Egyenlőség, 1926. január-június (45. évfolyam, 1-26. szám)
1926-01-30 / 5. szám
oldal EGYENLŐSÉG OE Fiaink — csak énekeljetek! írta: dr. Gál Jenő. A vándorbot és koldustarisznya mellé odakerült még egy fájdalom: bűnös emberek bűnös dolgai. Mi az a megpróbáltatás, amelyen mi keresztül megyünk hosszú esztendők során ahhoz képest, amikkel mostanság ti vívtok, fiuk, odakinin küzdelmét! Itthon senki se bánthat bennünket ezér a szennyért, mert a mi hazafiságunk szótárában nincs mentsvára bűnös gondolaimaik. De ott künn, ahol nem ismerik a magyart, hogyan mondjátok el mindenkinek, akit illet, ami meggyötör benneteket, ami szeretné beleharsogni a világba: ezek nem a magyarság lelkéből való lelkek, a hágai börtönlakók fattyú hajtásai a nemes gyümölcsöt termő lombozatnak. És arra kérünk benneteket is fiatal véreink: ne veszítsétek el önuralmatokat, politikai zavaros cselvetések meg ne zavarják tisztámlátásiukat. Megtévedt bűnös emberek baján mi nem ujjongunk, csak a magyar nemzeti kincset, egy évezredes dicső múltnak tisztes örökségét féltjük. Mit ér a bűnösök börtönre vetése, ha meg nem semmisül a gyanú, melynek lidércfénye ott terjeng a nemzetközi gazdasági élet centrumaiban. Ti, külföldre kényszerült magyarok, ti lesztek megmondhatói, hogyan néz reátok a francia boltos, amikor pár sous-ért vacsorát vesztek. Semmi csüggedés, ifjú véreink. Ellenkezűleg. Most érezzétek át külföldi hivatásiakut, őrszemek vanytok, fénypontok az ('״]szakában. Bennetek lássák meg a magyar presztízs visszahódolásának előőrseit t. Ha eddig szerény és önérzetes büszkeséggel hirdettétek magyar mivoltotokat, most kevélység üljön arcotokra. Eddig csak a tanulás volt kötelességtek. Most mindnyájan diplomaták vagytok, kik ám és jelleg nélkül egyengetitek az utat a régi dicsőség visszaszerzésére. Tartsatok felvilágosító előadásokat, mutassátok ki, hogy az eltévelyedettek meg nem fertőzhetik a tiszte magyar levegőt, mely hatalmas áramlásával egy egészséges nemzet életerejét konzerválja. Tudományos készültséggel, fiatalos elszántsággal küzdjetek, történelmi munka ez. Rajtiatok keresztül értse meg a nyugat minden műveit nemzete, hogy a magyar népnek nincs lelki közössége a firumkhamisitókkal, akiket közmegvetéssel rekesztett ki a nemzeti közösség soraiból minden magyar ember. Mi pedig idehaza megsegítünk bennetekél az utókor hálájára érdemes nagy küzdelmetekben. A mindennapi lét emésztő gondjait leveszi rólatok a magyar zsidóság, mert bízik bennetek s tudja, hogy küzködéstek a nemzeti becsület szolgálata. Zsidó vallásu magyar ember egy nap sem hajthatja nyugodtan álomra a fejét, míg a ti segitségtekre áldozatot nem hozott. Mindennapi kenyerünk legyen a külföldön tanuló ifjúink támogatása. Minden hitközség és minden hitközségnek minden tan׳ ja érezze át, hogy ez már nem csak kötelesség, de vallási parancs is! Gyűjtsetek és adakozzatok! A történelem megőrizte annak a francia királynak vágyakozását, aki minden héten egyszer tyukhúst kívánt alattvalói asztalára. Mi csak a mindennapi kenyeret biztosítjuk a numerus clausus áldozatainak. A magyar zsidóság lelkiismerete őrködjék sorsaik fölött. Fiaink — csak énekeljetek! fókák. Nehéz éveik voltak azok a zsidóságra nézve (1881—85), hiszen azokra az évekre esik az eszlári-per, az Istóczy, a Verhovaij antiszemita sajtóhadjárata. De különösen nehéz évek voltak ezek a zsidó tanárokra nézve, akiket az akkori közoktatás■״ ügyi miniszter, Trefort csak a keresztvizen át bocsátott be az iskolákba. Ezekben az években Gyulai majdnem olyan közel eresztett magához, mint az apa szokta a fiát, de soha egy szóval sem biztatott a kikeresztelkedésre, sőt még csak nem is példálózott róla. De nemcsak emellett tehetek tanúságot, hanem sokkal fontosabb dolog mellett is. Amellett, hogy az eszlári-per szennyes Imi-, lámái, a hírlapokban, a képviselőházban, a főrendiházban , amit első helyen kellett volna említenem, az egyetemen folyó gyűlölehajlékos cikkek, beszédek, hajszák egy pillanatra s egy hajszálnyira sem tántoritották meg Gyulait a zsidók melletti állásfoglalásban. Mikor Istóczy a képviselőházban durván megtámadta Wahrmannt, aki akkor egyedül ült, mint zsidó a honatyák között, Gyulai fentartás nélkül Wahrmann mellé állott. Egyébként Wahrmannt rendkívül nagyrabecsülte, ami abból a egyszer hozzám intézett kérdésből is kitűnik: ״ Mit