Egyetemes Filológiai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1905.

III. Külföldi irodalom - Szinnyei F., Unkarilaisen kirjallisuuden historia, Dittrich Vilmos

514 DITTRICH VILMOS, méltán érdekkeltő büszkeséggel szól pl. Petőfiről, Aranyról, Vörös­martyról, Madáchról, Jókairól, Mikszáthról és Her­czeg Ferenczről. Könyvének beosztását helyes érzék jellemzi jelentőségük mértéke sze­rint, hol hosszabban, hol rövidebben tárgyalja irodalmi termékeinket. Csak helyeselhetjük, hogy az ősi költészetünktől Mikesig bezárólag terjedő kort 10 lapon ismerteti, míg a XVIII. századnak 9, a XIX. századnak 31 lapot szentel. Mégis tömör, a szilvirágoktól tartózkodó, a lényegest összefoglaló előadása világos, tartalmas, érdekes képét vá­zolja a régebbi koroknak is. Világirodalmi jelentőségre számot tartó íróinknak életét is röviden föltárja, főműveik tartalmát is adja, idéz­get is munkáikból, ha mindjárt prózában is. Milyen jól esik olvas­nunk pl. legnemzetibb dalainknak, a Himnusznak s a Szózatának hatal­mas sorait — finnül: Herra, suunaa unkarilaista .. . (17. 1.), Järkäh­tiimättä palvellos, magyari, maatasi ! (24. 1.) A­hol teheti, világirodalmi analógiákkal világítja meg íróinkat (Berzsenyi—Horatius, Himfy szerelmei—Petrarca-szonettek, Csongor és Tünde—Szentivánéji álom). Mindössze egy-két nem is hibáját, hanem hiányát akarjuk meg­jelölni Szinnyei irodalomtörténetének. Kár, hogy a krónikák, codexek, hitvitázó, nyelvészeti és történeti irodalmunk tárgyalásában mellőzte az érdekes statisztikát. Azt is sajnálhatjuk, hogy szemléltető idézetek­nek a mű megszabott terjedelme miatt csak oly kevés hely jutott. Továbbá igen tanulságosnak találnám, ha az e fajta műben utalás történnék jelentős irodalmi termékekre és egyéniségekre vonatkozó fordításokra, tanulmányokra, hazai vagy valamely világnyelven (pl. német nyelvű művekre). Ezzel egyrészt megkönnyítenék az elméletileg fölkeltett érdeklődés gyakorlati kielégítését, másrészt jellemző adato­kat szolgáltatnánk az illető művek hatásához és a hazai műveltség terjedelméhez. (Megjelenőfélben levő Egyetemes irodalomtörténetünk­nek is bizony érezhető hiánya ez, ha ugyan az utolsó kötet jegyzetei nem veszik figyelembe e szempontot.) Szinnyei könyve így is becsü­letes szolgálatot tesz irodalmunk ismertetésével a külföldön, a­mit még vonzóbbá tesznek a jól kiszemelt, ügyesen reprodukált illusz­trácziók (a Halotti Beszéd, Zrinyi, Katona, Széchenyi, Vörösmarty, Eötvös, Kossuth, Petőfi, Arany, Deák, Madách, Jókai, Mikszáth és Herczeg). Csak a czímlapon lévő Petőfi-kép lehetne sikerültebb. A finn kiadó szinte szeretettel állította ki e füzetet, mely a többi népek megfelelő füzeteinél terjedelmesebben szól a mi irodalmunkról. Érde­kes, hogy az írók nevei, műveik czímei és az átvett idézetek finnül és magyarul is ki vannak téve ; sajtóhiba alig is fordul elő.1) *) Katona azonban nem 1839-ben halt meg, mint a­hogyan sajtó­hibából a könyv mondja, hanem 1830-ban.

Next