Egyetemes Filológiai Közlöny – XI. évfolyam – 1887.
I. Értekezések - Náményi T. Lajos, Irodalmunk külföldön 1886-ban
IRODALMUNK KÜLFÖLDÖN. 179 találjuk még Vachott Sándornak a «Vándor búcsúja» és Gyulai Pálnak «Este» és «Tavaszszal» czímű verseit. Az élő költők közül Kiss Józsefet is ez évben vezették be önálló kötetben a német irodalomba. Dr. Steinbach József adott ki egy kötetet e tehetséges költőnk szebb költeményeiből. Igaz, nem egy költeményt már sikerültebb fordításban élvezhetünk, de egyáltalán jó fordításokat nyújt; szem előtt tartja az eredetinek formáját, valamint híven visszaadja a hangulatot s tartalmat. A kötet a trónörökösnek van ajánlva. Ezenkívül az Ungarische Bevueben is olvashatjuk Kiss József egyik legszebb költeményét, «A sír»-t, Neugebauer László jeles fordításában. Dr. Silberstein Adolf és Pataki Bernát Bartók Lajosnak «Kárpáti dalok» czímű költemény-kötetét fordították le, s adták ki rajzokkal és előszóval ellátva. Bár szorosan véve nem ide tartozik, mégis felsorolhatjuk gr. Zichy Géza balladáját «A tündérek tavá»-t, mely zenésítve, úgy magyar mint német szöveggel ellátva, a lipcsei Breitkopf és Härtel czég kiadásában jelent meg csinos kiállításban. Íme azon költők, kiknek költeményeit a külföld, illetőleg a német olvasó közönség ez évben megismerheté. Regényíróink közül csak Jókai és Beniczkyné Bajza Lenke találtak fordítóra. Előbbinek műveiből «A két szarvú ember»-t és a «Délvirágok»-at "Wechsler Lajos fordítá le németre, míg az «Arany ember»-t a belgrádi szerb lap «Videlic» közölte szerbül. Beniczkyné legújabb regényét «Zárt ajtók mögött» Kohut Adolf fordítá le a drezdai « Weltspiegel » számára ; október hóban könyv alakban is megjelent. A kötethez csatolva van a szerzőnő arczképe, és a fordító méltatja irodalmi működését. Annak igazolásául, hogy mily sikerült e regény és maga a fordítás is, hivatkozunk a lipcsei magyarellenes «Magazin» elismerő szavaira. Mikszáth Kálmán könyve : «A jó palóczok» még mindig hódít. A múlt évben Podhorszky Lajos hazánkfia és Ulbach Louis fordították le franczia nyelvre. Továbbá a tót közművelődési egylet kiadásában megjelent Bachat Dániel fordításában a «Lohinai fű». Különben a lipcsei Magazin is méltatta Tábori Róbert fordításában még két év előtt megjelent elbeszéléseit. Első rangú elbeszélőnek mondja, kinek nem kell attól tartania, hogy megvetik majd a külföldön és sarokba szorítják. (Ugyanis Mikszáth azt írta e kötet előszavában, hogy ő harmadrendű utas, ki félve húzódik meg a zugba.) A magyar humoreszk irodalmat Kohut Adolf mutatá be a német olvasóközönségnek a Münchenben megjelent «Heitere Fahrten» czímű könyvében. A franczia, angol, német és magyar irodalomból összeváló-