gondol, Kardos úr, ki ért legjobban az ország pénzügyeihez ? Maga bizonyosan azt hiszi, hogy gróf Szapáry Gyula, a pénzügyminiszter. Nagyon téved, mert Wahrmann Mór az ország pénzügyi esze , Tisza Kálmán is inkább őtőle kér tanácsot, mint a pénzügyminisztertől . Az eszlári pert, az akkori antiszemita izgatást jórészt ellenzéki taktikának, szólbati eltévelyedésnek tartotta, csak azt restellte, hogy Istóczy a kormánypárt padjaiban foglalt helyet s ugyancsak megkönnyebbült a lelke, mikor Istóczynak éppen a Wahrmannal való párbaj következtében el kellett hagynia 1t szabadelvű pártot. Az már nem személyes tapasztalatom, hanem országosan ismert tény, hogy Gyulai az egyházpolitikai törvények, a zsidó vallás recepciója idejében mennyire azonosította magát a haladással, a vallásszabadság és felekezeti egyenlőség eszméivel. Gyulai ezekben az években legalább annyira politikus, mint író. Mint a főrendiháznak irodalmi érdemekért kinevezett első tagja, majd pedig jegyzője, a legélesebb harcot folytatta a reakciónak a főrendiházban koncentrált tábora ellen s a recepció mellett leadott szavazatok között kevés volt őszintébb és súlyosabb, mint az övé, mint az a határozott, bátor ״ igen״, amellyel segített a zsidó vallást a törvényesen bevett vallások közé íri. Néhány év óta egy egész történeti és politikai iskola alakult, amely tudatosan, az áltudományosság eszközeivel, a görög szólistákat megszégyenítő módszerekkel arra törekszik, hogy a XIX. század második felét hitelétől, becsületétől fossza meg, hogy a kiegyezésből legalább is az obstrukcióig terjedő korszakot olyannak tüntesse fel, mint Gyulai Pál az esziári perben és a recepciós küzdelemben (A nagy író születésének százéves fordulójára) lila: Kardos Albert dr., a debreceni zsidó gimnázium igazgatója Gyulai Pál sohasem tartozott a gazdag emberek közé, de mint született nemes ember hallotta és tudta, hogy a régi rendi világban minden jobb módú nemesnek, minden magyar földesurnak volt legalább egy zsidója, néha több is, volt házi, udvari, uradalmi zsidója, aszerint, amint a nemes földesurnak háza, udvara, uradalma volt. Gyulaiban ez a százados nemesi hagyomány dolgozhatott, mikor maga mellett mindig tartott egy, két, három vagy még annál is több zsidó írót, költőt, tudóst. Gyulainak nem volt uradalma, még csak földbirtoka sem (leányfalvi nyaralója és szőllőskertje inkább arra szolgált, hogy legyen megtakarított pénzecskéjét mire költenie), de voltszellemi birodalma, az irodalom s így lettek irodalmi zsidói, főkép mióta az ő parancsnoksága alá került az irodalom fellegvára, a „Budapesti Szemle“, a M. T. Akadémiának és a Kisfaludy-Társaságnak ez a ha nem is hivatalos, de elismert folyóirata. * A ״ Budapesti Szemle“-t több mint 10 éven át (1872—1908) szerkesztette Gyulai s e hosszú idő alatt nincs évfolyam s alig van szám, amelyben ott ne lútnak a szerkesztő mellett a zsidó dolgozótársaknak, az ő leghívóbb fegyvernemeinek régibb és újabb csapatait. A régebbiek, mint Goldziher Ignác, a legnagyobb magyar orientalista, Kármán Mór, a modern magyar középiskola szervezője, Körösi József, a magyar tudományos statisztika egyik megalapítója, nem voltak tanítványai a szó szorosabb értelmében, de ׳ a későbbieket majdnem mind az egyetem padjaiból, az előtte ülő hallgatók sorából emelte maga mellé, a Budapesti Szemlének általa vezényelt népes táborába. * A Gyulai udvarához tartozó zsidók közül többen hűtlenek lettek hozzá, sőt többen hűtlenek lettek zsidó hitükhöz is. Jó lélekkel mondhatom, hogy Gyulai egyáltalában nem ösztönözte őket erre a lépésre. Gyulaitól, aki a báró Eötvös József nemes burna״ izmusán nevelkedett, aki Deák Ferenc, környezetében erősbítette magában a vereszületett igazságérzetet, Gyulaitól mi sem állott távolabb, mint a lélekhalászat, a prozelitagyártás. Emellett én személyes tapasztalatról tehetek tanúságot. Ugyanis némi szerénytelenséggel, de holtig tartó büszkeséggel említhetem fel azt a szerencsémet, hogy mintegy 15 évig állottam közel Gyulainak nemcsak a katedrájához, hanem a szivéhez is, hogy én is azok közé a „zsidó gyerekek“ közé tartoztam, akik miatt et annyit esti- 1920 Január 30. finigráf, pianínóí, I10r1ra!1i!10i ne vegyen, míg REMÉNY 1-nek a Zeneművészeti Főiskola szállítójának zongoratelepét meg nem látogatta. Király utca 58-60 Régi zongorát visszacserél, hangol, javít