottak meg, ami teljesen hasonló ahhoz, amelyeket az italmérési jogok revíziójánál követtek el.­­A zsidóknál ugyanis nem elégszenek meg az illetőséget igazoló okmányokkal, hanem ezenkívül még az apának a születési igazolványát és a szüleinek a házassági leve­­lét is megkövetelik, aminek beszerzése a megszállott te­­tületekről és évtizedekre visszamenőleg rendszerint nem lehetséges. A pesti ízr. hitközséghez tömegesen érkeznek­ be panaszok, amelyek a zsidóságnak újabb zaklatásáról számolnak be. Felhívjuk erre a körülményre a liberális belügyminiszter úr figyelmét, akinek hatáskörébe tarto­­zik a Wolffék és Petrovácék fajvédő illetőségi ügy­­osztálya is. Üzenet a zsidó diákoknak Üzenetet küldünk a zsidó diákoknak. Azoknak is, akik Prágában, Brünnben, Darmstadtban, Lipcsében padlásszobákban éjszakázva tanulnak, ritkán ebédel­­t­ek és ritkán vacsoráznak, nappal verejtékezve dolgoz­­nak és éjszaka könyveik, rajztábláik felett görnyednek. Azoknak a diákoknak, akiket Haller István kiűzött eb­­ből az országból, amelynek a háborúban katonái, a bé­­kében tisztességes, szorgalmas diákjai voltak. Azoknak is üzenünk, akik ma itthon vannak, és kívül rekedtek az egyetem kapuin. Akik irodákba és műhelyekbe áll­ szük be, holott tanárok, orvosok és mérnökök szerettek volna lenni, mert megvolt bennük a tudomány iránt való tiszta vágyakozás és a tudományos pálya lemondásaira való nemes készség. Azt üzenjük nekik, hogy június 14-én ,Budapesten diákkongresszust tartott a Magyar egyetemi és főiskolai hallgatók országos szövetsége, amelyen végre megtudhatták, hogy miért kell nekik külföldön szenvedniük, miért kellett legszebb álmaikról és legtisztább ábrándjaikról lemondaniuk. Nagy Iván, a szövetség elnöke, megnyitó beszédében szó szerint a következőket mondta­­ — Szilárdan ki kell tartanunk a majaide­mi poli­­tista mellett, melynek egyetlen alkotása a numerus clus­­sas törvénye. Ezt a törvényt nem a nemzetgyűlés hozta, hanem maga az ifjúság. Ha a nemzetgyűlés megváltoz­­tatná, mi végrehajtjuk akkor is az egyetemen, éppen úgy, mint a törvény végrehajtása előtt. Bizonnyal örömmel ▼eszed ezt az •Menetet, •kedves •• áarfdó diáktestvérem, Brünnben, Prágában de Lipcsében. Mag fog ,dobogni • sziveid az örömtört, kin mg fogod 4*4- leni, hogy e nemes márciusi ifjaknak módéi mm * Mmlfid­eErL mi 11 tbiyonottik fiem S Jogokból lzártakna* ?elBaroílság küzdenek, hanem még Haller Istvántól és a nemzetgyűléstől is el­­vitatják a numerus clausus törvényének a dicsőségét és az elnyomásokból, az üldözésekből, reakciókból az ifjú­­­ság erényét akarják megteremteni. Bizonyára boldog leszel, ha meg fogod tudni, hogy neked fajvédelem okából nem szabad a Goldziher Ignácok, Alexander Bernátok, Acsádyak, Simony­iak, Bánócziak, Marczzf­­liak, Munkácsiak dicső ösvényére lépni. .Valószínűleg büszkén fogjátok hallani, hogy éppen az ifjúság az, amely hadat üzen a nemzetgyűlésnek, mielőtt az még összeült volna és dicsőséget kovácsol abból, hogy a tör­­vényt, jogrendet fitymálja és lenézi. Neked is üzenünk, Klausz