Egyenlőség, 1922. január-június (41. évfolyam, 1-25. szám)

1922-06-24 / 25. szám

( 1922. Iwkts TA __________________mrmUKm — Mit keres ez az orr ing atfpholik­us iskolában? Miért járnak ide xildógyereke­i, Ki ez a kis Kohn ?, A tanító zavartan dadogta? — Kérem,•» a fiát nem óvják Kohnnak... Schwarz- nak hívják szegénykét. És « papája a Katholikm Iskola• egye­sület vezetője, Schwarz Gáspár. Ezután nem esett több szó a kis Keimről, az egye■ szüeti iskola falai között.־ De alig birmát el­­a bécsi botrány, amikor egyszerre mire jött, hogy az olmützi érsek trónusát egy Kohn nérfi férfin fogllalta el. Kohn­ minden árja idegrohamot kapott már ettől a névtől. Amiről számos módozságos anekdota tanúskodik, így megtörtént egyszer, hogy egy bírósági tárgyaló­ von, amelyen Kohn Salamon nevű ember volt a vádlott, ear ügyész megjegyezte, hogy a védő több jogot követel magának, mint amennyi megilleti. ־— Ugyanannyi jog illet meg — replikázott a védő — mint amennyi az ügyész véd megilleti.­­ Az ügy ezzel, pillanatnyilag elintéződött. " A vádbeszéd alkalmával azonban az ügyész visszatért a tárgyalás folyamán elejtett megjegyzésére. "­ Az ügyvéd úr — mondotta — téved, ha azt hiszi, hogy egyenlő jogok illetnek meg bennünk­et. Közöttünk lényeges különbség van. A védő úr ugyanis megbízását­­Kohn Salamontól k­apta. Én az enyémet viszont őfelsé­­gétől ... A védőbeszédben az ügyvéd erre is megfelelt. — Eszembe sem jut, hogy párhuzamot vonjak meg­­bízóink között, ügyész úr. Ha azonban a közvád igen tisztelt képviselője már szóvá tette a megbízás ügyét, engedjenek meg nekem is egy szerény megjegyzést er­­ről tárgyról. Engedjék meg megjegyeznem, hogy Kohn a gátamon azért bízott meg engem ügye képviseletével, azért jött el ügyével hozzám, mert ismert engem, fóla azonban őfelsége az ügyész urat ismerte volna, aligha bízta volna meg azzal, hogy őt itt képviselje. Az elnöknek fel kellett függeszteni a tárgyalást A viharos derültség minden komoly ténykedést percekre Mittehonné tett. _ '(További részletek jövő számunkban.) mmmm­m­mmmmsuimnmmmiusMica• Sándor Pál emlékei • kunos rémnapjaiból. Az Omie kiadásában — jótékony célra — most jelenik meg Sándor Pálnak, az ünnepelt nemzetgyűlési képviselőnek rendkívül­­ érdekes me­­moár-füzete, a füzet,* melynek Em­­lékek is tanultágok a címe* Sándor Pál nagyérdekű­ visszaemlékezéseit tartalmazza a kommün és a kurzus rémnapjaiból. Az illusztris szerző en­­gedélyével néhány megkapó részletet kötünk ma a memoárokból, melyek­­nek közvetlen hangja, őszinte tónusa magmáit­ja a zsidó szivet és a zsidó lelkeket . .. Az első pogromkísérlet. Szomorú idők jöttek el, amelyről ma, amikor még alig világosodik, nem szabad beszélni Egy nép­­a­pán mi bizony megtudtuk, hogy váratlanul felhivatták a rendőrfőnököt a honvédelmi minisztériumba, meg­­mondták neki, valószínű, hogy a fővárosban za­­vargások lesznek, vonuljanak ki és próbáljanak békát ■kan rendet teremteni. Amennyiben nem tudnának­­ rendet teremteni, hát fogjanak el né­­hány embert* de gondoskodjanak arról, hogy egér-׳ ■tat kapjanak kellő időben. Képzelhetik azt a Jele­­!feséget, ami rajtam. Vissocyfat éa a még néhány ember•■ ivott Megmondtuk, hogy ala* iram «zabod megtör• rétaA és «­ég ** hofezá, hogy rmgynehezen megakticUk tpeztak « zavargásokat. Néhány hét múlva a kezünkbe került egy ren­dsze­­*®­ j*f?yz0könyv, amelyet egy