Egyetemes Filológiai Közlöny – XVI. évfolyam – 1892.

I. Értekezések - id. Szinnyei József, Csokonai és Lillája

148 II). SZINNYEI JÓZSEF: CSOKONAI ÉS LILLÁJA. Csokonai Vitéz Mihály sokat küzdött, sokat szenvedett, de mégss legtöbb baja volt munkáinak kiadásával. Életében Dorottyáján kivül, melynek elterjedésére biztosan számíthatott a kiadó, csak alkalmi versei jelentek meg, minthogy ezeknek megjelenését is azok mozdították elő, kiknek tiszteletére írattak. Mindez abban a képzelt boldog korban történt, midőn nevesebb íróink is saját költségükön nyomatták munkáikat, ha nem jutottak azon szerencsés helyzetbe, hogy mecénásokat szerezhettek maguknak, a­kik őket pénzzel segítették. Kazinczy is keservesen panaszkodik Szilágyi Sámuelhez írt levelében (1791): «Gyalázatos dolog, hogy a mi magya­raink még ezen magyar epochában sem olvasnak.» A szépirodalmi mun­kák közül volt ugyan egy némelyiknek kelendősége, már t. i. az akkori viszonyokhoz mérten, de csak annyira, hogy a nyomtatási költség vala­hogy kikerült ; innen van aztán az, hogy még manapság is nem egy, a század elején megjelent regény újdonatúj állapotban jut, pl.Kassáról, az antiquáriusok kezéhez. Nagyon érthető tehát az egykori levelekben az a gyakori panasz, hogy az irók munkáik kiadásába «bele vesztenek». Ez méginkább a tudományos munkákra vonatkozott , hogy csak egy példát említsek : Katona Mihály bácsi esztergommegyei tudós ev. ref. pap ,A föld mathematikai leírása­ cz. munkáját nyomatta ki 1814-ben Komá­romban saját költségén (8-rét XXXVI és 436 lap), melyhez a négy tábla rajzot Karacs Ferencz metszette rézbe ; a példányok Pestre kerültek Eggenberger József könyvkerekedésébe bizományba, a­ki példányát 1 frt 30 kron árulta ezüst pénzben. Az író évek múlva Karacshoz fordult, hogy a könyvárusnál kérdezősködjék munkája ügyében ; ez — a­mint ezt Karacs Teréz írta nekem — leányát küldte oda, a­ki azon válaszszal tért vissza, hogy a munkából egy példány sem kelt el és ha az író elvitetni kívánja a példányokat, fizessen a gondviselésért 70 váltó forintot. Az író aztán ezen összeg helyett az árnak megfelelő példányokat hagyott hátra, melyeket Eggenberger még 1845-ben is hirdetett. A többi példány visz­szakerülvén a szerzőhöz, ez aztán ajándékkép osztogatta ismerőseinek; én az 50-es években fiától, Katona Lajos mérnöktől kaptam egy példányt, egy másik nagy munkájával együtt ívekben (in crudo), melyeket aztán beköttettem és ezzel legalább tartósabb jövőt biztosítottam a munkák­nak, melyek számos példánya valószínűleg még ívekben elkallódott. Csokonai 1791-től, ha önállóan nem adhatta is ki költeményeit, sűrűn fölkereste velük az akkori hírlapokat és folyóiratokat , a Magyar Hírmondót, Kassai Magyar Museumot és Kármán Urániáját, még­pedig többnyire névtelenül ; de hogy a tiszteletpéldányon kívül valamelyik

Next