Egyetemes Filológiai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1905.
IV. Philologiai programmértekezések - Pap Ferencz, Petőfi egyéniségének fejlődése, Major Károly
PHILOLOGIAI PROGRAMM-ÉRTEKEZÉSEK. 163 (18). Sajnálattal nélkülözünk dodonai feliratot; írástörténeti szempontból sajnáljuk az ipsambusi feliratnak s a korinthoszi bustrophedonos sírkőfeliratnak a hiányozását. A közlés módja igen pontos, de csak a leglényegesebbekre szorítkozik, ú. m. lelőhely, keletkezés ideje, irodalom, szöveg, apparátusra. Kommentárt adnia —mint sok helyütt Cauer adott — a kiadványnak szűkre szabott terjedelme miatt nem lehetett. A transscriptio a feladata magaslatán álló nyelvtudást mutatja be. Mint minden szövegnél, itt is a kritikus a maga egyéni ízlése és tudáscomplexumától meghatározott elvei értelmében egyet s más-t másként adna; a budruni inscriptionak pld. az elejét a Roehl-féle Imagines szem előtt tartásával s a legújabb irodalom figyelembevételével így közöltem volna : Τάδε ό [σό]λλο[γο]ς ε[β\ο(υ)λεύσατ[ο] | ό Άλιχαρνατεων χαι Σαλμαχι\τέων xat Λύγ[δα\μις εν τψ ιερη[ι] \ άγορ// μψο[ς 'Ε\ρμαιώνος πέμπτψ Ισταμένο[υ] Λέοντος πρυταν[εόον]το[λ r]o(n) θεχιηλω νε [ωπ]οί[ο(υ). A kiadás czéljának tökéletesen megfelel , bárha csak a latin dialektusokat illetőleg is volna a Teubner-féle Bibliothecának ilyenfajta átnézetes publicatiója. (Budapest.) VÁRI REZSŐ: PHILOLOGIAI PROGRAMM-ÉRTEKEZÉSEK 1903/1904. 4. Pap Ferencz: Petőfi egyéniségének fejlődése. (Bpesti I. ker. áll. főgymn. 3—24. 1.) — Szerzőnek Petőfiről szóló egyik jeles tanulmányát, mely a múlt évben szintén programm-értekezésképen jelent meg, volt alkalmam ismertetni, s örömömre szolgál, hogy akkor nyilvánított elismerésemet a jelen értekezéssel szemben sincs okom módosítani, ellenkezőleg csak állíthatom, hogy az csak újabb igazolása annak az elmélyedő vizsgálódásnak, mely P. tanulmányait jellemezni szokta. Petőfi külömben is, úgy látszik, kedvelt tárgya, melyhez gyakran vissza visszatér. Ez alkalommal azon tényezők vizsgálatával foglalkozik, melyek P. egyéniségének kifejtésére a 40-es évek második felében elhatározó befolyást gyakoroltak. Ez pedig kiválóan a romantika, vagyis az a korszak, mely a felvilágosodás korának és a classicismusnak visszahatásaképen már nem teremteni akar, csak megfigyeli azokat a titkos tényezőket, melyek a természetben s az emberiség életében érvényesülnek. Fő jellemvonása ez iránynak a népköltési termékek nagy gonddal és szeretettel való összegyűjtése és a költészetben az egyéniségnek szabályt nem ismerő korlátlan uralma. Mind oly sajátságok, melyeknek egyik leghivatottabb kifejezője volt Petőfi is a maga romanticismusával, tartalomban és külső formában egyaránt. S mily rövid