Egyenlőség, 1932. január-június (52. évfolyam, 16-38. szám)
1932-03-19 / 26. szám
Budapest, 1932 március 1950 fillér 52. évfolyam 26. szám NEGJELFMK HETESKÉNT BOYSZFJI A 51 AGYAR ZSIDÓSÁG POLITIKAI HETILAPJA SZERKESZTETTE 1886-1915 SZABOLCSI MIKSA : SZERKESZIOLEGIS KIADÓHIVATAL, BUDAPEST, VI. ARADI UTCA 14. SZÁM TELEFONSZÁMOK: Aut. 144-30. NYOMDA Aut. 240-81 •. ' ־ ־ * ־ ' SZERKESZTI «״ SZABOLCSI LAJOS PURIMRA Dr. HEVESI SIMON: • Ebben az évben március 15-ike radar 7-ére esett, Mózes születés- és emléknapjára, a Purim ünnep időszakába. Más esztendőkben a Peszach szabadságünnep időtájára esik a magyar nemzet szabadságának tavaszi ünnepe. Megünnepeljük Március Idusát azzal az őszinte, tiszta, honfiúi érzéssel, mely a magyar zsidóságnak soha meg nem tagadott lelki birtoka, melyet meg nem csonkított ellenünk irányuló rosszakarat, se szomorú tapasztalatok hosszú sora. Ha valaki ezeket föl akarja használni, hogy a magyar zsidóság honfini kötelességtudását és tiszta hazaszeretetét meglazítsa, a magyar zsidóság soraiban visszautasításra talál. Vállaljuk, ha kell, a megpróbáltatásokat is, a hazának szenvedése a mi bánatunk, reménye a mi reménységünk, üdve a mi boldogságunk. Azért, amidőn március 15-ének fenséges világtörténelmi vezérgondolatait, melyek a magyar nemzet dicsőségét manifesztálják az egész világ előtt és melyeknek szentségét, nemzetfenntartó és a jövendőt biztosító éltető erejét meg nem zilálhatja semmiféle téveszme, tévtan, múló, korszerű pszichózis és kórtünet, hozzáfűzzük vallásos érzelmeink gyöngykapcsaival a Purimünnep reménytkeltő hangulataival és tanulságaival; megtaláljuk a kapcsolatot a Megilla egy lelket megragadó szavában, mely vigasztal és megnyugtat, eloszlatva a honfibánat sötét gondjait és azt hirdeti, hogy ha szenved is mostan szerencsétlen hazánk, lekoncolt csonka tetemének nem szűnő fájdalmaiban, h ha szenved is mostan nyűgöző ínség, gazdasági leromlás bénító bilincseiben, el fog múlni a nyomasztó időszak, a gyötrő szenvedés, a kínzó balsors — י ו ח מ ר ה צ הל דרט^י fölszabadulás és megmentés eljövend — eljövend egy jobb kor, mely időn buzgó imádság epedez milliók ayakán. Hasonlóképpen kell éreznünk és felfognunk vallásfelekezeti életünkkel való vonatkozásban is a múltak tanításának és az ige biztatásának erejét. Tavaszi ünnep, márciusi ünnep, Adir havának ünnepe lelki összhangban hirdetik, hogy eljönnek a verőfényes napok, újra tündököl az ég és újra rügybe fakad, dermesztő hatalom után az élet minden szépsége. A magyar zsidóság joggal fájlalja, hogy vele szemben — nem tőle függő események kapcsán, — sokszor tudatossággal és szándékossággal szítva, megnyilatkozott a zordon rosszaimról és a márciusi eszméket és igazságokat megtagadó szűkkeblűség, a zsidóság érdemeit és áldozataitsemmibe vevő szenvedély és fondorlattal fokozott indulat, joggal mondhatja, hogy sorsa súlyosabbá vált, mint amennyit az általános pangás és leromlás indokol, joggal panaszkodó hátik, hogy s minden téren meg van bénítva, tagjainak közlegterbirása meg van rokkanva, intézményei a puszttulás veszélyének kitéve, szegénységi keserves gondok, gazdasági kilátástalanság sűrítik a közaggodalom atmoszféráját és még nem vehető észre, hogy derengeni kezd feléjük némi jóakarat, megértés, igazságszeretet és méltánylás, de mindenáltal el fog jönni a jóra fordulás. Ki fog jönni az ellenszenvet és elfogultságot, kajánságot és jogosulatlan általánosítást nem ismerő tárgyilagosság és a becsületes megitéltelést mindig vállal(» magyar zsidóság újra megtalálja azt a megbecsülést, melyen álit és azt a lehetőséget, hogy tr»l»1 »1*1 tehessen a magyar nemzet újjáépítésében és többet tehessen vallási, kulturális és immális intézményeinek istápolásában. חוי הדציר דרייעי Önnek az igének győzelmi jelében várom a jobb jövemlöt és várom Purim ünnepét! Jan illőd, jöjjön el és jöjjön fel a jobb idő, hívjuk az idők mélyeiből. Hiszünk benne és várjuk, hogy el» jövend! !־ sámán bukása írta: Dr. Vázsonyi János országgyűlési képviselő Közel negyven millió ember szavazott egy napon, egy kérdésben. Háború vagy béke. Nyugalom vagy felforgatás, összetartás vagy gyűlölet. Tekintély vagy dema- Lógia. Hindenburg vagy Hitler1? tizenegymillió szavazat nem lekicsiny- tandó. Több ez, mint Magyarország egész lélekszáma, félelmetes szám, s félelmetes tömeg. Kikből áll? Kik alkotják a Hitler íme felé keresztet tevők csapatát? A dorog keresztesek táborát? Akik a keresztet horogként használják, hogy vele a zavarosban horgászva a hatalmat halásszák ki a maguk számára. A történelem zajlik, s egyik esemény a másikat váltja, mint a film kockái. Dübörgő, gigantikus ez a film. Tömegjelenetei grandiózusabbak, mint Ben Huré, s a „Happy End“ még távol, de időnként mégis ránk mosolyog. Most is. A felforgatás nem sikerült. Pedig ezen a filmen is vadállatok szerepeltek, mint az expedíciós alkotásokon. A legvérengzőbb, a legkegyetlenebb vadállatok: nyomoruságtól, szenvedéstől elgyötört emberek. Tizenegymillió szavazat nem értékelendő» 1111. Az emberiség egész élven ez a szám is töredék csupán. S ha az eredetét vizsgáljuk, kevesebb lesz. Mert többsége nem meggyőződésből szavazott, hanem önmagát kérdezve. Talán? Talán más lesz, talán jobb lesz? A harag, az éhség, a gond, nem jó tanácsadó, nem megbízható víz