Egyetemes Filológiai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1905.

I. Értekezések - Siegescu József, Csokonai V. Mihály „Békaegérharczá”-nak latin és oláh fordítása

SZEGESDY JÓZSEF,­ koztassa az olvasót. El is érte, úgy annyira, hogy nemcsak a magyar közönség élvezte, hanem az erdélyi oláhság is. A Homeros neve alatt ismert Bekaegérharczot a magyar iroda­lomban többen is szedték versbe, ú. m. Vályi Nagy Ferencz, utána Lonkay Antal, legújabban pedig Kempf József 1888-ban, Gulyás Ferencz jezsuita 1903-ban, Blumauer módjára azonban Homeros e költeményét csak Csokonai fordította le, 1791-ben. Ő hódolt korának, és költemé­nyét ütemes, rímes versekben írta. Az oláh fordításból következtet­hetjük, hogy Csokonai e költeményét nagyon sokan szívesen olvasták. Ki ne mosolygott volna, vagy ki ne hahotázott volna, a midőn Cso­konai a negyedik pipa dohányban leírja, mint «durrant» Juppiter az égben, s mint szédültenek ettől kivált az « istenasszonykák » és mint eldugták szemhéjokat. De a dugást úgy intézték, Hogy útjaik közzül nézték, Mint leányaink szokták. (IV. p. d. 19. strófa.) A költeményét lefordította oláhra egy Kontz Jósi nevű magyar származású oláh költő, a ki e fordításával kettős czélt tűzött ki magának : terjeszteni e komikus költeményt az oláhok között és dicsőséget szerezni az idegenek előtt a magyar irodalomnak. Érdekes, hogy Kontz Csokonai eme komikus eposzát először latinra próbálta fordítani, hexameterekben, de belefáradt, s helyette oláh nyelvre ültette át. Kontz az előszóban ezt írja : «Néhai Csokonai Vitéz Mihály úr Homerból magyar versekre fordított Batrachomyomachiája (Békaegér­harcza) oly kedvességet nyert, hogy a nyelvével mindenek felett kevély­kedő Franczia is, nem szégyenlette maga nyelvére által fordítani. Ked­vem ereszkedvén azért nékem is hozzája, fordítani kezdettem vala deák Hexameterekben e szerint : Musa mihi memora certamina saeva ranarum Muribus adversis. Di portas pandite Coeli ! Coliige nunc vires Vulcane! et fulmina cude Ad compescendas gentes, tantosque tumultus. Tamquam Centauri velut agmina vasta Giganturn Sic ita Stagnicolse, muresq' in arma ruebant. Sed prius horrendi certaminis accipe causam : Mus fugiens mortem felis, est, ut elapsus ab ungue Stat bibiturus aquam, sitiens ad littora stagni Et toto gustu Limpharum dulcia lambit. Accipit bunc Bufo, compellat : Servus Amice ! Esne Cornes ? Baro '? Civiumve maximus unus ? Sic ut amicitias possimus jüngere pares ! Bex ego surrt Lymphis, Dominus metuendus aquarum.

Next