Egyetemes Filológiai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1899.

VI. Vegyesek - Helyreigazítás, Lipóczi Keczer Géza

család szétágazását összehasonlító nyelvészetünk vázlatát, tájszólásaink fel­osztását (hangtani megkülönböztetésekkel), helyesírást, hangtant, alaktant, mondattant, verstant, szemelvényeket Jókaitól, Aranytól, Petőfitől ere­detiben, néhány fordítást Berzsenyiből, Himfiből, Petőfiből, a népkölté­szetből, Kossuth egy beszédét, Greguss ballada-tanulmányának egy részét» Beöthy tragikumából egy fejezetet, Szász Károlynak «A világirodalom nagy eposzai» könyvéből négy lapot és végül irodalomtörténetet. Em­ber legyen, ki tízegynéhány íven megbirkózzék evvel az anyaggal. Krebsznek nem volt ereje hozzá. A nem-szakembert, a­ki gyakorlati czél­ból veszi kezébe ezt a könyvet, el fogja riasztani a hangoknak tudományos műkifejezésekkel való meghatározása; a névragozás pedig teljességgel kétség­beejti, mikor huszonegy esetet (!) kell majd megtanulnia és nem kapja magyarázatát, hogy a «Biswohinfall, Biswannfall, Dabeifall, Wonfall, Gegen­fall, Mitwemfall, Gesammtfall, Wozu (ernennen) fall» stb. «-fall» mire való tulajdonképen, mikor azt látja, hogy a névszó tövei megtanulhatatlan módon cserélnek külsőt, hogy minden főnévnek kétszáz egynehány képzős és ragos alakja van, az igeragozás és szóképzés boszorkányságairól nem is szólva. Ebből nem­ szakember soha meg nem tanul, sem érteni, sem beszélni, sem nem írni magyarul. Szakember pedig nem Krebsz könyvében fogja keresni, hogy mért nincs a magyarban elöljáró és mért van a névszónak annyi esete , mert már a hangokról szóló fejezetnél fejcsóválva olvassa, hogy az «á» zárt hang, az «ö, ö, ü» pedig nyílt. TOLNAI VILMOS: — Helyreigazítás. A tisztelt szerkesztő úr becses engedelmével legyen szabad rövideden megfelelnem amaz ismertetésre, melyet Dr. Finály Gábor úr doctori értekezésemről e Közlöny 1. évi áprilisi füzetének 357— 359. lapjain írt. Én ítéletét nemcsak keménynek, de határozottan igazságtalannak je­lentem ki, mert azt e nagyszabású mű csak egyik fejezetének (II.) alapján, h­evenyében alkotta meg. Az ábrákról mondott birálata is igazságtalan, mert a metszvényekért én nem lehetek felelős. Különben mindjárt az első ábrára nézve utalom az ismertetés íróját Wagner-Horváth­ ,Római Régiségek­ cz. könyvére. A­mit meg a 118. oldalon levő 5. ábráról mond, erre vonatk. lásd Ch. Hülsen Forum Romanum-ának a czímtábláját és a jelzett mű 123. lapját. Az önkényes rövidítéseket — sajnálatomra — csak hely- és munkakímélésből tettem. Ezért remélem, könnyen megbocsát bárki. Hogy pedig elég számos sajtóhiba volna dolgozatomban, — csak oda­vetett phrasis. Az a néhány jelentéktelen sajtóhiba, mely már a physikai idő miatt is elkerülhetetlen volt e tót nyomdában, egy szerény oldalon fog­lal helyet. A­mit az egyes furcsaságokról állít, p. o. a Janus quadrifrons-ról, nézzen utánna Cserép Rómái Régiségek czímű könyvének, melyben a 112. lapon (3. §, 5. sor) ugyanazt fogja találni, a­mit én mondtam. A négyes

Next