Egyetemes Filológiai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1905.

IV. Philologiai programmértekezések - Pap Ferencz, Petőfi egyéniségének fejlődése, Major Károly

PHILOLOGIAI PROGRAMM-ÉRTEKEZÉSEK. 163 (18). Sajnálattal nélkülözünk dodonai feliratot; írástörténeti szempontból sajnáljuk az ipsambusi feliratnak s a korinthoszi bustrophedonos sírkő­feliratnak a hiányozását. A közlés módja igen pontos, de csak a leglényegesebbekre szo­rítkozik, ú. m. lelőhely, keletkezés ideje, irodalom, szöveg, appará­tusra. Kommentárt adnia —mint sok helyütt Cauer adott — a kiadvány­nak szűkre szabott terjedelme miatt nem lehetett. A transscriptio a feladata magaslatán álló nyelvtudást mutatja be. Mint minden szövegnél, itt is a kritikus a maga egyéni ízlése és tudáscomplexumától meghatáro­zott elvei értelmében egyet s más-t másként adna; a budruni inscriptio­nak pld. az elejét a Roehl-féle Imagines szem előtt tartásával s a leg­újabb irodalom figyelembevételével így közöltem volna : Τάδε ό [σό]λλο[γο]ς ε[β\ο(υ)λεύσατ[ο] | ό Άλιχαρνατεων χαι Σαλμαχι\τέων xat Λύγ[δα\μις εν τψ ιερη[ι] \ άγορ// μψο[ς 'Ε\ρμαιώνος πέμπτψ Ιστα­μένο[υ] Λέοντος πρυταν[εόον]το[λ r]o(n) θεχιηλω νε [ωπ]οί[ο(υ). A kiadás czéljának tökéletesen megfelel , bárha csak a latin dia­lektusokat illetőleg is volna a Teubner-féle Bibliothecának ilyenfajta átnézetes publicatiója. (Budapest.) VÁRI REZSŐ: PHILOLOGIAI PROGRAMM-ÉRTEKEZÉSEK 1903/1904. 4. Pap Ferencz: Petőfi egyéniségének fejlődése. (Bpesti I. ker. áll. főgymn. 3—24. 1.) — Szerzőnek Petőfiről szóló egyik jeles tanul­mányát, mely a múlt évben szintén programm-értekezésképen jelent meg, volt alkalmam ismertetni, s örömömre szolgál, hogy akkor nyil­vánított elismerésemet a jelen értekezéssel szemben sincs okom mó­dosítani, ellenkezőleg csak állíthatom, hogy az csak újabb igazolása annak az elmélyedő vizsgálódásnak, mely P. tanulmányait jellemezni szokta. Petőfi külömben is, úgy látszik, kedvelt tárgya, melyhez gyakran vissza visszatér. Ez alkalommal azon tényezők vizsgálatával foglalkozik, melyek P. egyéniségének kifejtésére a 40-es évek második felében el­határozó befolyást gyakoroltak. Ez pedig kiválóan a romantika, vagyis az a korszak, mely a felvilágosodás korának és a classicismusnak vissza­hatásaképen már nem teremteni akar, csak megfigyeli azokat a titkos tényezőket, melyek a természetben s az emberiség életében érvénye­sülnek. Fő jellemvonása ez iránynak a népköltési termékek nagy gond­dal és szeretettel való összegyűjtése és a költészetben az egyéniségnek szabályt nem ismerő korlátlan uralma. Mind oly sajátságok, melyek­nek egyik leghivatottabb kifejezője volt Petőfi is a maga romanticis­musával, tartalomban és külső formában egyaránt. S mily rövid

Next