ülésen vettek fel, amely­­ben már a nevek is ki voltak emelve, ahol Budapestért egy tervszer­ű pogromot akartak csinálni. Az ülést el­­halasztotték azért, mert egy kisebb bizottságnak ׳ kiadták' *z ügyet, hogy stratégiai terveket csináljanak a pogrom kivitelére. Mindezeket a terveket meghiúsították. Még nincs elég világos arra, hogy a közönség lássa, hogy hogyan és kik azok az érdemes emberek, akik által a legnagyobb erőfeszítéssel sikerült ezen áldatlan és ha­­zánkra lealacsonyító csíny bekövetkeztét meghiúsítani. Ebben az időben kellett Vázsonyinak nagy nehezen menekülnie az országból, mert az élete egy pillanatig sem volt biztonságban. Én itt maradtam, az enyém nem volt annyira veszélyeztetve, legalább is azt hittem, nem volt annyira. Tanultam talmudot... Elsősorban tanultam talmudot, ami magyar fordí­­tásban megjelent, aztán tanultam bibliát, tanultam a zsidó történelmet, különösen a dr. Kohn Sámuelét és a Bernstein művét. Aztán néztem segítőtársak után. Nehe­­zen Il­ent, sokan húzódoztak, nem szívesen foglalkoztak ezekkel a dolgokkal még a zsidók sem. Jobb csendben tenni, nem kell bántani, mondották. A zsidók mindig kissé óvatosak szoktak lenni. Az egyik segítőtársam Mezey Ferenc dr. A másik segítőtársam egy fiatal heves ifjú, dr. Sutt­­bolcsi Lajos volt. Így fegyverkeztem fel hónapokig, akkor jutottam oda, hogy első beszédemet el kell mondanom a képvi­­seliházban. Hát én nem akarok most arról szólni, hogy­ mi előzte ezt meg. A feleségem, a gyermekeim, a bará- taim, az ellenfeleim mind kérlelve kértek, hogy ne tart­­sak beszédet. Úgy nézett ki a dolog, hogy az a képviselő­­ház okvetlenül felrobban, ha én most ott beszédet tart■ tok. — Megvallom őszintén, talán életemnek a legrette­­netesebb három napiját éltem át, mielőtt beszéltem.­ Sohasem fogom életemben elfelejteni, hogy mikor az első beszédet mondtam, jóformán az u­tolsó öt percben jutott eszembe, hogy az Istenre apelláljak, amikor be­­szédemet megkezdem. Mondhatom, sok-sok harcot éltem át, de annyira még nem vibrált bennem izgalom, évem azért, hogy velem valami történik ott, mert hátam mögött ülnek a dunán­­túliak, a lehető legnagyobb antiszemiták, azoktól én­ nem féltem. De féltem attól, hogy a zsidóságot kompro­­mittálni fogom, ha az én erőm gyenge lesz ahhoz, hogy­ keresztülhatoljak azon a rettentő folyóson, amely előt­­tem állt. Kérdeztem magamtól, mi voltaképen az a bátor­­ság ? Bátorság-e az* ha valaki nekimegy merészen az ellenségnek ! Nem az-e a bátorság, ha valaki éppen úgy fél, mint más, mert az embernek a természetében van, hogy fél, félti az életét, de ha látja, hogy szükséges* hogy neki kell menni, hogy nem marad más hátra, mim neki­­menni és akkor ezzel a felfogásával nekimegy és küld és nem bánja* ha ebben a küzdelemben elesik is ? Ez a bátorság. Tehát a fej vezeti a bátorságot. Én megvallom, nem vagyok az a bátor ember, akinek önök úgy messzi e­rőt láttak, én magamban féltem, reszkettem* de tudtam, hogy ennek meg kel lenni Háromszáz ]fenyegető leméi. Az első beszédem után 297 fenyegető levelet ka*׳ hun. Köztük volt egy, amelyet­­tettért magamnak. Szé* pen, gyönyört kangráfiával volt írva, úgy kezdődött bagi ״ Kedves Pák bácsi״ ״. A beleidre nagy gusztusé«* Kizárólag daörendil KOHN FÜLÖP »״ tap•», m, •tm a ammi !ami előszoba, gyermek■ én leányszorba-, valamint haflbercint evések konyhád raktára»!

Next