Imre megdicsőült szel­­leme. Azt üzenjük, hogy hiába estél el, amint hiába vér­­zett és dolgozott itten minden magyar zsidó. Hiába han­­goztak el álszent beszédek a sírod felett . , , Amint a múltkor ugyanaz a szónok, aki téged magasztalt, a kül­­földön szerzett diplomák nosztrifikálása ellen szónokolt. Ugyanúgy ennek a diákkongresszusnak egy másik szó­­noka, Csanádi György, ennek a reakciós, antiszemita­ szervezkedésnek a szükségességét arra az időpontra ve­­zett vissza, amikor Budaörsnél a diákok elvéreztek. Te is elvéreztél akkor, de a véred nem hoz enyhülést a többi zsidó diákokra, csak a többi elesettek véréből fa­­kasztják a bosszú indulatait szegény ártatlan zsidó diá­­kok ellen, akiknek, igazán semmi részük nem volt a budaörsi testvérharcban és akik a te személyedben ma­­guk is meghozták a zsidóságnak az évszázadok óta kö­­telező és soha el nem ismert és meg nem hálált vér­­adóját. Nyomozatokat bizonyára enyhíteni fogja az a tu­­dat, hogy a numerus clausus fentartásáért küzdő diákok miliós alaptőkével könyvkiadóvállalatot, diák hitelszö­­vetkezetet és a Lágymányoson diák­telepet alapítanak. De azért mégis azt üzenjük nektek : Tanuljatok és tartsatok ki, szenvedjetek és tűrjetek, és ne csüggedje­­tek. Mert ebből a diákságból, amely ma választásokat rendez és hitelszövetkezeteket alapít, könyvkiadókat igazgat és reakciós törvényeket hoz, megfenyegeti a nemzetgyűlést és államot akar alkotni az államon be­­lül, ezekből lesz talán néhány kurzus-képviselő és kurzus-direktor, de a jövő ifjúsága mégis ti vagytok, akik nem gründoltok, nem hoztok törvényeket, de ta­­nultok, szenvedtek és nyomorogtok. Rajok ma a nap süt, felettetek egy halvány éjszakai mécses pislákot, mely rontja a szemeteket és sorvasztja az idegeteket. Mégis tietek a jövő, mert ti fogjátok a tudást, a kultu­­rét, az emberiséget képviselni az eljövendő boldog életben. — A külföldi zsidó diákok köszönete. Az ״ Egyenlő­­ség** tek. kiadóhivatalának, Budapesten. Van szeren­­csénk Önöket tisztelettel értesíteni, hogy legutóbbi kül­­deményüket, a­i 0.70S cseh K*át, azaz tizezerhétszáz­­három cseh korona értékben megkaptuk és azt gyorságse­gély alakjában a mellékelt lajstrom szerint kiosztottuk. Kiosztásra kerül 9016 cseh korona. A fönmaradó ösz­­szeget, 1587 K, hozzácsatolva a múltkori gyűjtésükből maradt elé h­ át, összesen 2201 cs.­h át bankba helyez­­tük és a fölötte való rendelkezés jogát fentartottuk ma­­gunknak utazási segélyekre. Reánk hárul a feladat, hogy a segélyben részesült összes kollégáink nevében ismételten hálás köszönetünket küldjük az ״ Egyenlő* ség״-nek és rajta keresztül az egész magyar zsidó társa* dalomnak, mely nem hagyja el fiait, kik hibájukon ki* pül kénytelenek külföldön éhséggel, nélkülözéssel foly* tatni tanulmányaikat, bízna egy jobb jövőben, További támogatásukat kért* vagyunk­ kiváló hirdetettel Testier Jóssef, elnök, György Sándor, pénztáros, — A részletez etodbud­áai és sega-ttsták kifutófeivalalnak&en bsékr* kin&e&k, • 1922. júniu­s 24 EGYENLŐSÉG

Next